Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-30 / 257. szám

1989. október 30. Kelet-Magy aronzág 7 Napsütéses évadzárás a salakmotoros pályán Az időjárás á rendezőkkel volt. A szombat délelőtti kö­döt ebéd után ragyogó nap­sütés követte, ennék ellenére csak pár száz néző volt kíván­csi az évadzáró nyíregyházi salakmotorver6enyre. A Zal­ka Máté utcai stadionban nemzetközi csapatversenyt rendeztek, amelyen a magyar együttes az osztrákokkal mérkőzött. A vendégek kérésére csak miskolci és nyíregyházi mo­torosok alkották csapatunkat, ám mint ez később kiderült, még így is túl erős volt szá­mukra az észak-keleti válo­gatott. Miskolcról Hajdú, Új­helyi, és Böszörményi érke­zett, a házigazdákat pedig Petrikovics, Kovács Attila és Csobán képviselte. A vendé­geknél a legismertebb moto­ros Nabel volt, aki dobogós helyen végzett az osztrák bajnokságban. Mellette Böss- nert is jól imerték a nézők, hiszen a fiatal versenyző már többször is motorra ült a nyíregyházi stadionban. A tizennyolc futamos talál­kozó nagy magyar fölényt hozott, hiszen az osztrákok közül senkinek sem sikerült elsőként célba érnie. A mi­einknél két százszázalékos csapattag is volt, Petrikovics és Üjhelyi valamennyi fu­tam ját megnyerte, így a maximális 18 ponttal zárták a viadalt. Hajdúnak sem ment rosszul, és szépen moto­roztak a fiatalok, Böszörmé­nyi és Kovács Attila. Bár az izgalomtól nem rágták a kör­müket a nézők, néhány szép futamot, valamint pár, sze­rencsére baj nélkül végződött bukást láthattak az évadzáró versenyen. MAGYARORSZÁG- AUSZTRIA 79:29. Magyaror­szág: Petrikovics 18, Üjhelyi 18, Hajdú 17, Böszörményi 11, Kovács A. 10, Csobán 5. Ausztria: Menner 8, Nebel 8, Bössner 6, Leitner 6, Stadler 1, Selb 0 pont. Nagy magyar fölénnyel Képernyő és foci A magyar foci nemcsak az idegek felspanolására alkalmas, a feszültségek levezetésére is: szidhatjuk, pocskondiázhatjuk a válo­gatottat, a bajnoki színvo­nalat, és sajnos teljes jog­gal. A nívócsökkenés a le­látókon szemmel látható, ám a televízió képernyője elé még mindig százezre­ket csalogat egy-egy mér­kőzés. Hiszen ott kényel­mesen, fotelból nézhetjük, ha akad látnivaló, ha pe­dig nagyon nem tetszik csak egy gombnyomás és bejön egy másik program, vagy éppen pihenőt kap a készülék. A magyar foci igazán alkalmas az összefoglalók, rövid tudósítások elkészí­tésére. Ezeken ugyanis csak az izgalmas pillana­tokat, a gólokat kell meg­mutatni, az unalmas per­ceket nem kell megörökí­teni. Ezért is tartják, és tartom nagyon jó ötletnek az NB I-es találkozók időnkénti összefoglalóit. Am a tegnap esti Időpon­tot a legkevésbé. A tévé­sek talán azzal akarják a fociról kialakult vélemé­nyüket kinyilvánítani, hogy éjjelbe nyúló adás­időben, eldugva közvetí­tik? Éppen vasárnap ké­ső estére teszik a meccse­ket, amikor másnap újabb hét kezdődik. mégpedig munkanappal. Persze a focigyűlölők nyugodtan rávághatják: nem kötelező­nézni! Ebben igazuk is lehet, ám aki igazán.sze­reti ezt a szép sportágat úgyis fennmarad és meg­nézi. Másnap pedig kari­kás szemekkel szidja, vagy éppen dicséri ked­venceit, a riválisokat. Az utóbbi időben a ma­gyar televízió műsorait le­galább annyit lehet sza- pulni, mint a focit. Napo­kig alig van érdekes néz­nivaló. aztán ha néha ket­tő is, biztos hogy a két csatornán egyidőben kez­dik. Szóval jó ötlet a foci­összefoglaló, ám az ötlet önmagában még kevés, ha így elrontják a kivitele­zést. Persze csak nálunk. A műholdas adások közül az RTL minden Bundesli- ga fordulóról beszámol, igaz pénteken kicsit ké­sőbb, de szombaton délu­tán hat órától adják az aznapi nyugatnémet I. és II. osztályú bajnokság összefoglalóit. Focistáink a színvonalból, a tévések pedig a kezdési idő meg­választásából tanulhatná­nak. Igaz akkor keveseb­bet szidhatnánk őket, de úgy vélem, ezt mindannyi­an kibírhatnánk. — mán — Másfél ezren a Népligetben Vasárnap délelőtt színes trikókkal, sportnadrágokkal, illetőleg az ezekben rajthoz álló futókkal népesült be a Népliget, ugyanis egyszerre három távon is kipróbálhat­ták állóképességüket a futni szándékozók. A két távot osz- szesen 1100-nál többen telje­sítették. A magyar élvonal­ból a női 5 kilométeren Ba- rócsi Heléna állt rajthoz, és több mint egyperces előnnyel verte vetélytársait. A ver­seny legismertebb indulója, a többszörös akadályfutó-baj - nők Vágó Béla 10 kilométe­ren győzött fölényesen, és vehette át az ezért járó ér­met. A maratoni táv rajtjánál 493-an sorakoztak. A futók által nehéznek mondott pá­lyán kimagasló eredmény nem született, a férfiaknál a keletnémet Klaus Goldam­mer futott be először az Épí- tők-stadionjában felállított célba, de ő is 2:20 órán kívül maradt. A nőknél a ciprusi Andry Avraam megismétel­te tavalyi sikerét. Elkészülni, rajt! Indul a „Mozdulj Záhony!” utcai futóverseny mezőnye. A sportnap versenyein ki- lencszázan vettek részt. (Fotó: Orosz J.) N em most fedezték fel a bajnokot, évek óta a hazai reménységek közé sorolják. Csak arra nem számított senki, hogy az idei OB-n, diszkosszal, újra Fi- csor József dobja a legna­gyobbat, annyi ismert, ta­pasztalt versenyző előtt. A 196 centiméter magas, 106 kilós óriás, a szívósabb fajtához tartozik, Kemecsán született, 24 éves. Kevesen robbantak elő az ismeretlen­ségből olyan hirtelenül, aho­gyan Ficsor 1985-ben Prágá­ban, a maga 63,22 m-es do­básával egy csehszlovák -ma­gyar viadalon. Aztán kide­rült, hogy ettől még korábbi atlétikai múltja van. Az NYVSSC színeiben, 1980-ban serdülő magyar bajnok (47,18 m), a következő évben a leningrádi IBV-n második. Atlétikai pályafutása kez- .detét végérvényesen a nyír­egyházi 110-es számú szak­munkásképző tanulóéveitől számolja, ahol társakra ta­lált, s ahol egy fanatikus ed­ző — L. Nagy József — adott diszkoszt a kezébe, ő rakta le az alapokat, indította el a pá­lyán. Ezután már persze nem is lehetett volna Ficsor Jós­kát lebeszélni az atlétikáról. Ment is minden mint a kari­kacsapás. Tavaly Diósgyőr­ben, amikor első országős bajnokságát szerezte — őt magát is meglepte, hogy 61,64 m-el nyerni tudott. Egy év alatt további egy métert ja­vult, 1989. évben már 62,50 kellett a felnőtt bajnoki győ­zelemhez. 1986-tól Fejér Géza volt Ficsor a dobogón az edzője, a mester azonban időközben eltávozott Nyír­egyházáról, így ez a kérdés egyelőre megoldatlan. Fi­csor szívós, kitartó alkatnak tartja magát, tudja, csak a befektetett munka garantál­hat kiemelkedő eredményt. Mert az atlétika egyéni sport, a versenyző magára van utal­va. Akaratért, szívósságért soha nem megy a szomszéd­ba, „hajt” szorgalmasan to­vább. Hevesen tiltakozik: az edzőváltás nem okoz számára zökkenőt, az elmúlt hetek­ben is egyedül edzett, a sport­szer mindenkor jó messzire repült. Az idei, budapesti OB pil­lanatait idézi: tudta, hogy másodszor is nyernie kell. A második sorozatban, a szom­bathelyi Horváth mintegy fél méterrel vezetett, a követke­ző kísérletnél sikerültöt túl­dobni, ez maradt a végered­mény. A válogatott Ficsor augusz­tus 28-án angyalbőrbe bújt, sorkatona lett, Nyíregyházán, a Damjanich laktanyában teljesít szolgálatot. Nehezen találtak ruhát, cipőt hatal­mas termetére, az ing most is a derekáig ér. — Parancsnokaim tudják, hogy válogatott atléta va­gyok — mondja —, nagyon rendesek, segítenek. A had­sereg lehetőségeihez képest mindenben támogatnak. Az­zal szeretném meghálálni a részemre biztosított kedvez­ményeket, hogy jövőre elin­dulok a hadseregbajnokság atlétikai versenyein, ered­ményemmel öregbítem az alakulat jó hírét. Néhány napja — amúgy le­vezetésként — 65,10 m-es egyéni csúcsot dobott, ami nemzetközi szinten is jó tel­jesítmény. Ficsor Jóska re­méli, hogy ez az eredmény elegendő lesz arra, hogy ne­ve számításba kerüljön a jö­vő évi spliti Európa-bajnok- ság kiutazói között. — Érzem, hogy technikai téren még sokat javulhatok, ez további métereket is je­lenthet — mondja. A nyíregyházi diszkoszvető óriás huszonnégy éves, ki­egyensúlyozott fiatalember. Jó évet zárt 1989-ben. Talán ha jobban odafigyelnek mun­kájára, ha idejében orvosol­ják gondját-bajait, még na­gyobb eredményre lett volna képes. Mert a Kemecséről in­dult fiú olyan versenyző, aki az eredményt legalább olyan fontosnak tartja, mint a győ­zelmet. Nincsenek túl merész tervei, vérmes reményei. Sze­retne sokáig válogatott ma­radni, állandósítani azt a meglepetést, amelyet az el­múlt két bajnokság diszkosz­döntőjében okozott. S ez iga­zán nem szerénytelenség! Kovács György Anyuka és nővér N yíregyháza. Megyei kórház. Sebészeti osz­tály. Fehér köpenyes Orvosok, ápolónők, szomorú arcú betegek. A sürgés-for­gásban határozott járású hölgy közeleg. Lépéseinek ritmusa van, mindenki észre­veszi. Czuczor Gáborné mű­tőasszisztens portréjához egyetlen tény feltétlenül oda­kívánkozik. Sok elfoglaltsága mellett, rendszeresen sportol: fut, úszik, kerékpározik — nem elemista szinten. — Kisiskolás koromban, Halmos-bokorban Hulvej András testnevelő oltotta be­lénk a sport, a mozgás szere- tetét. Ekkor tettem az első lépést, amely a sportot szere­tők családjába vezetett. A következő nekirugaszko­dás évekkel később történt. Két fia — Zoltán és Gábor — rendszeresen részt vettek az olimpiai ötpróba országos versenyein. A srácok —, hogy könnyebben eljuthassanak ezekre a versenyekre — az anyut is megnyerték az ügy­nek. A szomszéd Palicz Jan­csi is csatlakozott hozzájuk, ettől kezdve négyen járták a versenyeket, úsztak, futattak, kerékpároztak: Ez utóbbi tel­jesítménypróbát ötven kilo­méteres távon, egy kiskerekű kempinggépen tekerte le, di­cséretére váljon, nem utolsó­ként ért a célba. Hogy Iluska műtősnő ma­kacs természet, mi sem bizo­nyítja jobban, kétgyermekes anyaként tanult meg úszni. Nem is akárhogyan. Az idei nyáron ott volt a Balaton- átúszás rajtjánál, Lelle és Révfülöp között leúszta az 5,2 km-es távot. — Fiaim ott „cikáztak” körülöttem, gondolták, ha nem bírom, ők majd kimentik A Balatont is átászta ban nem került sor, kényel­mes mellúszó tempóban hagytam magam mögött a nem csekély távot. A megyei kórházban — ahol húsz esztendeje dolgozik — csak a közvetlen főnöke és néhány bennfentes tudja, hogy a nővérke mennyire edzett és bátor, a férfiakat is megszégyenítő teljesít­ményre képes. Mert a kerék­pár és az úszáson kívül éven­te elindul a 30 km-es bükki gyalogtúrán. A futást — eb­be már a szomszédasszonyt is bevonta — esténként la­kásuk környékén, a Gumi­gyár környezetében tartják. Szenvedéllyel meséli el: a múltkor az ABC-ben, be­vásárlás közben összesúgtak mögötte. „Ez az a nő, aki át­---z— _ ---ti« 1?— ke volt. Arra már kevésbé, amikor a másik hozzátette: „Kíváncsi lennék, milyen el­hanyagolt lehet a lakásuk ..., meg, hogy bizony a szegény férjre marad a takarítás gondja.” Czuczorné jót de­rült magában. Hogy is néz­ne ki, ha a sport miatt el­hanyagolná családját, ottho­nát. — Ha tudnák, hogy a ked­di napokon még konditorná­ra is járok, tklán megütné őket a guta. Az a vélemé­nyem, hogy tudni kell beosz­tani a szabadidőt, ha sikerül, jut idő mindenre. Természe­tes, a sportbeli jártasságot megfelelő edzésekkel kell ki­alakítani, s ha a szorgalom­mal sincs baj, akkor már megy magától minden. Miért jó? Mármint a ki­rándulás, a túrázás, a rend­szeres mozgás. Kinek ezért, kinek azért. A cél azonban mindegy, hiszen a túrázás, akarva-akaratlanul többet nyújt, mint hinnénk. Nem hiába állítják a szakemberek — orvosok, tudósok, testne­velők — a természetes kör­nyezetben végzett mozgás számos orvosságot is helyet­tesít, de a világ összes gyógyszere együttvéve sem pótolhatja, a természetben végzett rendszeres mozgás hatását. — Kedves Czuczor Gábor­né! ön már megtalálta a „bölcsek kövét”. Mint egész­ségügyi dolgozó, mit ajánl azoknak, akiktől idegen a mozgás, a sport? — Azt, hogy érdemes meg­előzni a bajt. Sokat kell mo­zogni. s a szabad hétvégeket ne maszek munkával töltsék, hanem pihenéssel. Például úszással, kocogással, kirán­dulással. 7--------V K M SPORT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents