Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

1989. november 16. Kelet-Magyaronng s Megkezdődött a levelek! táro­zó lehalászása. A telepített ba­sa fajta szépen fejlődött, (k. z.) „Méltó a munkát ai 8 bérére” Tenni az emberért Egy szerveződő párt — keresztény alapon A politikai pluralizmus jegyében szerveződnek új pártok, felélednek régiek. így őrzi a múlt örökségét, de akar mai párt lenni a JKeresztény demokrata Néppárt. A megyei tag­toborzó gyűlésén az érdeklődőkét, a belépni szándékozókat Lázár Miklós nyírbátori gimnáziumi tanár, szaktanácsadó köszöntötte, majd dr. Keresztes Sándor országos elnök be­szélt. Ezúttal Lázár Miklóst azért kerestük meg, hogy rö­viden érdeklődjünk céljaikról. Milliók selejtből Felújít az Agrotechnika Selejtezni vagy felújítani? — ha a kérdés megválaszolá­sát az Agrotechnika Gépipa­ri Kisszövetkezet nyíregyházi kirendeltségére bíznánk, ak­kor habozás nélkül az utóbbit választanák. Nem véletlenül, hiszen mezőgazdasági gépek és gépjárművek fődarabjai­nak felújítását végzik el és az eredeti ár közel feléért ér­tékesítik az egyébként a MÉH-telepre szánt alkatré­szeket. Szabó Jenő kirendeltség­vezető elmondta, 1984 márci­usában hozta létre a kapos­vári székhelyű kisszövetkezet a szabolcsi javítóbázist, ami a szomszédos megyék közül Hajdú, Borsod, Békés és Szol­nok megyére is kiterjeszti működését. Üzletkötőik jár­ják a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat és az elhasznált, selejtezésre ítélt részegységeket begyűjtik, he­lyette pedig felújított, újjá­élesztett alkatrészeket kí­nálnak fel megrendelőiknek. Az esetek többségénél azon­nal megoldható a csere, vagy három-négy nap alatt elvég­zik a felújítást, amire több­nyire féléves garanciát ad az Agrotechnika. A szövetkezet évente 2—3 ezer különböző típusú Diesel befecskendezős szivattyút ja­vít. Az elmúlt évtől kezdve Bosch gyártmányú szivattyúk felújítására is vállalkoznak a megyeszékhelyen. Szippantó­kocsik, takarmánykiosztc gépjárművek, fejőházi tech­nológiák vákuumszivattyúi­nak javítása is a szövetkezet profiljába tartozik. A lég­kompresszorok nagy értéke következtében ez az egyik legnépszerűbb szolgáltatása' a kisszövetkezetnek. A minősít­hetetlenül akadozó pótalkat­rész-ellátást saját gyártású alkatrészekkel kompenzálják Az utolsó fázisban próbapadi bejáratás keretében győződ­nek meg a munka minőségé­ről. A nyíregyházi kirendeltség hidraulikus műhelyeiben az IFA gépkocsicsalád főfékhen­gerét, az MTZ traktorcsalád kormányszervóit, valamint a különféle traktorok hidrau­likus rendszerének vezér- tömbjeit újítják fel a szak­emberek. Hagyományos és talán legnépszerűbb tevé­kenységük az arató-cséplő­gépek apró és nagy magvú növények csépléséhez hasz­nált dobkosarainak „felélesz­tése”. Ehhez importkiválté tevékenység is társul, hiszen a Claas ■ Dominátorokhoz szükséges dobkesarak gyártá­sát itt helyben megoldották. Azok a termelőszövetkezeti ‘ szakemberek, akik már igény­be vették a szövetkezet szol­gáltatásait, elismeréssel szólnak az elvégzett munka színvonaláról, amit a számok is igazolnak. A kirendeltség havi árbevétele meghaladja az egymillió forintot, ami kis tételű felújításokból adódik össze. Munkájukkal olyan ér­tékeket mentenek meg a pusztulástól, amelyek más­különben a szeméttelepeken rozsdásodnának el. (cs. zs.) — Valamit az elején tisz­tázni kell. A párt nevében a keresztény szó nem felekeze- tet jelent, hanem etikai ala­pot. Nem kérdezzük senkitől, iár-e templomba, hívő avagy sem. van-e keresztlevele. Ép­pen ezért nem meglepő, hogy megalakulásunkat még az iz­raelita kulturális egyesület is üdvözölte. — Ettől függetlenül — a nemzetközi kitekintéssel együtt — nyilvánvaló, hogy a keresz­ténydemokrácia egyfajta pol­gári eszmevilágot jelent. — Az Európában lévő ke­resztény örökséget vállaljuk, amelynek olyan erkölcsi, eti­kai alaptételei vannak, mint a Tízparancsolat, a hegyi be­szédek, az evangéliumi példa­beszédek. Ezek ma is hatnak, a közvéleményben igény van megtartásukra. S ha csak azt idézem: „Méltó a munkás az 6 bérére” —, akkor napjaink­ra szóló társadalmi, politikai mondanivalót találunk. — A nyugat-európai hagyo­mányok, a dél-amerikai tömeg- béfólyás mellett Magyarorszá­gon nem tartozik a tömegpár­tok közé a KDNP. Számolnak ezzel a politizálásukban? —t fEgy szerveződő pártnál természetes, hogy nem va­gyunk sokan. Azzal is tisztá­ban vagyunk, hogy nem az a lényeges, hány tagja van a pártnak, mert a jelöltek a választásokon méretnek meg. Attól függ, milyen program­mal. milyen vezetőkkel ál­lunk az emberek elé. S itt az erkölcsi feddhetetlenség kö­vetelmény mindenki számára. Szükséges, hogy ne legyen el­lentmondás a szavak és tet­tek között. így a párt alap­elve. hogy távoltartsa magát a felelőtlen ígérgetésektől. Amikor a háború után Ba- rankovics István a Demokra­tikus Néppártot létrehozta — aminek mi szellemi örökösei vagyunk — ezt keresztény re­álpolitikának nevezte, amely­ben nem az ellenfelek pocs- kondiázásával, hanem saját programmal kívánunk sike­reket elérni. — Csakhogy ezt a programot még kevesen ismerik. — A párt részletes prog­ramjának kidolgozása most folyik. A választásokra ké­szülünk, s annyi biztos, hogy nekünk olyan jelöltek kelle­nek. akik helyben vannak, akik a legjobban ismerik en­nek a megyének a gondjait. A helyi programot úgy kép­zelem el, hogy egy adott vá­rosban legalább olyan fontos, ki a tanácselnök, mint az, hogy kiből lesz miniszter. Ezért hangsúlyozom a helyi önkormányzat kialakulását. Nem látszatdemokráciát, ha­nem igazit akarunk, s most, amikor egyes vezetők lejárat­ták a közéletiség fogalmát, a magatartása, a munkája alapján kell megítélni, kinek milyen az etikája. — Óhatatlanul arra gondol az ember, hogy ez a párt az egy­házak támogatását élvezi. Meny-, nyíre számítanak a papokra? — A katolikus egyházban II. János Pál pápa szigorúan megtiltotta a papoknak, hogy képviselői helyeket vállalja­nak. A KDNP jelölőlistáján sem lesznek papok, hiszen véleményünk szerint nekik a lelkipásztorkodás a dolguk, az evangéliumot kell hirdet­ni, s nem politizálni. — Az elnevezésben a Néppárt kifejezés nyilván nem véletlen. — Igen, mert a keresztény etika alapján a tömegeket akarjuk megnyerni. S a mi reálpolitikánk alapján ma­gam sem szeretem a szélső­ségeseket sem a jobb-, sem a baloldalon. Bár választások­ra készülünk, de nem mon­danám. hogy ez választási párt, mert permanensen mű­ködni akar. hallatni hangját a közéletben. — Az újfajta közéletiség vi­szont azzal járhat, hogy más pártok, szerveződések támad­ják az embert. Mit szóltak a kollégák, hogy ön a Keresztény- demokrata Néppártot válasz­totta? — Semmit. Ez mindenki­nek a privát ügye, emiatt nem érhet senkit hátrány a demokrácia jegyében. Egyéb­ként nem tartom magam ak­tív politikusnak, ezután is meg akarok maradni tanár­nak, aki most kifejti a ma­gánvéleményét egy általa vá­lasztott párt elképzeléseiről. — Aminek — ellentétben más pártoktól — kifejezetten ideo­lógiai töltése is van. — Amikor azt mondom, hogy az Istennel a hazáért és a szabadságért, akkor azt vál­lalom, amit Rákóczi 'csapatai vállaltak a szabadságharc idején. Engem az ember ér­dekel, érte akarok tenni. Lányi Befond O lyan ez az ősz, mint a fán maradt, túlérett körte. Emez nem akar lehűlni, amaz nem akar el­múlni. Mézédes, s darazsak dongják körül. Hosszú árnyékot vet már a nap, de süt, melegít. Nincs már a földeken munka. A tengerit letörték, a répát ki­ásták, a kendert levágták. Mégis csendes a szamoské- ri főutca. Csak egyetlen öreg­ember araszol a járdán, csiz­mája, görbebotja meg-meg- koppan a betonon. Pörgeka- lap, bekecs, pödörített ba­jusz. öreg, levelét vesztette diófák, öreg fehér falú házak, s öreg, szamoskéri parasztgaz­da. Tökéletes az összhang __ hinném. Mert mit mond a görbebotos öregünk!? — Hogy lennék én ké­ri... !? Gyarmati vagyok én kérem. Udős Lipcsei Sándor, pandúrból lett pásztorember. Bajuszához illő kackiás be­mutatkozás. S ilyen a folyta­tás is: — Hát mit gondol, hová mennék!? Egy pis pálinkáért. — Zárva a bolt, zárva a korcsma. A tudatlan embereknek kijáró mosoly kíséri sza­vait: — Azt hiszi, én a boti pá­linkát iszom...? Láttam már sok szép, szat­mári, beregi kertet, de az ittenieknek legfeljebb a tar- pai kertek léphetnek a nyo­mába. De most nem Tarpát, hanem Szamoskéri látjuk, s a rengeteg szilvafát. Meg a pálinkafőzőt... No de hagy­juk, mert jégre tévedtünk. Még valami hatóság a fejébe veszi, hogy ellenőrizni kéne! A múltra fordítjuk hát in­kább a szót. Lipcsei Sándor tizenkilenc éves fejjel beállt pandúrnak. Vagyis csendőrnek, de... — ... nem szerettem én hajkúrászni az embereket. Istenfélő ember voltam tn- lágéletemben, így aztán har­minckettőben elszegődtem kölesei Kende báróhoz ju­hásznak. Tizenkét esztendőt szolgáltam nála, meg voltunk elégedve egymással. Aztán jött a maszekvilág, majd jött a téesz. Ügy tűnt, vége a jóvilágnak. Betették valami földmunkára, s neki majd megszakadt a szive. A jószágok után. Mit takar a fügefalevél? A lapunkban is megje­lent (hír tapintatosan „tech­nikai ökok”-kal indokolta, hogy a Szerelem, ó! címmel meghirdetett színházi elő­adást mégsem tartják meg a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központban. Ez a magyarázat persze — mint általában — most is csak arra szolgált, hogy fü­gefalevélként takargassa a kissé kínos valódi okot: ez esetben az érdeklődés hiá­nyát. Magyarán: még két tucat jegy sem kelt el az előadásra. A nyíregyházi közönség tehát nem volt kíváncsi a fővárosban nagy sikerrel játszott darabra, s benne olyan művészekre, mint Bánsági Ildikó, Kern And­rás, Reviczky Gábor. Ne áltassuk magunkat azzal, amivel rendszerint szoktuk, hogy ugye a propaganda hiánya vagy fogyatékossá­ga, a drága jegyek, és egyébként is, az emberek — úgymond — kikapcsolódás­ra, szórakozásra vágynak, „nagy neveket” (érted: or­szágos népszerűségnek ör­vendő művészeket) akar­nak, és így tovább. Mert ezúttal mindez együtt volt. Ráadásul a ké­nyesebb ízlésű közönségnek sem keLlatt (volna) úgy éreznie, netán valami si­lány darabocskára veszte­geti idejét és pénzét — Murray Schisgal háromsze­mélyes játéka ugyan való­ban nem katarzist ígérő görög sorstragédia, de kel­lemes, színvonalas produk­ció. A közreműködő művé­szek. rueve pedig önmagáért beszél. Fölösleges volna az esetre egyetlen sort is vesztegetni, ha egyedi jelenségről lenne szó. De nem így van. Ma már szinte kiszámíthatat­lan, mi, ki vonza az embe­reket. Igazán érdeklődéssel várom a Nyíregyházán most folyó művelődés-szoeialó- giai vizsgálat eredményét, tapasztalatait, hiszen a nép­művelők, a közönségszerve­zők manapság jószerivel a sötétben tapogatóznak; sem a „nagy név”, sem a műfaj, sem az igényesnek ígérkező produkció nem garancia többé a telt házra. A hat­— Fel is mentem én az el­nökhöz, Osán Lacihoz. Te, adj nekem valami jószágot, mert itt halok meg menten! Megütötte a szó a téesz- elnök szivét, s attól kezdve újból jó világa lett a pan­dúrból lett juhásznak. Még azt sem bánja, hogy közben megöregedett. Mahol­nap nyolcvan esztendős. Most három éve eladta a gyarmati házát, s eljött a fia után Kérte. Azóta itt kopog minden áldott nap a járdán. — Megszokta már az ide­genben? — Jó emberek élnek erre. Köszönök mindenkinek, fo­gadja mindenki. Mj^ell-e több az ember­mC ségből? Pláne, hamég azt is megkérdik tő­le : Hová megy Sándor bá­tyám ... ? Mert akkor már lehet válaszolni: Hová men­nék!? Egy kis pálinkáért... Mint most, ezen a szép, csendes déli órán. Balogh Géza százezres megye 116 ezer lakost számláló székhelyén, a művelődési központ há- romszáz-egynéhány szemé­lyes nagytermében székso­rok maradnak üresen a Radnóti Színház vendégjá­tékán éppúgy, mint a neves humorista estjén vagy egy- egy koncerten. A nagyren­dezvényekre alkalmas sza­badidőcsarnokot a diszkó még igen, de néhány count­ry — vagy dixieland-zene­kar már nem képes meg­tölteni — ehhez maga Lam- berto Gardelli és Verdi Rekviemje is kevésnek bi­zonyult. A legelszántabbak- tól eltekintve a közönség többnyire otthon marad, te­kintet nélkül műfajokra, művészekre, színvolnalia. Tudjuk: az embereknek jó okuk van minderre. Zak­latott életünk, a pénz, az idő hiánya szinte mindany- nyiunknak kínálja a ment­séget. De mintha kapvakap- nánk is a mentségeken. Mintha túl könnyen felad­nánk. Mintha végül is be­letörődnénk, hogy meg kell (?) hátrálnunk az elharapó­zó igénytelenség előtt; hogy — mint középületeinket, te­reinket, utcáinkat a pi­szok, az eldobált hulladék — lassan elönt bennünket a szellemi szemét. A tévérek­lámban Lagzi Lajcsi emel­geti Zsuzsi szoknyáját, magnókazettán válogatott malacságokat kínál a köny­vesbolt kirakata, és tessék megnézni a moziműsort, a könyvesstandak, az újságos­pavilonok kínálatát. .. Nem kétséges, hogy valóságos igényeket elégítenek ki. De az embernek hovatovább az az érzése, mintha ez lenne az általános — az általános, igénytelenség és ízléstelen­ség. Ezt takarná a fügefale­vél? ...... .. ‘: . Tudom — még inkább re­mélem —, hogy itt azért nem tartunk, ha maroknyi­ra olvadt is a sereg. A nép­művelőkkel, a közönség­szervezőkkel, a művelődés más elhivatottjaival egy csónakban evező kulturális újságíróként, velük együtt, ám kissé elkedvetlenedve azt kérdezem tehát: hol van ez a sereg? Hiszen ne­kik, nekünk kell menteni — ami még menthető. Gönczi Mária r Ámor Az Ámor nem a központ­ban van ugyan, de a várfür­dő közelsége és a szép kör­nyék sokak számára feledte­ti a távolságot Kisvárdán. Debreceni nagyvállalat — m. konzervgyár — tulajdonában van az épület, üzemeltetője szerződéses, ez meg is lát­szik a színvonalas kínálaton. Most a szállásgond megoldá­sán munkálkodnak; a jelen­legi 20 fővel szemben ha­marosan 150 személyt tód­nak elhelyezni — már a következő turistaszezonban. Képünkön: az Ámor szaká­csai munka közben. Déli órán

Next

/
Thumbnails
Contents