Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-24 / 252. szám
s MM 1989. október 24. mmÉmámrnm Szánt az eke Az őszi határt járva látni való, hogy már kikelt az őszi vetések eleje, hogy lendületesen végzik az üzemek a kukorica kombájnolását, a cukorrépa felszedését. Lassan „tiszta” lesz a határ, de nem feladat nélküli. Ad még munkát az őszi szántás, a szervestrágyaszórás és sok minden más, de most elsősorban a szántásról szeretnék szólni. Szatmárhan láttam, hogy a szántást itt-ott elnagyolják, felületesen végzik. Mintha sohasem tudták volna, vagy ha tudták is, megfeledkeztek volna róla, hogy a jó szántás az, ha a mélység és szélesség egy az egyben megegyezik. Ami szántást közelről is jól megnéztem, sugallta azt a gyanút, hogy az erőgép vezetőjének csak a teljesítmény volt a fontos. Minél nagyobb területet felszántani, széles „szalonnákat” hasítani, ez a lényeg, és hogy milyen a minőség, az már nem a traktoros gondjaValószínű, az sem a traktorosok gondja, hogy az elnagyolt szántás és a szántást követő talajfelület el- munkálásának elmaradása — ami történhetne a szántással egymenetben —, a tavaszi magágy készítésekor megbosszulja magát. A darabos, durva felületű őszi szántásból tavasszal csak dupla munkával, nagy energiával lehet laza talajt, jó magágyát készíteni. A többletköltségen kívül más, hosszú távon ható károkra is lehet számítani. Ha az őszi szántás gondtalan és befejezetlen, ha nincs lezárva a talaj, úgy tavaszra az őszi, téli csapadék elillan, másrészt az elnagyolt munka miatt fokozatosan romlik a talaj szerkezete. Ez utóbbi többszörösen megbosszulja magát. Az, hogy az üzemek a mai drága világban, a költségek szakadatlan növekedése mellett, költségtakarékos munkára törekszenek, egyfelől jó dolog, de ha ezt úgy teszik, mint az említett őszi szántásoknál, az nem takarékosság, hanem pazarlás. A szántásra energiát, erőt fordítanak, de rosszul és felületesen. Inkább kevesebbet kell végezni, de minőségileg jobbat, kifogás- falanabbat. A traktoros ne abban legyen érdekelt, hogy mennyit szánt naponta, hanem abban, hogy hogyan szánt. A rosszul végzett munka nem jövedelmező, az ál takarékosság nem gazdagít, csak a szegénységet növeli. „Nyűt színen döntöttünk” Felelős jelenlét A Magyar Demokrata Fórum II. országos gyűlése után három megyénkben küldöttel, Szalontai Tibor főiskolai tanársegéddel, Marinka Mihály gumigyári munkással és Hamvas Lászlóval, a szervezet egyik vezetőjével beszélgettünk az esemény jelentőségéről, élményeikről. A televízió nagy nyilvánosságot adott az országos gyűlésnek ,az érdeklődők megfelelő képet kaphattak a szervezet belső életéről, politikai filozófiájáról, álláspontjukról. Mondanának valamit a hangulatról, az érzelmi elemekről, a háttéreseményekről? Ma nekünk van a legnagyobb létszámú regisztrált tagságunk, de a televízió nem foglalkozott velünk ennek megfelelő súllyal — ellenkezik Hamvas László. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei küldöttek csak a szekciófoglalkozásokon szólaltak fel, de ott minden témában. Különös hangsúllyal hallatták hangjukat a gazdaság- politikai és az agrárprogram vitájában, képviselték a megyei sajátosságokat. Az általános programhoz megfogalmazott mondanivalót is színezték „hazaival”. — Meghívott vendég volt Szűcs András Szatmárcseké- ről, aki a küldötteken keresztül az egész MDF-tagsághoz, egykori bajtársaihoz intézett felhívást — idéz egy megyei vonatkozású eseményt Marinka Mihály. — Azzal a céllal beszélt, hogy tisztázzák az 56-ban harcoló tisztek, katonák szerepét, alakítsák meg az 56-os bajtársi szövetséget. Az alaphangulatot egyszerre jellemezte a sok megható, felemelő pillanat és az aprólékos, fáradságos munka. To- rokszorítóak voltak a külföldiek hozzászólásai, főképp a litvánoké. Sokan igen kalandos úton jutottak el Magyar- országra. Az NDK Űj Fórum képviseletében öten indultak el, de csak egyikőjük ért oda ..a lengyel Szolidaritás tagjai a Szovjetunión keresztül voltak kénytelenek Budapestre utazni, késtek is így egy napot. Nagy tetszést aratott Für Lajos köztársasági elnökjelöltté választása után tartott beszéde, és Antall József, az új elnök intelmei. — Az országos gyűlés hangulatát befolyásolta, hogy közben zajlott az Országgyűlés — említi Szalontai Tibor, miközben egymás szavába. vágtak az élmények felelevenítésében. — Az országgyűléstől a rendezvény érzelmi töltést kapott, s a közeli október 23. is felfokozta a hangulatot. A sarkalatos törvények megszületését óriási ováció fogadta. Ügy éreztük, győztünk. Azt szentesítette az Ország- gyűlés, amit az MDF az Ellenzéki Kerékasztalban képviselt és a viták ellenére felvállalt. De nem veregettük a saját vállunkat, mert tudjuk, hogy ez óriási felelősségvállalást is jelent. Elmondták, hogy nagy volt a vita a szekciókban és a plenáris ülésen arról, legyen-e egyáltalán önálló köztársasági elnökjelöltjü'k vagy pedig Pozsgay Imrét támogassák. Pro és kontra sok érv elhangzott. Bár Pozsgay Imrét a jelenlévők igen nagyra értékelték, végül mégis az önálló jelölt állítása mellett döntöttek. Válasszon a nép a jó és a jobb között. Für Lajos bemutatása a mi megyénkben kezdődik a jövő vasárnap. Biró Zoltán azért mondott le elnöki tisztéről, mert ez zavarta volna Pozsgay Imréhez fűződő barátságát. A résztvevők felállva tapsolták ezt az indokát. — Az ország különböző pontjairól érkező küldötteket egyformán jellemezte a felelősségteljes jelenlét — állítják. — Tudjuk, mennyi munka vár ránk, s hogy nem lehet „oldalról” politizálnia annak a szervezetnek, mely részt akar vállalni az ország sorsának alakításában. — Hogyan értékelik a kongresszus munkáját? — Mindent elvégeztünk. Ügy érzem, jól csináltuk — összegzi. Hamvas László. — Nem hullottunk szét. Olyan szervezet vagyunk, melyen belül a főváros nem túlsúlyos, nem fenyegető rém. Minden kisebbségi vélemény fölött vitát nyitottunk, nem jöttek létre platformok, lobbik. Minden eltérő álláspontról nyílt színen döntöttünk. A folyosón nyugalom, szeretet, barátság volt. Szőke Judit Áramlatok akarata Diktatúrából a demokráciába Beszélgetés a kongresszusról, az MSZP-ről, a baloldalról A Magyar Szocialista Munkáspárt korszakot lezáró kongresszusán a pártelnök szájából hangzott el, hogy milyen gyenge volt az elmúlt évtized ideológiai munkája. Ennek okait a tanácskozás nem tárta fel, valószínűleg azért, mert hosszú és alapos elemző munka szükséges hozzá. Az új párt új ideológiája úgyszintén nem kiérlelt még, csak az alapjai vannak meg. A dokumentumok, amelyeket a plénum elfogadott, kiindulópontnak tekinthetők. Ezekből és a kongresszus eseményeiből ragadunk ki most néhányat a legidőszerűbbek közül Kiss Gáborral, aki az MSZMP megyei bizottságának társadalompolitikai titkára volt, a megyei küldöttcsoportot vezette, napjainkban pedig az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének vezetésében vesz részt. • A kongresszus eseményeinek taglalása közben gyakran hangzik el, hogy bármennyire is meghaladta a régi elveket és módszereket, manipulált volt és nem mentes a régi reflexektől. — Elégedetlenségre azoknak lehet okuk, akik nem látják szándékaikat és reményeiket a határozatokban. Ilyenek pedig számosán vannak. Valójában nagyon is érvényesült annak a két fő áramlatnak az akarata, amelyikben a kongresszus tagjainak túlnyomó többsége tömörült. A reformerők és a mérsékeltebb irányzatot képviselő népi demokratikus platform hosszú és szívós egyeztetések során jutott elvi és személyi kompromisz- szumokra. Az, hogy a végén ennek a legkisebb, megváltoztatásától is ódzkodott mindkét fél, éppen a kényes egyensúly fenntartásának tudatos szándékával magyarázható. A liberális reedszer len feltétlen biztosíték • — Eszerint elégedett az eredménnyel. — Ügy gondolom, elégedettek lehetünk, ha arra gondolunk, hogy két nagy cél megvalósult. A párt belső demokratizálása, elhatárolódás a szélsőségektől, s ezáltal a békés átmenet rajtunk múló feltételeinek, esélyének ismételt megteremtése. Mindezt csak úgy lehetett véghezvinni, hogy az év eleje óta fenyegető pártszakadást ne engedjük bekövetkezni. Elkerülése nemzeti érdek volt, mert belső bizonytalansághoz, kormányzati vákuumhoz vezethetett volna. A visszarendeződés híveinek teremthetett volna kedvező feltételeket. A Magyar Szocialista Pártnak önbizalmat kell adjon, hogy egyedülálló módon valósította meg a diktatúrából a demokráciába való átmenetet, a kizárólagos hatalomgyakorlásról az önkéntes lemondást. Ez méltánylandó politikai teljesítmény. • Mindazonáltal itt van a továbbra is kusza magyar politikai helyzet. Igaz, hogy a legutóbbi közvéleménykutatások valamelyest jobb ázsióról számoltak be, de választási esélyeink felől még mindig lehetnék kétségeink. — Ha a baloldal, aminek az MSZP immár a közepén foglal helyet, megszabadulva a bolsevik túlzásoktól és messianisztikus álmodozásoktól — elveszíti súlyát, nos az veszélyes helyzetet teremtene Magyarországon. Történelmi példák vannak arra, hogy liberális rendszerek nem mindig jelentettek feltétlen biztosítékot a hatalom kisajátítása ellenében. Ennek megnyilvánulásait tapasztalhatjuk manapság Dél-Amerikában, és Európában sem távoli még az az időszak, amelyben teljesen parlamentális úton jutottak uralomra olyan erők, amelyek világkonfliktusok előidézőivé váltak. Létjogosultsága a szociális piacgazdaságnak van • Ez az érvelés nem elég meggyőző mindazoknak, akik ellenérvként állítják a skandináv és más polgári demokratikus országok vonzó példáit. — Kétségtelenül csábító az a világ. Ne felejtsük el azonban, hogy éppen ezekben az ‘országokban van meg a nagyon is hatékony, szociális szempontokat szem előtt tartó fékrendszer a teljesen szabad piacgazdálkodás előtt. Méghozzá olyan egyensúlyban, amin tényleg van mit irigyelni. Én azt gondolom, hogy hazánkban is van lét- jogosultsága a polgári gondolkodásnak, szükségünk van a piacgazdálkodásra, de éppen azon a módon, ahogy a kongresszus kodifikálta: szociális piacgazdaságra. Sok embernek hatott idegenül a kifejezés, de tartalma az előbb elmondottak fényében azt gondolom, érthető. • Maradjunk a baloldal állapotánál. A helyzet és az emberek zavartabbak mint előtte. — Ahhoz, hogy ennek végét vessünk, mielőbb meg kell jeleníteni az MSZMP baloldali jellegét. A „frontok” tisztázódása szükséges. Ki mit ért baloldali elkötelezettségen és mennyire óhajt „behúzódni balközépre.” Erre alkalmasak azok a rendeződések, amelyek a hírek szerint folyamatban vannak. Az MSZMP, illetve a kommunista párt újraszerveződésére gondolok. A Magyar Szocialista Pártnak nagyon hamar meg kell jelenítenie milyen politikai törekvésekkel ér* egyet és melyekkel nem. tdit lanai a meggaadifásra • Ma nagyon népszerű dolog nemzeti színbe csomagolni a politikai árut. — Az MSZMP súlyos hibákat követett el a nemzeti kérdésben és vétkes módon feledkezett meg a határainkon kívül élő magyarokról. Ez politikai kárt okozott. Nem szabad azonban „bizonyítás” közben túlzásokba esni, bármennyire is kísért a politikai előnyszerzés szándéka. A társadalom „peremvidékein” olyan politikai eszmék is megjelennek, amelyek veszélyessége századunk történetében nem egyszer megmutatkozott. (A magyar kultűrfö- lény pl. vagy az itt-ott felbukkanó antiszemitizmus.) Ezektől pedig óvnám magunkat. Higgadtságra van szükség az MSZP-ben. Minden értéket magunkévá kell tennünk, ami a humánum nevében felvállalható, beleértve ebbe a keresztény-humanista eszmerendszert is. • Szavazókat és lehetséges tagokat minden bizonynyal elgondolkoztat mindaz, amit elmondott, de a megnyerésükhöz, meggyőzésükhöz, azt hiszem, több kell. — Az emberek valóban bizonytalanok, súlyos hiba lenne sürgetni őket akár rokon- szenvük, akár tagnak való megnyerésük érdekében. Időt kell hagyni mindenkinek arra, hogy végiggondolja saját viszonyát az új párthoz és az új helyzethez. Csak az menjen az alapszervezetekbe, aki döntésre jutott. A pártoló tagság intézménye segíthet abban, hogy akinek fenntartásai vannak, kifejezhesse ezt. Meggyőzni csak olyan tapasztalások alapján lehet bárkit, amelyek kézzel foghatóan bizonyítják: érdemes tagsági viszonyra lépni! Ma még muníciónak csak a kongresszus dokumentumai tekinthetők, és ez sem kevés. Rövidesen megjelenünk azonban a nyilvánosság előtt azzal a megyei programmal is, amelyről úgy gondoljuk, hogy fontos eszköze lehet a gazdasági szerkezet átalakításának, a halmozottan hátrányos helyzetű térségünk felzárkóztatásának, az esélyegyenlőség megvalósításának és egy olyan szociálpolitikának, amely lehetővé teszi a jobb, emberi életet megyénkben. Esik Sándor Mérlegen a Korányi gyógyszertár. Nyíregyházán ez a legkeresettebb üzlet, igy az itt dolgozók mind nagyobb erőfeszítéssel állnak helyt. Ezt nehezíti az állandó gyógyszer- hiány, a fellángoló Béres-csepp-őrűlet és a sok, helyben elkészítendő gyógyszer rendelése. Képünkön dr. Vági Zo- tánné gyógyszert készít. (Balázs Attila felv.) •i«S ' ::: . / Átértékelem magam Amikor már mindenkirSl kiderült, hogy mindannak, amit eddig gondoltunk róluk, még az ellenkezőit sem igaz, sejtettem: előbb- utóbb én is sorra kerülök ... Mentem hazafelé az utcán. és olyan furcsán néztek rám az emberek. A homlokom közepén éreztem a bélyeget: íme egy pacák, aki még nincsen átértékelve! Ennek bizony a fele sem tréfa, remegtek meg finoman térdeim... Kerülő utakon osontam haza. s gondosan magamra zártam az ajtót. Vacsora helyett a nagy falitükör elé álltam, és elszántan szembenéztem önmagámmal. Milyen ismerős arc. tűnődtem el... ©e nem dőltem be a látszatnak! Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy engem pontosan négy nyárral ezelőtt, még a pangás éviiben, már alaposan átértékelt a feleségem, és rövid úton elvált tőlem. Munkahelyi főnököm is, aki egyébként csupa jót mond rólam a hátam mögött, az esedékes fizetés- emelések előtt rendre átértékel, s a forintokat helyettem mindig az az undok Pentele kapja. No, meg itt van a fiam is! Ha zsebpénz kell neki, akkor apu így, meg apu úgy... Bezzeg, ha megkérem arra, hogy puszta szívességből számolja ki a személyi jövedelemadómat, akkor azonnal átértékeli a szellemi képességeimet. És nem beszéltem még a sarki hentesről, aki minden egyes alkalommal előzékenyen nekem adja a parizer végét, pedig régebben még sonkát is kaptam tőle — ugyanennyi pénzért... Szerelmem, a karcsú bokája Amarilla is mindig átértékel engem a hónap utolsó napjain, amikor az esti mozi helyett sétálni viszem őt a közeli kiserdőbe. Ráadásul a főbérlőim is árka félévenként átértékelnek, és olyankor szaladgálhatok újabb albérletet keresni... Idáig jutottam töprengésemben, amikor szokásaimtól eltérő módon hirtelen világosság gyűlt agyamban: Hölgyeim és uraim! Hiszen engem már hosszúhosszú évek óta folyamatosan átértékelnek! Akkor viszont most mit tegyek? Hohó, megvan! Nosza adjatok csak gyorsan egy fix pontot. és én majd szépen átértékelem nektek a világot... Walter Béla iii.i ■
