Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-20 / 275. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. november 20. Szabolcsi siker az Atrium Hyattban Nem fűtik a helyi járatokat Biotermékek Fagybrigádok készenlétben Nyíregyházáról Sikeres külkereskedelmi arikéton mutatkozott be Bu­dapesten az Átrium Hyatt Tokaj-termében a Szabolcs Húsipar, amelyen megjelen­tek a gasztronómiai és szállo­daipari szakma kiválóságai. Elegánsan tálalva kínálta termékeit megyei húsipari vállalatunk. Elsősorban a hí­res FONS-cég által kikísér- iotezett korszerű termékeket, a Bajor csemegecsalád ké­szítményeit, az ízléses Bajor virsíit, a Lyoni kolbászt, a grillvirslit és természetesen a vállalat Kiváló Áruk Fóru­mán és a BNV-nagydíjas ter­mékeit és az új, luxusigénye­ket kielégítő készítményeit. A szakma sok jeles képvi­selője elismeréssel szólt a ké­szítményekről. Természetes, hogy' a Szabolcs Húsipar, e bemutatót is hírverésnek szánta, újabb üzletkötések re­ményében. Ez sikerült is, hi­szen több fővárosi szálloda üzletigazgatója a helyszínen előzetes megállapodásra ju­tott a jelenlévő vállalati szak­emberekkel. Érdeklődést váltottak ki Tamás Imre igazgató sajtótá­jékoztatón közölt információi szerint hazánknak e tája az országnak az a része, amely sok tekintetben megőrizte érintetlen természeti adott­ságait. Szabolcs-Szatmár-Be- reg az ország legnagyobb ál­latsűrűséggel rendelkező me­gyéje. Elmondta: mindezeket az adottságokat vétek lenne parlagon hagyni, nem kihasz­nálni. vezőek. Az első biotermékek minden bizonnyal az Átrium Hyattban sikerrel bemutat­kozott Bajor csemegecsalád készítményei lesznek, (fk.) Bár havat néhány hópe- helytől eltekintve még nem­igen láttunk az elmúlt napok­ban, a hajnali fagyok azon­ban már könyörtelenül jelzik a tél közelségét. Az időjárás változásaira felkészült a Sza­bolcs Volán Vállalat is, hi­szen a személy- és teherszál­lításban nem lehet fennaka­dás. A felkészülés során vala­mennyi autóbusz és tehergép­kocsi általános állapotát meg­vizsgálták, kiemelt figyelmet fordítottak a fékrendszerre, a fűtőberendezésre, az akku­mulátorra és a gumiabron­csokra. A járműveket fagyál­ló folyadékkal is feltöltöttek. A gépkocsipark felkészítése a téli üzemeltetésre november 15-re gyakorlatilag befejező­dött. A vállalat szerződést kötött a meteorológiai szolgálat sós­Z ÁlfArpánA Kéttucatnyí városlakó család várta Fe- renergyarmaT UJ ©Kessege. hérgyarmaton az Ady Endre utca 5. szám alatti új lakások elkészültét. A városképbe illeszkedő tágas, többféle méretű 24 la­kás alatt kapott helyet a Magyar Hitelbank Rt. fehérgyarmati fiókja. tóhegyi állomásával, ahonnan tíz naponként előrejelzéseket kapnak a várható időjárásról, s ennek megfelelően próbál­nak még időben intézkedni. A korábbi években gyakran előfordult, hogy a hideg idő­ben főleg a külső telephelye­ken éjszakázó autóbuszok üzemanyaga megkocsonyáso­dott s eltömítette a vezetéket. Ezért az utóbbi 2—3 évben a ■ hideg időjárás közeledtével már mély dermedésű gázolaj­jal töltik fel a járműveket. Az utazók részéről gyakran elhangzik a vád, hogy nem fűtik az autóbuszokat. Mint Szabó István, a Volán Válla­lat általános műszaki osztá­lyának vezetője elmondta, az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően a helyi járatokon most sem lesz fűtés. A helyi járatokon ugyanis rövid távú az utazás, a busz percenként megáll, értelmetlen dolog fű­teni. A helyközi járatokon pedig akkor fűt a gépjármű- vezető, ha a kinti hőmérsék­let 0 fok alá süllyed. A vállalat minden telephe­lyen, ahol járműveket tárol­nak, „fagybrigádokat” hozott létre. A fagybrigádok tagjai­nak a feladata az esténként beérkező gépkocsik ellenőrzé­se, utántöltése, ők biztosítják a reggeli indulást, s ha szük­séges, a hőmérséklet függvé­nyében bizonyos időközön­ként járatják a motort éjjel. RATKÓ JÓZSEFRE emlé­keznek Nagykállóban, a vá­rosi könyvtárban november 20-án 15 órakor. A városi ta­nács és a baráti kör vezetősé­ge által szervezett eseményen a barátok és a pályatársak idézik fel a költő alakját. A hét elején kultúra, a hét végén verekedés? parti Szólt arról, hogy évente mintegy 300 ezer hízott ser­tést, 40 ezer vágómarhát és közel 100 ezer juhot dolgoz­nak fel. Ezt ma már korsze­rűen segíti az 500 millió fo­rintból megvalósított re­konstrukció, melyet az elkö­vetkező években 4—500 mil­lióból tovább folytatnak. Az igazgató a természeti adottságokra alapozva, a technikai feltételek biztosítá­sával a korszerű technológia és fűszerezés alkalmazásával együtt jelölte meg a célt: Nyíregyházán 1991-ben lehet­ségessé válik, hogy az alap­kutatások eredményétől füg­gően egyes készítményeik, biotermékekként kerüljenek forgalomba. A kísérletek ked­Tamás Sándor cukrász­segéd a Balkányi ÁFÉSZ 208-as számú cukrász termelőüzemében na­ponta általában 1200 sü­teményt készít főnöké­vel, Szőke Gézával. Hét­végén általában két és fél ezer cukrászsüte­ményt rendelnek, jobbá­ra lakodalmi asztalokra, de gyakran a háziasszo­nyok is ezt kínálják a családnak. A képen: a népszerű franciakré- meshez keveri a tejszín­habot Tamás Sándor. (T­K. felv.) Amikor az Ifjúsági Cent­rum létesítésével kapcsola­tos elképzelések kialakultak Nyíregyházán, az volt a leg­fontosabb törekvés, hogy a leendő intézmény az ifjúság minden rétegével foglalkoz­zék. Ne csak a diákokkal, hanem mindenkivel, aki fi­atal. Váljék az ide látoga­tók számára az intézmény második otthonukká, olyan­ná, ahol tanácsot, segítséget, információt kaphatnak az élet ügyes-bajos dolgaiban. De, ha kedve és ideje van, kulturáltan szórakozhasson is, találkozhasson érdekes emberekkel. Az Ifjúsági Centrumra vo­natkozó elképzeléseket Szűcs Lászlóné Siska Katalin — az intézmény mostani veze­tője fogalmazta meg egy pályázatra, amelyen az ÁISH-tól 1,5 millió forintot kapott a megvalósításra. Az országos egészségnevelési ta­nács 110 ezer forinttal támo­gatta az ügyet, illetve a me­gyei művelődési központ a maga anyagi erejével és in­tézményi hátterével segítet­te a létrejövetelét. — Nem véletlenül találtam ki, hogy hármas funkciója legyen az intézménynek — mondja Szűcsné —, kapcsoljunk az információs, a szolgáltató részleghez egy szórakoztatót is, hiszen ez hozza az elő­ző kettő kiadósaihoz a be­vételt. A Centrum szórakoz­tató része tehát nyereség­centrikus, itt képződnek a bevételek. — Persze mindennek — mint hírlik, ára van ... — A legtöbb baj a disz­kóval van. Elég gyakoriak az összezördülések, a vere­kedések is. Megpróbáljuk ki­szűrni a nem ide valókat, akik nem szórakozni akar­nak, hanem a balhét kere­sik. A művelődési központ vezetése vendéglátó egysé­get hozott létre a Centrumon belül, amelynek külön veze­tője van, aki a diszkósok munkáját irányítja és gon­doskodik a rendezvényeknek a kulturált lebonyolításá­ról is. — A tanácsadás nagyon népszerű. Sokan megfordul­nak a kozmetikusnál, a szexológusnál. A jogásztól is gyakran kérnek segítséget. A mindennapos információk iránt is óriási az igény. A változó érdeklődés ellenére sikeresnek mondhatom a kedd esti partikat. Eddig Jancsó Miklós, Menyhért Mészáros L,ászló, Moldova György, Pataki Attila vol­tak a vendégeink. Igyekez­tünk a keddi, szerdai, csü­törtöki programjainkat úgy összeállítani, hogy minél szélesebb legyen a választék. Nagy sikere van az amatőr együttesek bemutatkozásá­nak. A mostani időszakot próbának tekintjük, szeret­nénk a közönség igényeit megismerni, ezért nem lenne jó, ha egy-egy rendezvény sikeréből vagy kudarcából messzemenő következtetést vonnánk le. Akik eljöttek, nagyon jól érezték magukat nálunk. Én ezt tartom a legfontosabbnak. (n. i. a.) £ C > ■ ",_.V.-"j-Vj C, Keresik a bőrdzsekist Kiraboltak egy asszonyt A rettegőket azzal szoktam nyugtatgatni, hogy sok esetben a rablások áldozatainak, sértett­jeinek viselkedése, magatartása is hozzájárul a velük történtekhez, meg a bűncselekmények nagy részenek gyökerei a kocsmába, illetve az alkoholizáló életmód­hoz nyúlnak vissza. Ez igaz, de sajnos már itt is egy ellenpélda. Az 52 éves T. Istvánná nyíregy­házi lakos, a helyi 10. számú, Tőke utcai bölcsőde gondozónő­je november 13-án este fél 7 kö­rül a munkahelyéről hazafelé igyekezett. 10 éve egy útvonalon jár. Az őz utcán, majd a Vas­vári Pál utcán haladt. Ez utóbbi helyen a bérházak között hinták, és libikókák vannak. Ott három, olyan 16—17 éves fiatalember tartózkodott. (Az asszonnyal a Jósa András kórház baleseti sebészeti osztá­lyán beszélgetek.) — Szépen elmentem mellettük — említi. — Amikor a hintától olyan 50—60 méterre értem, va­laki utánam lopakodott. s há­tulról megfogta a nyakam. Nem gondoltam semmi rosszra, hogy megnézzem, ki az, de ebben a pillanatban az illető megütött. — Látja? — mutat az arcára. A szemöldöke felet 6—7 cm-es seb van. — A bal szemem nem tudtam kinyitni, azzal szinte semmit sem láttam. A nő jobb szeme alatt jókora lila folt található. A két kezének feje ugyanolyan színű. — Emlék­szem — folytatja —, a földre es­tem és a táskámat szorítottam, melynek csak a füle maradt a kezemben. A retikülömet, benne befizetett csekkekkel, temetkezési papírral (édesanyámat kéthete temettük el), egy arany lánccal, amely a kislányomé, valamint 1200,— Ft-tál, a- személyi igazol­vánnyal, esernyővel és 3 kulcs­csomóval elvitték. — A tettest egy pillanatra sem látta? — Csak annyit, hogy bőrdzse­ki volt rajta. Valahogy kijutot­tam a Kossuth utcára. Az autók között áttámolyogtam, s haza­mentem. A lépcsőházunkban la­kik egy orvos, de nem volt ott­hon. A csengetésre a felesége nyitott ajtót, majd mentőt hí­vott. — Tessék mondani, hogy mer­jen az ember az utcán járni? Azt sem lehet mondani, hogy késő volt. hiszen az idő fél 7 kö­rül járt. Ha a tettes mégegyszer megütött volna, akkor talán vé­gem van. A szemüvegem is ösz- szetört. Még jó, hogy a szilán­kok nem kerültek a szemembe, különben megvakulok. A fe­jem azóta is egyfolytában fáj. A kórteremben az ablak mel­leti ágyon S. Sándorné fekszik. — November 13-án 21 óra kö­rül. az orvosi ellátás után hoz­ták be a kórterembe T.-nét — mondja. Az arca, a karja, a ha­ja és a ruhája csupa vér volt, a szeme világa alig látszott. — Megparancsoltam a gyere­keknek, hogy későn ne jöjjenek látogatni — említi S.-né. — A Toldi utcán laknak, s a 12-es is­kolánál fás. bokros területen kell átmenniük, ahol kétes alakok ki­leshetik a támadási alkalmat. Egy másik asszony, K. Árpád- né pedig az emberek közöm­bösségére panaszkodik, öt autó­baleset érte. A gépkocsiban sé­rülten, mozdulatlanul feküdt. A sofőr kiszállt, valakiket meg akart kérni, hogy segítsenek, de azt mondták; nem avatkoznak bele . . . Ha bármi van, az em­berek inkább elfordulnak, ne­hogy lássanak valamit, s vélet­lenül tanúskodniuk kelljen. Az ügyben a nyomozás tart. • .................... Cselényi György Nehezen gyűlik... _ Hogyan tudunk elszámolni önmagunkkal, s a jövő nem­zedékével, ba városunk pol­gárai segítségével sem tudunk eljutni odáig, hogy méltó kegyhelyet építsünk fel azok­nak, akik a II. világháború vérzivataros éveiben örek- re eltűntek közülünk, akik ezrével estek áldozatul a há­borús bűnösöknek „kijáró” büntető lágerekben. Nem­csak a győzteseket kell ün­nepelni, a halottakat is el kell siratni ahhoz, hogy meg­nyugodjék a' társadalom lel­ke, s építkezni tudjon a jö­vőnek. S van halottunk elég. Nyír­egyházának több mint 13 000, akiknek emlékét nem őrzi méltó kegyeleti hely, ahová az utókor lerakhatná az em­lékezés virágait, ahová fő­hajtó tisztelgésre járulhat. A megye sok településén állnak már ilyen emlékoszlopok, kopjafák, vagy márványtáb­lák. Nyíregyházán lassan egy esztendeje, hogy az MDF he­lyi szervezete és a HNF vá­rosi bizottsága kezdeménye­zésére létrejött az emlékmű bizottság, kegyeleti hely lét­rehozásának megszervezésé­re. A városi tanács — átérez­ve a szándék nemességét, 600 000 forint induló alapot biztosított a majdani emlék­műhöz. A kuratórium pedig közadakozásra szólított: ma­gánszemélyeket és vállalato­kat egyaránt. Ebből a köz­adakozásból eddig mindössze 150 000 forint jött össze. Ne­héz időket élünk, tudom, minden forintot nehéz ma megszerezni. Mégis kérjük, hogy a vállalatok, intézmé­nyek és minden magánsze­mély, aki teheti, segítsen az ügyben, hogy azok, akik sze­retteikre akarnak emlékezni, akik ma némán állnak a te­mető kapujában, nincs hol elhelyezni virágaikat, nincs hol meggyújtani az emlékezet lángját, azok is megtalálhas­sák emberi helyüket. (Csekk­számla szám: 440—L0012.) Az MDF Nyíregyházi Vá­rosi Szervezete nevében Marinka Mihály kuratóriumi tag Válasz cikklinkre Az OTP nyitva tartott 1989. november 8-i lapjuk­ban olvastuk a „Dollár no” című L. B. aláírással ellátott cikket, melyben „állampolgá­ri tapasztalataként leírásra került, hogy „hiába kopog­tat az OTP-be, hogy betegye valutáját”. Információjuk teljessége érdekében közöljük, hogy a valuta- és devizaforgalmazás megyei igzgatóságon történő szüneteltetésének ideje alatt az OTP változatlanul várta és fogadta az ilyen igények­kel jelentkező ügyfeleit csak nem a Dózsa György utcai helyiségben, hanem a Dam­janich úti fiókjában. . Erről a lehetőségről ügy­feleinket az október 28-án megjelent lapjukban és a helyi rádión keresztül is tá­jékoztattuk. A forgalom nagysága bizonyította, hogy információnk eljutott az érin­tettekhez. Körtély Sándor megyei igazgató Ekszerkiállítást rendeznek november 22-től 30-ig Nyíregyházán, a Buj- tosi Szabadidő Csarnokban. Akik már halottak a Helvé- tia nevű bécsi ékszerboltról, tudják, hogy az ilyen bemu­tatók alkalmával az a szo­kás, hogy minden látogató egy 500 scilling értékű vá­sárlási utalványt kap, amit aztán Bécsben a Taborstras- se-n beválthat. A nyitónapon minden szá­zadik vásárló órát kap aján­dékba. A kiállítást egyéb­ként naponta 9—12-ig és 14—18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők.

Next

/
Thumbnails
Contents