Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-21 / 276. szám

1989. november 21. Kelet-Magyarország ELŐZETES MIKULÁSNAPI VÁSÁR! A Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat GYERMEKRUHÁZATI BOLTJÁBAN Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 7. 1989. november 20-tól — amíg a készlet tart. ENGEDMÉNNYEL KAPHATÓK: — Gyermek overál — Steppelt nadrág — Bébi kabát 1 080,— 601,— 1 660,— 500,— 300,— 800,— Gyermek orkán kesztyűk nagy szín- és méretválasz­tékban 76 Ft-tói 144 Ft-ig HASZNOS AJÁNDÉKOT BOLTUNKBÓL! (3420) TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG A Mercedes- múzeumban VÁLLALATOK felé is értékesítünk HASZONVASANYAGOKAT Sokat hallani mostanában az autógyárak körüli gon­dokról. A Mercedes-gyár azonban újabb és újabb jár­művekkel lepi meg pénzes vevőit. Akinek lehetősége van arra, hogy Stuttgartban bejut Európa egyik legneve­sebb autógyárába, illetve annak múzeumába — nem bánja meg. Amikor Daimler 1885-ben (társával) elkészí­tette első autóját, az inkább hasonlított egy motorkerék­párhoz. A mostaniak pedig szinte repülnek „szárnyaik­kal’1, s haladnak is, mint az Ezüstnyil. A gyár többszin­tes korszerű bemutatótermé­ben az érdeklődő végigkísér­heti az eltelt 104 esztendő termékeit Termelői ár 10%-os áron, gyártási hosszúságban és minő­ségben. Bordás betonacél 10—12 mm-es 22,90 Betonacél sima szálban 10 mm-es 19,— Betonacél karikában 10—14 mm-es 19,— Betonacél karikában 6,5 mm-es 19,30 I-szelvény 100-as és 180-as 22,60 U-szelvény 65-ös, 80-as, 140-es és 180-as 22,60 T-szelvény 30-as, 35-ös és 40-es 22,70 L-szelvény 20-as, 25-ös és 40-es 22,— U-szelvény hidegen alakított 70X50-es 24,40 Durvalemez 2,5—16 mm-ig 26,80 Durvalemez bordás 3 mm-es 27,60 Finomlemez 0,8-as, 1-es és 1,2 mm-es 27,80 AMÍG a KÉSZLET TART. Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg (3359) Az ÉPI-TEK Vállalat értesíti kedves vásárlóit, hogy november hónapban a B—30-as, HB 38/14-es, HB 38/19-es, HB 30-as falazóblokkokra, és a 10 cm-es válaszfaltéglára az el­adási árból 10% árengedményt biztosít. Ezen kívül a cseh import tapéták és jugoszláv import egyszínű 15X15 cm-es csempék bő választékával vár­ja Önöket az Építkezők Boltja üzlethálózat. (3279) Az ELEKTERFÉM Kisszövetkezet eredményérdekelt­ségű működtetésre pályáztatja az alábbi üzemeit: — Keménykrómozó üzem (forgácsoló háttérrel), — precíziós öntő üzem — bútorkísérleti üzem. Várjuk menedzseri szemléletű vállalkozó jelentkezését 1989. december 15-ig. TOVÁBBI FELVILÁGOSÍTÁS és pályázat leadása a szövetkezet elnökénél, illetve főkönyvelőjénél. Cim: 4400 Nyíregyháza, Kinizsi u. 4. Telefon: 11-720. (3333) Szénatartósítás új módon Megyénkben kezdeményező a tiszalöki tzz. A tiszalöki Szabadság Tsz egy eddig nálunk ismeretlen takarmánytárolási kísérletbe kezdett. Az IKR szakembe­rei a nyáron propagálták az ammóniás szénatartósítást a szövetkezetekben. Javaslatuk­ra a tiszalöki tsz vállalkozott mintegy 50 tonnányi lucer­naszéna új módon való tar­tósítására. Szeptember 18-án a lucer­na 4. kaszálásból készítettek a Kisfás tanyai üzemükben egy 70 tonnás lucernaszéna- kazlat. A rendről mintegy 22—23 százalékos nedvesség- tartalommal, bálázás nélkül kazlazták be a lucernaszénát. A kazal alá szalma alapozás­ra egy 120 centiméter magas háromszög alakú szénarácsot készítettek. A rács a levegő- befúvást szolgálja.. A kazal szélessége mintegy 5 méter, a hossza 10 méter, a magassá-. ga 4 méter körüli. A hagyo­mányos kazlat szalma haja- zattal látták el. Az újdonság ezután kezdő­dött: injektáló szúrócsappal két oldalról 480 kilogramm ammóniát juttattak a kazal­ba. Az így elkészített kazlat 12 óra múlva ventilátoros légfúvóval átfúvatták. Ezt a műveletet addig végezték, amíg az ammónia embert bántó töménységét el nem veszítette, illetve a kazalból a befúvás révén nem távo­zott. A tsz kérésére egy máso­dik lucernakazlat is készí­tettek, amelybe már nedve­sebb, mintegy 30—35 száza­lékos víztartalmú lucerna- szénát raktak be. így a ter­vezett 50 tonnának kétsze­resét vonták be kísérletbe a tsz vezetői. Mindkét kazal rakásánál . .és. injektálásánál szak­segédkeztek az IKR emberei. Az ilyen szénatartósításnak több előnye van. Egyik, hogy kisebb a betakarítási vesz­teség, mivel a nagyobb ned- vességtantalmú szénán rajta­maradnak a levelek, amely a takarmány legértékesebb ré­sze. A tárolás során a széna szárazanyag-tartalma mint­egy 15—20 százalékkal, az emészthető nyersfehérjéé még nagyobb százalékban nő. A lekaszált lucernaszéna hamarabb kerül kazalba, mint a hagyományos szárítás mellett. A kaszálás után 36— 40 óra múlva már kazlazható, kevesebb ideig van kitéve az időjárásnak. A betakarítás programozható, különösen fontos ez a legnagyobb hoza­mot adó májusi kaszálásnál. Ilyenkor nehezebb kifogni, hogy ne kapjon esőt a ren­dünk. Ezt a módszert alkal­mazó gazdaság az időjárási prognózist figyelve jobban kikerülheti az eső káros ha­tását. A betakarításnál keve­sebb a kinti munka, nincs szükség a rend forgatására. Alkalmas felszedő és rakodó­gép esetén csak a kazalrakás­hoz szükséges kézi munka. A kazlazás óta eltelt időben a szakemberek semmiféle káros elváltozást (melegedés, penészesedés) nem tapasz­taltak. A kazlakat 60 nap után bontják meg. A takar­mányból mintát vesznek és laboratóriumba küldik. Ek­kor derül ki a kísérlet igazi haszna a béltartalom ismere­tében. Az IKR-szabadalom Ma­gyarországon még kevésbé terjedt el, de Csehszlovákiá­ba már nagymértékben al­kalmazzák és elégedettek az eredménnyel. Remélhetőleg a tiszalöki kísérlet is ezt fogja igazolni. A 3000-es körzet szakemberei bizakodóak, re­mélik, hogy 1990-ben körze­tükben többen követik a ti­szalöki kezdeményezést. Csikós Balázs Más megközelítésben A területfejlesztés buktatói Megyei tapasztalatok, általános következtetések A különböző tudományos műhelyeket gyakran éri az a vád, hogy az ott készült tanulmányok megmaradtak a tudo­mány elefántcsonttornyában, hasznosításukra szélesebb kör­ben nincs lehetőség. Éppen ezért tart számot szélesebb körben is érdeklődésre az a doktori értekezés, amelynek rövidített változatát a megyei tanács több száz példányban kívánja el­juttatni a megye gazdasági szakembereihez, és amelynek szer­zőjét a megyeszékhely városának vezetői felkérték, hogy kuta­tási eredményeit a megyei országgyűlési képviselőkkel is­mertesse. Területfejlesztés a gazdaság- politika tökrében címmel Ko- rondán Gábornak, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola 29 éves oktatója munkájának rövidített változatát adjuk köz­re. Az utóbbi években a hazai legmagasabb gazdasági és poli­tikai fórumok is kénytelenek voltak beismerni, hogy Magyar- ország különböző területei kö­zött még mindig egyértelműen kimutathatók az életkörülmé­nyekben meglévő indokolatlan különbségek. A szerző a diffe­renciálódás olyan objektív alap­jait vizsgálja, amelyek nem feltétlenül vezetnek a megkü­lönböztetéshez. Egyik ország sem törekszik arra, hogy terü­letén teljesen homogén gazdasá­gi fejlettségi szint alakuljon ki, hiszen a termelőerők optimális elosztása sem ezt eredményezné. Hiba lenne viszont a gazdasági lemaradást a szűkén értelme­zett gazdasági környezet hatá­sának elfogadni. A gazdasági vérkeringés perifériájára szoru­lás, vagy a meglévő, de struk­túrájában és színvonalában nem megfelelő munkaerőkínálat is visszavetheti a terület fejlődé­sét, fejlettségét. A gazdasági el­maradottság a szerző szerint relatív és nem abszolút foga­lom. Egyes területeket nem fel­tétlenül az erőforrások hiánya jellemzi, hanem ezek olyan kom­binációja, amely révén a meg­lévőket sem lehet kihasználni. Példa erre a kihasználatlan munkaerő. Gondolkodni hosszú távon A kérdéskör egyik paradoxo- na a hátékonyság, mint a gazda­sági működés alapelve, amely erősíti a területek egyenlőtlen fejlődését. Másrészről az újrater­melési folyamat lép fel egy­fajta területi összhang igényé­vel, mégpedig az optimális ha­tékonyság kialakítása miatt. A spontán megjelenő tendenci­ákhoz nem párosul spontán megoldás, ezt még a legliberali- záltabb gazdaságpolitikát folyta­tó országokban sem bízhatják a piaci hatásokra. Az elmaradott területek kihasználatlan terme­lőerőit csak pótlólagos erőforrás bevonásával lehet aktivizálni. De ugyanez az erőforrás haté­konyabbnak mutatkozik a már fejlettebb területeken, ha ki­zárólag rövid távú mikroszemlé- letben gondolkozunk. A hosszú távú makroszemlélet oldaláról vizsgálva ugyanezt már előjelé­ben ellentétes eredményekre juthatnánk. A kérdéskör általános elmé­leti problémáinak áttekintése után a szerző a területfejleszté­si politika hazai céljait és ered­ményeit vizsgálja 1945-től napja­inkig. A tanulmány eme részé­ből csak néhány, a megyénkre is vonatkozó utalásokra szorít­kozunk. Az ötvenes évek gazda­ságpolitikája az erőltetett iparo­sítási célkitűzéseivel a ko­rábbi ipari tengelyt fejlesztette, illetve néhány új szocialista várost alkotott. Az elmaradot­tabb területeknek alig jutott valami, holott ez a legtipiku­sabb extenzív fejlesztési for­ma nyújtotta volna a legna­gyobb mozgásteret a területi különbségek kiküszöbölésére. A hatvanas években az elmaradott területek, közöttük megyénk, egy délibáb áldozata lett. A me­gye fejlődési mutatói messze megelőzték az országos átlagot, így Szabolcs-Szatmár a legdina­mikusabb fejlődéssel büszkél­kedhetett. Csupán egy dolog­ról felejtkeztek el az ezt han- goztatók: ebben az időszak­ban, a számok ellenére, nőtt a megye lemaradása az országos átlaghoz képest. 1961—65 között az egy főre jutó beruházás például az or­szágátlag 53 százaléka volt. A szocialista ipar egy lakosra jutó jövedelemtermelő képessége az országos átlag 20 százalékát sem éri el, miközben Komárom me­gyében ez a mutató a megyei­nek tizenegyszerese volt. Ehhez tegyük hozzá, hogy ebben az időszakban közel 50 ezer em­ber kényszerült elvándorolni a munkalehetőségek hiánya miatt. Ehhez párosult még, hogy a megyei fejlesztéseknél az ala­csony technikai szinten álló, máshonnan kiszoruló, igen lét­számigényes technológiát pre­ferálták. Ez a fejlesztés to­vább konzerválta, sőt fokozta a lemaradást. Itt a pillanatnyi taktikai célok keresztülhúzták a felzárkózás stratégiájának lehe­tőségét is. Kevés beruházás jutott A helyzetet csak súlyosbította az országosan meghirdetett fel­zárkóztatási elképzeléseknek gyö­keresen ellentmondó központi szintű elosztások gyakorlata. A hetvenes évek elejére például az iparilag fejlett megyék minden lakosára körülbelül háromszor annyi beruházás jutott, mint az elmaradott területek lakosaira. Nem csoda, ha ennek hatására a későbbiekben a jó infrastruktú­rával ellátott, de gyengébb föld­minőséggel rendelkező dunántú­li gazdaságok jobban tudtak ér­vényesülni, mint egy olyan sza­bolcsi gazdaság, amely jobb mi­nőségű földdel rendelkezett, de az infrastruktúra hiánya miatt ezt nem tudta kihasználni. A megyében létesített telephelyek nem váltak a gazdasági környe­zet integráns részévé, így a gaz­daság fejlesztésére gyakorolt ha­tásuk a potenciálistól jóval ki­sebb volt. A telephely—központ viszonyában kimutatható az egyenlőtlen cserén alapuló köz­pont-periféria viszony. Ugyanígy alakult a megye és az ország gaz­dasági központjainak kapcsolata. Az extenzív időszakról az in­tenzív fejlődési formára váló át­térés igen nehéz helyzetbe hoz­ta a megyét’ Az új szabályozó- rendszer nemcsak hogy túl ma­gasra állította a mércét, hanem lehetetlenné tette az itt meglévő erőforrások aktivizálását is. Ez­zel együtt azt is el kell monda­ni, hogy az új érdekeltségi rend­szer időszerű, előremutató. így annak bírálata nem lenne helyt­álló. Ezért is nevezi a szerző a megyét a normativitás áldozatá­nak. A hetvenes évek végén, a nyolc­vanas évek elején az elmaradott területek hatékonyságromlásá­nak másik fő komponense az in­novációképtelenség. 1985-ben a Nemzetközi Regionális Tudomá­nyos Társaság budapesti ülésé­nek egyik fő megállapítása, hogy a növekedésorientált politikáról az innovációorientált politikára kell hogy áttevődjön a fejlődés kulcskérdése. Döntő kérdés a magasan kvalifikált szakembe­rek száma, akik nemcsak hogy túl kevesen vannak a megyében, hanem a szabolcsi gyáregységek nem tudnak érdemi munkát ad­ni számukra, emiatt máshol ke­resnek munkát. Megmaradt kiváltságok „A gazdaságpolitika nem tud­ta megteremteni a kedvezőtlen adottságú agrártérségek felzár­kóztatásának lehetőségét, sőt differenciálódás forrásává vált, miközben folyamatosan annak mérséklésére törekedett.” Ezt 1987-ben lehetett olvasni. Ehhez még egy adalék. Az ötödik öt­éves tervben az egy főre jutó tá­mogatást alapul véve Budapest többet kapott, mint az ország összes többi megyéje. A kivált­ságok, az előjogok megőrzése a szűkülő források mellett megma­radt és ez is növeli a differen­ciálódást. A különböző alapok­ból „adományozott” összegek to­vábbra is alkalmasak az állam és az elmaradott területek közötti patemalisztikus viszony fenntar­tásához. A megye a hatodik öt­éves tervben ilyen formában ka­pott 420 milliójával és az Orszá­gos Tervhivatal 21 milliós fej­lesztési támogatásával együtt az egy lakosra jutó beruházások összegéhez képest az országos átlag 8 387 forinttal nagyobb! Elvi célok, ígéretek helyett ez a hazai újraelosztási gyakorlat, amelyet a szerző kritizál. Ez el­sősorban az adott területen élő­ket sújtja, de nem lehet vitás, hogy az ország erőforrásainak alacsonyabb fokú kihasználásá­hoz is vezet. A jelenlegi politikai változások, a belső nyitás lehe­tőséget kínált a fenti visszássá­gok rendezésére és megoldására. Mód nyílhat arra, hogy -megfele­lő intézményrendszer kiépítésé­vel párhuzamosan megvalósul­hasson egy olyan területi politi­ka, ahol az elosztást nem a pilla­natnyi erőviszonyok és a szemé­lyes kapcsolatok határozzák meg, hanem a gazdasági érvek. így talán nem a legelmaradottabbak húznák a legrövidebbet. _7 b is, mec is is Hntita. ÉpVl-EK I NYÍREGYHÁZA Ä

Next

/
Thumbnails
Contents