Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

1989. október 9. Kelet-Magyarország 3 Vitában kristályosodik ki az új párt programja Békési László: Kibontakoztatni a piacot (Folytatás a 2. oldalról) tudhatja a vidéki Magyaror­szágot. Mint mondotta, a magyar paraszt csak hiteles vezetők által tett konkrét ígéretekben bízik, márpe­dig a párt jelenlegi agrár- programja túl általános. A Népi demokratikus plat­form nevében kapott szót Sziklai László, aki arra ke­reste a választ, hogy a párt, illetve tágabb érte­lemben a marxizmus jelen­legi válságát miként éli át a párt tagsága, a párthoz kötődő értelmiség. Éppen az igazi konfrontá­ciót hiányolta Huszár Tibor budapesti küldött, aki szerint azok az ellentétes nézetek, amelyek a korábbi vitákon tapasztalhatók voltak. a kongresszusi eszmecserén eddig még nem kerültek fel­színre. A párttagságon belül nagyon markáns törésvona­lak alakultak ki olyan kér­désekben, mint a többpárt­rendszer, a demokratikus centralizmus, az 1956-os ese­mények megítélése, a modell­váltás, vagy rendszerváltás ügye. Az ország jelenlegi kö­rülményei között azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a párt kongresszusán létrejövő egység mennyire valóságos. A programnyilatkozatnak is bizonyítania kell, hogy ez a párt más párt lett, nem egyszerűen névváltozta­tásról van szó — mutatott rá több más küldött. A hozzászólásokban nagy hang­súlyt kapott: a pártnak vál­lalnia kell a vidék problé­máit, mindent meg kell tenni a vidéki települések felzárkóztatásáért, fejlődé­sükhöz az esélyegyenlőség biztosításáért. A vidék gond­jainak megoldásával össze­függésben többen kiemelték az önkormányzatok jelentő­ségét. A késő délutáni órákra lanyhult a vitaszellem; né­hány küldött felszólalása nem igazán a programnyi­latkozathoz kapcsolódott; az előre megírt beszédek hangvétele, tematikája ko­rábbi kongresszusokra emlé­keztetett. Az általános programvitát az esti órákban zárták le. A programtervezet dél­utáni vitájában Békési László pénzügyminiszter annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Ma­gyarországon a piacot nem korlátozni, hatásait fékez­ni, hanem kibontakoztatni kell. Nem a piac veszélyez­teti a gazdaságot, hanem az állami beavatkozás, a túl nagy szerepet játszó mono­polszervezetek ; ezeknek a következménye, hogy a vál­ság ellenére tovább folyta­tódik a pazarlás, lassú a szerkezetváltás. A gazdaságokban a kapi­talizmus restaurációjától sem kell félni, sokkal fonto­sabb, hogy a szegénység, mintsem a gazdagodás ellen küzdjünk — hangsúlyozta. A magántulajdonra, a kül­földi tőkére az egész ország érdekében szükség van. A termelésben a tőkés haté­konyságot és fegyelmet, az elosztásban, pedig szociális el­veken alapuló gazdaságpoli­tikát kell érvényre juttatni. Végül azt hangoztatta, hogy az új párt nem ígérgethet fe­lelőtlenül. Az ígérgetés ugyanis szerves velejárója a gazdasági voluntarizmusnak. Rövid távon nincs le­hetőség általános, gyors gaz­dasági fejlődésre, a teljes foglalkoztatás biztosítására, az életszínvonal emelkedé­sére, az infláció drasztikus visszaszorítására. Azt meg­ígérheti a párt, hogy hozzá­járul egy átalakuló, hatéko­nyabb gazdaság megterem­téséhez, a szociális biztonság növeléséhez, az életszínvonal romlásának megállításához és a kétszámjegyű infláció további növekedésének meg­fékezéséhez. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei küldöttek az ülésteremben. I Vendégként a kongresszuson Vajúdás új légkörben VAKREPÜLÉS. Bennünket, a mandátummal nem rendelkező vendégeket jóformán semmi­lyen megkötés sem korlátoz a mozgásban, a szemlélődésben, miután belépünk a kongresz- szusi központ üvegajtaján. Egyébként is: ez a mostani kongresszus sem külsőségében, sem hangulatában nem hason­lít a korábbiakhoz. itt nincs protokoll, itt nem „vonulnak” a korábban megszokott sleppel a kiemelkedő (vagy kinevezett) nagyságok; itt ugyanúgy beso­rol a miniszter, a főtitkár, vagy a neves művész, tudós a ruhatár előtt, mint a „zöldér- tes” kislány-küldött Nyíregyhá­záról, vagy a vasmunkás Cse­pelről. Eltűntek a korábban megszokott glóriák, nincs pro- tokollmosoly, ha jön egy is­mert személyiség. Aztán az elején a nagy tanácstalanság: mi lesz, hogy lesz, mit tudsz, ki kezdi stb? Nincs egy okos közöttünk. Mondja is az egyik szabolcsi küldött: „Olyan ez a kongresszusi nyitány, mint a vakrepülés. Nagy a kocká­zat ...” S nyomban igazolódik mindez: az előző esti vita miatt nincs kinyomtatott do­kumentum, várni kell rá, míg elkészül. Addig szünet . . . Nem sokkal ezután kiderült: az ügyrend nem is olyan bürok­ratikus szabály, mint amilyen­nek hittük. Stratégiai „kellék”: mit, mikor, miért? ★ PÁLYAUDVAR? A ne­hézkes, döcögős kezdés után felgyorsultak a történések. Nyers Rezső „alaphangot” adott, s aztán felharsant a „többszólam”. Akár egy helyből felszálló repülőgép, úgy emelkedett a politikai hangulat, izzót a pro és kontra (Grósz, Kovács, Pozsgay). Megújítani a mos­tani pártot, avagy egy tel­jesen új pártot életre hívni az MSZMP romjai fölött... Kik menjenek, kik marad­janak? Rendkívül izgalmas, a szó igaz értelmében forró percek, pillanatok voltak ezek ... Nekem mégis a szünetek jelentették a na­gyobb izgalmat. Ilyenkor szinte szünet nélkül ilyene­ket lehetett hallani a mik­rofonon át: „A Reformszö­vetség kéri mindazokat... A Népi demokratikus plat­form várja... Az összefo­gás platform hívja szimpa­tizánsait ...” Vagy: „Azok, akik meggondolták és úgy döntöttek..Mintha a pá­lyaudvaron lennénk... A kezdeti szokatlanság után egyre szimpatikusab- bá váltak ezek a szünetbeli közlemények: zavarukból is kitetszett, az egykori állam­párt, melyről sokáig az egység szobrát mintázták, hat vagy még több áram­lat, platform szerint osztó­dik. Mint a hamisítatlan de­mokráciában, ahol senki senkire nem erőlteti a saját nézetét, szándékát. ★ SZEMÉLYISÉGEK. A nemlétező elnökségtől (mi­vel csupán a levezető elnök volt a színpadon) jobbra, lenn a karzaton elől ültek a kormány tagjai, mögöt­tük a meghívott lapok szer­kesztői. Csehák, Kulcsár, Békési, Glatz miniszterek — szintén meghívottak — éppúgy figyelték a szólók szavát, mint a közelben ülő Jancsó Miklós, Fekete Sán­dor, vagy az ellenzéki pár­tok képviselői. Ilyen „tár­saságban” a Kelet-Magyar­ország képviselője jól esően nyugtázta, hogy a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyeiekről már az első pillanattól kezdve elismerően szóltak. Gyuricsku Kálmán hangja —, mint a szavazatszám­láló bizottság elnökéé — a kongresszusi nyitány után „főszereplővé” lépett elő: nagyon sokan helyeselték Baja Ferenc felvetését ügy­rendi kérdésben. Aztán: a vidékért szóló Kiss Gábor szavait magnóra vette, gyorsírásban jegyezte a győ­ri. a szombathelyi, az egri lap főszerkesztője, s e so­rok íróját kérték, továb­bítsa gratulációjukat. S mindezek tetejébe: a Re­formszövetség élére megvá­lasztott Kása Ferenc film­rendező is „a mi fiunk”, hi­szen a nyíregyházi szoba­festő és mázoló fia a Nyír­ségből indult a művészet lépcsőin, s most elkötelezett érdemes művészként segít megtisztítani pártját a rá­rakódott szennytől, bűntől, tévedéstől. TAPS. A bizonytalanság, a tétovaság csalhatatlan jele: a küldöttek mindent, s annak az ellenkezőjét is tapssal hono­rálják. (így volt ez legalábbis az első tanácskozást napon.) Különbséget is lehetett azon­ban tenni. Kitűnt, hogy aki csupán megújítani szeretné a pártot, mint annyiszor már korábban (Grósz) neki jobbára a KB jelenlévő meghívott — és nem küldött! — tagjai, vala­mint az idősebb korosztály­beliek ütötték össze a tenye­rüket. Kovács Jenőé volt az első vastaps, amikor elmond­ta, kiktől kell mindenképpen megszabadulni, s ezek között említette a „suksükölőket”. Pozsgay előlegbe kapta a tap­sot (vártak is rá, hogy a ko­szorúzásból visszaérkezzék) és bár érezhető volt szavain, hogy fáradt, végül mégis „kijátszot­ta aduját”, s letette a voksot egy újtípusú szocialista párt mellett. . . ★ VILLANÁSOK. Kávé­zunk az emeleti büfében, s látjuk, ott áll a sorban Ap­ró Antal. Pár virslit vásá­rol, mustárral, a szomszé­dos kerékasztalhoz áll és reszkető kézzel tördeli a kenyeret, mártja a virslit. Ízlik neki... Lenn a föld­szinten Fock Jenő és Marjai József diskurál a szünet­ben („nagy idők, nagy ta­núi”,) s látom, a fiatalok közül sokan üdvözlik őket. Berecz Jánost köszönti sza­bolcsi ismerősöm az első napon, s megkérdi: „Hogy vagy, János?” Mire a vá­lasz: „Kösz, még itt va­gyok”. Aztán később Berecz János „kétpercese”. Arról beszél, mit mondott Húsz János a véleményváltozta­tásról, amiért őt máglyára küldték. Berecz indulatosan párhuzamot von az ő sor­sával, s szavai megszorítják a kongresszus levegőjét... ★ UTAK. Ha már korábban a pályaudvar hasonlattal él­tünk, csatoljuk hozzá Ágh Attila szavait. Azt mondta: „Eljött az utak elválásának ideje; a megújuláshoz, a széthullás megelőzéséhez re- formcentrum kell, aminek feltétele, hogy a párt cent­rumában legyen reform”. A Reformszövetség kétségkí­vül kiemelkedő személyisé­ge még azzal is nyomatékot adott szavainak, hogy ez a radikális megújulás szük­ségszerűen konfrontációval jár, s a tisztulás érdekében a reformkötelezettek vállal­ják is azt. ★ VAGYON. Vitányi Iván egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy mi lesz az MSZMP utódpártjá­nak vagyoni helyzetével. „Megörököljük a vagyonát, de csak azért, hogy aztán lemondhassunk róla, vissza juttassuk a kormánynak, a népnek, hiszen az egyszerű párttagoknak eddig sem volt semmi közük hozzá.” A felzúgó harsány taps máris szentesítette ezt, bár nem sokkal később még történt némi mentőakció a másik oldalról, — erőtlen szimpátiával. ★ PROGRAMVÉDÖ. Móricz István szabolcsi küldött há­rom szóba sűrítette aggo­dalmát és óhaját a szerinte jó programmal kapcsolat­ban: „Hinni benne, óvni azt, tenni érte”. Racionális gondolkodóként jelezte, hogy az ellenzék több ol­dalról is támadni fogja majd a programot. Ám, ha az új párt tagjai hisznek benne, ha óvják tisztaságát, őszinteségét, s főleg, ha mi­nél többet cselekszenek megvalósításáért, akkor a legsandább szándék sem tud sebet ejteni rajta. ★ A PILLANAT. Szomba­ton este szavazás után be­jelentették: megszűnt az MSZMP, megszületett a Magyar Szocialista Párt. A résztvevők a Himnusz hangjaival tették ünnepé­lyessé a történelmi pillana­tot. Angyal Sándor Nyilatkozatok Barabás János: Nem cégtáblaátfestés Barabás János a kong­resszus szóvivőiéként úgy fo­galmazott, hogy az alapvető kérdésekben döntött a párt­fórum. Mégpedig abban, hogy az MSZMP beszüntette mű­ködését, s létrejött egy új párt, amely azonban a kong­resszusi küldöttek révén nem zárta ki egy döntéssel magából a tagságot. Minden tagnak viszonylag rövid ha­táridőn belül ki kell nyilvá­nítania, hogy elfogadja-e az új párt programját, alapsza­bályát. Ha ezt megteszi, ak­kor a tagsága folyamatos. Barabás János egyéni véle­ményeként hozzátette: szük­ségesnek látja, hogy legyen valamilyen szervezeti megol­dás, ami hitelesíti; az új párt létrehozásának szándé­ka mögött messze nem a cégtábla átfestésének: igénye húzódik meg csupán. Remé­nyét fejezte ki, hogy erre ga­rancia lesz az új program, az új alapszabály, a vezetés sze­mélyi összetétele, valamint a cselekedetek — tehát mind­az, amivel a párt igazolhatja szándékát. Grósz Károly ; Nem kívánok az MSZP tagja lenni Az esti órákban kezdődött plenáris ülés első perceiben — a Pátria-terem bejárata előtt — Grósz Károly véle­ményét kérdezték a tanács­kozásról a hazai és nemzet­közi sajtó képviselői. A rög­tönzött sajtókonferencián Grósz Károly arról beszélt, hogy a kongresszus olyan döntést hozott, amely számá­ra nem elfogadható. A kétsé­gek eloszlatására közölte, hogy az MSZP-nek nem kí­ván tagja lenni, s nem akar új pártot sem alakítani, de — mint mondta — meg fog­ja találni a maga pártját. Egy kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a párt sze­rinte várhatóan egyben ma­rad, az egységért azonban nagy árat fog fizetni, s ezt ő személy szerint nem tudja elfogadni. Grósz Károly megerősítette, hogy semmiféle vezetői tevé­kenységet nem akar folytatni a jövőben, ám a politikai közéletben jelen kíván lenni. Számára csak az a vezetés elfogadható, amely garanciát ad arra, hogy az MSZP bal­oldali, demokratikus mozga­lomként működik. Berecz János: Maradunk az MSZMP-ben A kialakult helyzettel kap­csolatos véleményekről kér­dezte az MTI munkatársa Berecz Jánost, az összefogás az MSZMP megújulásáért platform vezéralakját. A po­litikus emlékeztetett: a kong­resszuson sokszor elhangzott, hogy a tagság pártja, s alul­ról építkező legyen az MSZP. A pártfórum után megkez­dődik a pártszavazás, amikor is minden párttagnak dönte­nie kell, hogy marad-e a Magyar Szocialista Munkás­pártban, vagy átlép a Magyar Szocialista Pártba. „Mi ma­radunk az MSZMP-ben, s remélem, a tagság jelentős része is. A párttagok közül sokan nem tudják, hogy nem veszik fel őket az új pártba” — jelentette ki. Állítását az­zal indokolta, hogy a Re­formszövetség vasárnapi ösz- szejövetelén olyan jelzőt használtak a párt tagjainak bizonyos csoportjáról szólva, amely méltatlan, sőt megen­gedhetetlen. Nagy Sándor; II kapcsolat javulhat — Amíg nincs elfogadott program, elfogadott alap­szabály és ami ennél is fon­tosabb: nincs vezetőség, ad­dig a szakszervezeti mozga­lom nem tudja kialakítani álláspontját, meghatározni viszonyát az új párthoz, a Magyar Szocialista Párthoz — mondotta Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. — Ha ez a párt érzéke­nyebb lesz a munkavállalók problémáira, s a kisember problémáira, tehát komoly partnernek tekinti a szak- szervezeti mozgalmat, s ha erre a szaksz'ervezet építhet ugyanúgy mint más pártok esetében, akkor úgy gondo­lom, az eddigi kapcsolat javulhat. Pozsgay Imre, Horn Gynla és hátul Jobbról Ágh Attila ess­mecseréje a teremben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents