Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-15 / 271. szám

1989. november 15. Kelet-Magyarország 3 Reformok és realitások Mit mond az Államtitkár? Nem sok oka van most ünnepre az egészségügynek, s egyáltalán nem vigasz, hogy manapság más ágazatok is ha­sonló cipőben járnak. Hogy az egészségügyre mégis kiemelt figyelem fordul? Azon egyáltalán nincs mit csodálkozni. Nem akármiért, hanem az emberért, mindnyájunk egész­ségéért felelnek. Az általános bajok mellett vannak helyi, az ország egyes területére jellemző problé­mák, amelyekkel megküzde­ni különösen nehéz a mai időkben. Erről, s még sok egyébről kérdeztem Győrt i István szociális és egészség- ügyi államtitkárt, aki a kö­zeli napokban megyénkben járt. — Tudom, hogyne tudnám, hogy az Önök megyéjét hosz- szú idő óta hátrányosan megkülönböztetik, negatív jelzőkkel illetik. Meg kell mondjam, egyáltalán nincs igazuk. Jómagam először há­rom évvel ezelőtt jártam ezen a vidéken, s ma már nyugodt szívvel állíthatom, nemigen van más megyében hasonló ütemű fejlődés. Elég talán, ha annyit mondok, hogy az összes, minisztériu­munk által felügyelt kísérle­tünk itt indult el, az alapel­látási kísérlet, a költségkí­sérlet, a finanszírozási rend­szerek kidolgozása egyaránt. A pénzügyi kísérletben pél­dául a neves fővárosi kórhá­zakat is messze megelőzve a mátészalkai kórház dolgozta ki a legjobb terveket, melye­ket ma már másutt is követ­nek, példa értékűnek tarta­nak. Nyugodt szívvel mond­hatom, olyan erők szunnyad­nak ebben a megyében, ame­lyek már kis központi segít­séggel is csodálatos dolgokat képesek véghezvinni. — Az alapellátási kísérletről a falugyűléseken maguk a la­kók is véleményt mondhattak, s mondtak is. Figyelembe ve­szik Önök. ott a minisztérium­ban a közember véleményét is? — Természetesen, már csak azért is, mert ma már telje­sen világos: felülről nem le­het reformot csinálni. A leg­nevesebb professzorok, a leg­nagyobb szervezők sem ér­hetnek célhoz, ha terveik nem jutnak el oda, ahova éppen szánták őket. Csak így, együtt érhetjük el, hogy a mai helyzetből, amely las­sacskán nem egészségügy, ha­nem betegségügy — kiléphes­sünk, hogy az egészség a szó humanista és anyagi ér­telmében egyaránt érték le­gyen. — A megyében sorra adják át az egészségügyi központo­kat, amelyek jó körülménye­ket nyújtanak a gyógyításhoz. Valós eredményeket lesznek lehetővé ezzel?. — Az átadás már csak azért is öröm, mert a mai egészségügyből hiányzik az igazi prevenció, az olyan megelőző munka, amelyet épp az ilyen egészség­házakban lehet eredménye­sen művelni. Meggyőződé­sem, hogy a betegségek meg­előzéséért a legtöbbet a kör­zeti orvosok tehetnek, azok, akik a legjobban ismerik be­tegeiket, olykor már nemcsak a családtagokat, azoknak ba­jait, hanem életkörülményeit is. Véleményem, hogy beteg az a társadalom, amelyben évente nyolcvanezer ember akar rokkantnyugdíjas lenni, amelyben az állampolgárok­nak ne az egészség, hanem a betegség legyen a célja. Tra­gikusnak tartom, hogy ma Magyarországon kétmillió embernek van ötezer forint alatti nyugdíja, s hogy ma az egészségügyben oly sok gond tapasztalható a foglalkozta­tásban is. Meggyőződésem, hogy utóbbiban épp az egész­ségügy, valamint a humán­szolgáltatás tehet legtöbbet. Vidéken öt pártházat vettünk át azért, hogy bennük szoci­ális munkások, nővérek kép­zését kezdjük meg, hogy megvalósulhasson az a hár­mas egység, amelyben orvo­sok, ápolónők, gazdasági ve­zetők együtt hatékonyan dol­gozhatnak a betegellátás ér­dekében. Meg kell tanulnunk gazdálkodni az egészségügy­ben is, hiszen nem tartható tovább, hogy a kórházi ágyak harminc százalékán szociális problémákkal küzdő betegek fekszenek. — Az esészsétfüsyben is mind nagyobb teret kapnak az egyé­ni kezdeményezések, vállalko­zások. ugyanakkor sokat hal­lani a társadalombiztosítás re­formjairól is. — Az egyéni kezdeménye­zések fontosak, de az egész­ségügyi kormányzat nem mondhat le arról, ami felada­ta. A mi tennivalónkat nem háríthatjuk át másra, s meg kell tennünk mindent, amire szegődtünk. A vállalkozások­ról szólva: fontos, hogy ne az intézményt, avagy a vállalko­zót, hanem az igénybevevőt támogassuk. Az egész, elkezdett egész­ségügyi reform ezt célozza meg. Ami ipedig a társada­lombiztosítást illeti: szeret- nénlk, ha az úgynevezett csa­ládi orvosi szolgálatot egy­fajta egészségmegőrző szer­vezet kialakulását támogat­ná, s mindenkit arra ösztö­nözne, hogy ne betegedjen meg. A fogászatban például már jövőre el akarjuk érni, hogy aki mindvégig rendsze­resen jár isikolafogászatra, az felnőtt korában ingyen ve­hesse igénybe a fogtechnikai szolgáltatásokat. Ez csaik egy példa arra, hogy a hangsúlyt a megelőzésre kívánjuk he­lyezni. — Az egyre szaporodó pártok programjaiban igen kevés szó esik az egészségügyről, a szo­ciálpolitikáról. Figyelnek önök arra, mit hozhat e téren a többpártrendszer? — Határozott véleményem van erről. Azt gondolom, sem az egészségügyet, sem a szo­ciálpolitikát nem lehet a pár­tok harcterévé tenni. Bármi­lyen párt győzzön is, bármi­lyen kormány irányítson, a nyugdíjnak, a gyed-nek meg kell érkeznie, a kónházákmiaik intézményeknek működnie kelll. Mi, akik a mimisztéri­umban dolgozunk, nem vár­hatunk ama, 'hogy a leendő vezető párt. mit akar. Azon vagyunk, hogy ne különféle pártprogramok, hanem az egészségügy való céljai jus­sanak érvényre. Bennem sze­mély szerint sem hatalom­vágy, sem pedig hatalmi ra­gaszkodás nincs. Egyszerűen felelősséget érzék azért, amit az utóbbi két évben a nehéz helyzet ellenére is elértünk. Nekem 48 ezer forint a brut­tó havi jövedelmen, ebből 26- ot kapók kézhez. Van egy hivatali autóm, amit csak hétközben használok, s nem én vezeték. Közgazdász vég­zettséggel húsz évig a pénz­ügyben dolgoztam. Ha visz- szatémék oda, akár a négy­szeresét keresném meg jelen­legi fizetésemnek. Azért ma­radok a helyemen, mert fe­lelősséget érzek azért, amit eddig csináltam, amit eddig elértem. Kovács Éva Elvi lehetőség a nyíregyházi Taurusban Abroncs a Suzuki-autókhoz? A napokiban Budapesten tárgyéit a japán Suzuki úr egy képkocsiösszeszerelő- üzemről, amelynek terve négy év óta halódik. A ter­vek szerint az Ikarussal kö­zösen létesítenék mindezt és a teljes kapacitással működő üzem évi 50 ezer Suzuki Swift típusú autót gyártana. Az ehihez szükséges személy­gépkocsi-abroncsok gyártását vállalná-e a Taurus nyíregy­házi gyára? — kérdeztük Jaczkó László gyárvezetőt. — A Taurus rövid távú koncepciójában, saját tőkéből nem szerepel személygépko­csi-abroncsok gyártása. Vi­szont egy külső cég segítségé­vel megkezdődött a vállalat átlaikítása részvénytársaság­gá, amely várhatóan a jövő év közepéig zárul le. A távo­labbi tervek szerint a teher, a mezőgazdasági és a sze- mélyabroncsok teljes gyártá­sa Nyíregyházára kerülne. Ha megtörténik az átalakulás és ezt a már korábban is ér­deklődő nyugati partnerek tőkéjükkel segítik, akkor be­indulhat a szernél ygépkocsi- abrcxncs-gyártás. A Suzuki- hoz várhatóan évi 300 ezer abroncs szükséges, de ha be­lefognánk, akkor kiválaszta­nánk egy olyan abroncsmére­tet, amelyből a magyar pi­acra is szállítanánk körülbelül 1,5 milliót. Ebben a Suzuki- gyártásiban még mindig túl sok a bizonytalanság, így én is csak feltételes módban beszélhetek. (mattié) Ködös utak 0 ** tven éve készült Marcel Camé francia rendező vi­lághírt szerzett filmje, a Ködös utak. A költőnek is kiváló Jacques Frévert forgatókönyve, Jean Ga­bin nagyszerű színészi já­téka, a filmzene, az ope­ratőri munka teszik az al­kotást a „vigasztalan egyedüllét” filmjévé. Bizonyára az életkor hozza magával, de nekem minden ősszel, amikor a köd felejteni készteti a természet gazdag szüleit, eszembe jut Camé filmje. De nem csak ezért. A kö­dös napok a közeledő tél első figyelmeztető jelzései: óvatosságra intenek. Fo­kozatosan érvényes ez a 'közutakra. Látni és Játsza­ni. f'gy szól a szakembe­rek tanácsa, amelyet ezek­ben a hetekből érdemes megfogadni. Ne sajnáljuk hát a tompított világítást, ne bosszaníkodjuk a lassú tempó miatt, ne dühöng­jünk, ha előttünk meg­fontoltabb vezető halad, mint amilyeneknek ma­gunkat tartjuk. Talán nem erőszakolt a filmes párhuzam, de ha nem akarunk megsemmi­sülni a ködbe vesző uta­kon, embertársainkra és magunkra is jobban kell vigyáznunk. Azért, hogy mindnyájan megláthassuk a ködöt követő ragyogó égboltot is. (n. L a.) BÉKÉSCSABA A BELFÖLDI LÉGIFORGALOMBAN. Novembertől közlekedik — egye­lőre kísérleti jelleggel — Békéscsaba—Ferihegy között az első hazai polgári repülőjárat, egy L—410-es típusú csehszlovák gyártmányú, 17 utas szállítására alkalmas repülőgép. A tervek szerint — ha kellő számú utas lesz — a Békéscsaba—Budapest járat (20 év után ismét) rendszeresen jár majd. A két város között a repülő idő optimális időjárási viszo­nyok között 38 perc. Hasonló módon tervezik a Budapest—Nyíregyháza közötti légiforgal­mat is. Mit akar az MSZP> Kisváráén? — Elsőként talán azt emlí­teném, amit a tervezetben is megfogalmaztunk — kezdte a kongresszusi küldött —, hogy az MSZP városunkban is nyi­tott minden tisztességes, szo­cialista gondolkodású ember előtt, aki elfogadja program­ját és alapszabályát. Az új szocialista párt egy valódi, működő önkormányzat meg­teremtését szeretné, s — itt már helyi tapasztalatok alap­ján is hozzátehetem — csak egy, az eddiginél nyíltabb, áttekinthetőbb, ellenőrizhe­tőbb várospolitika szolgálhat­ja az itt élők gazdasági, tár­sadalmi fejlődését. Átadják a pártházat A továbbiakban arra utalt, hogy széles alapokra kell he­lyezni a városfejlesztést, s abban minden párt, mozga­lom részvételére, javaslatai­ra szükség van. Ezt igyek­szik szorgalmazni a maga eszközeivel az MSZP városi szervezete. A tervezetben konkrét elhatározások, el­képzelések is természetesen helyet kaptak. Ebben teszik közhírré, hogy az MSZP le­mond a volt pártbizottsági épület — Lenin utca 42. sz. — kezelői jogáról. Egyben javasolják, hogy a munkás­őrség eddigi épületét is ve­gye át a városi tanács hasz­nosításra. Javaslataik sze­rint ezeknek az épületeknek az oktatás-nevelés céljait kellene szolgálni. — így megteremthető a városban a már igen óhaj­tott és szükséges kéttannyel- vű középiskola — folytatja dr. Szabó Imre. Hozzáteszi, hogy erről inkább a tanácsi szervek vezetői tudnak bőveb­bet, de az MSZP megbeszélé­sén is szó volt róla, hogy szorgalmazzák az új iskola létrejöttét, így az amerikai elnök által hazánknak fel­Lakás, mvnkaiiely, nyilvánossál Kisvárdán, ahol már 150-nél több tagja van a Magyar Szocialista Pártnak, közzétettek egy helyi programterveze­te, amelyet vitaalapnak tekintenek és minden elképzelést, javaslatot szívesen fogadnak. Dr. Szabó Imre, a vetőmag­kutató vállalat kisvárdai telepének tudományos osztályveze­tője, kongresszusi küldött is részt vett a tervezet kidolgo­zásában. Arról kértünk véleményt dr. Szabó Imrétől, mi­lyen kiegészítést fűzne az egyébként imponálóan rövid, 11 pontos tervezethez. nruju.: ajánlott Békehadtest embe­reit is szívesen fogadnák Kisvárdán, ugyanis angol nyelvű oktatást vezetnének be a tervezett kéttannyelvű iskolában. Mindenről nyilvánosan Talán az egyik legtöbb em­bert érintő pontja az, amely a lakáshelyzet lényeges javí­tásáról tesz konkrét javasla­tokat. Ezek szerint az MSZP városi szervezete folyamato­san napirenden kívánja tar­tani a lakáshelyzet javítását. Kéri, hogy készüljön komp­lex lakásgazdálkodási terv — telekbiztosítás, építés, ér­tékesítés, csere, felújítás, ezen belül is olcsó telekkel, kedvezményes hitelekkel se­gítsék a fiatalok lakáshoz ju­tását. Hétköznapi nyelvre le­fordítva, azt javasolják, hogy a Dimitrov utca menti elha­nyagolt területet mielőbb la­kásépítésre használják fel, erről a városi tanács mi­előbb gondoskodjon. A kongresszusi küldött ehhez hozzáfűzte, a javaslat meg­alapozott, mert minden köz­mű — még a gáz is — a kö­zelben van, csupán a távlati városfejlesztési tervet kelle­ne a szakembereknek módo­sítani és ezen a területen kö­zepes magasságú házak épül­hetnének, megadva az átme­netet az alacsonyabb és ma­gasabb házak között. (Tegyük hozzá, az elképzelés életreva­ló és vonzó, de alighanem a tanácsi és a saját — állam- polgári — pénz mennyiségé­től függ majd, mikor lesz a tervből valóság.) — A tervezetből talán ki­tűnik, hogy a kulcsszó a nyil­vánosság — magyarázta dr. Szabó Imre. — Ez vonatko­zik a már említett városfej­lesztésre, minden olyan kér­désre, amely az állampolgá­rokat érinti. Helyettük, nél­külük dönteni semmilyen kérdésben nem lehet többé. Ezért fogalmaztuk meg az egyik pontban az elszegénye­dés megállítását, amelyet jól tudjuk, kinyilatkoztatással aligha lehet elérni. Tárgyila­gos, reális és nyilvános el­osztásra van szükség, amikor a szociális segélyekre kerül sor. Véleményünk szerint a 4500 forint alatti nyugdíja­kat, járadékokat erre a szint­re kell kiegészíteni, s aho­gyan erről a tanácsi vezetők­kel is beszéltünk, remélhe­tően megteremthető — az önkormányzat anyagi alap­jainak létrehozásával — en­nek a lehetősége. Vámszabad terület? Készüljön el a város mun­kaerőmérlege — olvasható még a tervezetben. A javas­lat sürgeti, hogy szervezett keretek között haladéktala­nul fel kell készülni a dol­gozók átképzésére, hisz a tő­ke beáramlását itt is az inf­rastruktúra gyengesége aka­dályozza. Ezért kapott helyet az MSZP programjában, hogy a telefon-, szennyvíz- és út­hálózat korszerűsítése, kiépí­tése nélkül a város fejlődése elképzelhetetlen. Szorgal­mazzák, hogy folytatódjék a gázprogram is, s a tanács előlegezze meg a gázbeveze­tés költségeit azoknak, akik szociális helyzetük miatt nem tudják befizetni a kezdő ösz- szeget. — Egyik legfontosabb tö­rekvésünk, hogy létesüljön a területünkön vámszabad te­rület, rendeződjék a kisha- tármenti bevásárló turizmus, az ügyintézés, pénzváltás. A gondokon enyhítene egy, vál­lalkozásra épülő bevásárló­ház építése, a közúti forga­lom ésszerű szabályozása, a Lenin utca tehermentesítése, s annak főtéri szakasza sé­tálóutcává is alakulhatna. Igen fontos lenne egy szállo­da építése akár a magántő­ke bevonásával is. Nem légüres térben, ha­nem a valóság talaján kíván politizálni az MSZP Kisvár­dán, ez derül ki a vitára bo­csátott tervezetből. Mindezt valamennyi progresszív szer­vezettel, párttal együtt sze­retnék folytatni, állandó pár­beszédben, hogy a kollektív bölcsesség alapján formálják a város jelenét és jövőjét. P. G. Az elmúlt időszak gazda­sági nehézségei napjainkban a legjobban az egészségügy, a kultúra és a sport területeit sújtják, amelyek támogatási igénye a kialakult pénzszűke miatt napról napra növek­szik. Az IBUSZ Rt.-t a tá­mogatási kérelmek növekvő száma arra késztette, hogy alapítványt hozzon létre, melynek induló tőkéje 4 millió forint Az összeg fel- használásáról kuratórium dönt évente. A felhasználás alapelvei: a rászoruló gyer­mekek, a fiatalkorúak támo­gatása és az idegenforgalom segítése. IBUSZ Alapítvány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents