Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-09 / 239. szám
1989. október 9. Kelet-Magyarország 5 Itt a 11-277! Válaszol M. Magyar László újságíró Nappa, irha, velúr bőrkabátok tisztítását, festését végzi minden színben a Patyolat Vállalat Petőfi utcai, szalonja. Képünkön Babé János festés közben. Balázs Attila felvétele. Nincs csodaszer - gyakorolni kell Szakember a nyelvtanulásról Gondok, problémák, panaszok áradnak a múlt héten érkezett levelekből és telefonhívásokból is. A kívülállók számára legtöbbször apróságnak tűnnek ezek a felvetések. a gondjaikat megfogalmazóknak azonban mindennapos terhet, bosszúságot jelentenek. Szívem szerint minden olvasónknak kedvező választ adnék, de sajnos nekem most csak a közvetítő szerep jutott — amely nem mindig hálás. Több szülő nevében Nyíregyházáról kaptam azt a levelet, amely szerint a 10. számú óvoda (Sóstói út—Garibaldi út sarok) régi épületében figyelmetlenségből vagy energiatakarékosság miatt alig van világítás, sötét a terem, s az öltöző is félhomályos. Mint Hargitai Gyuláné, az óvoda vezetője elmondta, 19 éve működik az épületben az óvoda, eddig is neonnal világítottak, s nem volt probléma. A világítást nemrég ellenőrizte a KÖJÁL, a fényerő megfelelő. Ezt a jegyzőkönyv is tanúsítja, bárki megtekintheti. Előfordul, hogy a borús időjárás miatt a régi és az új épületben sötét van, olyankor azonban mindkét helyen felkapcsolják a villanyt. Miért zár be a Jósavárosban 11 órakor a patika, amikor az ottani körzeti orvos 18 óráig rendel — kérdezi Tóth Lászlóné Nyíregyházáról. Antal Lászlóné, az 1. sz. gyógyszertár vezetője válaszolt: — A nyári időszakban, július elsejétől szaklétszám miatt nem tudtuk vállalni az egésznapos nyitvatartási, s valóban 8 órától 16,30 óráig dolgoztunk. Bár most sem vagyunk sokkal többen, de október 9-től nyújtott műszakkal visszaállunk az eredeti nyitvatartási rendre, tehát 8 órától 18 óráig leszünk nyitva. Esős időben dagasztjuk a sarat a város belterületén, a gépjárműből csak úgy tudunk kiszállni, ha felállunk a járdára — jellemezte az útviszonyokat Bankó Jánosné, aki a Homok sor 5. sz. alatt lakik. Szeretné tudni, mikor kap szilárd burkolatot a Homok sor, valamint Sóstóhegyen az Aranykalász sor. Fekete Ferenc, a városi tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője arról tájékoztatott, hogy lehetetlen most konkrét időpontot mondani a földutakkal kapcsolatban. Ennek egyetlen oka van: a pénz. Az osztály- vezető javaslata az, ha az utcák lakói vállalják a feltételeket, akkor társulásos formában megvalósítható a szilárd útburkolat. Másik körzeti orvoshoz szeretne átjelentkezni az egyik ti- szadadai levélirónk, ennek feltételeiről érdeklődik. — A jogszabály engedi, tehát minden további nélkül lehet róla szó — mondta dr. Bodnár Lóránt megyei főtanácsos. — A megyei kórház alapellátási osztályához kell beadná a kérelmet, amelyen azt is meg kell jelölni, kihez kíván átigazolni. Az átigazolás azonban függ attól is, hogy a megjelölt orvos vállalja-e az új beteget. Az őszi disznóoltást sérelmezi levelében Csáky János (Ura, Kossuth utca 36.). Azt írja, mivel az oltás után zárlatot rendelnek el, az októberi csen- geri kirakodóvásáron nem tudja értékesíteni állatait, novemberben vagy decemberben pedig már nincs jó üzlet. Szerinte korábban kellene baoltani az állatokat. Problémájáról dr. Porkoláb Lászlóval, az Állategészségügyi és Élelmi szer el lenőrző Állomás igazgatóhelyettesével beszéltem telefonon, aki arra kért, hogy küldjem át hozzájuk a levelet, s majd ők szintén levéLben válaszolnak a feladónak, mivel ilyen kis terjedelemben nehéz megválaszolni a kérdést. Melyik oladalon kell kerítést építeni? Elszállitják-e a leveleket szombaton és vasárnap Nyíregyházán a postaládákból? Ezekre a kérdésekre szeretne választ kapni Máté Pé- terné, aki a 13-927-es telefonszámon hívta szerkesztőségünket. Nagy Károly, a városi tanács műszaki osztályának csoportvezetője válaszolt az első kérdésre: — Az országos Építésügyi Szabályzat határozza meg a kerítés létesítését és fenntartását. Ha tehát szemben állunk a telekkel, a tulajdonos készíti a kerítést elől, a jobb oldalon, s hátul félig a jobb oldalon. Ez általában mindenhol így van, ha a helyi tanács másképp nem rendelkezett. Más a szabály akkor, ha saroktelekről van szó, vagy két közút közé esik az építési telek. Ugyanakkor az építésügyi hatáság is dönthet másképp, s a kialakult beépítést is figyelembe kell venni. Mint Szabó Jánostól, a 2. sz. postahivatal továbbítási osztályvezetőjétől megtudtam, Nyíregyházán valamennyi kihelyezett levélszekrényből hétfőtől péntekig naponta kétszer viszik el a leveleket, szombaton és vasárnap pedig egyszer. Andrew C. Rouse, az angol nyelvtanítás egyik ismert szakembere tartott a napokban előadást a nyelv oktatásának módszertani kérdéseiről a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központban. Az intézményben a közeljövőben nyelviskola indul. Ebből az alkalomból kértük egy rövid beszélgetésre a tanár urat. # Az ön előadása nem emlékeztetett az iskolai tanórákra, inkább olyan volt mint egy játék — magnóval, saját nitárkísérettel előadott dalokkal. Még az asztal tetejére is felült. Vajon ez az oldott, kötetlen hangulat serkenti a nyelvtanulókat? — Nézze, tíz évvel ezelőtt a minisztériumban még azt hitték, hogy kell egy jó tankönyv, és az elég lesz a nyelvtanuláshoz. Hogy azzal már sikereket lehet elérni. A mai időszakban pedig már annyi nyelvoktatási módszer van, és annak annyi kombinációja, amit korábban el sem lehetett képzelni. És mégis szükség van a tanárra, lehetőleg egy jó, olvasott tanárra, akinek van megfelelő pszichológiai érzéke, aki megérzi, mikor lehet a hagyományos nyelvoktatási módszereket alkalmazni, mikor lehet pl. egy szerepjáték segítségével aktivizálni a tanulókat, és mikor lehet „leülni”. Azt tapasztaltam, pl. a nyáron Ba- latonfenyvesen az ott rendezett nyelvi táborban, hogy az angcl nyelvtanárok ebben speciális jártasságot szereztek, és olyan módszereket is alkalmaznak az eredményesebb nyelvtanulás érdekében, melyeket sem a német, sem a francia szakos kollégák nem ismernek. Beszélni „élethelyzetben" # Említene erre egy személyes példát? — Kiszámoltam, ha a hagyományos tanári feleltetős módszert alkalmazzuk, akkor egy-egy órán egy-egy gyerekre egy-egy perc idő jut, ennyi időn át juthat szóhoz. Az a szerep játszós módszer viszont amit én is alkalmazok — szituációba helyezem a nyelvtanulókat, és el kell játszaniuk egy-egy élethelyzetet — tizenötször több lehetőséget ad a tanórán a nyelv gyakorlására, a szókincs fejlesztésére. Ezt persze már csak a haladóbb csoportoknál ajánlatos alkalmazni- Meggyőződésem viszont, hogy a nyelvtanulásban, bármilyen nyelvről legyen is szó, csak a „Robinson-elvet” szabad alkalmazni — lehetőleg magyar szó ne essék az idegen nyelvi órán. # Mi a véleménye arról, hogy a magyar nyelvtanulók nagy többsége négy-nyolcévi orosz tanulás után esetleg egy pohár vizet sem tud kérni oroszul? — Ennek az az oka, hogy az orosz tankönyvek nagyon rosszak voltak, és olyasmivel foglalkoztak, ami nem kelteit, érdeklődést. Pedig ha elgondoljuk, milyen fantasztikus lehetőség van benne ... A nyelv olyan, mint a hangszer # Egy időben sokat hall- hattunk-olvashattunk arról, hogy álomban, vagy hipnózisban mennyivel hatékonyabb lehet a nyelvtanulás, ön hisz ezekben? — Nem olvastam túl sokat erről a módszerről, bár hallottam, hogy kísérleteztek pl. relaxációban a nyelvtanulással: a légzés ritmusának lelassulására egy szerkezet bekapcsolta a magnót... Szerintem nincs csodaszer, a nyelvtanulásnak egyetlen titka van: a szorgalom. A nyelv olyan, mint egy hangszer, mindennap szükséges a gyakorlás. És többet ér húsz perc egy nap, de minden nap, mint egy héten egyszer több óra •.. # Érdekelne; kis nemzetünk a nyelvismeretével hol helyezkedik el Európa „térképén”? — A tízmillió magyar kb. a középső szinten. Vezetnek a svédek, akik elhatározták, hogy bilingvis (kétnyelvű) nép lesznek. Viszont jellemző, hogy a franciák és a németek nem tanulják meg más népek nyelvét. # ön a tankönyveivel is segíti a nyelvtanulást. Itt Nyíregyházán is bemutatta az új sorozatot. Milyen írói elvek vezetik? — A The English Learner’s Library — az angolul tanulók könyvtára sorozatban olyan könyvek jelennek meg, melyeket angol szerzők íi- nak az angolt idegen nyelvként tanulók számára, azzal a szándékkal, hogy az olvasó az egyéni ízlésének megfelelően válogathasson, mi érdekilyen című szekciófoglalkozás is szerepelt azon a rendezvényen, melyet Sopronban rendeztek szeptember végén. A találkozón, melynek címe „Osztrák és magyar fiatalok kihívásai a 90-es 'években — tekintettel a 95-ös világkiállításra”, részt vett az Ifjúsági Szervezetek Szabolcsi Szövetsége képviseletében Zsoldos Ferenc, a SZABISZ munkatársa. Tőle érdeklődtünk a program céljáról, tapasztalatairól. Fő szervező a DEMISZ völt, amely lehetőséget kívánt adni reprezentáns tag- szervezeteinek az osztrák ifjúsági szervezetek képviselőjével való találkozásra, az osztrákoknak pedig arra, hogy megismerkedjenek a mai magyar ifjúság tagozódásával. Osztrák részről igen nagy volt az érdeklődés. A plenáris ülés keretében neves szakemberek, egyetemi professzorok, ifjú- ságlkutaták tartottak előadást a fiatalok életvilágáról. A szekciófoglalkozáson a résztvevők az ifjúság társadalmi-politikai részvételéről váltottak szót, összevetették az etndkai-vallási- szociális kisebbségék szerepét, feldolgozták az ifjúsági kultúra témáját, beszélgettek a tárgyi és humán körli. Lesz a sorozatban szakács- könyv és detektívregény. Az első három (Andrew C. Rouse szerzeményei) a The British Pub — Az angol kocsma — a Tales from Watchet — Mesék Watchetről — és a The English Village — Az angol falu; alapfokú, középfokú, illetve haladó szintű tudást feltételez. Egyébként legközelebb a nyolcadik munkám fog megjelenni. Falun lakik a tanár # Kérnék ehhez egy rövid bemutatkozást. — Először 1975-ben jöttem Magyarországra hallgatói cserekapcsolat révén. Azután két év múlva mint turista, majd 1979-től mint tanár- Az első három évben Pécs és Eger között ingáztam, majd 1982-től, .amikor a pécsi Janus Pannonius egyetemen az angol szakot indították, ott vagyok. A Pécshez 15 kilométerre lévő Martonfán lakom, ahol én vagyok a második angol. A honfitársam is tanár. # Végül: mi a véleménye arról, hogy Bush elnök kétszáz angol tanárt ígért a magyar kormánynak a nyelvoktatás fellendítésére? — Ha jönnek, velük kell majd interjút készíteni! # Köszönöm a beszélgetést. Baraksó Erzsébet nyezetről, a programozott munkavilágról. Hasznos volt a találkozó abból a szempontból, hogy összehasonlíthatóvá tette a két ikülönböző ország ugyanazon generációjának életképét. Ebből kiderült, hogy sok a hasonlóság, de több a különbség. Például a család felbomlási, szerepvesztési folyamata ott sem más, mint Magyarországon. Áltálában más problémák izgatják őket, mint a mi fiataljainkat, jobban érdekli őket a jövő. Hamar kiderült, hogy nekünk nagyobbak a terhe- Ink, mi inkább máról-holnapra gondolkodunk. Magas szinten felkészültek, komoly vitakultúrával rendelkeznek az osztrák fiatalok képviselői, nyilván nemcsak e kérdésekben. A „tudás leértékelődése” nemcsak fogalmilag, hanem tartalmilag is ismeretlen, érthetetlen számukra. Magyarországot erőteljesen fejlődő reformországnak tartják. Abban a hiszemben vannak, hogy ebben az ifjúságnak is nagy szerepet szán a magyar kormány- és a magyar politika... Reméljük, hogy a választások után az ilyen kérdésre adott válasz „igen” lesz. Sz. J. Honfoglalás •• Ü ltek a földön és boldogok voltak nagyon. A falnyi ablak mintákat rajzolt a parkettára, a fehér falon táncolt a fény. A kicsik már rég kint voltak a fürdőszobában. A világ egyféle felfedezése volt a csörgő meleg víz, de a kicsikkel senki sem törődött. Leültek a szoba közepére. Az üres szobában, mert a másikba áthozták azt. ami- lyük volt. Egy kétkerekű | talyigán hoztak át mindent. A legnagyobb kincset is, egy gipsz Máriát, amit az ócska díványra kötöztek. Mária ott utazott a díványon, egészen az új lakásig. Átvészelte a hurcolkodást és most ott állt az üres szoba sarkában. Rajta kívül nem volt senki, legfeljebb az a két guggoló ember, no meg jó szándékkal a bol- dogságos Isten. Mária igazából nem szerette a boldogságot. Nem volt sok köze hozzá, de ebben a még üres szobányi nincsben jól érezte magát. Azok ketten csak ültek a parkettán. Rájuk zúdult a falnyi fény. A függönytelen ősz, egy kicsit az emlék, egy kicsit a reménykedés. A fürdőszobában csörgött a víz, a parkettára mintákat rajzolt a nap. A délután már-már belefáradt a semmittevésbe, de szétdara- bolni a csendes örömet olyan gonoszság lett volna, mint darabokra törni a na- ' pót. — Meg kell pucolni az ablakot. — Az erkélyt láttad? Mind á ketten tudták, hogy az ablakot meg kell pucolni, és az erkélyt is látták már mind a ketten. Tíz közös év után egyszeriben nem volt értelme a szónak. Haszna sem. A szomszéd szobában ott volt négy „di- kó”. körülöttük három üres fal. meg a telinapfényes ablak. A férfi akkor azt mondta: — Most írjuk fel a napot a falra. — A holdat is. — Kérünk kölcsön és veszünk egy garnitúrát. — Nem kérünk kölcsön, de rábeszéljük a Napot, hogy mindig idesüssön. A gyerekek odakint egyre hangosabbak lettek, a csempézett fürdőszoba meleg vizében. A kacagásuk úgy gurigázott be a szobába. mintha egy-egy eltévedt napsugár botladozása lenne. — Veszünk egy garnitúrát ... — Meglátjuk... Nézték egymást. úgy ahogy valamikor régen. Pedig az asszony a cigányok természete szerint már öregnek látszott, a férfi előre ejtette a vállait, mert azokat meghúzta napközben a súly. A szoba üres volt. Teljesen üres. És tele volt mindennel, mindennel, ami az élet... Bartha Gábor „lityi, vagy nil kiskacsa? azaz az ifjúság életvilága”
