Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-28 / 256. szám
1989. október || Kelet a Magyarország hétvégi melléklete 9 Művésztanárok bemutatkozása Városépítők — városszépítök Műfaji Megyénk képzőművészeti életének hiányosságaként róhattuk fel korábban a műfaji beszűkülést, az iparművészek, alkalmazott grafikusok hiányát. Tettenérhető volt ez a különféle őszi és téli tárlatokon, amelyek jórészével táblaképekre és kisplasztikákra szorítkoztak. A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola léte azonban azzal kecsegtetett, hogy a paletta kibővül, az intézmény művésztanárokat vonz a városba, akik pezsdítőleg hatnak a megye képző- művészeti életére is. Nos, így is lett. A műértó közönség is meggyőződhet erről a Pál Gyula Teremben most látható tárlaton, amelyen az új iskola képző- és iparművészeti tagozatának oktatói mutatkoznak be. A kiállítást a műfaji sok- arcúság jellemzi. Leggazdagabb talán a kerámia, amivel a fiatal művészházaspár, Fodor Ildikó és Mészáros Gábor jelentkezik. Formailag rendkívül tiszta tárgyakat alkot Mészáros Gábor. Puritánság, szellemes megoldás jellemző alkotásaira. Néhol — például a hasított vázákon — egészen ősi mintákat használ modem formában újravarázsolva. Több mindennel is észrevéteti magát, érdekesek kerámia ikonjai is. Fodor Ildikót inkább a líraiság jellemzi. Vázáin, tányérjain, ékszerdobozain az érett barokk és reneszánsz gazdagsága is tettenérhető. Gyönyörűen ragyognak színei, nagyon szép anyaggal mutatkozik be. Talán jobban mutatnának porcelán virágai, vázái „csokorba” állítva, ha többet láthatnánk belőlük. Bár Bíró Lajos nem az új iskola révén került megyénkbe — Mátészalka városának köszönhető, hogy visszahívta a kiváló szobrászt —, mégis az iskola jó érzékét dicséri, hogy meghívta vendégtanárnak. Kár, hogy a tárlaton csak két szobrát láthatjuk. Nagyon jó plasztikai érzékkel megáldott művész. Portréiban élet van: érzékenyen mintázott figurák. Gazdagabb anyaggal mutatkozik be Orr Lajos, megoldásai szellemesek. Alkotásai konstruktívak, kiegyensúlyozottak. Ötletes a felülnézetben látható, villanykörte-becsava- ró plasztikája, de kereset- lensége miatt mégis inkább az András király című faszobra tetszik. sokarcúság Btró Lajos: önarckép A festők közül Balogh Géza a tőle megszokott vegyes technikájú akva- rellekkel jelentkezik. KéOrr Lajos: András király pei modemek, alkotásai közül gondolatiságában a Való létezés talán a legjobb, belső indulatában a leggazdagabb mű. Székhelyi Edit; úgy tűnik, megtalálta egyéni útját. Pasztellképei könnyedek, elegánsak. A vízparton, A tél játékai, A távolság címet viselő képek tartalmában is érett, hangulatos. Félelmes világ az övé. Lemeztelenedéit ágak árnyékában kiutat hiába kereső gyermek. Homokvárat építő apróságok. Ez utóbbi talán spekulatívabb a kelleténél. Napjaink legmodernebb irányzatait képviseli műfajában a művészi életben helyét nehezen találó Gál Ludmilla. Plasztikus textíliái gobelin szövésű művei érdekes színfoltjai a kiállításnak. Életfái is bizonyára szebbé, meghittebbé varázsolnák a házasságkötő irodák hangulatát. Több munkáját is szívesen látnánk. Két bőrplasztikát állít ki Fazekas Valéria. Nem tudni, miért jelentkezik ilyen kevés anyaggal. Túl szerény. Képet alkotni róla így nehéz. Gerzson Péter figurái, ötletdúsak, szellemesek. Jó plasztikai karikatúrák. Míves fotókat állít ki Csutkái Csaba, képei szépen komponáltak. Sulyok Géza és Szosznyák Vince alkalmazott grafikáinak is csak örülhetünk, jó, hogy ilyesmivel is foglalkoznak az iskolábán. Tizenhárom művész jó színvonalú anyagát láthatjuk a Pál Gyula Teremben. A tárlatlátogató csupán azon gondolkodik, miért nem jelentkeztek egyenlő arányban. Néhány művész gazdagabb anyaggal is bemutatkozhatott volna, hiszen a terem adottságai megengedték volna ezt. Másoktól szívesen láttuk volna, ha legfrissebb műveiket állítják ki. A tárlat november 16-ig tekinthető meg. Bodnár István Pavlovits mérnök nyomában A Széchenyi utca 24. számú ház kiegyensúlyozott tömegével és díszítéseivel hívja fel magára a figyelmet Nyíregyháza régi épületeiről sok ismerős adat áll rendelkezésre. Ismerjük Alpár Ignác eredményeit: a központi (IV.sz.) iskolát, a megyeházát, a színházat, a Korona épületegyüttesét. Tudjuk, hogy Vojtovits Bertalan tervezte a gör. kát. templomot, s társával Barzó Mihállyal együtt építették, — sok más jelentős épülettel együtt; a református templomot Melhouse János terve nyomán Király Sándor építette; a Kálvinién Liptay-ház, a 14. sz. alatt éppúgy Szuchy József munkája, mint a régi Gazdakör (Bethlen u. 24.). Alpár kivételével mind nyíregyháziak, és most csak egy-egy jelentősebb alkotásuk került szóba, de nevüket számon tartottuk eddig is. Csak az utóbbi időben nézhettem utána annak, hogy e század elején élt itt egy fiatal mérnök, több szép ház tervezője, kivitelezője. Mint oly sok mindenre, régi személyekre: rá is Dienes Ö. István hívta fel figyelmemet. A Szemlében 1972-ben írt róla, de találkozásainkkor is emlegette; újábban magam is találtam adatokat, tervrajzokat a levéltárban, amelyek erre a mérnökre, munkásságára vonatkoztak. Pavlovits Károlyról van szó: akinek édesapja, Pavlovits Imre a mai Állami Biztosító új épülete helyén állt piculás bank épületének volt tulajdonosa az egykori Iskola (később Luther, Felszabadulás) u. 5. sz. alatt (Róla a lapunk 1987. jún. 27-i számában hosz- szabban esett szó.) Itt született Pavlovits Károly, 1879. június 1- jén, édesanyja Brodi Sarolta. 1889-től az evangélikus főgimnázium tanulója, itt is érettségizett 1897-ben. Az iskolai Értesítők megörökítették a jó tanuló diák sikereit. A felsőbb osztályokban különösen szavalásban tüntette ki magát, legnagyobb sikerét Jókai ,,A lengyelek fehér asszonya’’ című versének előadásával érte el egy ifjúsági hangversenyen. Maga is írt verseket: előbb egy március 15-i ódával, később balladájával nyerte el a kiírt pályázatok első díját. Művésszettörténeti témakörben, éppen az új áramlatokról írt dolgozatot, s jelentős pénzjutalomban részesült. — A budapesti Műegyetemen Lechner Ödön buzgó tanítványa: s ez meg is látszik a ránk maradt alkotásaiban. Műépítészi ^építészmérnöki) oklevelet nyert 1902-ben, s következő télen már meg is nyitja irodáját a családi házban: tervezést, földmérést, építési kivitelezést vállal. Egy érdekes mozzanat fényt deríthet életfelfogására, 1904-ből. Nyáron a város pályázatot írt ki egy mérnöki állásra, de a jelöléskor Pavlovits jelentkezését elutasították, mert építészi oklevele volt, viszont a mérnöki hivatalban kívánátosabbnak ítélték az általános, ún. kultúrmérnöki képesítést. Pavlovits megfellebbezte a döntést, s a megye helyt adott felszólalásának. Az új választáskor az alispán őt is jelölte a képviselőtestület gyűlésére. Ekkor azonban Pavlovits visszavonta pályázatát: már nem az állás érdekelte őt, hanem annak elismerése, hogy az ő képesítése is megfelel a követelményeknek; ezt pedig megkapta. . • Eddigi ismereteim szerint a legelső terve 1904-ből maradt ránk: a Szarvas u. 28. számú Mi- kecz-ház bővítési, homlokzat kialakítási munkái láthatók a levéltárban. Még sokan emlékezhetnek e ház közepének klasszicizá- ló díszítésére, a balluszteres pár- tázatra. A ház helyén most üresromos telket láthatunk. — A Kossuth Gimnázium keleti szárnyát Király Sándor építette 1905/6ban: a műszaki vezetés itt Pavlovits feladatköre. 1906-ban már a Városház (Zrínyi I.) utcán nyit irodát és társként Debrecenben is működik, hamarosan oda is költözik. 1913-ban sok á város gondja a színház épületével: átalakításra, sőt Thália új hajlékára is terveket készítettek: ekkor már Debrecenből jelentkezik Pavlovits részletes elgondolásaival, mert „ambicionálja szülővárosának szépítését, felemelkedését”. Ezután már nem tudom követni Pavlovits útját: egyesek szerint Budapestre került, de ottani működéséről, haláláról nincs hírem. Pedig kellenének adatok. Viszont itt vannak a ma is meglévő nyíregyházi épületek. Vegyük sorra ezeket: amelyek tervézői (és általában kivitelezői) feladatait Pavlovits Károly végezte. Az Egyház utca 1. sz. sarokház hosszabb homlokzata a millenniumi emlékmű mögött, a Kálvin téren látható. A levéltárban fekvő építési engedélykérelem mellékleteként megtalálható tervrajz pontosan mutatja az építéskor kialakított, ma is kellemes hatású ablakelosztást, a szép homlokzati díszeket. Az építtető, 1905-ben Kiár Lajos és felesége Tisch Mária; ma az Ifitanya otthona. A Benczúr tér 5. sz. házat a híres áruháztulajdonos Ruzsonyi Pál építtette. Homlokzata még megőrizte a szecessziós díszítés egyedi emlékeit, sőt a kovácsoltvas kerítés rongált állapotában is figyelmeztet egykori szépségére, a gondos tervező-kivitelező munkára. Nemrég megindult a ház korhű tatarozása, most mintha megálltak volna ezek a munkálatok. A szomszéd, 4. sz. épület, a Hoyos grófi család egykori otthona, ma felemás karbantartási eredményt mutat, de a homlokzati díszítések arra utalnak, hogy itt is szép, szebb lehetett az eredeti külső. A Széchenyi utcán két ház is Pavlovits kezenyomát őrzi. A 20. sz. épület, amelyik a Makarenko utca sarkán terül el tekintélyes tömegével eredetileg a Szakolyi, majd a Burger, Hartstein család tulajdona. Annak idején az ablakok közötti falrészt dúsan díszítették mezőgazdasági életképekkel, de ezeket a figyelmetlen tatarozók leverték. Koroknay nélkülözhetetlen könyvében láthatók még ezek a szép díszek. Kissé lejjebb, a 24. számú, előteres, eredeti nyerstégla homlokzatú ház manapság a postaműszak használatában áll. Ezt is Pavlovits tervezte, építette a Zoltán család számára. Ma is érdemes az épület arra, hogy alaposabban szemügyre vegyük s gyönyörködjünk benne. Zoltán József egyébként a Nyírvidéki Takarékpénztár igazgatója volt 1917-ben bekövetkezett haláláig. Amikor ma is szívesen megnézzük ezeket a szép, század eleji, gonddal és igénnyel tervezett és megépített házakat, jó ha emlékezetünkbe idézzük, hogy neves alkotójuk, Pavlovist Károly is Nyíregyháza szülötte. Margócsy József A Benczúr tér 5. számú házat most újítják fel, egyedi homlokzata és tányérdíszitése ékesíti Az Egyház utca Kálvin tér sarkán lévő ház (ma Ifitanya) ablakai fölött a stukkódíszítés jól példázza a kor Ízlését Csutka! Csaba: Felületek (Balázs A. felvételei)
