Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
8 1989. november 4. „Mit jelentsen ez?” Dombrádi emlékezések Tragibohózat a Krúdy Színpadon Sorshúzással honvédnek I nkább csak elmélkedek neveteket olvasva 1948- as dombrádi honvédek. Hogy lehet az, hogy községünkben szinte nem is tudnak rólatok? Ünnepelünk minden évben március 15-én, emlékezünk október 6-án, de egy szóval sem említjük még azt sem, hogy dicsőséges, majd szomorú időszaknak részesei voltak községünk lakosai is. Nem tudjuk, hogy van olyan sírkő a dombrádi temetőben, mely 48-as honvéd porai fölött áll. Itt az ideje, hogy pótoljuk e 140 éves mulasztásunkat, hiszen a 48-as eszméknek hordozói vagyunk. A pákozdi csatáról évenként megemlékezünk az iskolában. Azt hiszem e honvédék neveinek felsorolásával csak a megemlékezés legegyszerűbb útját választjuk. Legtöbben sorshúzással kerültek katonának: Ágoston Pál, Káldy Károly, Dócs János, Son- dor Pál, Veress Péter, Ágoston Dániel, Harsányi János. Ok voltak az elsők, akik 1848. június 10-én vonultak be. Majd október 19-én követték őket, Révész Ferenc, Pásztor István, Gombos György, Tóth Ferenc, Vass Sándor, Berencsi Miklós, Berencsi Gábor, Asztalos Sándor, T. Szántó András, ifj. Szántó András. November 14-én vonultak be Nagykállóba és tették le szintén az esküt a hazára: Ferenc Mihály, Nagy Sándor, Nagy Ferenc, Berencsi Áron, Veress Sándor. 1849 tavaszán lettek honvédek: Bállá Sándor, Gáncsos Ferenc, Gyüre Ferenc, Mátyás Imre, Asztalos Ferenc, Harsányi Ferenc. Vajon mi lett a sorsa Gombos Imrének, Varga Jánosnak, Simon Jánosnak, akik mások helyett vonultak be. 19—22 éves fiatalok között lett honvéd 30 évesen Márton Ferenc. O testvére helyett önként vállalta a szolgálatot. E 32 nevet őrzi Nyíregyházán a levéltár. Ezek az iratok a későbbi sorsukról nem beszélnek. Tudok olyan esetről, aki Világosnál tette le a fegyvert, majd élete kockáztatásávalmegszökött a foglyokat Za- rándra kísérő lovas kozákoktól Vajon meddig bujdostak, rejtőztek? Hogyan fogadták őket itthon? Volt-e olyan eset, melyről a költő így ír: „testvért testvér, apát fiú elad”? Hogyan sikerültek azok a gyors házasságok, melyeket az a hír sürgetett, hogy aki honvéd volt, elviszik külföldre, katonának. A dombrádi református lelkészi hivatalban található házassági bejegyzések bizonyítják, hogy 1851 év tavaszán tömegesen voltak lakodalmak községünkben. Hogyan valósult meg a költő álma: Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk... Több 48-as honvéd unokáit ismertem, akiknek talán több jutott a bőség kosarából. Az 50- es években emiatt szinte semmi a jognak asztaláról. Pedig a honvédek a jobbágyfelszabadítás törvényeinek megvédéséért is fogtak fegyvert. Sok jobbágynak pedig több földje lett, mint esetleg ok nélkül megbélyegzett unokájának. A nyáron a kis unokám olvasta a Kőszívű ember fiai c. könyvet. Boldogan vittem ki a temetőbe, nézze meg a 48-as szépnagyapja sírkövét. Láttam a csalódást a szemében, mikor a szeméttől, dudvától, rendetlenségtől alig tudtunk a sírig eljutni. Végre mutatván a síremlékeket, mely ledöntve fekszik a földön, a vaskerítés egy részét pedig ellopták. Sok még a tennivalónk. Szinte nem is látom az út végét, amikor majd minden helyére' kerül leikeinkben, történelmünkben. Pedig csak ez esetben lenne jogunk ünnepelni. Veress Sándor nyugdíjas tanár, Dombrád ebben az intim színházban a paródiát is. A Jaj, Apu, szegény apu... hatásosan jeleníti meg a zsarnok anya és az elnyomott fiú konfliktusát. Madame Rosalignette életéből hiányzik a szerelem, lelkét vad férfigyűlölet hatja át. A világon nem állhat boszszút, ezért a fia marad. Anti-férfít nevel belőle, olyat, mint amilyen a férje volt. S hogy a , munkája eredményes, éppen a második felvonásbeli történések igazolhatják. Jonathan ugyanúgy viselkedik, mint az anyja: nem tud kapcsolatot teremteni a világgal, az életbe való menekülés egyetlen esélyét is elpusztítja: megöli Rosa- lie-t. Kopit elutasítja az abszurd által kiüresedettnek mutatott világot, megtagadja a megtagadottat. De Juhász György és Vlahovics Edit (balázs) kája — egyszerre volt groteszk és realista, a térnek volt mélysége, de — ha kellett — ki is szolgáltatta a színészeket a közönségnek. A zene — különösen a boyok dalbetéteivel —jól szolgálta az abszurd játék hangulatvilágának a megteremtését. (Kolonay Zoltán összeállítása). Kónya András jelmezei sikeresen segítették a karaktereket: Jonathan kamaszságát, Rosalie rózsaszín érzelmességét, madame Roseliquette félelmetes démonikusságát. Gaál Erzsébet egyéniségében (talán nem haragszik meg érte) eleve jelen van a groteszkre való hajlam: a hangjában, a testtartásáAlekszandra Misarina: * A fenti kérdőmondat hangzik el a Krúdy Színpadon utoljára. Lassan kialszik a fény, kimerevednek a mozdulatok, érezni, amint végigfut a közönségen a tanácstalanság. Arthur L. Kopit Jaj, Apu, szegény Apu... című tragibohózata felfogható úgy is, mint egy huszonhárom éves fiatalember mindent kibeszélni akaró fricskája, szamárfül-mutogatása a felnőtteknek. De közelebb állunk az igazsághoz, ha azt gondoljuk: a Harvard Egyetem hallgatója megismerkedve az európai kultúrával, szembesíti azt amerikai tapasztalataival. Az ötvenes évek végét írjuk, az abszurd dráma és színház második, harmadik nemzedéke uralja a divatos kísérleti színpadokat. Sok már a sablon, gyakoriak az abszurd álarcában jelentkező közhelyek, úgy tűnik, mintha kiüresedőben lenne az Ionesco által megteremtett új színházi felfogás. Másrészt a klasszikus úton haladó Tennessee Williams drámavilága sem tud választ adni az amerikai ifjúsági hatvanas években felerősödő otthontalanság-élményére. Ezért nem véletlen, hogy Kopit mind a kettőt célba veszi. Tragibohózata egyfelvonásos játék, nem tagolja két felvonásra, mint a nyíregyházi előadás rendezője Salamon Suba László. A mindössze három jelenetből álló „komédia” kitűnő paródiáját adja az abszurdnak. S ez így van a Krúdy Színpadon is. A színházlátogató ritka szerencséje, hogy láthatja a műfaj egyik klasz- szikusának (Ionesco) darabját (Ri- nocéroszok) a nagyszínházban s Mi többet akarnék? Mi többet akarnék? Kopogtatásra ajtó nyílana. Mi többet akarnék? Hiába éltünk el ne szállana. Mi többet akarnék? Ember dolgozna mindig másokért. Mi többet akarnék? Adni szerelmet a szerelemért. Mi többet akarnék? Lenne boldog az ember az emberrel — Tiszta szívvel, gyengéd tekintettel. Mi többet akarnék? •• *Komi-zürjén költ'ón'ó (1946) Jelenet a darabból: Gaál Erzsébet és Safranek Károly elhárítja a hamis pátosz felkínálkozó lehetőségét is. Mit nyújt a kettő helyett? Milyen Kopit igene? „Mit jelentsen ez?” — kérdezi a darab utolsó mondata. Tehát nincs válasz a milyen világra mondhatunk igent kérdésre. A töprengés marad, a józan mérlegelés és számvetés, amelyik nem tűri a hazugságot. A Krúdy Színpad egyhelyszínű játékterén csodás és bizarr dolgok estek meg ezen a bemutatón. A színpadkép -— Bálint Ádám munban. Az első felvonásban kihegyezett gesztusokkal még föl is akarta ezeket erősíteni, de — sajnos —- nem lett jobb tőle. A második felvonásban igazán és egyértelműen jó volt. Mindent elhittünk neki, féltünk egy-egy szemvillanásától is. Játékában volt valami Cipolla-i erő és akarat, úgy játszott a sorsha- jókapitánnyal, ahogy csak akart. Jonathant Juhász György alakítja. Hálás és veszélyes szerep az övé. Leépült embert kell játszania (biztos siker), másrészt meg kell mutatnia ennek a figurának a tragédiáját is. Juhász alakításában van egy kis remineszcencia Dustin Hoff- manból, néhány gesztusa a Rain Man-t idézi, de alapvetően jó és hiteles, amit csinál. Van benne elég fegyelem, hogy ne vigye el a vígjáték felé a darabot. S bizony ez az előadás számos pontján egyáltalán nem volt könnyű. Vlahovics Editet (Rosalie szerepében) most láthattuk először. Játékában Rosalie túlságosan realista, holott a feje tetejére állt világban a vágy és a szerelem is magán viseli a kérdőjeleket. Szerepértelmezésében az átélés intenzitását lehet dicsérni elsősorban. Safranek Károly sorshajókapitánya jól megrajzolt figura. Safranek ezúttal mértéktartóan bánik önmagával, egyszerre hódító szerelmes és szánnivaló üresfejű ember. Képes arra, hogy saját karikatúrája legyen. Játékából nem hiányzik a dinamika, de az elegancia sem. A hotelboyok külön említést érdemelnek. Zenés, táncos belépőiknek nagy szerepük van az ábrázolt világ hitelességének megteremtésében. Horváth László Attila, Tóth Károly és Petneházy Attila esetében hibátlan a játék. Balogh Béla realista játékmodora nem illik ide, mintha nem lennének eszközei az abszurdhoz (pláne a paródiájához). Salamon Suba László rendezése ezúttal is sok jó ötletet vonultatott fel. Jól közvetítette Kopit nyegle, szándékosan idézetlen (de infantilissá sohasem váló) világképét. Neki is köszönhető, hogy a darab nem az abszurd paródiájává egyszerűsödik, hanem felmutatja, hogy az életünk olykor felkínálja a kibicsaklott sorssal való küzdelem kínját és olykor kudarcait is. Nagy István Attila (Fordította: Mizser Lajos) Népi edények. Soltész Albert tusrajza. M Kelet ■i a ifögyaropsziS hétvégi melléklete Szombati (JaCéria
