Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-06 / 263. szám

1989. november 6. Kelet-Magyar or» 7 Egy tanárnő arcképéhez „Nagyon ügyes..." — dicsér a tanítvány Timkó Ildikó a Nyíregyhá­zi Tanárképző NB Il-es röp- laibdaosapatáinak tagja, a Jó­kai Mór 2-es számú Általá­nos Iskola napközis nevelője. Friss diplomás, tavaly fejeizte be a főiskolán a matematika— testnevelés szakot. Szereti a munkáját, a kicsinyeket, akikkel foglalkozik. Sátor­aljaújhelyen, a Kossuth Gim­názium tanulójaként ismer­kedett meg a röplabdával, közben rendszeresen kosár­labdázott. — Sportolás nélkül nem tudnék élni — mondja —, a sport, a játék szebbé teszi az életet. Ildikó, mintha különös titkot bízna rám, mondja: — Van bennem valami ma­kacsság. Amit egyszer elha­tározók, azt véghezviszem. Amikor NB Il-es mérkőzé­sen először lépett a pályára, rettenetesen izgatott volt. A többiek bíztatására, edzőjé­nek nyugtató szavára hamar feloldódott. Most fontos ütő­játékos a második helyen ál­ló Tanárképző csapatában, sokáig volt csapatkapitány, a karszalagot már átadta csa­pattársának, Jakubovieh Krisztinának. Edzője: Szabó Péter. A héten a DÜSE ellen készültek, a Miskolci VSC elleni rangadó novemberben következik. A nyíregyházi 2-es iskolá­ban tanítványai is tudják róla, hogy NB Il-es röplab- dázó. A gyerekek büszkék arra, hogy a tanár néni spor­tol. — Én már voltam Ildi né­ni mérkőzésén, nagyon ügyes — dicsekedett az egyik kislány. Jeles István igazgató így beszól róla. — Mindene a sport, a já­ték. Hogy az edzésekre ide­jében eljusson, kész áldoza­Bakosi újra edz! A mikor 1982-ben a milánói fedettpályás EB-n Bakosi Béla az NYVSSC váloga- atlétája hármasugrásban szerzett győzelme után feláll­hatott a dobogó legmagasabb fo­kára, nem gondolt arra, hogy pályafutása további részében, akadályokkal nehezített út kö­vetkezik. Bár ekkor is nyert nemzetközi versenyt, lett több­szörös magyar bajnok, az igazi megmérettetés — az olimpia — kiesett az életéből. 1984-ben, Los Angelesben az ismert okok mi­att maradt távol a teljes magyar csapat, újabb négy év elteltével, Szöul is csupán remény maradt a nyíregyházi atléta számára. Ekkor ugyanis makacs saroksé­rülése kínozta, emiatt versenye­ket, Grand Prix futamokat kel­lett kihagynia. Már sokan remél­ték — hiszen oly régóta van már a sportág élvonalában — hogy összeszedi magát, ott lesz ötkarikás álmai színhelyén. Mert Bakoslt nem olyan fából farag­ták, hogy könnyen feladja ... Ha jelentősebb eredményeit felsorolnánk, nem maradna hely az oldalon. Köztudott, hogy két­szer nyert fedettpályás Európa- bajnokságot, kontinensváloga­tott, nyolsszoros magyar bajnok, Maszek alapon beneveztek... Az iigázó Herkiles ötször javított csúcsot. A 1983- as f^dettpályás EB-n bronzér­mes, k VB-n hetedik lett. Leg­jobb eredményei: fedettpályán 17,25 m, szabadban két centivel kevesebb! Az olimpia előtti év­ben — 1987-ben — MASZ-mély- ütés érte, az újságokból tudta meg, hogy megvonták tőle a nemzetközi minősítést és az ez­zel járó juttatásokat. Akadt vol­na versenyző, aki — az ő korá­ban — ilyenkor megsértődik, be­dobja a törülközőt. Bakosi nem ezt tette. Akkor megfogadta: „mivel annyira laírták, azért is megmutatja, hogy nem öreg.” Az Albertville- ben megrende­zésre kerüld XVI. Téli Olimpia al­kalmából kibo­csátott 500 fran­kos aranyérme, amelyen az ötka­rikás játékok emblémája látha­tó. A tervek sze­rint 1991-ig tízfé­le, 1500 frankos címletű érme ke­rül kibocsátásra mintegy 30 000 példányban. Komoly dolog-e a sport? E lső pillanatra talán fur­csának tűnhet ez a kér­désfeltevés. Mégis arra kérek mindenkit, ne si­essen a válasszal, ne mondja ki egyszerre az esetleg oly ké­zenfekvő igent vagy nemet. Le­gyünk tehát óvatosak. Komoly dolog-e a sport? Nézőpont kérdése. Kár lenne tagadni, hogy a modern sport a kezdeti lépéseknél jobbára komikus érzéseket váltott ki szemlélőiből. Régi képekről, el­használódott filmkockákról a fiatalabb nemzedék is meggyő­ződhet arról, hogy milyen is volt, amikor néhány elszánt férfiú engedett egy furcsa di­vat csábításának. Amikor le­vetve a józan polgári lét ru­házatát. különös trikókba és nadrágokba öltözötten keréken guruló micsodákat pedálozott, futkározott, ugrándozott, guru­ló bőrgolyóbisokkal rugdosott. Jó, ha ezeket az „emberi mél­tóságukból” kivetkezett egyénei­ket csak jámbor bolondnak tartották. Hogy vajon akkoriban milyen eséllyel lehetett megfogalmazni a címben feltett kérdést, persze nem tudhatom, csak sejteni le­het az egykori dokumentumok alapján, akkoriban egy mű- egyetemista hallgató, aki jobb­nak látta annak idején más néven hódolni szenvedélyének, semhogy esetleg összeütközésbe kerüljön tiszteletreméltó pro­fesszorával. így történt aztán, hogy Hajós Alfrédként vonult be a magyar sport aranyköny­vébe, mint hazája első — és mindjárt kétszeres — olimpiai bajnoka . . . Élclapok karikaturistái és humoristái hegyezték ceruzáju­kat, hogy kellőképpen jelenít­sék meg azokat a nevettető nil- lanatokat, amikor „huszonkét esztelen, félmeztelen egyén, egymás hátán, hegyén . ..” egyetlen vacak labda után sza­ladgál mesterkélt szabályok szerint. A versenysportot, mint társadalmi nagyhatalmat „pa- nem et circenses” formájában mindenekelőtt az ókori városi civilizáció hívta létre, s a né­zőtömegeket megmozgató él­sport, a „sportipar” a modern ipari társadalom objektív fej­lődése folyamán alakult ki. vált annak részévé. Amikor a sport komolyságá­ról vagy komolytalanságáról beszélünk, tulajdonképpen er­re a beláthatatlan következmé­nyű hatásra vagyunk kiváncsi­ak. Arra, amelyet egyrészt a modern sport termelt ki magá­ból mint következményt, s amely nem egy esetben több mint furcsa kinövéseket ered­ményezett egészséges testen. Komoly dolog a sport? Ko­moly, mert komoly a halál is, amely ha egyelőre még nem is mindennapos, de egykori ven­dég lett elsősorban is a pro­fesszionista küzdőtereken. És talán a legborzasztóbb az egészben az, hogy már bizo­nyító statisztikára sincs szük­ségünk mindezek igazolására. Ejtőernyősök, motor- és autó- versenyzők, s korántsem teljes a kép. De ez csak az egyik, az álarc nélküli halál, amely mel­lett elkerülhetetlen számba venni az egyéb, rejtett, orvul leselkedő veszedelmeket. Dop­ping, beavatkozás az emberi szervezetbe, az* egyre nagyobb teljesítményre való serkentés érdekében. Komoly dolog a sport? Ko­moly, mert komoly az élet. És pontosan ennek az életnek min­dennapos fenyegettetése növeli valódi értékeihez méltóvá a sportot, a testedzést. A modern társadalom egészséges szervezé­sében nagy jelentősége van a diák-, a tömegsport, a turisz­tika. a testedzés módszeres be­építésének. Lassanként minden olyan fórumon megjelennek ezek az égető, nem egy vonat­kozásban, sajnos, már kör­münkre égett problémák, ahol az ember számára történő na­gyobb tér meghódításának, a világ kitárulkozásának, a na­gyobb emberi szabadság meg­szerzésének lehetőségeit kere­sik nem csupán elméleti, de gyakorlati síkon is. N em mondhatjuk, hogy ko­moly dolog a sport, ha lakótelepeket, játszóte­rek, parkok, sportpályák nélkül építenek. Ha iskola lé­tesülhet tornaterem nélkül, ha község várossá léphet elő uszo­da nélkül. Nem mondhatjuk, hogy-komoly dolog a sport, ha a sportszerek luxusadóval ké- nyeskednek a kirakatokban, ha a mérkőzések, versenyek ke­reskedelmi alapon dőlnek el. Ha nyolcszáz néző kíváncsi a megyeszékhely „reprezentatív” labdarúgócsapatára, ha többen nézik, mint csinálják a sportot, s amíg sokan élnek — jól meg­élnek — belőle. Nem mondhat­juk, hogy komoly dolog a sport, ha elpuhulttá „civilizált” nemzedékek lépnek apáik he­lyébe, amíg annyira „komoly”, hogy hiányzik belőle a játék az egészség. tot vállalni. Szerény, köte­lességtudó, igazi kolléga. Ezek hozzátartoznak egy tanárnő arcképéhez. A címben azt is írhattam vol­na: a szabolcsi Herkules. Csak­hogy ezúttal egy tizennégy és fél esztendős fiúról van szó, aki a legutóbbi nyíregyházi súly_ emelő versenyen 120 kilót lökött a feje fölé. „Kell, hogy legyen Igazság-.” Egy eltiltás háttere Szemben ülünk egymással. Fürkészem az arcát. Szo­morú. — írni akar erről? — kér­dezi bizonytalanul, majd le­szegi a fejét, hallgat egy ide­ig. Aztán anélkül, hogy bár­mit kérdeztem volna, önkén­telenül kifakad: — Október elején Szegeden történt, az ottani Dózsa— NYVSSC' utánpótlás-bajnoki mérkőzésen. A hazaiak ve­zettek l:0-ra, amikor a 80. percben kiegyenlítettünk. Még tíz perc volt hátra — gondoltuk — talán elég idő egy újabb találat megszerzé­sére. Siettünk, hadd kezdjen az ellenfél. Már valamennyi­en a saját térfelünkön áll­tunk, a szegedi kapuvédő se­hogyan sem akarta kirúgni a labdát. Erre én odafutottam és kipöcköltem a labdát az időt húzó kapus kezéből. Nos, történt erre nagy színészi ala­kítás. A fiú fetrengeni kez­dett, úgy tett mintha leütöt­tem volna. Erről szó sem le­hetett, ezt később a partjelző is elmondta. Jött a bíró és leküldött a pályáról. Ettől függetlenül 1:1 maradt az eredmény. Valóságos „mélyütés” érte a nyíregyházi labdarúgót, amikor megtudta, hogy a bí­rói jelentés alapján fél év- re(!) eltiltották, 1990. március 31-ig nem léphet a pályára. Hat hónap, egy felnőtt lab­darúgó életében is jelentős lehet... Seres Zsolt —, mert róla van szó — alig 17 éves, ne­ve azonban ismerős a honi utánpótlás-berkekben. Tizen­három éves kora óta tagja valamelyik válogatott keret­nek. Eddig, több mint egy tu­catszor szerepelt címeres mezben. A magyar ifjúsági válogatott színeiben legutóbb Varsóban a lengyelek ellen lépett pályára. Európa szá­mos országába eljutott, járt Párizsban, Frankfurtban, Münchenben ... Posztja, tá­madó középpályás, az NYVS­SC igazolt labdarúgója. Kép­zett, technikás, gólerős játé­kos. Zsolt, az utóbbi időben az NYVSSC nagycsapatában is játszott, egyelőre, hétközi előkészítő mérkőzésen. A jókora tehetséggel meg­áldott fiú Kisvárdán ismer­kedett meg a labdarúgással, majd Nyíregyházára vezetett útja. Zsolt „civilben” a Sza­bolcs Vendéglátó Vállalat al­kalmazottja — felszolgáló. „Kell, hogy legyen igaz­ság!” — mondja, nem lehet, hogy vétlenül bűnhődjön. Egyesülete ugyanis megfel­lebbezte az MLSZ csak a bí­rói jelentésre alapuló ítéletét. Joggal érvel a fiú: „Rend­szeresen azt olvasom a sport­lápban, hogy szándékos rú­gásért, verekedésért, köpkö- désért egy-két hetet kapnak a fővárosi futballisták.” Ö pedig a semmiért hat hó­napig bűnhődjön? Addig ki­marad a válogatottból is. A napokban fordulat kö­vetkezett az ügyben. Korona­tanúk jelentkeztek, olyanok, akik bizonyítják Seres Zsolt igazságát. A szegedi két sze­mély nem más, mint a „fet- rengő” kapus és edzője. Meg­szólalt bennük a lelkiisme­ret. Ott lesznek a fellebbezé­si tárgyaláson, elmondják az MLSZ-ben: „Uraim bocsánat, műbalhé volt az egész!” A mi véleményünk: jó len­ne ha hivatalból megidéznék a mérkőzés játékvezetőjét is. Talán benne is felébredne a lelkiismeret! — Ejha, hát ennyire erős vagy? — kérdeztem a szőkehajú le­gényt, Juhász Istvánt, a nyír­egyházi Vasvári Pál Gimnázium elsős tanulóját, az NYVSSC ver­senyzőjét. Nehezen indult a válasszal. — összetettben tizenhét és fél kilót javítottam életem eddigi legjobbján — kezdte —, egyéb­ként Tiszavasváriban ismerked­tem meg a sportággal, korábban édesapám is súlyemelő volt. Bár nálunk már korábban meg­szűnt a szakosztály, azért a sportág nem tűnt el teljesen a térképről. Apukám szerzett egy régi rozsdás súlyzót, ezzel gya­koroltunk odahaza, s mivel eme­letes házban lakunk, az alkalmi súlyemelőtermet a nagymama kertes udvarában rendeztük be. Hogy az alma nem esett mesz- sze a fájától, bizonyítja: az apu, még az egykori lelkes edző, Nagy Béla felfedezték a fiúban rejlő tehetséget. Gondoltak egyet, Pistit „maszek” alapon benevezték egy nyíregyházi ver­senyre. A vasgyúró jó eredmény­nyel rukkolt élő, meghívták az országos úttörőbajnokságra uta­zók közé. A sors különös fin­tora: ekkor írta alá élete első igazolását, az NYVSSC-hez ke­rült, Gltífkmiam Pál lett az edző­je. Kevés fiatal futott be olyan viMámikarrient, mint Juhász István. Ez év augusztusában meghívták a magyar úttörővá- Qogatottba, Csehszlovákiában lé­pett dobogóra. Címeres mezben 195 kilót teljesített, összetett má­sodik lett. Szeptemberben er­re még rá tudott tenni két és -fél kilót, majd következett az Októberi területi minősítő ver­seny. Ennek eredménye jelentő­séggel bírt a decemberi országos bajnokságra való meghívásra. Nos, a 71 kilós Juhász elekor javított 17,5 kiaót élete leg jobb­ján, aranyjelvényes szintet tel­jesített! A 215 kilós összetett eredménye egyéni csúcs, fel- nőtfceknék is dicsőségére válna. Amíg szakításban 95 kilóra volt iképes, lökésben 120 kg_ot lendí­tett a feje fölé. István heti öt alkalommal gyakorol, naponta több száz ki- ióvall birkózik, rendre ő kerül ki győztesen a súlyzóval vívott küzdelemben. Két vasat is tart a tűzben: szeretne jól szerepelni a diákolimpia országos verse­nyén, az NYVSSC színeiben ott lenni a legjobbak között. A súlyemelés melllett az atlétikát is kedveli, egy iskolai verse­nyen negyven métert dobott ge­rellyel. Hetente hazalátogat Ti szavas- váriba, a többi időt Nyíregyhá­zán tölti, ingázik az iskola, a súlyemelőterem és a kollégium között. A sors további útja ismert. Ba­kosi Béla nem utazhatott a szö­uli olimpiára, idehaza, lakásuk­ban, a tévé képerenyőjén figyel­te a hármasugrás döntőjét. A bolgár Markov 17,61 m-es olim­piai csúccsal győzött, Béla leg­jobb eredménye a hatodik hely megszerzésére lett volna elegen­dő. Az ilyen mérce azonban mindig csalóka. A versenyek légköre olykor szárnyakat ad­hat. Az idén, áprilisban, gondolt egyet, s családjával — hosszabb időre — Kanadába utazott. Alig két hete, hogy visszatért a ten­gerentúlról, kipihenten, gyó­gyultan kezdhette az edzéseket. Bízott önmagában, -reménykedett abban, hogy ezután rendben mennek a dolgok. Az egyik ko­sárlabdaedzésen újra megsérült, s bár állapota javul, még óvato­san kell dolgoznia. November 1- től, hivatalosan is alapozik, ed­zője Kiss Tamás segíti ebben. — A téli versenyeket kiha­gyom — mondja —, egyelőre a jövő évi nyári Európa-bajnok- ságra készülök. Nézegetjük a verseny tervet. — A féléves kanadai kiha­gyás végül is lehet, hogy elő­nyömre válik — folytatja —, bár azt is tudomásul kell ven­nem, hogy harmincharmadik éves vagyok. Elhatároztam, ha nem a terveknek megfelelően alakulnak a dolgok — abbahagyom a ver­senyzést. De nem az atlétikát — tette hozzá gyorsan — hiszen te­le vagyok ambícióval. Mindvé­gig olyan versenyágat űztem, ahol fokozatosan elhasználódtak a lábak, meg a gerincem is ér­zi a hármasugrás egyészségügyi hátrányait. — Mi lesz, ha a szép tervek elle­nére, mégis rosszul alakulnak a dolgok. Dolgozni megy vagy ed­ző lesz? — Mindenképpen a sportban szeretnék maradni, ha megfele­lő beosztást kínálnak, persze hogy elfogadom. Mi reménykedünk, hogy min­den idők egyik legeredménye­sebb nyíregyházi sportolója, akaraterejéről ismert atléta — feleségével, a távolugró Senczl Erikával együtt — a sportok ki­rálynője családjában marad, to­vább versenyez. Az oldalt írta és összeállította: KOVÁCS GYÖRGY Előttünk a VB Most, amikor már végleg eldőlt, hogy tizeneggyel több magyar nézője lesz a jövő évi labdarúgó-világbajnok- ságnak, nem érdektelen, mit látnak majd abból, ahogyan mások fociznak. A KAI, az olasz televízió ismertette a vb-közvetítés tervét. Ebből kiderül, hogy a június 8. és július 8. között zajló ese­ménysorozat valamennyi mérkőzése képernyőre kerül. A helyszíneken minimum 11 kamera veszi az eseményt, hogy semmilyen részletről ne maradjanak le azok a nézők, akik nem számíthatják ma­gukat a 2 millió 600 ezer jegy- tulajdonos közé. Lesznek olyan mérkőzések, amelyeket 17 kamera Is figyel, egyszer­re. Például a kapufákra Is szerelnek mlkrokamerát, nem Is egyet, hogy még a gólvo­nal is ellenőrizhető legyen. Az emlékezetes események visszajátszását négy különbö­ző beállítás biztosítja: a kapu előtt egy kamera oldalról, kettő pedig a kapu mögül követi a játékosokat, s a lab­dát. A negyedik kameraál­lásból a pálya más részének történéseit veszik. A negyed­döntőkből azonban egy ötö­dik visszajátszót is alkalmaz­nak. Léggömbön dolgozó operatőrök, mintegy a negye­dik dimenzió kihasználása­ként, madártávlatból követik a játékot. Arra a kérdésre, hogy a Nagy Játék hűséges visszaadásán kívül milyen szándék vezérli az olasz tele­víziót a közvetítés ilyen kö­rültekintő megszervezésében, a KAI illetékese maliciózusan válaszolt: „Az 1994-es világ- bajnokságot az Egyesült Ál­lamok rendezi. Hátha lemá­solnak majd valamit az ame­rikaiak ...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents