Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

1989. október 7.

|| Kelet

a IfragyanT»^ hétvégi melléklete

ii

„Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud” — vallotta Móricz Zsigmond. Olvasóink joggal kérdezhetik, hogy a kemecsei jfl •

tükör miért kezdődik ezzel az idézettel. A magyarázat egyszerű: e sorok írója pályakezdő pedagógusként közel öt éven keresztül próbálta tanítgatni, nevelgetni több- .' kevesebb sikerrel a kemecsei gyermekeket, itt érték az első kudarcok, s itt látta érlelődni munkájának gyümölcsét, vagyis ezer szállal kötődik a településhez: Kemecsé- hez, amely — mint a megyében oly sok falu — csendesen éli dolgos hétköznapjait.

letben az egészségügyi dolgozók részére. A célok megvalósításában nemcsak társadalmi munkával segít a lakosság, hanem anyagi áldozatokat is vállalnak az itt élők. Továbbra is fizetik a településfejlesztési hozzájárulást, évenként 800 forintot, mert látják, hogy a tanács az erején felül is megvalósítja mindazokat a létesítményeket, amelyek az előrehaladás nélkülözhetetlen feltételei. A vízműtelep például hét éve készült el, s Kemecse mellett ellátja vízzel a szomszéd községeket is, Vasmegyeit, Tiszarádot és Besztere- cet. Tervezik a jelenlegi központi iskola bővítését is hat tanteremmel.

— A műszaki terv már elkészült, az alapozási munkálatokat talán még az

év végén megkezdik — fogad Iglai Ferencnél az általános iskola igazgatója.

— Az új épületrész közvetlenül kapcsolódik majd a központi épülethez, ugyanakkor magába foglalja a régóta működő kis művelődési házat. Nagy szükségünk van az új tantermekre, mert most itt csak felsősök vannak, az alsósok két másik helyen tanulnak. A szakos ellátottságunk jónak mondható. Van ugyan képesítés nélküli nevelőnk, de ő is most tanul a főiskolán. Az utóbbi időkben sok pedagógus letelepedett a faluban, saját családi házat építettek. Valamikor Nyíregyházáról 10-11 tanár járt ki ide tanítani, most pedig már csak négyen vannak.

Nem mindennapos a m épülete. Bár már eredetileg is mozinak építette 1939-ben a lutheránus vallású dr. Hib- ján Géza, azonban gondolt arra is, ha megbukik a mozi, az épület Isten házaként szolgálja majd a hívek lelki életét.

munka, s ilyenkor még szombaton is dolgozunk. Hogy milyen itt az élet Kemecsén? Jó a város közelsége, mert amit itt nem tudunk megvásárolni, Nyíregyházán megkapjuk. A ruházati üzlet bizony elég kicsi, nem olyan bő a választék, mint a megyeszékhelyen. Az élelmiszerellátással nincs nagyobb baj, a gond csak az, hogy felvágottak egy héten kétszer érkeznek. Szerintem minden második nap hozhatnának felvágottat, a hűtőpultokban elállna.

A település északi oldalán folyik szelíden a Lónyay-csatoma. A múlt században ásott árok a környék többi csatornájával együtt nagy szerepet játszott a Rétköz láp- és mocsárvilágának lecsapolásában.

— Látta volna csak 1972-ben — hagyja félbe a szorgoskodást a falu legutolsó házának udvarán Papcsák Mihály. — Akkor nem ilyen békésen folydogált, majdnem elöntött bennünket az ár. A töltésnek ezt az oldalát Kemecse védte, a másik oldalt Vasmegyei a hídon pedig rendőr állt, nehogy valamelyik falu megrongálja a túloldali töltést, így mentve meg települését a háborgó víz ellen.

Papcsák Mihály Kemecsén született 1927-ben, tehenészként dolgozott a téeszben és az állami gazdaságban. A faluszéli kis házat 1956-ban építette.

— Ezen a részen láttam meg a világot, azóta itt élek. Nem költöznék én be a falu központjába semmi pénzért sem. Lett volna lehetőségem elmenni máshova is dolgozni. Pesten dolgoztam például két évig, lakást is kaptam volna, ott élhetnék most családostul, de nem vállaltam. Az idegennek lehet, hogy nincs semmi szép ebben a tájban, de aki itt született, aki itt élte le életét, az nem tud elszakadni ettől a vidéktől.

M. Magyar László

Ahonnan nem lehet elszakadni

Az írásos emlékek először 1222-ben említik a községet, bár a régészeti leletek szerint már a kőkorszaktól kezdve lakott volt a település, a szakemberek megtalálták a bronzkori kultúra nyomait, valamint tártak fel avar sírokat is. A Váradi Regestrum-ban szerepel egy Farkas nevű, „Kemeché”-re való ember, aki lovat lopott. Ennek a tettnek köszönhető tehát a falu első említése. A község neve a nyelvészek szerint magyar eredetű személynév, amely a következő változásokon ment keresztül: Kő-Keve-Kevecse-Kemecse, a jelentése pedig: kövecske. I. Lipót 1674- ben hajdúkat telepített Kemecsére, a Rákóczi szabadságharcban pedig innen ketten is teljesítettek szolgálatot a fejedelem nemesi bandériumában. A falu történelmének kiváló ismerője Kozma Sándor nyugdíjas pedagógus, aki szenvedélyesen kutatja a múltat, s akár több órán keresztül is tudna mesélni a Kemecsei és a Káliéi család rokonságáról, a falu többi birtokosáról.

— A község legnevezetesebb szülötte Répási Mihály, aki az 1848— 49-es szabadságharcban tábornok volt — magyarázza . — A Würtemberg huszárezred tagjaként harcolt a Délvidéken és a schwechati ütközetben. A tavaszi hadjárat során a II. tartalék hadtest parancsnoka, májusban pedig honvédelmi miniszterhelyettes. Szegeden halt meg kolerában 1849. júliusában, ott is van eltemetve.

Kemecse határának kétharmad része a homokos Nyírséghez tarozik, a többi pedig a Rétközbe nyúlik. Kedvező fekvése miatt sokáig a Rétköz kulturális, kereskedelmi központja, járási székhely volt, aztán 1956 februárjában elvették ezt a „kiváltságot” a falutól, s ez hosszú időre visszaesést jelenten. Szinte nem volt olyan falugyűlés, amelyen ne tették volna szóvá az emberek a település hátrányos helyzetét. Az intézmények megszűntek, ipari üzemek nem alakultak, megállt a fejlődés, Kemecse „állóvíz” lett.

— Amikor 1983 közepén megválasztottak tanácselnöknek, megpróbáltunk készíteni egy programot, amelyen elindulhat a falu — mondja Lutter Sándor.—A fő feladatok között szerepelt az alapellátás javítása, a szolgáltatások bővítése, a foglalkoztatási lehetőségek növelése. Jó partnereknek bizonyultak a kereskedelmi szervek, az ÁFESZ-szel közösen új ABC-t építettünk, s felújítottuk a régit is. A kereskedelmi ellátás most jónak mondható, a kiszolgálás kulturált. A megyei tanács és a KIOSZ segítségével, a lakosság társadalmi munkájával készült el nemrég a hatrészes szolgáltatóház. Helyet kapott benne cipész, fodrász, szabó, tévé-, rádió-, háztartási kisgép-szerelő és két divatáru-kereskedő. Társadalmi munkában készült a hús- és a cipőbolt is.

Az itt élőknek munkát a termelőszövetkezet, az állami gazdaság, a göngyölegellátó vállalat és a ruházati szövetkezet ad. Bár az utóbbi időkben az

állami gazdaság és a termelőszövetkezet több melléküzemágat is létesített (konzervipari részleg, forgácsoló üzem, bélragasztó üzem), a munkahelyek száma továbbra is kevés, még most is nyolcszázan járnak el dolgozni a megyeszékhelyre, a záhony-tuzséri átrakó körzetbe, valamint Nyírbog- dányba, a kőolajiparnál helyezkednek el.

Nyíregyháza közelsége előnnyel és hátránnyal is jár. A pozitívumok közé sorolható a jó közlekedés, hiszen autóbusszal és vonattal egyaránt megközelíthető a megyeszékhely. Nyíregyháza munkahelyet ad, a bejáró dolgozók nyitottabbak, tájékozottabbak, s közvetve ez is a település fejlődését szolgálja. Ugyanakkor egyértelműen hátrány a közelség, mivel nem jelentek meg azok a nagyipari foglalkoztató egységek, amelyek csökkentették volna az ingázók számát.

— Törekszünk arra is, hogy elősegítsük a fiatalok letelepedését — folytatja Lutter Sándor tanácselnök.

— Építési telkeket alakítunk ki, az elmúlt években 60-70 telket adtunk el, s magánforgalomban is vásároltak a fiatalok telket. A gyarapodást jól érzékeltetik a számok. A bölcsődei helyeket jövőre húszról negyvenre akartuk növelni, de már most harmicnál is többen vannak az apróságok. A száz férőhelyes óvodában 150 gyermeket gondoznak az óvónők.

Épül az új egészségügyi központ is. A tervek szerint még ebben az évben befejeződik a 32 millió forintos beruházás, amely egyrészt megteremti az egészségügyi alapellátást, másrészt pedig hat tanácsi bérlakás lesz az épüMűemlék jellegű épület a református templom. A XIX. század elején a régi templomot teljesen szétbontották, s anyagának felhasználásával emelték a mai templomot, amelyet 1809 körül fejezhettek be.

falu határában szelídé |-folydogál a Lónyay-csatorna ize.

A látottak, hallottak, mind azt bizonyítják, nem „állóvíz” most már a település, vannak sikerek, eredmények. Mindezek ellenére azonban nem lehet elhallgatni a gondokat, a problémákat sem, amelyek közül a legnagyobb veszélyt a bűnözés jelenti. Földrajzi elhelyezkedése és intézményei miatt átjáró község Kemecse. Sok az idegen, mivel van itt OTP, TÜZÉP, szülőotthon. Gondot jelent az is, hogy bár a népesség 8-10 százalékát kitevő cigánylakosság modernebb lakótelepen él, nem sokat változott a szemlélet és a munkához való viszony. A község vezetősége külön is foglalkozott a munkalehetőségeikkel. azonban bizonyos munkakörökben nem hajlandók elhelyezkedni, inkább a szociális segélyre várnak. A falu társadalma azonban nem várt tovább, s önkéntes rendőri csoportokat alakítottak a bűnözés visszaszorítása és az ifjúságvédelem érdekében. Az önkéntes rendőri szakaszok a két körzeti megbízott munkáját segítik a szolgálati beosztás szerint esténként. Közel ötven tagja van az önkéntes csoportnak, a munkában részt vesznek többek között pedagógusok, valamint az állami gazdaság, a tanács, a pártbizottság, az OTP, a posta dolgozói. Rendszeresen értékelik a szakaszok tevékenységét, sőt még továbbképzéseket is szerveznek. A társadalmi összefogás eredményeként láthatóan nagyobb nyugalom van a faluban.

A kora délelőtti órákban csendes a falu, csupán az egykori Niczky-kúria épületéből szűrődnek ki zajok. Ott működik ugyanis a Nyírségi Ruházati Kisszövetkezet kemecsei üzemegysége. Maga a kúria még 1763-ban épült, azóta többször is átépítették. Otthont adott korábban a járási hivatalnak és az iskolának is, 1973 óta pedig a varrodának.

— Az alapításkor két műszakkal indult a termelés, s az asszonyok is többen voltak — mondja Úri Andrásáé szalagvezető, aki 1974-ben betanított munkásként kezdte, majd megszerezte a szakmunkásbizonyítványt, ezt követően a művezetői képesítést, a szalagvezetői beosztásban pedig 1980 óta van.

— Most közel 45 asszony dolgozik itt, a többségükben kisgyermekes anyák. Hat órakor nyit a bölcsőde, az óvoda, beadják a gyermekeket már akkor, mivel a műszak 6.15-től 14.35- ig tart. Átálltunk nyugati bérmunkára, szoknyákat, konfekcióruhákat készítünk, amelyek leginkább az NSZK-ban és Franciaországban kerülnek ki a pultokra. Teljesítményben dolgoznak a kartársak, átlagban 5-6 ezer forintot is megkeresnek, de ha van túlóra, akkor jóval többet. Gyakran előfordul, hogy a hét végén van a szállítás, sürgős a

Nemsokára elkészül az egészségügyi központ.

Nem is olyan régen ez a terület még szántóföld volt.

A Niczky-kúria, épült 1763- - ban. Napjainkban a varroda otthona.

( KEMECSEI \ l KEWEC2EI J