Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-02 / 260. szám

1989. november 2. 3 íet-Mirgyarorsság Új intézmény: Állami Számvevőszék Erii a nyilvánosságban Itszilgelis az elikészitö csopsrt egyik vezetőjével Az Országgyűlés törvényt alkotott az Ál­lami Számvevőszék létrehozásáról. A tör­vényjavaslat előterjesztője és az előkészítő csoport egyik vezetője dr. Puskás Sándor, az Országgyűlés terv- és költségvetési bi­zottságának elnöke, Heves megye, köze­lebbről Eger országgyűlési képviselője volt. Szívesen vállalkozott arra, hogy válaszol­jon a Kelet-Magyarország munkatársának kérdéseire. O Milyen szándék vezette a parlamentet a számvevőség létrehozásakor? — Tulajdonképpen ezzel az állami számvevőség létreho­zásával a jogállamiság egyik fontos és nélkülözhetetlen feltétele teljesül. Ahogy az Alkotmánybíróság fontos in­tézménye a parlamentnek, a Számvevőszék is az. amely az államháztartás gazdálkodását tudja feladatának. És termé­szetesen nemcsak szorosan véve az államháztartás és gazdálkodás, hanem az álla­mi vagyon kezelését, ellenőr­zését is végzi és nélkülözhe­tetlenül vannak olyan fel­adatok, amelyeket csak az Állami Számvevőszék képes ellátni, ami múlhatatlanul parlamenti ellenőrzés. O Milyen intézmények ellen­őrzését jelenti ez? — Például a társadalom- biztosításét, amelyik ugyan nemcsak állami pénzeket ke­zel, hanem magánpénzeket is. de ez a világon mindenütt egy közvagyonnak minősített intézmény, amit a parlament ellenőriz. Ide sorolható a pár­tok gazdálkodásának ellenőr­zése. Magyarországon éppen most egy sajátos megfogal­mazást nyert a törvényjavas­latban, mert a törvény-elő­készítéskor még nem volt párttörvény. így azt a meg­oldást választottuk a kodifi- kációs munka során, hogy a párttörvény által meghatáro­zott módon fogja ellenőrizni a számvevőség a pártokat. Érdekes feladat lesz — bár nem közvetlenül felelős érte —, hogy az államszámvitel és egyáltalán a számvitel kor­szerűsítése ügyében állást foglaljon, bizonyos esetekben esetleg vétójogot is gyakorol­jon, de én még fontosabbnak tartom, hogy a korszerűsítés­re javaslatokat tegyen. O A népi ellenőrzés mennyi­vel töltött be kevesebb funk­ciót? Kérdezem ezt azért, mert végül is annak a helyét foglalja el az államéletben a számvevő­ség. — Vitatkoznom kell ezzel a megfogalmazással. Ugyanis nem a helyét foglalja el, és a feladatai sem hasonlíthatók közvetlenül össze. A népi el­lenőrzés egészen más jellegű feladatot töltött be, ahol az államháztartás ellenőrzése, az állami vagyon kezelése lé­nyegesen kisebb szerepet töl­tött be. Tehát azt lehet mon­dani, hogy a népi ellenőrzés egy adott politikai, de hang­súlyoznám, hogy közgazdasá­gi, gazdaságpolitikai viszo­nyok között megfogalmazot- tan a Minisztertanácshoz ren­delt ellenőrzési feladatokat látott el, ami bizonyos mér­tékig jelen van a mai szám­vevőségi feladatok között is. — Az Állami Számvevő- szék viszont kifejezetten kor­látozta tevékenységét a vég­rehajtó hatalom ellenőrzésé­re, tehát ennyiben gyökere­sen más, mert ez parlamenti intézmény, nem a Miniszter- tanács intézménye és minden olyan ellenőrzési tevékeny­ségtől tartózkodik, amelyik az államháztartási tevékeny­séget, tehát az állami pénz­eszközök, az állami vagyon­részek ellenőrzését megha­ladja, kivétel a társadalom- biztosítási alap és a pártok ellenőrzése. Hangsúlyoznám még, hogy a jogosítványok, a módszerek, az eszközök is lényegesen eltérnek egymás­tól. Az Állami Számvevő- széknek nincs szankcionálási joga, beszámolási, jelentési kötelezettséggel tartozik a Parlamentnek. — És a demokrácia feltéte­lei között egy igen hatékony ellenőrzési módszerrel ren­delkezik, ez pedig a nyilvá­nosság ereje. Szeretném fel­hívni a figyelmet arra, hogy ennek az eszköznek a lehe­tőségei és hatása szinte be­láthatatlan, és jelenleg a közvélemény által kellően nem értékelhető. Talán még elképzelni sem tudjuk, hogy ha az Állami Számvevőszék egy jelentését nyilvánosságra hozza — márpedig mindet nyilvánosságra hozza — an­nak milyen következményei lesznek egy többpártrendsze­rű parlament és egy több­pártrendszerű társadalom, politikai berendezkedés kö­zött. A közelmúltban több nyugat-európai számvevőszék ilyen irányú tapasztalatait volt alkalmam megismerni. A nyugatnémet számvevőszék elnöke elmondta, hogy bi­zony a sajtó a jelentés nyil­vánosságra hozatala kapcsán szinte megrohamozza az Ál­lami Számvevőszék elnökét, a részleteket, a legmélyebb részkérdéseket is kicsikarja és ilyen esetekben a Szám­vevőszék elnökének a már le­zárt vizsgálatok esetében nincs joga semmilyen infor­mációt megtagadni Ez a módszer óriási visszatartó erőt jelent. Bízom benne, hogy a magyar számvevő- szék is igénybe fogja venni. ezt az ellenőrzési eszközt. O Az Ellenzéki Kerekasztal akkor miért nem akarta az Ál­lami Számvevőszék létrehozá­sát? — Erre tulajdonképpen fe­lemás válasz adható. Más a véleménye a politikai tárgya­lásokat aláíró ellenzéki pár­toknak és más azoké, akik nem írták alá. Az aláírók nem támadták, ezt igazolja, hogy az alkotmányban egé­szen konkrét módon rende­zett a feladata a Számvevő- széknek. A támadók érvei olyanok voltak, hogy ők akarják, de majd a szabad választások után és több megalapozatlan feltételt szab­tak. Ilyen volt, hogy nincs jelenleg még kész az állo­mány. Nincs még tulajdono­si reform. És volt még né­hány megalapozatlan néze­tük, érvük. O Miért nevezi ezeket az ér­veket megalapozatlannak, hi­szen ezek igazak? — Azért, mert minden idő­ben van egy működő állam- háztartás, aminek az ellenőr­zése kikerülhetetlen, de azért sem tartom szerencsésnek — és ez nagyon enyhe kifeje­zés — mert mindezek mögött egyfajta, a jelenlegi parla­ment legitimitásának a meg­kérdőjelezése húzódik. Hiába tudják, hogy ez a Parlament volt az, amelyik az Állami Számvevőszék létrehozása ügyében határozatot hozott, hogy minden bizottságában, fórumán követelte ennek az ellenőrzési eszköznek, intéz­ménynek a létrehozását, ezekről tudomást nem véve ennek a parlamentnek a jo­gát vitatják arról, hogy ezt a számvevőséget létrehozhatja. Mondvacsinált érvek is vol­tak, olyan kérdések is érv­ként jelentkeztek még, ame­lyeket már a képviselőknek átadott törvényjavaslat tar­talmazott. Szinte értetlenül álltam néhányszor érveik előtt, mert ezek elkülönített sajtóértekezleteken jelentek meg és nem volt mód cáfol­ni ezeket. O Tudomásom szerint élénk vita volt az összeférhetetlenség­ről ... — A rokonsági fok, mint összeférhetetlenség kiegé­szítése Bánffy György kép­viselő indítványára hangzott el. A kodifikáció korábbi szakaszában az volt az állás­pont, hogy Magyarországon a rokonságból eredő összefér­hetetlenségnek nincs akkora jelentősége, hogy adott eset­ben mentesíteni kell a szám­vevőség dolgozóját a rokon ellenőrzése alól. A viták ha­tására a törvényjavaslatban talán Európában a legszigo­rúbb összeférhetetlenségi szabályt fogalmaztunk meg, amit én magam is elfogad­tam, mert azt mondom, sem­minemű korlátot a Számve­vőszék munkájára nem fog okozni. Azt a javaslatot tet­tük, hogy fogalmazzuk meg ezt az összeférhetetlenségi in­dítványt a Polgári Törvény- könyv 685. paragrafusa sze­rint, ami a lehető legszigo­rúbb, viszont egzakt megfo­galmazást ad a rokoni kap­csolatokra. Ez a lakásügyek kapcsán hangzott el. O Azt is megkérdőjelezték: lehet-e képviselő a számvevő­ség dolgozója? — Igen, illetve úgy fogal­mazódott meg, hogy az or­szággyűlési képviselő lehet-e tisztségviselő a számvevőség­ben. A terv- és költségvetési bizottság azt a diszkriminatív megfogalmazást elutasította, hogy nem jelölhető ilyen ve­zetőnek, viszont magától ér­tetődőnek tartotta, hogy amennyiben megválasztják, akkor összeférhetetlenség ese­te van és le kell mondani a mandátumáról. E mögött a javaslat mögött is az állt, hogy föltehetően csak erre a parlamentre értik ezt a kor­látozást és minden további parlament esetében már meg­változtatható. Ilyen diszkri­minációval nem érthettünk egyet, azért sem. mert a poli­tikai tárgyalásoknak az esz­mei tartalma erre semmine­mű utalást nem tartalmaz, meggyőződésem, hogy nem lehet összefüggésben a nem­zeti kerekasztal által hozott politikai konszenzussal. O Országos hálózata lesz-e az állami számvevőségnek vagy csak a fővárosban működik a legfőbb Állami Számvevőszék? — Igen,' lesz. A számvevő­ségi törvény ugyan nem tar­talmazza ennek a részletes leírását, csak azt a jogát a számvevőség vezetésének, hogy ilyen országos hálóza­tot létrehozzon. Az előkészí­tő bizottságban olyan megol­dáson gondolkodtunk, hogy regionális hálózatot hozunk létre, tehát nem megyei szer­vezetet. Ezt egyfajta függet­lenségi meggondolásból tesz- szük, hogy a számvevőszéket függetlenítsük a megyei ta­nácsoktól és a megyei intéz­ményektől. Természetesen vannak olyan számvevőségi feladatok, amelyek a megyé­nél és a megye városaiban végezhetők, ilyen esetekben a regionális szervezetek gya­korlati felállítása hoz majd olyan megoldást, hogy a me­gyékbe is lesznek kihelye­zett és állandó tagjai a szám­vevőségnek. A számvevőség a jelenlegi felfogás szerint re­gionális hálózat nélkül nem működtethető. Balogh József Iskolanévadók Egy-két kivételtől eltekint­ve névtelenek a nyíregyházi általános iskolák; a most már több mint húsz intéz­ményt számok állítják sorba és különböztetik meg egy­mástól. A közelmúltban a jó- savárosi egykori 9-es iskola törte meg a jeget, amikor a gimnázium osztályok indítá­sával egyidőben „kereszte­lőt” is tartott, Arany Jánost választván - néyadóul. . (Ami már' csak azért is jó, mert koszorús költőnket eddig a város egyetlen más intézmé­nye sem tisztelte meg ilyen módon. Krúdy, Móricz, Váci ugyanakkor „többszörös név­adó”, és — hogy az iskolák­nál maradjunk — Széchenyi István nevét is két intéz­mény viseli, ráadásul mind­kettő szakközépiskola, az egyik szakiskolával, a másik pedig szakmunkásképzővel párosítva.) S most egy újabb fecske: a Szarvas utcai Általános Is­kola és Diákotthon is úgy döntött, kilép a névtelenség­ből. A nevelők, a diákok, a szülői munkaközösség vá­lasztása Bárczi Gusztávra esett. Természetesen nem véletlenül. Mint ismeretes — habár merő tapintatból erre az iskola jelenlegi neve sem utal, dehát tény —, ebben az intézményben enyhén vagy közepesen értelmi fogyaté­kos, tehát a nyolc osztály el­végzésére csak speciális tan­terv alapján képes gyereke­ket oktatnak. Az idén 215-en járnak ebbe az iskolába, köz­tük 78 állami gondozott. Ez a képzési forma teszi lehető­vé, hogy a többi („normál”) általános iskola követelmé­nyeinek megfelelni nem tu­dó gyerekek is megszerez­hessék a munkába álláshoz ma már feltétlenül szükséges •végbizonyítványt . Amelynek birtokában egyébként speciá­lis szakiskolában szakmát is tanulhatnak. A fentiek értelmében, s mert Szabolcs-Szatmár-Be- reg legrégibb, megyei hatás­körű, 1949-től működő in­tézményéről van szó, teljes­séggel kézenfekvőnek lát­szik, hogy az iskola Bárczi Gusztáv, az 1964-ben elhunyt gyógypedagógus, fül-, orr-, gégeszakorvos nevét vegye feL A Gyógypedagógiai Ta­nárképző Főiskola egykori főigazgatója nagyon sokat tett az értelmi fogyatékosok nevelésének megszervezé­séért, ezekért a gyerekekért országgyűlési képviselőként is harcolt. A munkásságáért Kossuth-díjjal is kitüntetett Bárczi Gusztáv tehát méltó névadója lehet az iskolának. Végső döntés persze még nincs, a város más közössé­geinek, Nyíregyháza lakói­nak véleményére is számít az iskola, mielőtt a névadó sze­mélyéről határoznának. (gm) 4 znap reggel a szoká­sosnál is izgatottab- ban készülődtem. Bo­rotválkozás közben reme­gett a kezem, fogyott is a timsó rendesen. Kávémat természetesen az ingemre löttyintettem, úgyhogy a hiányzó inggomb felvarrá­sával életvédelmi okokbol már meg sem próbálkoz­tam. Kialvatlan, karikás sze­mekkel, ám frissen faragott golyóstollal és jegyzettömb­bel a kezemben léptem be a Központi Fohászati Üzem hengerdéjébe. Ahol is régi gyermekkori snóblipartne- remmel, Pentelével volt ta­lálkám, aki azóta már élfo­hásszá küzdötte fel magát. Pentele egy hűlőfélben lévő kemencepadkán üldö­gélt, és forró teát kortyol­gatott. — Izzik az őshuta, megüt a hőguta! — rikkantotta felém a patinás fohászkö­szöntést. — Ti,, firkászok mindig túlzásokba estek ... — sü­tötte le Szerényen szemeit Pentele. — Mi itt qsupán szabotálunk.-1— Nem értem .., — Ez nem lep meg, hi­szen régóta ismerlek — — 0, a lassítás nálunk már régen központi kon- bepció... — kortyolt egy öntudatosat Pentele. Ezeddig buzgón jegyze­teltem, ám e szavakra még a golyóstoliam is elvörösö­dött. csavarta vissza a termosz­kupakot Pentele. — Pedig pofonegyszerű a szitu. Ész­revettük, hogy minél in­kább ráhajtunk, annál na­gyobb a Fohászati Üzem vesztesége. — Nocsak — kíséreltem meg értelmes képet vágni. — Ha viszont lassítunk a tempón, csökken a veszte­ség ... — És mit szóltak a lassí­táshoz odafent? — nyög­tem két aprót. — Lehetnétek esetleg nyereségesek is? — dadog­tam mindenre elszántan. — Naná! — kurjantotta Pentele. — Amennyiben meglesz hozzá az érdekelt­ségi rendszerünk. — Ne kímélj! — kapasz­kodtam bele egy sistergő öntőformába. — Mi a meg>■ oldás? — Kisvállalkozásban sza­botálni! — vigyorgott rám Pentele, és feltett egy újabb üst teavizet. Walter Béla A márka: Kálin Hosszú távú megállapo­dást kötött bérmunkára az NSZK-beli Westland cipő­gyárral a nagykállói Kálin Cipőipari Szövetkezet. En­nek alapján október 24-én megkezdték a férficipő-fel­sőrészek gyártását a káliéi üzemben. Az igényes part­ner megadott technológia alapján saját anyagból napi 5—600 pár felsőrészt készí­tenek a tűsödében. A képen látható kollek­cióból 11 modellt svéd üz­letemberek vittek hazáink­ba, hogy megszervezzék a skandináv országba történő szállítást. Erről a közeli na­pokban kötnek megállapo­dást. Az őszi Bndapesti Nem­zetközi Vásáron is nagy el­ismerésben részesültek a nagykállóiak által gyártott cipők. Ezt mi sem bizonyít­ja jobban, mint az a levél, amelyet most kapott a Kal- lux Izraelből. A Beery Sho­es cég, amely Olaszország­ból és Németországból nagy mennyiségben importál ci­pőt, kéri a nagykátiéiakat, ha új piacot kis teni, szállítsanak férfi cipőket. Elek Erna felvétele Megkurtított miatyánk I ndulatait lávázza a szónok. Kibékíthe­tetlen és engesztel­hetetlen. Mindenki bűnös, aki — szóhasználata sze­rint — kommunista. Le­gyen bár fiatal, vagy ha­talom nélküli. A korholás- ban és feddésben mérte­ket nem ismerő, megtor­lásra ingerlő szavai herger lik a közönséget. Baljós események félelmetes elő­jeleinek érzetét - .keltik bennem,, s. feltehetően so­kakban másokban - is. Arra gondolok, hogy a szónok által felszított in­dulatok ellenébe is for­dulhatnak egyszer, — bár ennek a veszélynek ő ma­ga nem látszik tudatában lenni. Beszédének végén az Űri imádságot idézi. Hívők dolga eldönteni: nem istenkáromlás-e az ószövetségi hevületű átko- zódás mellé idézni a sze­líd krisztusi tanítást. Én csak a hamisítást ten­ném szóvá, a politikai cé­lú szövegcsonkítást, amely kiforgatja eredeti értel­méből „ .. .és bocsásd meg a mi vétkeinket, mikép­pen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek”. így a teljes szöveg. A szónok, aki nem akar tudni megbocsátás­ról, elhagyta a bibliai vers második felét. Hasonló­képpen megkürtította az evangélium következő passzusát: „Szabadíts meg minket a gonosztól!” — mondta hatáskeltően záró mondatában. A bibliai szöveg politi­kai átköltése egyetlen célt szolgált. Hogy a gonosz bélyegét süsse mindenki­re, akit egyszerűsítő fel­fogása alapján a gonoszok között akar’ tüdni. Sokan vagyunk azonban hívők és hitetlenek, akik tiszteljük a hamisítatlan szöveget. Említett szakasza így kez­dődik: és ne vígy minket a kísértésbe”. Ez mindnyájunk számára egyaránt azt jelenti, hogy mi magunk is hajiunk a gonoszságra és viaskod­nunk kell a kísértésekkel. Aki engesztelhetetlen, az bosszúra esküszik, aki bosszút forral, erőszakot akar. Aki pedig karddal támad, kard által vész ei! Az Űri imádság csonkít- hatatlan és így hirdet emberséget: „ Ne vígy minket a kísértésbe és szabadíts meg a gonosz­tól. .. ” K. G. Kilépnek a névtelenségből

Next

/
Thumbnails
Contents