Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-28 / 256. szám

12 1989. október 28. Kényelmes és csinos A Uj szoknya­divat Minden évszakban kedvelt viselet a szoknya, mert ezt tudjuk a legjobban kihasználni és variál­ni. Különböző blúzokkal, pulóverekkel nélkülöz­hetetlen darabjai ruhatárunknak. Szoknyából, blúzból soha sincs elég, és nem is olyan drágák, hogy ne tudnánk évente egy-egy darabbal felújí­tani készletünket. 1. Kissé magasított derekú, egyenes vonalú, elől nyitott felhasított szoknya, egy-egy mélyen letűzött hajtással. Egyszínű anyagból csinos. 2. Újdonság a nadrágszoknya. Modellünk rafinált övmegoldással készült. Oldalvarrásába rejtett zsebbel. Az elejébe szabott szembehol adja a lépésbőséget. 3. Egyszínű szövetből készíthető elöl kétsoros gombolással, körül levasalt hajtással bővülő alj, kockás szövetre is javasolt forma. 4. Asszimetrikus gombolású, elöl három haj­tásos szoknya, minden alkatra előnyös. 5. Csak keskeny csípőre javasolt fazon. Sima, egyenes vonalú szoknya, elől lépéshasítékkal. Érdekes a ferdén rávarrott, egyenes szálirányú 8 centi széles zsebpánt. Villányi Zsuzsa Otthonunk Télkezdettől tavaszkezdetig Lessük a meteorológiai jelentése­ket, s már egyre kevésbé reményke­dünk: visszavonhatatlanul közeleg a tél! Nyári holmijaink még ott sorakoz­nak a szekrényben, de már csak a helyet foglalják. Lassan előkerülnek a mele­gebb ruhák, kabátok, pulóverek, zár­tabb cipők és csizmák, kötött sálak vagy sapkák, szőrmegallérok... Aki tavasszal gondosan rakta el a téli ruhaneműt, azt most sem érheti megle­petés: nem száll ki belőle molyfelhő, nem deformálódott el a csizma, nem húzódott ki a szál a drága kötött holmik­ból, s a szőrmegallér sem lett olyan, mint egy vedlett macska. A nyári ruhaneműt is gondosan kell tárolni, különben tavasszal igazzá vál­hat a mondás: „nincs egy rongyom, amit felvegyek!” A kis lakásokban — s ezek vannak többségben — nincs annyi hely, hogy minden évszakra való ruhát, cipőt a szekrényekben tá­roljunk. A használaton kívüli bőrön- dök-dobozok őrzik ruhaneműnket — télkezdettől tavaszkezdetig. A ruhák, cipők helycseréje előtt azonban minden eltevésre alkalmas holmit alaposan át kell vizsgálni. A nyári ruhákat ki kell mosni (vasalni nem fontos, hiszen úgyis összegyűrő­dik), meg kell rajtuk erősíteni a majd­nem leeső gombokat (mert ha az elpa- kolásnál elvesznek, tavasszal biztosan nem találjuk, s kicserélhetjük az ösz- szes gombot!), a zsebekből ki kell szedni mindent (mert az egész bőrön­döt feltúrhatjuk, ha valami fontosat bennük hagyunk)... Az elrakott ruhák közé érdemes selyempapírt simítani, s a ruhákat olyan ügyesen összehajto­gatni, hogy a lehető legkevésbé gyű- rődjenek. A nyári cipőket éppúgy kitisztítva és—ha szükséges — papírral formára kitömve kell elrakni, mint annak ide­jén a télieket. A nyári cipők és nyári táskák legtöbbje műbőrből készül, és világos színű. A műbőrnek pedig az a tulajdonsága, hogy könnyen elszíne- ződik, vagy — akaratunk ellenére — mintás lesz. Vigyázzunk tehát, hogy ezeket a műbőrholmikat ne rakjuk el színes-mintás műanyagtasakokba, mert különben tavasszal töredékes „reklámszatyrokban” járhatunk... Puha, mosott rongyok, használaton kí­vüli pelenkák, szétmállott lepedők dafäbjai védhetik egymástól nyári cipőinket és táskáinkat. Ahol növőfélben lévő gyerekek vannak a családban, ott arra is kell gondolni, hogy az idei nyári ruha jövő­re talán már szűk, vagy éppen rövid lesz. Ebben az esetben — még a ruha kimosása előtt — fejtsük fel az oldal­varrásokat vagy a felhajtást, hogy a résekben megbúvó piszok eltűnjön, s tavasszal már szinte észre se vegyük, hol is volt valaha... A családtagok fürdőruháit, fürdő­nadrágjait a többinél is alaposabban mossuk ki, hiszen a strandolás során szinte beléjük Ivódott a napolaj, s ennek jellegzetes szagát átveheti a többi holmi. A strandruhákat amúgyis jó külön eltenni, hogy a kezünk ügyé­ben maradjanak: hátha... hátha télen is kedve szottyan valakinek elmenni egy fedett uszodába, „lehúzni” néhány hosszat! Az uszoda nem olcsó mulat­ság, nem is mindenkinek van rá lehe­tősége, s uszoda sincs minden utcasar­kon, faluszélen... De aki teheti, az menjen el télen is fürödni, úszkálni, felfrissülni! Végezetül: vannak olyan nyári holmik, amiket nem kell eltenni, mert télen is használhatók. Egy-egy kifa­kult, vagy agyonmosott póló, egy-egy pár öreg nyári zokni, egy-egy színeha- gyott ing, blúz vagy ruha még nem feltétlenül a szemetes kukába való: takarítani, kocsit szerelni vagy mosni, csizmába felvenni még jó! A női változó kor A nők rendszeres havi vérzése 45 éves kor betöltése után kezd megszűn­ni. Egyénileg változóan, valakinél az egyik hónapról a másikra, valakinél rendszertelenné válik, ki-kimaradozik. Ezt az utolsó rendes havi vérzést mege­lőző és követő 4—5 évet „változókor­nak”, vagy klimaxnak nevezzük. Ebben a közel egy évtizedben a szervezetben nagy változások zajlanak le. A fogam- zóképesség korának hormonális-ideg- rendszeri-pszichológiai egyensúlya ez idő alatt megváltozik, majd az időszak végére az idős korra jelemző egyensú­lyi állapot áll be. A szervezetben uralkodó kiegyensú­lyozatlanság különböző szervekre ve­títve különböző tüneteket, elváltozáso­kat okoz. A szívérrendszer esetén — a kiserek kitágulásával — hőhullámos panaszokat okoz, melyet mindig izza- dás kísér. Az éjszakai pihenés nem biz­tosított — fáradtan ébrednek —, mely fáradtság a nap folyamán alig változik. A hirtelen keringés változásra kellemet­len szívdobogás érzés jelentkezik. A keringésváltozás hatására az erek tágas­sága változik, mely görcsös, szaggató jellegű, féloldali fejfájásban nyilvánul meg. Az idegrendszer működése is zavart. Gyakori az ingerlékenység, ok nélküli „idegesség”, vagy ellenkezőleg a levert hangulat. A gyomor- és bélrendszer működése is zavart. Egyes ételekre puffadást, emésztési zavart éreznek. Megváltozik a nők nemi aktivitása: az igényelt nemi élet gyakorisága csökken, az orgazmus- készség nem változik. A nemi szerve­ken a vér átáramlás csökken, így a hüvelyhám vékonyabb, sérülékenyeb­bé válik. A normális nedvképződés nem kielégítő, mely hüvelyszárazságot okoz, illetve épp ellenkezőleg kelle­metlen csípő-viszkető érzést okozó fo­lyás jelentkezik. Gyakoribbá válnak a menstruális zavarok. Ennek oka első­sorban hormonális, de jó-, illetve ritkán rosszindulatú daganat is lehet. A vér­zészavart a vérzés jellegéből megítélni nem lehet, azt csak szövettanvétel során nyert méhbelhártya csíkok mikroszkó­pos vizsgálatával lehetséges. A változás korában lévő nők életét nemcsak az előbb felsorolt tünetek gyötrik, hanem ebben a korban jelent­kező, vagy korábban is észlelt betegsé­gek erősödése is: a magasvémyomás betegség mely — ingadozó jellegű —, a porckopás, csontritkulás fokozódása, az idegkimerültség „neurózisok” hal­mozódása, a szívinfarktusok gyakorib1 bá válása. Megszűnik a férfiak fölénye az infarktus gyakoriságában. A nők aránya klimax időszak előtt 15 száza­lék, míg a klimax időszakban 40 száza­lék. A hormonális változások érintik a többi belső el választású szervet is, így nő a cukorbetegség, és a pajzsmirigy megnagyobbodásának gyakorisága. Felvetődik a kérdés: ezt az időt min­den nőnek ilyen nehézségek közepette kell átélni. Az egyértemű válasz: nem. A nők nagyobb része kisebb és keve­sebb panaszokkal vészeli át a változó­kort. Kisebb részüknél gyakorlatilag a panaszok nem jelentkeznek. A maradék részüknél csaknem minden panasz je­lentkezik, súlyos betegségérzetet kelt­ve, mely kihatással van a családi életre és a munka végzésére. Az első csoport­ba tartozóknál csupán az egészséges életmód, a nyugodt kiegyensúlyozott családi és munkahelyi légkör teszielvi- selhetővé ezt az időszakot. A kifejezett panaszokkal bíró asszo­nyok esetében — a fentieken kívül — enyhe nyugtatok, vitaminok jönnek szóba. Amennyiben ez sem elegendő a család nővédelmi gondozóban működő klimax-szakrendelést kereshetik fel. A kieső petefészkek hormontermelését pótoljuk, valamint kiegészítő kezelé­sekben részesülnek. Az elmondottak vonatkoznak azokra a nőkre is, akiknek a menses teljes elmaradása előtt történt méh és petefészkek eltávolítása. A sú­lyos tünetek gyakoribbak, de kezeléssel panaszaik csökkenthetők. Akik ilyen kezelésben részesülnek, az idő előtti öregedést késleltethetik. így elérhető, hogy ezek a nők is megrázkódtatás nél­kül, egészségesen jutnak el az időskor küszöbére. Dr. Pap Károly Szülész-nőgyógyász szakorvos Receptötletek Gyümölcstorták Köriés kávékrémtorta Hozzávalók: A'tésztához 10 deka őrölt mandula. 10 deka porcukor, 2 to­jásfehérje: a krémhez 20 deka vaj, 4 to­jássárga, 20 deka porcukor, 1 csomag vaniliás cukor, 1 kiskanál neszkávé, vagy két evőkanál erős feketekávé; a tetejére 5—6 körte, 2 deci tejszín, 1 cit­rom leve; a forma kikenéséhez zsír és liszt. Az őrölt mandulát, meg a porcukrot óvatosan a kemény habbá vert tojásfe­hérjékhez keverjük, és egy kizsírozott, kilisztezett, levehető karimájú tortafor­mába öntjük. Előmelegített sütőben közepes lángon 20 percig sütjük, majd hűlni hagyjuk. Közben a vajat habosra keverjük, és a cukrot, a tojássárgákat, a vaniliás cukrot meg a kávét egymásu­tán hozzáadjuk. A tésztáról a karimát levéve, az aljával együtt tálra csúsztat­juk, a tetejét és az oldalát a kávékrém­mel bekenjük. Fél órára a hűtőszek­rénybe tesszük, hogy a krém megder­medjen. Ezután a körték héját lehá­mozzuk, negyedekbe vágjuk, a maghá­zat kidobjuk, és néhány percig citrom­lével ízesített vízben áztatjuk. Végül a torta tetejére körberakjuk. Tejszínhab­bal díszítve kínáljuk. Keresztszemes sorminták A szép kis keresztöltéses sormin­tákkal nagyon hatásosan díszíthet­jük blúzok, ruhák kézelőjét, gallér­ját, zsebeit, de kivarrhatjuk szettek, kis térítők, futók szegélyét, táskák, tarsolyok, oldaltarisznyák felületét is. Kihímezhetjük egy színnel, de ahol leveles virág van, ott szépen mutat a piros, sárga, kék virág zöld levelecskékkel. Vékonyabb alapanyagnál perié hímzőt, vastagabb kelmékhez volga hímzőt vagy vékonyabb gyapjúfona­lat alkalmazzunk. Diós szilvatorta Hozzávalók: A tésztához 25 deka finomliszt, 10 deka vaj vagy Rama margarin, 5 deka porcukor, 1 tojás, csipet só; a tetejére 80 deka szilva (lehet mirelit vagy befőtt is); a bevonat­hoz 20 deka dió, 20 deka Rama marga­rin, 10 deka porcukor, 2 evőkanál rétes­liszt, 1 deci tej. A tésztához valókat gyorsan össze­gyúrjuk, és hideg helyen legalább egy óráig pihentetjük. Ezután három milli­méter vastag kerek lappá nyújtjuk, és egy kerek tortaformába fektetjük, úgy, hogy kétujjnyi pereme is legyen. Villá­val megszúrkáljuk, és előmelegített sü­tőben félig megsütjük. Közben a szil­vát megmossuk, megszikkasztjuk, (ha mirelit, felengedjük, ha befőtt, lecsö- pögtetjük), félbevágjuk, és kimagoz­zuk. A tészta tetejére rakjuk, és további 20 percig sütjük. Amíg a tészta sül, a diót apróra vágjuk, és egy serpenyőben a vajjal, a tejjel, a cukorral, meg a liszt­tel jól összekeverjük. Gőz felett felfor­raljuk, és ha sűrűsödni kezd, a torta tetejére öntjük. A forró sütőbe vissza­tolva, még hét percig sütjük. Akkor jó, ha a dióbevonat pirulni kezd. Amerikai almatorta Hozzávalók: A tésztához 4 alma, 8 deka vaj, 15 deka porcukor, 20 deka rétesliszt, 1 tojás, 1,5 deci tej, 1 csomag sütőpor; a tetejére 2 mokkáskanál őrölt fahéj, 2 evőkanál porcukor, diónyi vaj; a forma kikenéséhez zsír és zsemle- morzsa; a tetejére porcukor. A vajat a porcukorral meg a sütőpor­ral habosra keverjük, majd a tojást be­leütjük, és a tejjel felengedjük. Végül a lisztet is belekeverjük, és egy jól kizsí­rozott, zsemlemorzsával behintett tor­taformába öntjük. Az almákat megtisz­títjuk, cikkekre vágjuk, a tészta tetejére rakjuk, őrölt fahéjjal meg porcukorral megszórjuk, és a vajat rámorzsoljuk. Előmelegített sütőben közepes láng­gal, háromnegyed óráig sütjük. Porcu­korral meghintve, melegen kínáljuk, de vanília- vagy bormártást is adhatunk hozzá. Egyszerű szőlőtorta Hozzávalók: A tésztához 20 deka finomliszt, 20 deka vaj vagy Rama margarin, 10 deka porcukor, 3 tojássár­ga, 1 citrom reszelt héja; a tetejére 6 tojásfehérje, 20 deka porcukor, 1 cit­rom vagy narancs reszelt héja, 50 deka leszemezett szőlő. A tésztához valókat összegyúrjuk, és hűvös helyen egy óráig pihentetjük. Ezután egy kerek formát kibélelünk vele úgy, hogy legalább kétujjnyi magas pereme is legyen. Előmelegített sütőben nagy lánggal félig megsütjük. A tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá verjük, egy keveset félreteszünk belőle, a többit a reszelt citromhéjjal meg a szőlőszemekkel óvatosan össze­keverjük, és a tészta tetejére simítjuk. A maradék habbal a tetejét kicifrázzuk. Végül a sütőbe visszatoljuk, és köze­pesnél kisebb lánggal megsütjük. Csak akkor szeleteljük, ha teljesen kihűlt. Tudni illik... A telefon A telefon az egyik legjobb segí­tőtársunk — lehet. Ám adott lehető­ségeivel gyakran visszaélünk. Mert tegye szívére a kezét, aki még soha­sem társalgón hosszú tízperceken át telefonon. Amikor viszont halaszt­hatatlan intéznivalónk van, szidjuk a kollégákat, akik képesek félórákig bájcsevegni magánügyeikről a hi­vatali telefonon. Igaz, hogy a tele­font nemcsak napi munkánk során, tehát a hivatalos érintkezésben használjuk, hanem magánéletünk­ben is fontos szerepet játszik. Fenn­tarthatjuk és fejleszthetjük általa rokoni, baráti, munkatársi kapcso­latainkat. Telefonon bonyolíthatjuk le dolgainkat, leküzdve a távolság okozta akadályokat. Bizonyos írat­lan szabályokra azonban akkor is gondolnunk kell, amikor felemel­jük a kagylót. Elsősorban azt gondoljuk át, hogy az illetőt, akit föl akarunk hívni, nem háborgatjuk-e munkájá­ban, elfoglaltságában. Az ember általában akkor hív, ha halaszthatat­lan dologról van szó. Sokan azon­ban buzgó telefonálók, akik magá­ban a telefonálásban lelik örömü­ket. Ebbe a hibába könnyen belees­nek azok a szülők, akik munkahe­lyükről távirányítással nevelik kamaszodó gyereküket. Jelentéktelen ügyekkel — ame­lyek bármikorra halaszthatók — ne zavarjuk ismerőseinket. Lehetőleg kerüljük azt a megoldást, hogy ba­rátainkat, ismerőseinket magánü­gyekben munkahelyükön hívjuk. Távolabbi ismerőseinket nem kérhetjük meg telefonon valami szívességre; gratulálni, részvétet nyilvánítani telefonon lekicsinylő megoldás. Olykor-olykor előfordul, hogy kénytelenek vagyunk igénybe ven­ni szomszédunk telefonját — de ezt kizárólag sürgős, halaszthatatlan ügyben tegyük. Szomszédunk tele­fonszámát viszont csak az ő bele­egyezésével adhatjuk oda más sze­mélynek. Sokan elfelejtik, hogy nem min­dent illik telefonon megbeszélni; például bizalmas magánügyeket, vagy olyan kérdéseket, amelyekre kötelező a hivatali titoktartás. Elő­fordulhat ugyanis, hogy valaki — téves kapcsolás folytán „beugrik” beszélgetésünkbe és végighallgat­ja, holott az lenne a természetes, hogy azonnal leteszi a kagylót. Az meg egyenesen minősíthetetlen, ha a „beugró” fél goromba megjegy­zéseket tesz: ilyenkor vita helyett legegyszerűbb abbahagyni a be­szélgetést. A hívott fél úgy jelentkezik, hogy bemondja a nevét vagy mun­kahely nevét, esetleg telefonszá­mát. Helytelen azzal fölvenni a kagylót: „Halló, ki beszél?” De ugyanez a hívó fél részéről is mo- dortalanság. A hívó fél, miután meggyőződött a kapcsolás helyes­ségéről, bemutatkozik, és kéri azt, akivel beszélni akar. Ne felejtsünk el köszönni sem... Ha pedig olyankor cseng a tele­fon, amikor éppen látogatónk van, kérjünk elnézést és fogjuk rövidre a hívóval a beszélgetést, kimentve magunkat látogatónk miatt. Intim sarok „Mi tévő legyek?”—jeligére: Egy gyerekünk van, akit mondanom sem kell, nagyon szeretünk. O most 3 Íves. Nem tudom mi az oka, de az utóbbi időben az eddig jól kezelhető gyerekkel egyre több probléma van. Lassan már nem ismer más szót, csak a NEM szócs­kát. Ha nem tetszik neki valami, vagy nem kapja meg, amit akar, éppen az adott pillanatban — sír, veri a fejét a falba, az utcán lefekszik a földre, rúgka- pál. El vagyunk keseredve. Miért lett ilyen a gyerekünk?” Nézzük meg, hogyan és miért alakul ki a kisgyermekekben ez a lelkiállapot és a dacos magatartás? Gyerekenként változóan, de mindegyiknél lezajlik 3-5 éves korban a dac-korszak. Ebben az időszakban kezd kialakulni a gyerek én­tudata, az én-csinálom élménye. Ilyen­kor a vágya és a cselekvés végrehajtása akadályokba ütközik. Egyik ilyen aka­dály a képességeiben rejtőzik. Mozgása még nem eléggé összerendezett, ujjai nem elég ügyesek, így pl. ha be akarja a cipőjét fűzni, nem mindig sikerül neki. Ez benne egy belső feszültséget (fruszt­rációt) okoz, s a düh az, ami különböző formában (pl. sírásban,) megnyilvánul. A dacos magatartást nagy megértéssel kell megítélni a szülőknek; s ne akarja azt — mint a szülői akarattal szembe­fordulást — megtorolni. Ha a szülő — előző példánkhoz visszatérve — indu­latos lesz, mert nincs idő és a gyerek még mindig „piszmog” a cipőfűzéssel, megszidja és nem engedi, hogy tovább próbálkozzon, esetleg még meg is veri, kettős sérelmet követ el vele szemben. Egyrészt igazságtalanná válik a gyerek­kel szemben, aki csak önállóságát pró­bálja ki. Ha a szülő ilyenkor mindig tü­relmetlen, ezáltal károsítja a szülő­gyerek viszonyt. Másrészt visszaveti a személyiségfejlődésben. Amelyik gye­rekből a szülő „ki akarja verni az akara­tosságot”, azt félénkké, szorongóvá, önállótlanná teszi. Önbizalmát vesztő, minden kezdeményezésről lemondó felnőtt lesz. A másik akadályt a szülő állítja fel, pl: nem veheti meg a boltban azokat az édességeket, játékokat, amit szeretne. Ekkor is frusztrációt él át. Nagyon gya­kori a dacos jelenet az utcán, a boltban, vagy vendégek előtt. Oka, hogy a gye­rek hamar felismeri, hogy ilyen esetek­ben hatalma van a szülők felett, hisz mások előtt „nem bírják idegekkel a hisztit”, s így végül is ráhagynak min­dent, megveszik amit akar. Sok esetben próbára teszi a szüleit, hisz nem biztos abban, hogy amit csinál az nem jár-e veszéllyel, vagy hogy kap-e büntetést. Kipróbálja, hogy kapcsolaton belül mit lehet és mit nem. Itt alapvetően fontos, hogy a szülő, nevelési elveit illetően mindig következetes legyen. Amit nem szabad, azt semmilyen körül­mények között ne tehesse meg a gyerek. Ha a dacos magatartással sorozatosan kiharcolja kívánságait, erőszakos, min­denáron önérvényesítő tulajdonságok állandósulnak benne. Mindent azonnal, de rögtön akaró felnőtt lesz belőle. Vagy olyan, hogy a dacos magatartásba „belelovalja magát” „szinte magán kívül” van. Ilyenkor sem a verés, sem a szépszóval meggyőzés nem használ. Nem tehetünk mást, mint hogy hagyjuk hadd tombolja ki magát, s nyugodt hangon kijelentjük pl: „úgy látom, most okosan nem lehet veled beszélni, majd ha megnyugodtál, megbeszéljük ezt az ügyet”. S később a legtöbb esetben a lehiggadt gyerek meggyőzhető az óvás, tiltás okáról. Hogy a dac-korszak „hisz­tis” jelenetek nélkül múljon el, fontos, hogy segítséggel támogassuk a gyere­ket, s neveljük rá, hogy vágyait késlel­tetni tudja, s megtanuljon lemondani dolgokról. Általában azok a gyerekek tesznek meg ilyen lépéseket, akiknek jó viszonyuk van szüleikkel, érzik szerete- tüket, türelmesek velük szemben s sokat foglalkoznak velük. A gyerek a szerete- tet igyekszik azzal is biztosítani, hogy szülei kedvére cselekszik. A legtöbb esetben 5 éves kortól minden beavatko­zás nélkül elmúlik a dacos Viselkedés. Vassné Figula Erika pszichológus U Kelet­I A mlillPWSZál HÉTVÉGI MELLÉKLETE líji/f ORVOSI A111 rl ROVATA

Next

/
Thumbnails
Contents