Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-23 / 251. szám

1989. október 23. Petrikovics, aki nem adta fel Dánia, vagy NSZK? Még egy-két verseny és véget ér az idei salakmotoros szezon. A különböző nemzetközi baj­nokságok, a hazai pontvadászat már befejeződött, így á mérle­get valamennyi motoros klub és versenyzője elkészíthette. A Nyíregyházi Volán DSC sikerei szinte kivétel nélkül Petrikovics József nevéhez fűződnek. Az egyéni világbajnokságon a nyíregyházi klub történetében először jutott szabolcsi motoros a végső döntőbe. A világbajnoki sorozat előtt ha Józsit megkér­dezik: elégedett-e ha bejut a nagydöntőbe, bizonyára habo­zás nélkül igent mondott volna. Mert oda eljutni már nagyon nagy eredmény. Így utólag azonban egy kicsit talán sava­nyú a szőlő, hiszen bár ott volt a müncheni olimpiai stadionban, végül mégsem állhatott rajthoz. — A nemzetközi porondon be­jött az amit vártam. A cél a kontinens döntőbe jutás volt, és ezt még túl is teljesítettem. hiszen ha csak tartalékként is, de mégis ott lehettem a münc­heni döntőn — fogalmaz Petri­kovics József. Ott nem jutott érem, a hazai bajnokságokban viszont kettő is, egy ezüst és egy bronz. Az egyéni bajnoki címért évek óta szinte különversenyt vív a deb­receni Adorjánnal, és ismét a hajdúsági versenyző nyert, sőt! Petrikovics számára most csak a bronz jutott. — Ügy lett volna szép a? év, ha összejön végre az egyéni arany. Az idei bajnokság egyéb­ként nagyon kemény volt, mind az öt fordulóban nagy volt a küzdelem. Az utolsó fordulóig nyitott volt minden, a dobogós helyekre még öten voltunk esé­lyesek. Sajnos a debreceni záró­versenyen bejött egy motorhi­ba, és a remélt bajnokság elma­radt, sőt az ezüstérme is el­úszott — így Petrikovics. Volt még egy bajnokság ahol végül éppen az utolsó forduló­ban sikerült kiharcolni a ne­mesebb érmet, az ezüstöt. A pá­rosok versenyében a nyíregyhá­ziak színeit szinte egyedül kép­viselte. hiszen a pontok nyolc­van százalékát ő kasszírozta be, A bajnokság mellett a különbö­ző meghívásos nemzetközi talál­kozókon is nagyszerűen helyt­állt, jó néhányszor végzett az élen. — összességében elégedett le­hetek, hiszen az eddigi legjobb évemet zártam. Bizonyítja ezt az is, hogy megszereztem a nemzet­közi minősítést, amit pedig nem könnyű összehozni. Most egy rövid pihenő következik aztán kezdődik a jégszezon, majd az alapozás és lassan itt van az újabb bajnoki év — foglalja össze röviden az idei esztendőt. A jövőről még korai lenne be­szélni, ám annyit elárulhatunk; szeretné követni Adorján, Kocsó és Tihanyi példáját: Dániában vagy az NSZK-ban, valamelyik csapat tagjaként indulni a profi­ligában. Azonban már nagyon félve tervez, hiszen kétszer is karnyújtásnyira volt a profi­szerződésektől, ám mindkétszer meghiúsult az üzlet. Akkor sem rajta múlt, most sem csak tőle függ, hogy végre megkaphassa azt, amit már régen megérde­mel. Mán László Tf----------------------“Sí K M SPORT l>——L Röplabda NB I férfi: Gyfzelem Dunaújvárosban A hétvégén két idegenbeli mérkőzést is játszott az NYVSSC NB I-es férfi röplabda együttese. Pénteken váratlan ve­reséget szenvedtek a Malév ott­honában, szombaton pedig Du­naújvárosban léptek pályára. Dunaújváros—NYVSSC 0:3 (-14, -10, -8). Dunaújváros, 200 néző, V.: Ribizsár, Hajdú. Az első szettben a hazaiaknak volt játsz­malabdájuk, innen fordítottak a nyíregyháziak és végül biztosan nyerték a találkozót. A CEV Kupabeli kizárás híre a lehető legrosszabbkor jött, igaz ez jól soha nem jöhetett volna. A hétvégén idegenben játszottak a nyíregyháziak, így a legilletékesebbekkel nem si­került beszélnünk. Ám az ügy olyan fontosságú, hogy részletei­ről beszámolunk majd olvasó­inknak. 8000 kilométer a Szahara poklában „flz évszázad kalandja“ — írja a nyugati sajtó egy vállalkozásról amit magyar ember most tett meg elösmttr Ámulunk a sportcsoda hal­latán. Hol van az emberi tel­jesítőképesség felső határa? Már mint azok esetében, ahol az őrület határait vélem felfedezni, akik képesek ar­ra, hogy több ezer kilomé­tert versenyezzenek a Szaha­ra poklában. Ugyanakkor azt is tudom, mindez olyan tel­jesítmény, amelyet magyar ember még nem próbált. A tatabányai Juhász Istvánról, a 34 esztendős fiatalemberről van szó, nős, háromgyerekes családapa. Kisiskolás kora óta sportol, sok mindenhez ért: ökölvívás,, szörfözés, úszás, atlétika, motorozás az ő világa. Tavaly — november 5. és 26-a között részt vett a Hősök vissza­térése elnevezésű, hét országot — Szenegál, Mali, Niger. Algéria, Nigéria, Olaszország, Franciaor­szág — átszelő különleges össze­tett versenyen, amelyhez ha­sonlóra még nem került sor a világon. Az .,évszázad nagy ka­landja” címmel illették a pró­bálkozást a nyugati lapok, ol:/an területen zajlott a verseny, aChol ééjszaka is pokol az időjárás; hat éve nem öntözte eső a ho­mokot. — Kedves Juhász István, me­séld el a Kelet-Magyarország ol­vasóinak, milyen programban volt részed az említett huszon­egy nap során. — Elöljáróban talán annyit megemlítek, hogy százötven vál­lalkozó indult az eseményen, amerikai, belga, francia, szene­gáli, olasz, japán és személyem­ben egy magyar indult. Szemé­lyes ismeretség révén kerültem a kiválasztottak közé, a szerve­zők egyik tagja küldött szemé­lyes meghívást részemre. — Hogyan következtek a ver­senyek? — Október utolsó napján utaz­tam Párizsba. a 125 ezer frank kötelező nevezési díjat az Inte- rag fizette. Szóval megérkeztem egyedül, mivel kísérő számára nem jutott pénz. November 3-án, különgéppel repültünk Dakarba, ettől kezdve a szervezők biztosí­tottak mindent. November 5-én került sor az első megmérette­tésre, 90 kilométert szörföztünk az Atlanti-óceán vizén. Ezután, embert, gépet próbára tevő há- romezerhatszáz kilométer mo­torozás következett a sivatag poklában, egy hatszáz köbcentis Yamahán, majd százötven kilo­métert gyalog tettünk meg a Te- neré sivatagban. Kényelmesnek várt autózás következett. Két­ezerkétszáz kilométert hajtot­tunk a négykerék-meghajtású, japán gyártmányú homokfutóval, e? az út Tuniszig tartott. Akár egy holdautó, olyan volt ez a jármű, nyitottak, karosszária nélkül. Ezután vízre szálltunk és háromszázötven kilométert katamarán hajón tettünk meg, természetesen mindenki egyedül. Innen Messináig kétszányolcvan kilométert kerekeztünk kerék­páron, majd következett a hét-, kilométer széles messinai-szoros átúszása. Még nem volt vége. Sqhillától ismét kerekeztünk, ezúttal ezerháromszáz kilomé­tert Mentonig. Rendkívül fárasz­tó volt ez a szakasz, profi ke­rékpárosok számára is feladja a leckét. Befejezésül Menton és Nizza között a 42 kilométer ma­ratoni futótávot teljesítettük. Óriási pompával fogadtak ben­nünket a nizzai célban. Hogy mit biztosítottak a ren­dezők? Nos, szervezték a hosszú programot, természetesen teljes ellátást adtak, pompás hálózsá­kot az éjszakai keserves álmok­hoz, s persze töméntelen homo­kot, sziklás tájakkal válogatva, meg a szükséges sportszereket. — Volt-e olyan időszak, amikor arra gondoltál, befejezem, nem folytatom tovább . . . ? — Több esetben környékezett a holtpont, ilyenkor azonban az otthoniakra gondoltam, azokra, akik szurkoltak értem. Egyéb­ként a sivatagi motorozás volt a legnehezebb, itt estek ki a leg­többen. Annak ellenére, hogy jól szervezett volt az irányítás, töb­ben eltévedtek, a bennszülöttek útbaigazítására pedig aligha szá­míthattunk. — Az emberi szervezet mellett, az autók, a motorok is bírták a próbatételt? — Csodálatosan működtek ezek a gépek, nem hallottam, hogy valaki műszaki hiba miatt ki­esett volna. Mondták is a ren­dezők, az teljesen lehetetlen, hogy ezek a japán járművek felmondják a szolgálatot. — Másfél száz induló közül ti­zenhatan fejeztétek be a ver­senyt. — Betegség, sérülés, akarat­gyengeség naponta tizedelte so­rainkat. Nekem felrepedt a szám. lepörkölődött a fülem, feltört az ülepem, megúsztam zúzódások- kal, szalagszakadással a csípőm­ben és még sorolhatnám. Gyö­nyörű piros bőrruhában indul­tam, amikor célba értem a mo­tor hátán, csíkokban lógott raj­tam a ruházat. A többiek ezt látva fantomnak neveztek. Csak a fantasztikus orvosi ellátásnak Lapunknak válaszol az MLSZ elnöke Rövid időre ée is rózsaszínben láttam a világot... Ki lesz az áj kapitány • Edzőkről, játékról Doppingellenőrzés a fociban Juhász István, aki a második nagy kalandra készül, majd Nyír­egyházára jön beszámolni élmé­nyeiről. köszönhető, hogy nem történt haláleset. — Hányadik lettél az összetett versenyben? — A tizedik helyen végeztem, egy színtiszta ezüstszobrot kap­tam tiszteletdíjként. A versenyt a francia Tilette nyerte, ő mil­liókat kasszírozott. Azóta közel egy év telt el, Ju­hász István immár a második „Nagy kaland” megtételére ké­szül. Valamelyest módosult a versenykiírás, rajt és verseny­helyek cserélődnek. A legjelen­tősebb változás, hogy a quad kisautó helyett a hegyi terep- bringát iktatták be. Ennek távja 280 kilométer sziklás, homokos sivatagi terepen. Megnövelték a sivatagi motorozás távját, az ed­digi 3600 km helyett, az idén 4700 kilométert kell teljesíteni. — Egyáltalán, hogyan lehet tá­jékozódni az iszonyatosan hosz- szú magány során? — Vannak magányos fák, ki­álló sziklák, a háborúban ledo­bott hatalmas benzintartályok. Ezek jelentenek némi „segélyt”. Szóval nagyon oda kell figyelni. Van nálunk egy tartalék kis rá­dió az eltévedés esetére, ha en­nek tetejét letörjük, vészjelet ad, hívja a helikoptert. Aki azonban ehhez folyamodik, saját magát kizárja a versenyből. — Várhatóan november 9-én indulok, addig napi hét-nyolc órát edzésre fordítok. Üszők, futok, motorozok, kerékpározok, erősítő edzéseket végzek. Tavaly edzőtáborban is voltam az idén erre már nem kerül sor. — István! Ha véget ér a má­sodik kaland, eljössz-e élmény- beszámolóra Nyíregyházára? — Megígérem, elmegyek, szí­vesen elmesélem a legfrissebb sivatagi történeteket. . . K. Gy. Gödörben a magyar futball. Eddig ta­lán soha meg nem élt mélypontján van a legnépszerűbb sportág hazánkban. A nem­zeti válogatott nem tudta kivívni a vi­lágbajnokságon való részvétel lehetőségét, a kupacsapatok vergődnek, olykor szánal­mas játékot produkálnak. Egy-egy hazai „rangadón” alig ezer néző foglal helyet a — Hogyan érzi magát a magyar futball „dinamlttal aláaknázott” székében? — Mit mondjak: jól va­gyok, ezért jöttem önöik kö­zé ezúttal Tatára, hogy vá­laszoljak a kényes kérdé­sekre. Egyébként tegnap érkeztem haza Dél-Ameri­kából, Chilében és Argentí­nában jártam. Nem futball- ügyben kerestem fel a vi­lágbajnok argentin csapat országát, egyszerű üzleti ügy szólított a tengeren­túlra. Ami az MLSZ-beli feladatokat illeti, most dol­gozunk azon, hogy teljes önállósággal működjék a szövetség, itt az önálló devizagazdálkodásra is gondolok. — Elnök úr! A magyar labdarúgó válogatott el­játszotta esélyeit, nem lesz ott az olaszországi Mun- diálon. Milyen további ter­vek foglalkoztatják a ma­gyar futball vezérkarát? — Nagyon sok a tenni­való a magyar futball háza táján. Már nem az elsza­lasztott lehetőség fölött ikesergün'k, előrenézünk, hogy legalább az 1994-es világbajnokságig ütőképes csapatot kovácsoljunk. — ön a magyar—spanyol válogatott mérkőzés után meglehetősen elégedetten nyilatkozott a mieink telje­sítményét illetően ... A második félidei jó já­ték elragadott engem is, ez volt az oka, hogy rövid időre rózsaszínben láttam a világot. Természetesen én is láttam, amíg a vendégek kilencven percig bírták a játékot, a magyar csapat tagjai mintegy hatvan perc futásra voltak ké­pesek. Ez sajnos kapcso­latban van a magyar edző­képzés hiányosságaival, ahol manapság ,.sántít” a szemlélet, kívánnivalót hagy maga után az ed­zésmódszer, gyenge az erőnlét. A TF jól képzi a testnevelőket, a futball­edzőket már nem annyira. — Nem lesz ebből Laczkö— Zalka konfliktus? — Nem én mondom, több jónevű idősebb edző állít­ja ezt, én az ő véleményű­iket mondom. — Evezzünk más vizekre. Ki lesz az MLSZ új főtit­kára? Mi van Páncsics Miklóssal? — Török Péterrel kez­dem: ő saját maga kérte a felmentését, ráadásul nem felelt meg a pályázatban előírt feltételeknek. Én Páncsics Miklóssal szíve­sen dolgoztam volna, őt azonban a hét tagú elnök­ség elvetette. Természete­sen új főtitkár kell, de amíg nem lesz megfelelő ember erre a posztra, addig a megbízott főititkár, Czé- ikus Lajos végzi ezen teen­dőket. — Es Bicskei? Az S szer­ződése a spanyol—magyar visszavágóig tart. Ki lesz az utód? — Berci rendes fiú, a magyar válogatott vezetése számára azonban túlságo­san nagy falat. Jobban megfelelhet ő az utánpót­lásnak Moszkvában Euró- pa-bajnokságot nyert fi­Ielátón. Ha ehhez hozzátesszük, hogy nem­rég gyalázatos bundabotrány zajlott Ma- gyarorszáon — teljes a kép. A sportújság- írók tatai országos tanácskozásán dr. Laczkó Mihály, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke igyekezett választ adni a feltett kérdésekre. lévő több ezer kiscsapat menedzselésére. — Amikor megválasztották azt nyilatkozta: mindig ügyel arra, hogy megfelelő összeg legyen az MLSZ kasszájában. — A szövetség bevételei ma is fedezik a kiadásokat. Vannak jó szerződéseink, ügyes üzleti vállalkozása­ink, most éppen az Adidas- céggel tárgyalunk nagyobb összegű üzlet létesítésében. — Nem gondoltak arra, hogy a magyar futball felemelke­dése érdekében külföldi ed­zőket szerződtetnek? — Gondoltunk erre, az- tán kiderült, hogy az idejö­vő neves külföldi edzőt kép­telenek lennénk valutában megfizetni. Pedig szükség lenne egy bizonyos „vérfris­sítésre”, mert vannak edzők hazánkban, akik okosabb­nak vélik magukat a római pápánál... A másik véglet az olyan edzőalany, aki szünetben a játékosok ér­tékelése helyett a nevezet­tek anyját szidja. Bármilyen furcsa, több ilyen edző is akad, ráadásul játékosaival jól megvannak egymással. — Hazánkban kínosan visz- szaesett a labdarúgó-mérkő­zések nézőszáma. Gondolkoz­tak már azon. hogyan lehet­ne visszacsalogatni a nézőket. Mi lenne, ha két csapatban is játszhatna ugyanaz a labda­rúgó. Esetleg olyan kikötés­sel. hogy szombaton az NB I- es nagycsapatban lép pályára, vasárnap pedig a Nyíregyhá­zi VSSC-ben? (Eszenyi, Bücs, Moldván . . .) — Érdekes a kérdés, Ju­goszláviában ehhez hasonló szabályozós működik. Ügy érzem, a mi futballistáink, erőnlétileg kibírnák a két­szer kilencven percet. Min­denesetre visszatérünk erre a kérdésre. — Miért nem jár el az MLSZ annak érdekében, hogy ne adóztassák meg az egyébként is „koldusszegény” falusi sportegyesületeket? — Eljártunk ebben az ügyben, elárulom, a találko­zót a 'pénzügyminiszter nyerte! Ugyanis közölte rö­vid úton, ne is álmodjunk ilyesmiről. — Miér választották Havas Henriket az MLSZ sajtófőnö­kévé. Hiszen nem sportújság- író, a labdarúgásban járatlan személy. — Igyekeztünk kikerülni azt, hogy valamelyik nagy sportegyesület háza tájáról kerüljön ki a sajtófőnök Ügy érzem, nagyon is jó! választottunk Havas Henrik 'esetében. — Van-e véleménye a sok­szoros bundázó Nagy Antal­ról? — Nem nagyon igyekezett hazajönni, hogy tisztázza magát. Amíg ez meg nem történik, nem foglalkozom vele. — Azt beszélik a bennfente­sek, hogy három olyan csa­pat játszik a labdarúgó NB I-ben, amelyik rendszeresen doppingol. Nos, ha a többi sportágban kemény kézzel el­jártak a doppingolt verseny­zőkkel szemben, miért nem teszik meg a futballistákkal? — A válaszom: hamaro­san megtesszük, s bár a mi pénztárcánkhoz képest túl­ságosan magas egy-egy ilyen vizsgálat összege — 2500 svájci frank — lépni fogunk! Kovács György aival. Bicskei tehát ha­marosan lelép a színről — ön tárgyalt Mezeyvel is ... — Igen, tárgyaltam Mezey Györggyel, kértem, jöjjön vissza, vállaljon sze­repet a magyar futball feltámasztásában. Mezey jött volna, de csak aikkor, ha Páncsics lesz a főtit­kár. A Páncsdccsal kapcso­latos döntést már az elő­zőekben mondtam, ezzel bezárul a kör. Mezey azt is mondta, hogy több olyan személy dolgozik az MLSZ- ben, akikkel képtelen len­ne együtt tevékenykedni. — Ha Bicskei „lelép” a színről, más kapitányra van szükség. Kik a jelöltek? — Verebes, Mészöly, Ka­szás neve merülhet fel a jelölték között. Vélemé­nyem szerint ők vaiameny- myien alkalmasak a kapi­tányi poszt betöltésére. — Gondoltak már arra, hogy a mindenkori szövetségi ka­pitányt más egyéb feladat­tal is megbízzák, hiszen a csapat összetétele hatvan- hetven százalékban idegen­légiós, így nincs kinek ed­zést tartania. — Ezt is figyelembe vesszük az új kapitány ki­választásánál. — Lehet-e valaki szövetségi kapitány és klubezdzö? — Ez a kérdés Verebes esetében megbukott, akkor bebizonyosodott, hogy Ve­rebes az MTK elleni sé­relmeket a válogatott csapatra vitte át. — Milyen újdonságot ter­veznek az utánpótlás-nevelés terén? — Többek között min­den megyében szakfelü­gyelőt állítunk be, akinek feladata lesz a térség utánpótlás-nevelés éneik ko­ordinálása. — Tervezik-e megváltoztat­ni a hazai utánpótlás-bajnoki rendszert? — Részletes tervet készí­tünk ezzel kapcsolatban, tudjuk, hogy az ifjúságiak, serdülők utaztatása igen sokba kerül. Az idén már nem változtathatunk, a jö­vő bajnoki év kiírása már ennek szellemében készül. — Mi a véleménye a vidé­ki kiscsapatok megszűnéséről? — Szomorú dolog, mert ezzel elhal a falvak sport­ja, a labdarúgás ki vész egy- egy térségből. Ezen azon­ban csak a helyi szervek tudnak segíteni, nekünk nincs pénzünk az országban Kclet-Magysror*Ég _T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents