Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
4 Kelet-Magyarorssáf — Njrlrfyhári Siet 1989. október 26. Az európai színvonal felé... Lépést a valósággal A kínálat korlátái Szakközép látlelet Legutóbb már említettük, hogy országos felmérés készül róla, hányadán is állunk a nyelvoktatással. Az iskolák vajon tudnak-e .élni —, s ha igen, miként, milyen arányban — a felkínált lehetőséggel, amelynek értelmében az eddig mindenki számára kötelező orosz helyett (felmenő rendszerben, tehát csak az általános iskolák negyedik, illetve ötödik osztályától, továbbá a középiskolák első évfolyamán) most már más nyelvet is tanulhatnak a diákok. A múltkor a megye- székhely gimnáziumaiban tapasztaltakat ösz- szegeztük a Nyíregyházi Életben, s akkori ígéretünknek megfelelően ezúttal a szakközépiskolákat vesszük sorra. Egy nyelv, két nyelv? A már szóba hozott felmenő rendszer miatt most is a tavalyi és az idei első évfolyam adatait célszerű összevetni ahhoz, hogy képet kaphassunk az új, 1989/90-es tanév hozta változásokról. Elöljáróban még annyit kell elmondanunk — talán nem tudja mindenki —-, hogy a gimnazistákkal ellentétben a szakközépiskolások túlnyomó többsége számára egyetlen nyelv a kötelező. A kétnyelvűség tehát kivétel, de létezik, mint erre később még visszatérünk. Borbély György, a megyei tanács főmunkatársának tájékoztatása szerint az előző tanévben a nyíregyházi szakközépiskolák összesen 952 első osztályos tanulója közül 917-en tanulták úgynevezett első idegen nyelvként az oroszt. Vagyis a gyerekek 96,4 százaléka számára ez volt az említett egy kötelező idegen nyelv. A töredéknyi, mindössze 3,6 százalékos kivételt a közgazdasági szakközépiskola 35 számítástechnikai programozó szakos elsőse alkotta; ők minisztériumi engedéllyel, kísérleti tanulmányi program keretében az orosz helyett angolt tanultak. Néhány szakközépiskolában persze már tavaly is mód volt arra, hogy az orosz mellett, azaz második idegen nyelvként a latinnal vagy valamely nyugati nyelvvel, ismerkedjen a diák. Nem is kis arányban vállalták a pluszmunkát: az elsősök több mint 72 százaléka. Több mint egy tizedük ugyan nem egészen önszántából, hiszen az egészségügyi szakközépiskolásoknak kötelező a latin; a németet az elsősök 40,7 százaléka, az angolt pedig 20,3 százaléka választotta. Egyötödük németet vagy angolt És most böngésszünk az idén szeptemberben kezdődött tanév adatai között. A tavalyinál valamivel népesebb első évfolyamon az összesen 983 szakközépiskolás zömének most is az orosz „az"’ idegen nyelv, de a húsz százalékot már meghaladja azoknak az aránya, akik ehelyett — tehát első idegen nyelvként — németet vagy angolt tanulhatnak. De nézzük a beszédes részleteket. Ebben a tanévben a nyíregyházi szakközépiskolák első évfolyamán első idegen nyelvként a tanulók 73,7 százaléka oroszt, 16,18 százaléka angolt, 4,5 százalék pedig németet tanul. Második nyelvként a legtöbben a némettel birkóznak, arányuk 27,1 százalék; a latin (mármint az egészségügyi szakközépiskolásoknak kötelező, úgynevezett orvosi latin) 11, az angol pedig mintegy 10 százalékkal szerepel a sorban. Summa summarum: a tavalyiakkal összevetve a jelenlegi elsősök körében mintegy 23 százalékkal csökkent az oroszt tanulók száma, miközben 15 százalékkal nőtt az angolt és 4,5 százalékkal a németet tanulók aránya. Ugyanakkor, mint a számokból is kiviláglik, a nyugati nyelvek valamelyikét második idegen nyelvként választók aránya az idén kisebb. A többség még nem választhat v Nyíregyháza kilenc szakközépiskolája közül ötben nem, négyben viszont volt (viszonylagos) nyelvválasztási lehetőség. A kép teljessége érdekében vegyük sorra az egyes iskolákat. Az egészségügyiben latint ugye minden elsősnek (is) kötelező tanulnia. Végül ugyanez lett a helyzet az orosszal is — nyelvtanár híján nyugati nyelveket csak a diák- mozgalom keretében lehet tanulni valameny- nyi évfolyamon (az angol már biztos, de a német is szerepel a tervek között). A mezőgazdaságiban a növénytermesztő és növényvédő szakosok oroszt és angolt egyaránt tanulnak. A többieknek egy nyelv Ma még csak keveseknek Jut belőle: korszerű nyelvtanulás a Kossuth Gimnáziumban (archív felv.). a kötelező, s nagyobb részüknek ez az orosz, mert az iskola egyelőre itt sem tud más lehetőséget is ajánlani. A közgazdaságiban a pénzügyi ágazaton oroszt, a számítástechnikai programozó, valamint az idegen nyelvi gyors- és gépíró szakon pedig angolt tanulnak az elsősök. Az építőipari és vízügyi szakközépiskolában mindenki németet tanul, emellé — fakultatív tárgyként, az első két évben — az oroszt is fel lehet venni. A művészeti szakközépiskola az egyetlen, ahol az elsősök egyáltalán nem tanulnak oroszt. A képzőművészeti tagozat növendékei valamennyien angolt, a zeneművészetisek pedig fele-fele arányban angolt, illetve németet tanulnak, heti öt órában. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában az „osztállyal együtt” kapta a nyelvet az ide jelentkező nyolcadikos. Az egyik osztály angolt, a másik oroszt, a harmadik csoport pedig németet tanul. Az ipari szakközépiskolában a leendő technikusoknak immár két nyelv alapjainak ismeretében kell elhagynia az iskolát. A Bánkiban ez a két nyelv jelenleg a német és az orosz. Mint az igazgató elmondta, nem is törekszenek arra, hogy „megszabaduljanak” az orosztól, hiszen nem véletlen, hogy például az NSZK-ban éppen most nőtt meg iránta az érdeklődés — a mi fiatal műszaki szakembereinknek is jól jöhet majdan az orosz nyelv ismerete. Ebben az iskolában is úgy látják, hogy — az-országos prognózisnak megfelelően — a jövőben végül úgy harminc százalék körül állapodik meg az oroszhoz ragaszkodók aránya. A 107-es intézet szakközépiskolásai három nyelvből is választhattak, s jövőre valószínűleg tovább gyarapodik a kínálat a franciával. Az idén körülbelül egyforma arányban választották az elsősök az oroszt, a németet vagy az angolt. A 110-ésben a két szakközépiskolai osztály egyike — ahol hagyományos képzési forma van — egy nyelvet köteles tanulni, ez az orosz. A technikusképzésben részt vevő osztály oroszul és angolul is tanul. Az >oroszt minden iskolában csoportbontásban oktatják; az angol esetében (amit 6 iskolában tanítanak), ugyanez a helyzet, és kiscsoportokban foglalkoznak a némettel is abban az 5 iskolában, ahol ez a nyelv is benne foglaltatik a kínálatban. Csak minden második végzett egyetemet A gimnáziumokhoz hasonlóan a szakközépiskolákban is a megfelelő végzettséggel rendelkező nyugatinyelv-szakos tanárok hiá- nya okozza a legfőbb gondot. Sőt, itt még rosszabb is a helyzet, mint a gimnáziumokban. A nyelvet tanítók — jobb híján maradjunk ennél a kifejezésnél, hiszen, mint látni fogjuk, távolról sem csupán nyelvtanárok állnak a katedrán — fele végzett egyetemet; nem egészen 30 százalékuk főiskolán szerezte diplomáját; 13 százalékuk nem nyelvszakos, de felsőfokú nyelvvizsgája van; több mint 6 százalékra rúg viszont az egyelőre semmilyen szükséges végzettséggel nem rendelkezők aránya (ide tartoznak azok is, akik például most utolsó éves nyelvszakosok a főiskolán). Természetesen oroszból a legjobb a helyzet: a tanárok négyötödének egyetemi, egyötödének pedig főiskolai végzettsége van. A némettanároknak már csak negyede rendelkezik egyetemi végzettséggel, 50 százalékuknak főiskolai képesítése van, 12,5 százalékuk középfokú nyelvvizsgával rendelkezik, s ugyanekkora az úgynevezett „egyéb” kategóriába tartozók létszáma. Még kedvezőtlenebb a kép az angolnál: a nyíregyházi szak- középiskolákban angolt tanítók közül 14,2 százaléknak van egyetemi, 28,5 százaléknak főiskolai végzettsége; a 40 százalékot is meghaladja a középfokú nyelvvizsga birtokában oktatók aránya, és 14 százaléknál is nagyobb az „egyéb” (esetleg még nyelvvizsgával sem rendelkező) kategóriába soroltak aránya. Gönczi Mária / Életünkben az egyik legfelelősségteljesebb döntés a pályaválasztás. Nem mindegy, hogyan döntünk, hiszen nagymértékben meghatározó az, milyen szakmát választunk, milyen irányban tanulunk tovább. Sok tényező szerepet játszik abban, hogy kiből mi lesz. A legfontosabb az, hogy mindenekelőtt ismerni kell a pályaválasztás hármas követelményét: találkoznia kell egymással az alkalmasságnak, a társadalmi igénynek és az egyéni szándéknak. Sajnos azonban 14 éves korban a fiatalok nem rendelkeznek a pályaválasztáshoz szükséges feltételekkel, ugyanis nincs megfelelő önismeretük, szakma- és pályaismeretük, illetve kevés az élettapasztalatuk. A gimnáziumot épp ezért a bizonytalanok választják, s abban reménykednek, hogy a négy év alatt csak kialakul érdeklődésük valamely terület iránt. Mások a szakközépiskolát választják, mivel ott két lehetőség közül is választhatnak majd. Vagy dolgozni mennek az iskola után a szakirányú képesítéssel, vagy az érettségivel felsőfokú oktatási intézménybe jelentkeznek. Akik pedig minél előbb pénzt szeretnének keresni, szakmunkásképző intézetben tanulnak tovább. A gyárak, üzemek, vállalatok igényei határozzák meg azt, hogy a szakmunkásképző intézetekben milyen szakmákat oktassanak. A gazdasági egységek az adott tanév előtt másfél évvel leadják ezt a megyei tanács munkaügyi osztályán. Hosszú idő a másfél év, hiszen a gazdasági élet gyors változásai miatt módosulnak a körülmények. Könnyen előfordulhat, hogy mire beiskolázzák a fiatalokat, a gyár már régen megszűnt. Lerövidíteni azonban nem lehet ezt az időt, mivel a szakmákat az általános iskolások között tudatosítani kell. Nyíregyházán az egyik legnagyobb intézet a 110. számú szakközép és szakmunkásképző intézet. Mint Gégény'János igazgató elmondta, a beiskolázáskor figyelembe veszik a nagyvállalatok, szövetkezetek és a magánkisiparosok igényeit is. Az utóbbi időkben azonban az a tapasztalat, hogy a nagyvállalatok által beiskolázott gyermekek száma csökken, s nagyobb fellendülés mutatkozik a szövetkezeti ipar és a kisipar által beiskolázott fiatalok körében. Űj keletű probléma az oktatásban, hogy néhány régi szakmunkásképző bázis, a megyében , működő 1—2 nagyvállalat csökkenti a tanulólétszámot. A HAF& vezérigazgatósága például úgy döntött, hogy a nyíregyházi gyáregységben megszünteti a szakmunkásképzést. Az ilyen, s az ehhez hasonló drasztikus intézkedések hátrányosan érintik a szakmunkásképzést. Zavart okoz az is, ha egy üzemből több leányvállalat lesz, nem tisztázzák egymás között a szakmunkásképzést. Kétségtelen tény tehát, hogy a vállalatok szakmunkástanulóigénye csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor a demográfiai hullám miatt a beiskolázható tanulólétszám megemelkedett. Míg korábban az intézet nem tudta teljes mértékben kielégíteni a vállalatok igényeit, most minden különösebb feszültség nélkül megoldódik a beiskolázás. Az általános iskolából kikerülő magas létszám miatt nincsen nehezen beiskolázható szakma, hiszen a szülő és a gyermek is örül, ha bejuthat valamelyik iskolatípusba, vagy szakmára. A tavasszal az intézet 350—400 gyermeket így is kénytelen volt elutasítani, ennek ellenére 40 fő körüli az elsős osztályok létszáma. A pedagógusok reménykednek, hogy ez a fajta túljelentkezés színvonal-emelkedéssel is jár, mivel most a nagyon gyenge tanulók kimaradtak, perifériára szorultak. A magas létszám miatt csökkent a gyenge tanulmányi eredményű gyermekek esélye, s talán ez figyelmeztető jel a szülőknek, nevelőknek. Az előrejelzések szerint 4—5 év múlva változik a helyzet, akkor már kevesebben lesznek az általános iskolából kikerülő fiatalok, s oldódik majd az ez irányú feszültség. Ha tovább csökken a vállalatok szakmunkásképzés iránti igénye, könnyen átalakulhat a szakmunkásképzés jelenlegi formája és módja. Sok elképzelés van arról, hogyan lehetne korszerűbbé tenni a szakképzést, hogyan lehet közelíteni az európai szakképzéshez. Egyrészt várható az, hogy bizonyos területeken erősödik a szakközépiskolai képzés, másrészt pedig mind tartalmában és mind időtartamában korszerűsíteni kell a hároméves képzést. Megoldásnak látszik, hogy a kevesebb elméletet igénylő szakmák esetén csökkentik a képzési időt, vagy a képzés átkerül a vállalathoz. Az elméletet pedig jobban igénylő szakmáknál a tartalmi korszerűsítés mellett előtérbe kerülhet a négyéves szakközépiskolai szakmunkásképzés is. A tartalmi korszerűsítésre mindenképpen szükség van, mert az oktatás nem tud lépést tartani a mindennapi élet valóságával. Szerkezeti változtatás is lehetséges oly módon, hogy az általános (alap-) képzést erősítik, vagy bizonyos szakmákat összevonnak. A felvehető diákok létszámát több tényező is meghatározza. Az iskolák általában annyi elsőst tudnak felvenni, amennyi tanuló az utolsó évfolyamból távozott. A keretszám függ még a korábban már említett vállalati igénytől is, valamint attól, hogy az üzemi háttér hány tanuló gyakorlati oktatását teszi lehetővé. Ez utóbbival nincs sok probléma jelenleg a 110. sz. intézetben, megoldott a vállalati elhelyezés. Ez is kiszámíthatatlan azonban, nem lehet tudni, mikor megy tönkre egy .vállalat. Az iskola felkészült erre is. Azokat a tanulókat, akik olyan vállalatnál voltak munkahelyi gyakorlaton, amelyet átszerveztek, vagy éppen megszűnt, az iskola a saját tanműhelyében tervezi tovább tanítani. Az intézet biztosítani tudja, hogy az ilyen tanulók a képzési idő befejezéséig az iskolai tanműhelyben végezzék a gyakorlatot. Mivel a HAFE a másodéves esztergályos tanulók egy részének gyakorlati oktatását nem vállalta, a diákok már az iskolai tanműhelyben folytatják tanulmányaikat. A tervek között szerepel a tanműhely bővítése, mivel a szerkezetlakatosok szakmai gyakorlatát is helyben szándékoznak megoldani. Természetesen nem ez a végső megoldás, központi segítségre van szükség a képzés befejezése érdekében. Van arra is lehetőség, hogy az iskolai képzés alkalmazkodjon néhány vállalati profilhoz. Ezt bizonyítja a számjegy vezérlésű esztergályos megmunkálás bevezetése. Az intézet saját erőből hozta létre a CNC-laboratóriumot, ahol komoly ismereteket szerezhetnek a diákok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolákból kikerülő fiatal szakmunkások még gyakran változtatják a munkahelyüket, keresik a jól fizető, prosperáló vállalatokat. *A legtöbben igazából csak a katonaság után találják meg azt a helyet, ahol hosszabb ideig dolgozni fognak. Az egyik legtöbb tanulót képző vállalat a SZÁÉV. Barta László személyzeti és munkaügyi osztályvezető szerint a SZÁÉV sokat vállal Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye szakember-utánpótlásának érdekében, mert nemcsak maguknak, hanem másoknak is képeznek szakmunkásokat. Azok az üzemek vannak előnyben, amelyek nem vállalják a képzéssel járó problémákat, nem kell tanműhelyre, szak- apparátusra költeniük, s mindezek nélkül is kész szakembereket kapnak. Ez év január elsejétől azonban már él egy olyan rendelet, hogy azok a vállalatok, amelyek nem foglalkoznak szakmunkásképzéssel, a bérköltség másfél százalékát kötelesek befizetni a foglalkoztatási alapba. Ez az összeg még mindig kisebb, mint amennyit a többi vállalat a szakmunkásképzésre fordít. S ez utóbbiak még biztonságban sem érezhetik magukat, mert a képzés befejezése után a szakmunkások bármikor elmehetnek. M. Magyar László Hetvennégy tanulót oktatnak a Tempó autószereló leányvállalatánál. Vajon hányán kap nak munkát, ha végeznek? ....... .. ......
