Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-24 / 252. szám

1989. október 24. Kelet-Magyarorwág T KÖZGAZDASÁG TECHNIKA TUDOMÁNY Csehszlovák atomreaktor Bulgáriának. Egy bolgár megrendelés­re készülő WER—1000- es, atomerőmű­höz szolgáló re­aktor belső egy-, ségének végső szerelési mun­kálatait végzik a csehszlová­kiai Plzenben, a Skoda Gépipari Vállalat özemé­ben. A reaktort ez év szeptem­berében szállít­ják le a meg­rendelőnek, a KGST-együtt- működés kere­tében. A BÉKÉSEBB VILÁGÉRT R hadiipar és a tudomány felelőssége százaléka elég lenne már az elrettentéshez. Hiszen a szem­benálló felek birtokában annyi nukleáris fegyver van, hogy 50—100-szor elegendő lenne az egész emberiség ki­pusztítására a földön. — A biztonságra persze való­di igény van, minden kis és nagy hatalom szeretné magát biztonságban érezni. Mit java­solnak erre például a békéért dolgozó tudósok? — Már említettem, először azt a tudatot kell erősíteni, hogy a fegyverkezés növeke­dése a biztonság csökkenését idézi elő. De a biztonság ma nem lehet egy-egy ország biztonsága, csak közös biz­tonság lehet, amelyet az or­szágok együttesen szavatol­nak. Ez mindenképp új gon­dolkodásmódot igényel az egyes emberektől is. Einstein­nek van egy híres mondása: „Ne felejtsd el, hogy ember vagy, a többit azonban fe­lejtsd el!” Ez azt jelenti, hogy minden különbség má­sodlagos, ami az emberek között van, csak a közös vo­nások a fontosak. Nyilván el kell felejteni azt az ellenség­képet is, amely ezekből a kü­lönbségekből építkezett. — Még van egy nagyon gyakran hangoztatott nézet. A világon a már említett mennyiségű kutató, de azoknál jóval számosabb munkás, tcciff^ nikus és mérnök dolgozik a hadiiparban. Mi lesz velük, hiszen ők aztán igazán a hadi­ipar fenntartásában érdekel­tek? — Annyi más, békés fela­dat van a világon, amit meg kellene oldani, annyi mun­ka, amit el kellene végezni! Hogy mást ne mondjak, az emberiség éhezik, szűkölkö­dik energiában, szennyezi a környezetet. Tudományos módszerek kellenek a lesze­relési egyezmények technikai ellenőrzéséhez is. — Közismert a Béke Nobel - díjjal kitüntetett Orvosok a Békéért Mozgalom, amelynek keretében sok egyéni Nobel - díjas is dolgozik. Kevésbé is­mert egy újabb mozgalom, a Mérnökök a békéért. Az el­múlt évben négy magyar Ku­tató — közöttük ön is — il­letve műszaki szakember közös pályaműve a kaliforniai Nuc­lear Age (Nukleáris kor) alapítvány 50 ezer dolláros di­ját nyerte el. Ebben kimu­tatták, hogy a nukleáris kor­ban csak nukleáris háború le­het, ugyanis hiába kezdődik hagyományos eszközökkel, elöbb-utóbb a vesztésre álló fél nukleáris fegyvert vet be, illetve olyan sok atomerőmű van már a világon, hogy az Btrtaji Dénes azokat szükségszerűen lerom­boló hagyományos fegyverzet nyomán — sokszoros mérték­ben, mint Csernobilnái — a kiszabaduló radioaktív anya­gok halálra Ítélnék a Földet. Miért éppen a mérnöktársadal­mat célozták meg a béke ér­dekében? — Azért, mert a mérnökök és a természettudományos szakemberek a legszélesebb és bizonyos értelemben meg­határozó rétege a mai értel­miségnek. Ezért gondoltunk arra, hogy az Orvosok a bé­kéért mozgalom mintájára meg kell szerveznünk a Mér­nökök a Békéért Mozgalmat is. A pályadíjként kapott öt­venezer dollár egy részéből jövőre világtalálkozót szer­vezünk. Ezen a világ minden részéből idejövő mérnökök és kutatók tár­gyalják meg, mit tehetnek a békéért, a leszerelésért, a há­ború nélküli világért. — Nemrég olvastam egy — harmincas években megjelent — könyvben, s ez azóta is be­bizonyosodott, hogy a fegy­verek addig-addig gyűlnek, amíg egy napon maguktól fognak elsülni. — Nem a fegyver az iga­zán veszélyes, mert ember kell hozzá, aki megcsinálja és használja. Nem a fegyver igazán veszélyes, hanem az a gondolkodás, amely azt lét­rehozza és ellenségképeket fabrikál. Amelyik azt mond­ja, hogy csak akkor vagyok biztonságban, ha a másikat megsemmisítem. A gyű­lölködés, a fanatizmus, a más emberek és más nézetek­kel szembeni türelmetlenség a veszélyes. Ezek helyett kell új gondolkodásmód, amely nek lényege a másik ember felé fordulás, és az erőszak kiküszöbölése. G. I. Hasznosításra váró kutatási eredmények Talajjavítás meszezéssel, mélylazítással Modern üzem Csengerben Tenyésztés programvezérléssel A Szabolcs Húsipari Vál­lalat leányvállalatának csen- geri üzeme teljesen megújul. Befejezték a sertéstelepen a gázvezeték-rendszer megépí­tését, számítógép vezérlésű fűtés-szellőzés biztosítja az. egyenletes klímát. Erre egy- gyüttesen 12 millió forintot fordítottak. A modernizálás kezdeti si­kerei máris mutatkoznak. A ráfizetéses 1987-es esztendő után 1988-ban már 2 milliós ágazati nyereséget produkál­tak, s a korábbi esztendők igen magas 20 százalékos ma­lacelhullást tavaly év végé­re 10 százalék alá szorították. Csengerben a telepen egy év alatt 22 ezer malac születik. Ebből 10 ezret nevelnek fel, a meglevő 9 ezer hízó és 1 ezer vemhes koca, amelyeket a háztáji gazdaságokba he­lyeznek ki. Ez az állomány a korszerű beruházás-technológia ered­ményeként minőségileg jelen­tősen javul. Mint arról Ka- pitor Zoltán a csengeri üzem vezetője tájékoztatott: minő­ségi váltás történt az állatál­lományban. Többször keresz­tezett fajtát állítottak át ma­gyar nagyfehér és magyar lapáj fajtára. Az elletés és a malacok utónevelése infra- lámpás eljárással történik. Idén felújították a telep tel­jes technológiáját, a koca- és a hízókarámrendszert, a íi- aztatókat és a malac-utóneve- lőket. Ezekre 15 milliót köl­töttek. Céljuk a hármasmentes vemhes kocák kihelyezése a térség háztáji gazdaságaiba. Csaknem 600—800 kisterme­lőnek juttatnak 1500 kiváló minőségű vemhes kocát az üzemből. Októbertől Csenger- ben számítógépes tenyésztés­re térnek át. Ehhez megér­keztek a szükséges gépek. így biztosítják a jövőben a mi­nőség javulását és a jövedel­mező tenyésztést, (fk.) Nyárfatermesztés szakszerűen Szeminárium indul az erdőgazdálkodás javításáért Az ország több mint 120 ezer hektár nyárfaerdejének igen nagy hányada található a ti­szántúli területen. A nyárfa- erdők fafajai, az erdők megjele­nési formái változatosak. En­nek megfelelően eltérőek a gaz­dasági eredmények is. Itt, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében a nyárfa termesztése főként azt a célt szolgálja, hogy legyen elegendő alapanyag az alma­exporthoz szükséges nagy­mennyiségű ládakészítéshez. Évente több millió exportláda készül és az üzemek többsége alapanyagból, ládagyártásból önellátásra rendezkedett be. A nyárfatermesztés — ezen belül a nemesnyár termesztése — az erdőterület növelése, te­hát térségi, üzemi gazdasági érdek. Tapasztaljuk, hogy a mezőgazdasági üzemek — élve a termékszerkezet-váltás adta lehetőséggel — ma már nagyobb mértékben erdősítenek, mint korábban. A nyárfaerdőket zömmel olyan területeken tele­pítik, amelynek termőképessége alacsony, más haszonnövénnyel azokon a földeken jövedelme­zően gazdálkodni nem lehet. A rossz, vagy gyenge termőtala­jokon az erdő jövedelmező le­het, ha a termesztéstechnoló­gia a körülményeket figyelem­be véve megfelelő. Sajnos az utóbbi 10—15 év tanulságai igazolják, hogy az indokolt termékszerkezet-váltás nem jár együtt a szakszerű er­dősítéssel, faápolással. így nem csoda, ha a végtermék hasznosításánál a kívánatosnál kisebb a fatömeg, gyengébb a minőség. Gyanítható, hogy a mezőgazdasági üzemek többsé­gében a nyárfatermesztés szak­szerűtlensége a szakember hi­ányára vezethető vissza. Szük­ség lenne — már korábban is szükség lett volna —• egy olyan képzési formára, amellyel a szakemberhiány áthidalható, megoldható. A Nyíregyházi Mezőgazdasá­gi Főiskola továbbképzési osz­tálya most egy olyan szemi­náriumot szervez, amelynek té­mája a nyárfatermesztés öko­lógiai fettételei, a fajta, a sza­porítóanyag, a termesztéstechno­lógia és minden, ami a nyár­fával kapcsolatos. Erre a szemi­náriumra október 12-ig lehet jelentkezni. A szemináriumot három olyan naptári időpontra tervezik, amely figyelembe ve­szi a nyárfa fejlődési szakasza­it. Az első szeminárium október 18-án lesz, amikor a résztve­vőknek tanulmányúton mu­tatják be, hogy a nyárfa a kü­lönböző terinG helye ken hogyan viselkedik, fejlődik. Ezt követi majd novemberben egy három­napos elméleti konferencia és végül 1990 májusában kétnapos elméleti és gyakorlati bemutató lesz. A szeminárium vezetői, előadói a FEFAG szakemberei lesznek és dr. Tóth Béla, akik a ,,Nyár termesztése és hasznosí­tása” című szakkönyv szerzői. A nyárfa sokhasznú, jól jö­vedelmező növény, ebben a me­gyében, ha jól gazdálkodnak vele, kincset érhet. A jó gaz­dálkodáshoz a szeminárium minden bizonnyal haszonnal hozzájárul. Az elmúlt években az Agrár- gazdasági Kutató Intézet, a MÉM és az MTA támogatásával, nagyszabású elemző munkát ké­szített Szabolcs-Szatmár-Bereg megye agroökológiai helyzetéről, és ennek hasznosítási lehetősé­geiről. Ebben a munkában vett részt Láng István is, aki a tala­jok vizsgálatával, a javítás lehe­tőségeivel foglalkozik. A ky ta­tás néhány részletével, eredmé­nyével szeretnénk az alábbiak­ban megismertetni az olvasót. Megyénk mezőgazdasági terü­letén 28 féle talajtípus, illetve altípus található. Uralkodó talaj­féleség a Nyírségre jellemző ko- várványos barna erdőtalaj, a rozsdabarna erdőtalaj, a futóho­mok, kisebb-nagyobb mértékben a humuszos homoktalajok, vala­mint a hidromorf talajok. A ta­lajtani és hidrológiai adottságok alapján megyénket 10 kistájra bontották, és ezeken a területe­ken külön-külön végezték el a vizsgálatokat. A kistájak a kö­vetkezők : Tiszavasvári, Rétközi, Alsó-Nyírségi, Szatmári, Ecsedi- láp, Tiszaháti, Mátészalkai, Kö­zépső-Nyírségi, Felső-Nyírségi és Nyírbátori kistáj. A talajsavanyúság legerősebb a Rétközi, Tiszaháti, Szatmári és Ecsedi-láp kistájban, itt nagy- adagú melioratív meszezésre van szükség, másutt elég a mész- trágyázás. A 3—4 évenkénti mésztrágyázást a megvalósuló kémiai talajjavítást követően a talajerő-gazdálkodás részének célszerű tekinteni. Az erősen kö­tött területeken a rnélylazítás alapvető fontosságú. A homokjavítás lápfölddel, is­tállótrágyával és zöldtrágyával történhet. A homokok savanyú- ak, nemcsak szerves anyagban szegények, ezért a melioratív meszezést gyümölcsösök telepí­tésekor és szántóföldön is cél­szerű alkalmazni. Ez nemcsak a termésátlagot növeli, hanem a termés minőségét is javítja, fő­leg a cukorrépánál, lucernánál, hüvelyeseknél, kukoricánál, őszi búzánál, árpánál és napraforgó­nál. Az lenne a kedvező a jövő­A megye mezőgazdasági terü­letének 28 százaléka 3—4 éven­ként mélylazítást igényel. Ilyen területeket főleg a Szatmári, Ti­szaháti és Rétközi kistájakban találhatunk. A kukorica, cukor­répa, napraforgó igencsak meg­hálálja a mélylazítást. A terme­lést korlátozó tényezők egyike a magas talajvíz, illetve az ebből adódó túlnedvesedése a talajok­nak. Ahol a talajok jó termő- képeségűek, gqndoskodhi kell a víz elvezetéséről, másutt az er­dősítés, vagy gyepesítés lehet a megoldás. A megyében lévő, zö­mében jó minőségű vízkészlet kedvező potenciális adottságot jelenthet. A csapadék talajban A többi alföldi megyéhez vi­szonyítva nálunk magasabb a csapadékösszeg, és alacsonyabb az átlagos hőmérséklet. Megfele­lő rövidebb tenyészidejű fajták­kal, technológiával, szervezéssel és érdekeltséggel azonban jó ho­zamok érhetők el. Ha ténylege­sen bekövetkezne egy globális felmelegedési dőszak és gyako­ribbak lesznek az aszályok, ak­kor az országnak erre a térsé­gére tevődné aí a mezőgazdasagi termelés súlypontja. Mi az, amit azonban még ten­ni kell a jelenben? Legfontosabb megnyerni az embereket a más­ként gondolkodásra, a természet és a piac újszerű követelmény- rendszerének gyakorlati megva­lósítására. Szükségszerű a való­di vállalkozások általános elter­jesztése és a tulajdonviszonyok fokozatos változtatása, hogy a hosszú távú vagyonérdekeltség előtérbe kerüljön. Elkerülhetet­len a kialakult szervezeti rend­szer gyökeres átalakítása, a nagyüzem szervező, gazdálkodó, vagyongyarapító tevékenységi körének újszerű kialakítása. Szilágyi Zsuzsa — Hadd legyek az ördög ügy­védje! Nemcsak militarista kö­rökben, hanem szélesebb tár­sadalmi rétegekben is él az a felfogás, hogy az emberiség sokat köszönhet a hadiiparnak és az azt megalapozó kutatás­nak. Hiszen — mondják — a háborúk mindig is felgyorsítot­ták a kutatás fejlődését is, mert az emberiség sohasem ve­tett be annyi szellemi energiát, mint amikor arról volt szó, hogy egy-egy állam legyőzze a szomszédját. — Én meg hadd vigyem ab­szurdumig ezt az okfejtést! Az orvostudományi kutatás bizonyára sokat „köszönhet­ne” a koncentrációs táborok­ban végzett kísérleteknek, hiszen addig sohasem végez­hettek hasonlóakat a történe­lemben. Igaz, hogy hátbor­zongató ez a kijelentés? Nos, legalább annyira hátborzon­gató az előző állítás is. Egy­szerűen nem engedhető meg, hogy az» emberiség vesztét okozó fegyverkezés mellék- terméke legyen csak, ami előbbre viszi az emberiséget. — Nemcsak jámbor óhaj ez? Hiszen amíg kutatók légiója dolgozik" háborús kutatásokon, óhatatlan, hogy ők érik el az új eredmények zömét. — Igaz, hogy a jelenleg dol­gozó kutatók negyven száza­léka hadiipari kutatásokat végez, s tudnunk kell azt is, hogy a világ eddig élt kuta­tóinak kilencven százaléka napjainkban dolgozik. S iszo­nyatos összegeket áldoznak fel, évi több mint 100 milli­árd dollárt költ a világ er­re. És milyen drága a kato­nai kutatás, olyan drága a gyártás terméke is. Egy har­ci repülőgép például 100— 200 millió dollár körül van, egy harckocsi is jó néhány millió dollár. A hadiipar pa­zarolja az anyagot és az ener­giát, termékei hamar elavul­nak, és újakkal, moderneb­bekkel szükséges pótolni őket. Külön kell hangsúlyozni, hogy a további nukleáris és más modern tömegpusztító fegy­verek meglétével nem bizton­ságunk, hanem a veszélyezte­tettségünk növekszik. — Pedig a hadiipar emberei­nek az a másik érve, hogy kell a fegyver, hogy elrettentse az ellenfelet a támadástól. — Eddig minden fegyver­kező ezt mondta, de a törté­nelmen végignézve láthatjuk, mennyire sikerült elrettente­ni a mindenkori támadókat. A szakemberek azt mondják, hogy a modern fegyverek tö­redéke, az atomfegyverek egy ZSEBTELEFON. Jackie Hlles, a Bell-South, Philips <s Kingston távközlési egyesülés alkalmazottja balkezében a cég új, 142 gramm súlyú zsebtelefonját mutatja be egy lon­doni sajtótájékoztatón. A csöppség bolti ára 100 és 150 font között lesz. Jackie jobbjában egy ma közhasználatú tele­fonkészüléket tart. Még mindig nem talált meghallgatásra a kor parancsa. „Kovácsoljatok ekevasat a kardokból!” Pedig az emberiség­nek jóval nagyobb szüksége van ekevasakra, mint kardok­ra. Mennyi tudást von el például a fontos problémák meg­oldása elől a szigorúan titkos hadiipari kutatás! Erről be­szélgettünk Berényi Dénes akadémikussal, a nemzetközi Pugwash bizottság magyar tagjával, a kaliforniai Nuclear Age (Nukleáris kor) alapítvány egyik magyar kitüntetettjé­vel. — A természethez való közelség egyre inkább bevonul az emberek tudatába, a korábban hangoztatott iparszerű mező­gazdaságot egyre inkább a környezetkímélő mezőgazdasági rendszerek kialakulása váltja föl. Szükségszerű volt azonban az a felgyorsított fejlődés, ami megteremtette az élelmiszer- gazdaság alapjait, de az elképzelések, célkitűzések változnak, a mennyiség helyett a minőség, a tömeg helyett a nagyobb érték kerül előtérbe. — Ezeket a gondolatokat a nemrég meg­kezdődött műszaki és közgazdasági hónap eseményeire me­gyénkbe látogató Láng István akadémikus fogalmazta meg a tudományos tanácskozáson elhangzott előadásában.

Next

/
Thumbnails
Contents