Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-08 / 238. szám
1989. október 8. Kelet-Magyarország s Meditácii—milliókról ízlelgetem a szót: hut szonötmillió. Ennyi " volt a szenzációs lottónyeremény. Az annyi, mint huszonöt olyan lakás ára, mint amilyenbe két éve — személyi adórendszer és AFA előtt — OTP-s kölcsönnel beköltözhettünk. Fantasztikus volna, ha lenne huszonöt lakásom. Huszonnégyet biztosan kiadnék bérbe — horribilis ösz- szegű bevétele lehetővé tenné, hogy vígan éljem világomat, talán még újságcikkek szerkesztésén se kellene törnöm a fejem. Megadóztathatnának, persze, de még akkor is maradna elég. Boldogít-e vajon a pénz? Mihez kezdenék, ha nem huszonöt lakásom volna, hanem huszonötmillió készpénzben? Mennyi lehet annyi pénznek a súlya? Hol őrizném, és hogyan tudnék tovább rettegés nélkül élni, jaj, valahogy ki ne tudódjon, hogy én vagyok a boldog nyertes, mert akkor jönnének a rokonok, ismerősök, szerencsétlen sorsú, segítségre szoruló emberek. Vagy a rablógyilkosok, öltek meg embert sokkal kevesebbért. Eljátszom egy ideig a gondolattal: vennék egy kertes házat, kicserélnénk a nyolc éves Dáciát, talán két kocsit is tartanánk, elmennék világkörüli útra, befizetném a gyereket intenzív nyelvtanfolyamra Angliába, vagy Amerikába és megvásárolhatnám azt a gyönyörű irhabundát is, ami majdnem annyiba kerül, mint jó húsz évi munkaviszony után háromhavi teljes fizetésem. Eközben ismerőseim ész- revennék, hogy elkezdtem költekezni; tanácsos volna tehát mielőbb lakóhelyet változtatni, távolra kerülni a szüleimtől, a számómra kedves várostól, a munka helyemtől, és mindentől, ami addig a boldog életkörülményeinkhez tartozott. Egy idő után aztán, amikor már minden megvolna, lehet, hogy nem is tudnék mihez kezdeni a pénzemmel? Mennyit tudnék vajon szétszórni? öt milliót, esetleg tizet? Mi lenne a többivel? Jaj, de igazságtalan is~ a sors, mondanám, sokkal több embert lehetett volna boldoggá tenni, ha jobban szétosztják és huszonötén kaptunk volna egy-egy milliót. Vagy kétszázötvenen száz-százezret. De sok embert boldoggá tenne, ha nyerne százezret! Vagy tízezret. Vagy ezret. Lehet, hogy nagy költekezéseim közben egyszeresük elkezdeném szégyellni magam. Azok miatt a szegények miatt, akik esetleg nálam sokkal jobban rászorulnának egy-egy nagyobb, megváltó összegre. Vaqy talán éppen huszonöt forintra. Nagy a tét a lottón, nálunk hozzá lehet jutni huszonötmillióhoz és Magyarországon ma az ad reményt a megélhetéshez a millió lottózónak: hátha én leszek az a boldog szerencsés. Átlagember tisztességesen megélni a havi fizetésből csak sok lemondás árán tud, vagy egyáltalán nem. Vagy pedig panamá- zással. Mert itt van a másik nagy pénzes szenzáció: előkerült az elhunyt kereskedő betétkönyve: huszonhét milliója volt a svájci bankban elhelyezve, de nem forintban, hanem dollárban. Mindezt az összeget öt év alatt kasszírozta össze azzal, hogy hagyta magát a külföldi üzletkötőktől megvesztegetni. Sejthető ezek után, hogyan kerültek be az országba olyan gépek, amelyeket odakint nyugati piacon nem tudtak értékesíteni — nekünk az is jó, a bizniszmen pedig zsebre- vágta a tíz(?) százalék jutalékot. És mennyien vannak, akik épp ebben a percben rakják zsebre vagyonuk újabb forintjait, dollárjait, márkájait? Akinek annyija van, vajon megszánja-e a rászorulókat? Napok óta többször is elfog a szégyen a szerkesztőségi folyosón elhelyezett levél láttán. Egy elkeseredett apa végső kétségbeesésében rimánkodik a jó akaratú embereknek: szánnák meg őt és a fiát. Csontvelő átültetésre volt szükség — ő adott a fiának. Vgy látszik, a műtét a bécsi klinikán sikerült, csak az a baj, hogy a műtét összegét, ami 3 millió 680 ezer forintnak felel meg, nem tudják előteremteni. Fogalma sincs, honnan kerül majd elő a pénz, de bízik az emberek együttérzésében és segítőkészségében. Elfog a szégyen, hogy még nem küld- tem pénzt. Dehát bírjuk-e az adakozást? Befizettünk már a Nemzeti Színház számlájára, adtunk az erdélyi menekültek javára, azután gyűjtöttek a földrengéssújtotta Örményeknek, a békéscsabai kislánynak, vettük a jegyet a jótékony célú rendezvényre, mentünk almát szedni a városért, a jégpályáért ... Győzzük-e újra nyitogat- ni a pénztárcánkat. És ha elfogyott a segítőkészség és vége és kimerült a kasz- szánk, nekünk magunknak is épp csak a megélhetésre elég, akkor vajon tartunk-e vizsgálatot magunkról, hogy legalább együttérzés van-e még bennürtk? Vagy irgalmatlan küzdelmünkben, melyet a „disznófejű Nagyúrral” a pénzzel folytatunk, elveszíthetjük emberi arcunkat, tartásunkat, méltóságunkat? Remélem, azt azért sikerül megőriznünk, nekünk, a kiábrándult középkorúnknak is, ha nem is magunk, hanem gyermekeink, unokáink számára. Ki tudja, egyebet mit hagyhatunk rájuk... Baraksó Erzsébet Favoritüléshuzatok Nyíregyházáról Tizenkétezer garnitúra üléshuzatot készítenek személygépkocsikra ebben az évben a Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezetben. Nyolcezer darabot csehszlovák exportra szállítanak az új Skoda Favorit gépkocsihoz. Az üléshuzatokat gumiköpennyel fizeti ki a csehszlovák partner. (Elek Emil felv.) A TERIMPEX CÁFOL Elkótyavetyélt téliszalámi Vásári tanulságok Frankfurtból címmel a Szabolcsi Húsipar című üzemi lap cikket közölt Paál István szervezési ozstályvezetőtől. Ebben az NSZK-beli vásár negatív tapasztalatairól is beszámol a szerző. Szerinte a vásár a magyar külkereskedelem gyengeségét, szakmai közömbösségét is bizonyította. Erre egy példát hoz fel: a magyar külkereskedelem a nyugatnémet nagykereskedőknek a téliszalámit kilogrammonként kb. 10 márkáért adja. Ugyanezt a téliszalámit a nyugatnémet fogyasztó 34,50 márkáért vásárolja, de a frankfurti repülőtéren már 49 márkáért kelt el. Mintha a hazai piacon a 330 forintos téliszalámit a gyártó 100 forintért adná a nagykereskedelmi vállalatnak A cikknek ez a.része megjelent a Világgazdaság című lapban, amely október 3-i számában a Terimpex észre vételét is közzé tette. A kül kereskedelmi vállalat szerin gazdaságos exportcikk a téli szalámi. Az értékesítési ára NSZK-ban a kiskereskedel mi hálózatok részére átlago san 20—-21 márka között van Erre teszik rá a kiskereske delmi árrést, amely 20—5( százalék között mozog. Emi att a fogyasztói ára 25—3! márka. Hangsúlyozza a vál lalat képviselője, hogy az á. az értékesítés helyétől, módjától, az áru csomagolásától függően változik. A repülőtereken látható 49 márkás ár nem jellemző, az így eladott mennyiség kis volument képvisel. A Szabolcs Húsipari Vállalat nagy mennyiségben állít elő szárazkolbászféléket, kenhető húskészítményeket, valamint töltelékárukat. Képünkön az utóbbi termék előállításának utolsó fázisát láthatjuk a hideggépteremben. Állunk a Cinkéshegy tetején, hátunkat á szalmakunyhó falának Vetjük. Nagy Miklós, az ópályi szőlősgazdák frissen felfogadott kerülője soha életében nem épített ilyet, de mint mindig, most is kitett magáért. Valóságos kis palotát varázsolt magának ide, a nagy homokdomb tetejére. A szálkái állami gazdaság traktorosa volt évtizedekig, aztán őt is elérte a traktoros betegség: a gép szétrázta az ízületeit, gyomrát, most százalékolták le nemrég. S mit tesz ilyenkor egy világéletében dologhoz szokott ember? Keres magának valami hasznos elfoglaltságot. Kapóra jött hát neki ez az állás, s most szűk két hónapig ő vigyáza a szőlőt. Van egy harapós kutyája, egy gereblyéje, egy ágya, egy vizes kannája. Más nem is nagyon hiányzik neki, még a társaságra sem nagyon panaszkodhat. Napközben hallgatja a seregélyek civakodását, a messzi magasan járó varjak káro- gását, a fácánok kakattolá- sát. Napnyugtakor meg elnézi az erdőből előmerészkedő őzeket, a szőlősorok Szölrcp között megbújó nyulakat, ürgéket. Azért persze emberi szóban sem szenved hiányt. Mert mindig akad egy-egy gazda, aki ki-kinéz, megvan-e még a szőlője. Vagyis hát nemcsak a szőlősorokra kíváncsiak ők, de olyan jólesik szemlélődni innen a dombtetőről, s elbeszélgetni a kerülővel. Például arról, milyen híres szőlőtermesztő falu volt egykor ez a Pályi. Tulipán, Liget, Töviskes, Vá- gotthegy, Büdöskút, Lovashegy ... dűlőnevek, szőlőtőkék sorakoztak itt egykor minden dombon, hajlatban. De jött a tsz, ki kellett szántani mindet. Nem is maradt meg a kis Lovashegy kivételével egyetlen tőke sem a pályi határban. Aztán gondoltak egy nagyot az. idegenből idehozott tsz-vezetők. Majd ők megmutatják, hogyan kell nagyüzemi módon szőlőt termeszteni. Hozzá is kezdtek a Cinkéshegyen a vesszők telepítéséhez, s műveltették is vagy 10—15 évig. Am milyen volt az a szőlő ... ! Csak veszteséget hozott.. . fel kell hát számolni. Ügy tűnt, ezzel aztán az utolsó tőkét is kihúzzák a pályi határban. Ám egyszercsak valakinek mentő ötlete támadt. Adják ki bérbe az embereknek. S ezzel megmenekült a Cinkéshegy. Most gondozott rizling-, meg saszlasorok szaladnak dombra fel, dombról le, s a gazdák készülődnek a szüretre. Kevesebb lesz ugyan mint tavaly, mert megcsípte a fagy a vesszőket, de az őszre semmi panaszuk sem lehet. Mézcsurgató napsugár édesíti a szemeket, bódult darazsak köröznek a fürtök között. Senki sem irigy- li tőlük a nedűt. Jut is, marad is — mondják a gazdák. Bólint erre Nagy Miklós bátyánk is, de még hozzáteszi: csak ezek az éjjelek ne lennének ilyen hidegek. Mert hiába ide a paplan, meg a párna, a kunyhó azért mégiscsak kunyhó. Pláne éjszaka. Októbert írjuk már, ilyenkor érzi igazán az ember. Balogh Géza Hosszadalmas ügyintézés Biztosítékokat várnak a pénzükért Október elsejétől az Országos Takarékpénztár mellett a Magyar Hitelbank Rt. és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. is belépett az újrakezdési kölcsönt finanszírozók körébe. Mint ismeretes, ilyen hitelt 300 ezer forintig tíz évre lehet igényelni a pénzintézettől, amelynek kamatait az első négy évben az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a foglalkoztatási alap terhére fizeti. A múlt hónap végéig, bár a jogiszabály szerint valamennyi banknak lehetősége lett volna rá, egyedül az OTP vállalkozott arra, hogy ezt a kölcsönformát meghitelezi 21 százalékos kamatra. Amikor az MHB is belépett a kölcsönfolyósítók sorába, a híradások a korábbi bürokratikus, hosszadalmas ügyintézést elemezték. Való igaz, míg az ügyfél kézhez kapta a pénzt, illetve valamilyen .berendezést megvásárolhatott, hónapok teltek el. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kölcsönigénylők munkaikezdők és pályakezdők, a várakozás számukra idegőrlő volt. Bár sokan azt hitték, hogy a megyei tanács munkaügyi osztályának igazolására az OTP azonnal kiadja a pénzt, tévedtek. A jogszabály ugyanis nem kötelezi a pénzintézetet a kölcsön folyósítására. Valamilyen fedezetet kért az OTP, pályakezdők kezesként szüleik nevét írták, újrakezdők üdülőjüket, gyümölcsösüket, gépkocsijaikat jegyezték a lapra. Ha ezek hiányoznak, a Garancia Biztosító úgynevezett adós biztosítási kötvényt köt, és az esetleges törlesztéseket ez alapján fizeti. Abban az esetben, ha valaki nem törleszt, rossz adóssá válik, megkezdődik a kereseti letiltás, vagy végső esetben az OTP a végrehajtókhoz fordul. Ilyen még eddig nem történt. Az OTP 1988-ban 1 millió 300 forintot fizetett ki újrakezdési kölcsönre, idén a megyében 160 vállalkozónak közel 50 :milliót. Teherfuvarozók, kiskereskedők, butikosok jelentkeztek kölcsönért, akik ilyen vállalkozási formákkal próbálkoznak. Ez a kölcsön lehet a kft.-be való belépéskor a törzstőke is. Amennyiben a kérelmező az OTP hitelbírálatának megfelel, már viheti is a pénzt, amelynek felhasználását természetesen ellenőrzik. A másik két bank kamatra csak 15 százalékot számol fel, ez kedvezőbb. Az MHB-nál a keretösszeg országosan 300 millió forint. Azért ilyen alacsony, mert a bank az ÁBMH-val és a Szakszervezeték Országos Tanácsával 30 milliós kockázati alapot hozott létre a hitelek fedezetéül. Ha va- melyiik vállalkozás esetleg befuccsol és fizetésképtelenné válik a kölcsönfelvevő, ebből fizetik a törlesztést. Még mindig kevesen vállalkoznak arra, hogy igénybe vegyék ezt a kölcsönformát, amely azt sem zárja ki, hogy többen összefogva, komolyabb tőkévelj akár 3— 4 miliő forinttal - belevágjanak valamilyen üzletbe. Az utánajárás, vagy a hosz- saadalmas ügyintézés riasztja el egyelőre a vállalkozókat, mert úgy érzem, ötletekben nincs hiány. Az egész ügymeneten jelentősen segíthet a megyei foglalkoztatási központ létrehozása, amelyről október 10-én a megyei tanács dönt. A központ magába foglalná a tanács munkaügyi osztályának és a munkaerőszolgálati és szervező irodájának tevékenységét. Lerövidülne a papírmunka, csökkenhetne a munkanélküliek száma, a kölcsönt is hamarabb felhasználhatná a kérelmező. Máthé Csaba Újrakezdők akadályfutása
