Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-23 / 278. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1989. november 23. Kicsiben és nagyban Piacolunk Ritkán tapasztalható vihart kavart a közelmúltban Nyíregyházán, hogy a belvárosból a Tokaji úton, a sorompón túlra költöztették ki az iparcikk- és használtcikk-piacot. — közismertebb nevén az „ócska”-, illetve a „KGST”-piacot. Érvek és ellenérvek ütköztek a nyílt színen. Megszólalt a városlakó, a városvezető, kifejtette véleményét a kispénzű piacra járó, de még a színház művésznője is. Az erről megjelent publikációk is jelezték: Nyíregyháza megyei város életében kiemelkedő szerepe van a piacnak. (Tekintsünk most el a történelmi visszapillantástól, amely egyértelműen bizonyíthatná, hogy nem új keletű mindez, hiszen a város már régóta jól fekvő helye a környékbeli termelők áruinak és —• minden kritika ellenére — a jobb piacoK között tartják számon országos viszonylatban is.) Amíg 5n válogat, a piacfelügyelet felügyel. Nem lehet a véletlenre bízni a vásárlást a piaci viszonyok felé menetelés közepette sem... Rendelet a rendről Mindez okot ad rá, hogy vessünk néhány .pillantást arra, hogy miként is alakul Nyír- tjffihágaf „piaci élete”. Mint a városházán a szalmfiibérek segítségével á* krónikás meg • tudta: valójában „a vásárok és piacok üzemeltetése, tisztán tartása, rendjének biztosítása, a helyfoglalási díjak beszedése, a felhozatal szervezése a város területén kijelölt alkalmi elárusító helyeken a termelői értékesítés felügyeletének biztosítása a tanáé; vb. piac- és városgazdálkodási irodájának a feladata. Nyíregyházán jelenleg ez az iroda a Búza téren, a Hatzel téren, az örökösföldön (az ABC-vel szemben) és a Tokaji úti vásártéren üzemeltet piacot. Ezek megfelelnek a klasszikus értelemben vett piac kategóriájának, jól lehet, ez még nem a teljes1 kép. Amíg a Búza téren és a Hatzel téren kimondottan zöldségpiac található (ide sorolható az örökösföldi is), addig a Tokaji úti vásártéren a már említett iparcikk- és hasz- náltcikk-piac lelhető fel. Ez utóbbi helyen tartják a nagybani, piacot, itt „üzemel” az autópiac és itt tartják az áiiatvásárokat. A Tokaji úton, ahová kiköltözött a már említett „KGST”-piac, a hét minden napján (vasárnap kivételével) árulhatnak immáF iparcikkeket és használtcikkeket. Az autópiac csak vasárnaponként „nyitja ki kapuját”. Kedden és pénteken délelőtt 10-től estig lehet adni-venni a Tokaji, úton. a nagybani piacon és minden szombaton e területen tartják az állatvásárt is. A városi tanács piacrendelete — amelyet nemrég módosítottak — foglalja magában a nyitva tartás, a helyfoglalás, a helypénzfizetés rendjét, azt, hogy miként kell megtartani a szakhatósági előírásokat, vagy hogy csak hitelesített mérlegekkel szabad árulni. Ennek fejében a már említett üzemeltető piaciroda ellátja a terület tisztán tartását, a szükséges fenntartási teendőket Hová lesz a helypénz? Ez sem kevés feladat* bár úgy tűnik, hogy a piac önmagától is „megy”. Érdemes például belepillantani abba, hogy miként rendelkezik a vásári és piaci helypénz-díjsza- bás (mi, vásárlók csupán azt látjuk mindebből, hogy a helypénzszedők járnak-kelnek *és szedik a díjat). Részletesen rendelkezik a tanács arról, hogy miért, mennyit kell fizetni, Csupán a példa kedvéért: az állatvásár alkalmával például az egy éven felüli lóért 60 forint, a 100 kilogramm feletti sertésért 30 forint, a szamárért, az öszvérért 15 forint, a csirke 10 darabjáért 3 forint, a galamb és díszmadár darabjáért egy forint a fizetendő helypénz, amíg a tojásárusok tíz darabonként egy forintot kötelesek fizetni. A zöldségpiacon például a zöldpaprika 10 darabonként 3, a földieper, az őszibarack, a cseresznye 5 kilogrammonként 5, a gomba kilogrammonként 3 forint helypénzért árusítható. De ugyanígy meg van a tej, tejtermék és a száraztészta helypénzdíja és a virágárusok is megfizetik a szükséges összeget. Gondolhatnánk, busás nyereséghez jut a város, ami csak látszólag van így, hiszen minden beszedett fillért a piac fenntartására fordít a tanács; sőt még jó néhány millióval meg is toldja, hogy minél jobb körülményeket tudjon teremteni. (Csak a példa kedvéért: a már említett piackihelyezés a Tokaji útra 15 milliót emésztett fel, ami többszöröse a helypénzbeszedés összegének.) Az említetteken túl találhatók még új keletű piacok is Nyíregyházán: a város 15 helyét jelölték ki járdapiacra, amelyből 10 jelenleg is működik. Ezeken a helyeken csak őstermelők, a maguk által termelt árukat értékesíthetik, helypénzszedés nélkül (viszont kötelesek rendet tartani maguk után) Van aztán az úgynevezett „kitelepülés”, ami a belváros különböző pontjain található, el és „mehet az üzlet”. Itt is igyekeznek rendet tartani, hiszen a közterületre csakis a tanács, míg máshová az árusító hely tulajdonjogát élvező engedélyével lehet kitelepülni. Az is igaz, néha itt „elmegy a csikó”, s nehéz a gyors változást nyomon követni, főleg ellenőrizni és szankcionálni. Ha már az ellenőrzésnél tartunk: aki piaci árusításra termel — maradván a zöldségféléknél — úgynevezett „növényvédelmi naplót” köteles vezetni és azt magánál tartani, mert az ellenőrzést végző szervek (KÖJÁL, Növényvédő Állomás, Piaciroda ellenőre) többek között ezt is kérhetik, aminek fontos egészségügyi oka van. Az ellenőrzés rendszeres, s ezért is mondható, hogy különösebb gond e téren még nem jelentkezett a nyíregyházi piacokon. Vonzó a nyíregyházi piac, az olcsóbbak közé. sorolható az országban (kivétel tavasz- szal á primőr áru, amit messziről kell ide- szállítáni). Összehasonlítva más városok piacával, például a Búza térit — technikai feltételekben is állja .a versenyt, csakúgy, mint a többi árusító hely. Lassan javul a helyzet... Ez viszont távolról sem jelenti azt. hogy most már minden rendben van a nyíregyházi piacfronton. Visszatérve kiinduló példánkhoz, az iparcikk- és használtcikk-piac Tokaji útra történő kiköltöztetéséhez, mára kiderült, hogy két hónap alatt ezt is kinőtte a város, máris gondolni kell a bővítésre. Tény, sokan joggal háborodtak fel kezdetben a közlekedés és más okok miatt (említést érdemel, hogy a rendőrségtől igen nagy segítséget kapott a „bejáratás” időszakában a város). Mára, ha nem is nyugodtak meg teljesen a kedélyek — egyesek még demonstrációt is kilátásba helyeznek a hozott döntés bírálatára —, úgy tűnik, miként Debrecenben, Miskolcon és más nagyvárosokban, úgy Nyíregyházán is egyre többen vannak, akik megértik: a város szívében, vagy bármelyik új lakónegyed tövében nemcsak lehetetlen, hanem rendkívül zavaró is volna egy ilyen óriási iparcikk- és használtcikk-piac működtetése. Talán a párizsi bolhapiacot kivéve (de hol vagyunk Párizstól!). Európa legtöbb országában ma már a városoktól lényegesen távolabb eső szabad területen találhatók az ilyen árusító helyek. (Sok nyíregyházi tapasztalhatta ezt például Szabadkán.) Ráadásul a Tokaji út mentén jó lehetőség kínálkozik a továbbfejlesztésre, arra, hogy fokozatosan egyre elviselhetőbbé és megfelelőbbé váljék az árusítók és vevők helyzete. Napjainkban valóban még mindig a közlekedés okoz rendkívül nehéz gondot (csúcsidőben öszetorlódó járművek, a sorompón történő áthaladás, a parkírozás stb.). Ám a lehetőség a jobbításra adott. Maradván a közlekedésnél: az új piacterület kialakítói immár arra is gondot fordítottak, hogy legyalulják, földútként járhatóvá tegyék az Acél és az Alkotás utcát, amelyen a Tisza vasvári úti felüljáró felől sorompó nélkül megközelíthető ez a piac. Tervezik, hogy ezt az útszakaszt szilárd burkolattal látják el az anyagiak függvényében mielőbb. A Rákóczi utcán szükségessé vált a járdaépítés, a főleg hétvégeken odainduló gyalogos közlekedés miatt. Szakaszosan tovább bővítik a Tokaji úti piac területét is, jövőre nagyobb lesz a burkolatfelület, újabb konténeres WC-t helyeznek el és energia- ellátásban is javulás várható. (Hirtelenjébeií kb. 50 millió forintra volna szükség az el- . mondottak gyors megvalósításához.) Örvendetes viszont, hogy már magánvállalkozók is részt kérnek a piackörnyék helyzetének javításából. Terv, hogy a sorompó után közvetlenül jobbra lévő területen megvalósul az első magán-autóparkoló. Hiú ábránd volna persze azt állítani, hogy piac-ügyben valaha is teljes lesz a kiegyensúlyozottság. Ahol érdekek találkoznak és ütköznek, ott mindig jelen lesz a súrlódás is. amikor turkálókat, kis asztalokat helyeznek A. S. Nem adják ingyen ••• •SíBwi* I ott > 3» * «S2 Induló életek segítése „Minden vágyam egy nagyon szép kislány volt, aki megmarad nekem örökre. Anikó előtt volt két kislány nálam, de elvitték őkét a szüleik. Utána mondták az intézetben, hogy hoznak ők nekem olyat, akit nem látogattak soha. Minden áron a nevemre akartam venni, mert örökbeadható lett volna, de akkor már volt nálam egy másik kislány is, akiről viszont nem mondtak le a szülei, így hát Anikót sem fogadtuk örökbe, mert nem akartunk egyiküknek sem fájdalmat ' okozni.” A fentieket az a Szabó Imréné mondta, akinek a nevelt lánya, Anikó nemrég töltötte be a tizenkilencedik életévét. A nyíregyházi gyermekvédő intézetben akkor találkoztunk velük, amikor az életkezdési támogatásért a bizottság előtt megjelentek. Anikó elvégezte az egészségügyi szakközépiskolát, kórházi szakápolónő. Nemrég férjhez ment, albérletben laknak. Már útban van a gyermek is, így a nevelőmama nagymama lesz. Legalább három unokát szeretne, mert ő nagy családhoz szokott. Kislánya egyelőre elégedett lenne azzal, ha az első baba egészségesen születik meg „Olyan szeretetet akarok adni a gyermekemnek, amilyet az anyukámtól kaptam. Anyuka már állandóan a babaruhákat nézegeti, kislány unokára vágyik.” Anikó, férje nevén Kiss Béláné — azzal, folytatja, hogy anyukájáéktól mindig mindent megkapott. A férje szülei is segítenek, neki két testvére is van, nagyon szeretik egymást. Az apukája is örül az unokának, de látja rajta, jobban szeretné, ha együtt laknának velük. Ok azonban úgy gondolják, jobb, ha külön laknak. így mindig tudják, hogy szeretik egymást, jó elmenni. Mióta táppénzen van Anikó, szinte mindennap meglátogatja őket. „A kislányom most tizenkilenc éves, a férje húsz — folytatja a mama. ,— Boldog vagyok, hogy férjhez ment, nem akartam, hogy a fejemre öregedjen, vagy vénlány legyen, hiszen unokát akarunk!” Anikó egy a megyében élő 2700 állami gondozott közül, akinek megadatott, hogy nevelőszülőknél nőjön fel. Rajta kívül még közel 1200-an vannak, akiket házaspárok vettek magukhoz és sajátjukként nevelik őket. S bár a nevelőszülők jórésze mindent megtesz azért, hogy fogadott gyermekét segítse az önálló életkezdésben, az állami segítség mégis nélkülözhetetlen. Főképpen azoknak a gyerekeknek, akik senkire sem tudnak támaszkodni, hiszen az erre legilletékesebb, az anya eldobta őket magától. Egy korábbi rendelet a 18. életévüket betöltötték részére biztosította az életkezdési támogatást, amelynek felső határa harmincezer forint volt. Még csak azt sem határozták meg, amikor odaadták a gyereknek, hogy mire költse. S mivel az állami gondozottak nem tanultak meg a pénzzel bánni, hiszen nem mondta nekik soha senki, mibe kerül egy pulóver, egy cipő, egy kiló kenyér, sokszor egyszerűen elszórták. Volt, aki ebből vette meg a hőn áhított magnót, mások ezzel próbáltak barátokat szerezni maguknak, s míg volt a pénzből, sok igazi jó cimborára találhattak, ha pedig elfogyott, magukra maradtak. Nyilván okulva a korábbi tapasztalatokból, illetve belátva azt is, hogy harmincezer forint nem túl nagy összeg, idén augusztus elején új rendelet lépett életbe. E szerint az önálló életkezdéshez nyújtható anyagi támogatás legalacsonyabb összege a lakásigény- • lési letéttel azonos összeg, a legmagasabb pedig a mindenkori legmagasabb összegű saját jogú havi nyugdíjminimum harminchatszorosa. (Ez körülbelül 120 ezer forint.) A jelenlegi jogszabály akár 14 éves kortól is lehetőséget ad a támogatásra, de az odaítélt összeg csak tartós használati cikkre, ingatlanra használható fel. A fenti támogatásban azok az állami neveltek részesülhetnek visszamenőleg is, akik 1984. január elseje óta váltak nagykorúvá. Az összeg nagyságáról szakemberekből álló bizottság dönt, a fiatalt értesítik arról, mikor kell a bizottság előtt megjelennié, s el kell mondania azt is, hogyan él, dolgozik, mire szeretné fordítani a kért összeget. Megyénkben a rendelkezésre álló keret idén négymillió 340 ezer forint, a bizottság előtt eddig a jogosult négyszázból 120 fiatal jelent meg. Folyamatosan, minden héten egy alkalommal ül össze a bizottság a nyíregyházi gyermekvédő intézetben. Csak olyan fiataloknak adnak támogatást, akiknek konkrét elképzelésük van. Ilyen például, amikor már házas, gyereke van, lakást szeretne építeni vagy vásárolni. Sok esetben először azt vállalják, hogy befizetik a lakás letéti díjat, hogy be tudja adni a fiatal az igénylést, és ígéretet kap arra, hogy a lakás kiutalásakor még visszatérnek majd az ügyére, valamekkora összeggel se-, gítik a vásárlást. Valószínűleg egyedülálló kezdeményezés lehet, hogy a nyíregyházi GYIVI-ben egy családgondozónak november elseje óta csak az a feladata, hogy a tizennyolc éven felüliek ügyeit intézze. Segít például beadni a lakásigénylést, g. hitelkérelmet, és egyéb olvan dolgot, amivel az intézetben eltöltött évek alatt nem találkozhatott a gyerek. Sokan éppen azért, mert tájékozatlanok, feladják a harcot a bürokráciával szemben, és elesnek a lehetőségektől. Ugyanitt a GYIVI- ben egy műszaki végzettségű dolgozó abban segít, hogy felmérje például a lakás-műszaki állapotát, nehogy becsapják a tájékozatlan fiatalt. Vannak persze olyan fiatalok is, akik maguk veszik kezükbe dolgaik intézését. Sokszor meg is lepődik az ember, menynyire éretten tudnak gondolkodni ezek á tizennyolc éves kis felnőttek. Mint például az a kislány, aki jó eredménnyel elvégezté a gimnáziumot, beiratkozott dívatszabónak, és minden vágya, hogy magához vehesse öccsét, aki szintén intézetben nevelkedik. Ez a kislány az örökösödési járadékának felét befektette vállalkozásba, másik feléből pedig ifjúsági takarékbetétet váltott. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a nevelőszülőtől tanulta, mert kicsi kora óta intézetben él. önálló gazdálkodásba kezdett egy fiú, aki ahhoz kérte az életkezdési támogatást, hogy bikát vehessen a téesztől. Kárpitosműhelyt nyitott Nyírpazonyban egy fiatalember, aki nevelőszüleinél él. Ö gépek vásárlásához kérte a támogatást. Ebből már — ha jól dolgozik — megkeresheti a lakásravalót. A fenti fiataloknak talán sikerül megállniuk a lábukon, de a gyerekek döntő többsége kilátástalan helyzetben van. Ahogy kikerülnek az intézet védőszárnya alól, jórészük elkallódik. Borzasztóan nagy szükség lenne egy ifjúsági otthonra, ahol lakhatnának, ha a GYIVI-ből már „kinőttek”. Sajnos, erre még csak biztatást sem kapott soha a GYIVI vezetése. Ugyanakkor egyre nagyobb mértékű a bűnözés, és ennyi letartóztatott intézeti nevelt még nem volt korábban, mint az idén. Ennek egyik oka bizonyára az, hogy az intézetekben dolgozók még nem találták meg a megfelelő módszereket az önállóságra neveléshez. Tervek már vannak, de ehhez pénz kell. Bérlakást szeretnének vásárolni, ahol a nagykorúsághoz közel álló fiatalokat helyezhetnék el, és megtanulhatnák az önálló életvezetést. Esetleg még úgy is, hogy napi költségvetést kellene készíteniük, és az összeget a kezükbe leszámolnák. így talán megtanulhatnák beosztani a keresetüket is, ami egyébként minden fiatalnak nehézséget okoz. Cservenyák Katalin Mindenki boldog. Megszavazták az életkezdési támogatást egy újabb állami gondozottnak. A pénzt azonban itt nem adják ingyen. Alapos indok kell hozzá, annak bizonyítása, hogy valóban az induló életeket fogja segíteni __ .
