Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

1089. november 13. Kelet-Magyaromig 3 Itt a11-277! Válaszol Szőke Judit f • / / / újságíró Először van módomban vá­laszolni az olvasók leveleire, telefonon vagy személyesen feltett kérdéseire, utánajárni ügyes-bajos dolgoknak, vá­laszt találni személyes és közérdeklődésre számot tartó problémákra. M. J. nyíregyházi olvasónk — a november elsejei szá­munkban megjelent * fényké­pes hír alapján — a Celladam szűrőállomás iránt érdeklő­dött. Megtudtam, hogy Egerben a Szálloda u. 5. szám alatti laboratóriumban hétfőtől csü­törtökig, reggel 8,30 és 13 óra között lehet elvégeztetni a vizsgálatokat. Háromszáz fo­rintot kell fizetni. Annyit kérnek, hogy akinek tudott baja van, a leleteit vigye ma­gával. Az ultrahangvizsgá­lattal kapcsolatos kérdésére válaszolom: egy nyomtatvány kitöltése és 600 forint ellené­ben elvégzik a vizsgálatot a nyíregyházi kórház ultrahang laboratóriumában. Persze ehhez is kell egyfajta szak­mai-orvosi előzmény, vagy követő vélemény, hisz laikus­nak az eredmény nem mond semmit. Fogtőbeültetést me­gyénkben még nem végez­nek, pontosan nem is sike­rült megtudni, hol van ilyen műtétre lehetőség, szívesked­jék a Budapesti vagy Deb­receni Szájsebészeti Klini­kán érdeklődni. A nyíregyházi Leningrád ut­cai lakosok aggodalomát fe­jezte ki Vigh Ferencné (de sok arra közlekedőt is érint) az Orosi út—Család út—Le- nigrád utca kereszteződésében történő sorozatos balesetek, a csúcsforgalmi helyzet miatt, ugyanis sem közlekedési jel­zőlámpa, sem kijelölt gyalog­átkelőhely nincs. Ha nem is megnyugtatás­képpen, de válaszként Feke­te Ferenctől, a városi tanács osztályvezetőjétől megtud­tam, hogy ennek a csomó­pontnak már öt éve készen vannak a kiviteli tervei (a Család utca korszerűsítésé­vel együtt), már akkor húsz­millió forintról szólt ennek a költségvetése. Szóval nincs pénz. Gebri P.né szintén nyíregy­házi olvasónk a tanácsi bér­lakások megvásárlásáról ér­deklődött. Azt tudakolta, hogy mikor fogják informálni a bérlőket a lehetőségekről, a vásárlási feltételekről. A tanács illetékesétől azt a tájékoztatást kaptam, hogy majd ha az elképzelések ki­dolgozottak, kiforrottak lesz­nek, nem fognak késni a nyilvánosság megteremtésé­vel. Katona Miklósné a kisnyug­díjasok nevében örömmel venné, ha ml almában és bur­gonyában gazdag megyénk­ben is rendezne valaki a mis­kolcihoz hasonló akciót. Bozsik Sándornak, a Zöldért titkársága vezetőjé­nek az a véleménye, hogy az alma termés korántsem volt jó az' idén. Csak akkor tar­tana elképzelhetőnek nem is ingyenes, de kedvezményes akciót, ha esetleg a vállalat november végi eredménye ezt lehetővé teszi. Szabó Istvánné, Nyíregy­háza, Kun Béla utcai olva­sónk a kábeltévét okolja azért, amiért készülékén éi- vezhetetlén a vételi minőség. Bartha József, a Nyírkábel Kft. műszaki cégvezetője utá­nanézett a bejelentésnek. Ar­ról a környékről nem érkez­tek jelzések, az olvasó prob­lémája bizonyára egyedi. Többen érdeklődtek az RTL Plus vételi lehetőségeiről. Válaszunk: Az RTL Plus mérés céljából van a háló­zaton, nem tartozik az alap­szolgáltatások közé. Kábel- tunneres készüléken, vagy videomagnón lehet venni műsorait. A televíziók át­hangolása helyett a helyzet­be belenyugvást ajánlják. Jö­vőre bővítik a hálózatot és a Kft. készít megfelelő egysé­geket, melyek segítségével nem csak az RTL Plus mű­sorait lehet nézni. Kóródi László azt vetette fel, hogy már régóta nem hallott a tervezett sóstói gyógyszállóról, miközben Debrecenben már épül ha­sonló. A nyíregyházi tanács ve­zetői a közeljövőben konkrét tájékoztatást adnak ebben az ügyben, ugyanis épp e héten kerül sor egy fontos tárgya- lásra. A Kisvárdán készülő felüljáró egyik oldalán újabb betoncőlöp kerül a végleges helyére. Egy időben történik a felüljáró két oldalának építése, így a másik oldalon az alapot egyen­getik és szerelik a tartóoszlopok vasszerkezetét is. (Harasztosi Pál felv.) Lebontják a régi álakat A haszonnak nincs szaga Két esztendővel ezelőtt —ugyanígy ősz táján — írtam ri­portot a nyírmadaí sertéshizlalda életéről. Bokáig latyakban kerülgettem néhány gondozóval a meglehetősen rossz álla­potban volt ólakat, és hallgattam kísérőimet. Még így is reményt láttak arra, hogy a korábbi évek tetemes veszte­ségei a múltéi lesznek. Xem embernek való hely — állapí­tottam meg magamban. Aki járt arrafelé annak idején, a Namény felé vezető országúton, az tudhatta, mi mellett visz az útja — a szagról. Ma már se szag, se disznó, nye­reséges gazdálkodás annál inkább. — Ezekben az ólakban már nem lehetett eredménye­sen hizlalni — vezet végig a nagyobb részt már lebontott épületek mellett Baráth László, a Szabolcs-Szatmár megyei Húsipari Vállalat Nyírmadai Sertéshizlaló Le­ányvállalatának igazgatója. Odaadtuk a bontás fejében ingyen annak, aki elviszi. Már csak ez a néhány ól van hátra, de ez sem lesz itt so­káig. Malac aiacs a telepei Ami pedig helyette van: számítógép vezérelte takar­mánykeverő. a trágyameden­ce helyén nagyüzemi mészol­tó. fűrészüzem két műszakra való megrendeléssel, a leg­modernebb technológiával M ost, hogy kipurcant a tévém — elment a kép meg a hang — ven­dége vagyok Stohaneknek. A szomszédom pedig visel­kedik. Megbotlik a sző­nyegben, rámborítja a feke­tekávét, leönti a fehér in­gem vörösborral és azt mondja: — Pardon. — Hehehehe __ heheré­szek, ami annyit jelent, hogy nem tesz semmit, ki­váló folttisztító a nagy olló és abból nekem kettő is van. Be Stohanek erőszakos és egy vizes ronggyal ma- cerálja az ingem, meg a nadrágom. Ennél fogva már nem csak kávé és bor foltos vagyok, de vizes is. A hír­adóból persze semmit sem látunk, illetve halljuk, hogy voltak azért, akik megünnepelték november hetedikét. Ekkor Stohanek felsóhajt: — Mi lesz a szőlőmmel? — kérdi, de választ nem várva kijelenti: — Nagy marhaság volt eltörölni az ünnepeket. Én mindig no­vember 7-én fedtem a sző­lőtőkéket, április 4-e meg arra volt jó, hogy nyissak. — Lesz helyette más ün­nep — mondom. — Köszönöm szépen — dohog a szomszéd. — Ok­tóber 23. túl korán van a Rossz a televízióm szőlőfedéshez, március 15. meg a szőlönyitáshoz. Ne­kem olyan ünnep, piros be­tűs munkaszüneti nap kell, amivel tudok mihez kezde­ni. .. Nem vitatkozom. Kon­centrálok a híradóra, éppen azt mondják, hogy nem emelik fel a benzinárakat. — Akkor felemelik — mondja Stohanek — külön­ben nem lenne értelme a tagadásnak. — Ne legyen kishitű — intem a szomszédot — le­het, hogy ezúttal tényleg nem emelik. De ha emelik is, úgy kell magának. Mi­ért éppen most vett kocsit? — Mert rámkényszerítet- ték. Vámrendelet, valutabe­fagyasztás, csekk, meg minden. Hát ki meri most a márkáját a bankban tarta­ni. Én csak azon röhögök, hogy a pénzügyiek azt hi­szik, hogy a rendeletekkel csillapodik a vásárlási láz és itthon marad a rengeteg valuta. Nem szomszéd úr! Minél inkább ingerük az embert, annál inkább roha­nunk a sógorokhoz Becsbe csillapodni. — Meg költekezni? — Ahogy mondja. Hit mit számít már az a néhány száz millió dollár, amikor úgyis szegények vagyunk. — Csak azt nem értem, minek kellett magának a kocsi, amikor még jogosít­ványa sincs, és nem is kap­hat, mert rövidlátó és szín­vak. — Nem vagyok színvak. Azért ment én a szocialis­ták vörös szegfűjét, vagy a szociáldemokraták vörös ró­zsáját enyhén rózsaszínű­nek látom, ez nálam opti­mizmus. Színvak akkor len­nék, ha feketén látnám a virágokat. Egyébként nem is akarok jogosítványt. Ve­zessen az, aki ebben a zűr­zavaros időben tudja, kit üt el, elvtársat vagy urat. Kü­lönben a kocsim nem kér enni, jó befektetés volt, nem romlik benne a pénz... A híradónak vége. Haza­megyek és nézem a képte­len, hangtalan televízióm. Csak tudnám, mitől romlott el, hiszen mindig finoman kezeltem. A legutóbbi meccsközvetítéskor is csak négyszer -rúgtam bele. A hamutartó viszont alig ta­lálta el... Seres Ernő felszerelt állati mellékter­mék-feldolgozó, és épül há­rom nagy befogadóképességű sertésól is, de ez már egy más világ az előzőkhöz ké­pest. Talpunk alatt frissen terí­tett betonból kanyarog az új út. és nem nehéz , a többi, nemrég született épület kör­vonalait végignézve a telep új arcát elképzelni. Nem hi­ányzik ugyan a szag. de csak meg kell kérdeznünk: és ho­vá lettek a disznók? — Nagyobb a hízókibocsá­tásunk mint annak előtte — világosít fel az igazgató. — Csengeri és felsősimái üzem­egységünkből több kerül ki. ezáltal itt lehetőség nyílt a nagyarányú rekonstrukció­ra. és az új beruházásokra. Az itteni vezetőknek és szakembereknek a célja az. hogy kiegészüljön a sor. mely a takarmánybeszerzéstől a tápgyártáson keresztül a hiz­laláson át az értékesítésig ve­zet. Kissé egyszerűsítve nagy­jából ez a modell. Részleteit Juhász István főmérnök sza­vai teszik még érthetőbbé. ' Vállalkozásba adják az áj épületeket — A vállalat csak úgy le­het tartósan nyereséges, ha az emberek érdekeltségét fo­kozzuk a több és minőségi munkában. — Az új épületeket példá­ul elkészültük után azonnal vállalkozásba adjuk — teszi hozzá Baráth László. — A létesítmény értékének megfe­lelő pénzhozadékot. a benne lévő állomány értéke után pedig megfelelő kamatot ké­rünk. A többi a vállalkozásé. — Ez óriási összeg, gon­dolja. hogy akad rá ember? — Ha nem, kiveszem én — mondja félig tréfálva, félig komolyan az igazgató. — Ma már 63 forint körül van az élő állat ára kilogrammon­ként. így jövedelmező lehet. A telep egyéb, erre a célra létesült szolgáltatásai pedig helyben vannak, megvásárol­hatja a bérlő. Az új vállalkozási forma nem kerülheti el természete­sen a leányvállalat más te­rületeit sem. Baráth László megismétli kollégája szavait az érdekeltségi viszonyok korszerűsítésének fontossá­gáról. aztán ketten kezdik fejtegetni legújabb elképzelé­seiket. Változtatni a gazdálkodási fórnál — A társasági törvény ad­ta lehetőségek közül legin­kább a kft testhezálló ahhoz a szervezeti és gazdálkodási formához, amiben dolgozunk. Ügy tervezzük, hogy a két te­lepen — Felsősimán és Csen- gerben — egy-egy kft lesz, itt Madán pedig egy telepen belül is minden tevékenység egy-egy kft-vé alakul át. A leányvállalati központ pedig vagyonkezelői szolgáltatást végez maid. Üzleti viszonyban, eladó és vásárló lesz majd egymás között például a takarmány­keverő kft és a hizlaló kft. Mindenért fizetni és minden­ből jövedelmet húzni, tisztán látni, mi jövedelmez és mi nem — ezt akarják követni az átalakuló nyírmadai ser­téshizlaldában. Esik Sándor Koraierű információ rendszer a tsz-eknek. Nemesik a komp­lex ügyvitel-gépesítés és a hatékony gazdálkodást elősegítő rendszereket fejleszt a nyíregyházi Microcomp Kft, hanem a korszerű számítástechnika alkalmazóivá is kiképzik a hajdani kézi könyvelőket. (Balázs Attila felv.) SZERKESZTŐI OOOOOOOO «toteöj Szerény építők Ki kicsoda?-f ejtöröt tartottunk MTI-s kollé­gámmal Ungváron a Hun­garológiai Központ avatá­sán. Miniszter, nagykövet, első titkár... oké, ennyi elég, nyugtáztuk. Mármint a tudósítás elejére. Hall­gattuk a szónokot, közben tekintetemmel pásztáztam a tömeget. Kicsit hátrább, szerényen ott állt a Sza­bolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat egyik mű­vezetője, a főmérnök, az igazgató. Volt szóitok, aki meg se említette őket, aki igen, annak se futotta többre egy dicsérő mon­datnál. Átfurakodok a tömegen, mert a soron levő beszéd­ben sok az ismétlés. Len­gyel Miklós főmérnök fü­lemhez hajolva beszél hal­kan arról, ami nélkül nem nagyon ünnepelhetnénk „Csak a főfalak álltak, a födém rogyadozott, nem lakta senki.” Micsoda pa­zarlás — teszem hozzá magamban. A fenséges pa­norámája Ungra néző domboldalon az enyészet­re hagyni a csodálatos épületet. „Valamikor a polgármester lakott ben­ne, igyekeztünk eredeti formájába visszaállítani" — súgja tovább az építész. Igyekeztünk... Vissz­hangzik tovább a fülem­be. Tizenöt munkás tavasz óta törekedett arra, hogy a magyarságkutatás meg­felelő otthonra leljen. Nyi­tott ugyan már a határ, de az átlag állampolgár nem­igen tudja, mit jelent itt „igyekezni”. Makai Tibor művezető meséli, hogy fél tank benzint kihajt a ko­csijából, amíg igyekezetéi siker koronázza akár csak egy szállítmány építő­anyag időben való leszál- líttatása érdekében. A munkások mesélhetnék, mennyivel ér fel az a tíz nap, amit egyhuzamban ledolgoznak, hogy utána buszra üljenek és haza­jöjjenek. A Hungarológiai Köz­pont mégis kész, a bereg­szászi kórház is ott áll már vöröslő téglafalával, ahová tervezői álmodták. A sárban és latyakban itt­honról ismerős mesterem­berek caplatnak. Nevüket nem tudom, de láttam őket nyíregyházi építke­zéseken. Felvonulnak, építkeznek, levonulnak. A helyükön ünnepséget tart a megrendelő, rájuk már csak akkor gondolnak ko­molyan, ha reklamálni kell. Béres Géza gazdasá­gi igazgatóhelyettes mesé­li: „mikor Jósavárost avatták, a másnapi „Ke­let-Magyar" egy szót se írt róluk, annál inkább másról”. Ez lenne az épí­tők sorsa? Emelkedett pil­lanatokban: avatáskor, át­adáskor az építtető, a tu­lajdonos már a birtokba vételre gondol. Még sze­rencse, hogy mesterembe­reink nem sértódősek. É. &.

Next

/
Thumbnails
Contents