Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-14 / 244. szám
10 A sokoldalú Verebes Új típusú intézményegység kezdte meg működését 1989. szeptember közepén a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ volt Galériája helyén. Magyarországon először itt jött létre Ifjúsági Centrum felvállalva egy hármas funkciót: az ifjúság körében végzett szolgáltatást, tanácsadást, segítségnyújtást, szórakoztatást, kulturális vendéglátást. A szórakoztatás egyik formája a Kedd Esti Parti, amelynek első vendége Verebes István, a sokak által ismert humorista. Verebes Istvánt elsősorban a Rádiókabaréból és a Szilveszteri kabaré konfe- ransziéjaként ismerik. Azok közé a művészek közé tartozik, akik nagyon sok területen kipróbálták tehetségüket. Volt színész, rendező, dramaturg, író, újságíró, írt dalszövegeket, forgatókönyveket és készített szövegfordításokat. Már gyermekkorában közel került a színházhoz hiszen édesanyja szubrett, édesapja színész volt. Nyíregyházi beszélgetésünkkor elmondta: a Színház- és Filmművészeti Főiskolára könnyen bekerült. Tanárai közül meghatározónak tartja Várkonyi Zoltánt és Vámos Lászlót. Művészi pályáját a 25. Színházban kezdte, amelynek alapító tagja volt. Zsámbéki Gábor hívására a Kaposvári Színházba szerződött. „Itt tanultam meg a színészi mesterség gyakorlati fogásait, itt játszottam el a Tartuffe-öt. Majd ugyanitt megrendeztem a Szabin nők elrablása c. darabot.” Sokan kivételes drámai színészi képességekkel rendelkező művésznek tartják. Ezt bizonyítja a Komámasszony hol a stukker? című darab K. Müller alakjában is. A 70-es évek második felében Szegeden, a Julius Caesarban Cassius szerepét alakítja. Amikor különböző okok miatt átmenetileg elhagyja a művészi pályát, a fizikai munkától sem riad vissza. Művészi pályájának egyik stációja Miskolc, ahonnan felesége is származik. A színházlátogató közönség több tucat főszerepben láthatja, ugyanakkor élvezheti rendezéseit is, hallgathatja dalszövegeit. Szilágyi János ajánlására rövid ideig az Ádám c. lap munkatársa lesz. Az Új Tükör hasábjain polémiát folytat Major Tamással, a színészi beleszólás, az együttes alkotó munka fontosságáról, a rendezői önkény, valamint a színészbénító önkény és a rendeződespotizmus ellen. Életének fontos állomása a Mikroszkóp Színpad társulatába kerülés, ahova Marton Frigyes invitálására megy el. Kabaréjeleneteiben és konferansziéiban keményen és élesen bírálja a magyar közélet negatívumait. Mégis úgy érzi, vissza kell vonulnia a Szilveszteri Kabaré szóvivői szerepköréből. Ebből a „funkcióiból” vissza kívánja hívni saját magát. Lehet, hogy már ebben az évben a szilveszteri műsorban utoljára hallhatjuk sziporkázó humorát. Sokan neki tulajdonítják, hogy Stadinger István lemondott a Parlament elnöki tisztjéről. A Kedd Esti Partiban visszatérő gondolata volt, hogy 40 éven kérészül őt és az ő generációját becsapták ebben az országban, és ez a generáció, sajnos hagyta is magát becsapni. Bár az ún. Nagy Generáció az elmúlt évtizedekben nem személyeket igyekezett szolgálni, hanem a jónak hitt ügyet. Verebes István, mint polgári humanista hisz a világ megváltoztathatóságában. Családi és magánéletéről elmondta, hogy három gyerek boldog atyja. Egyetlen nagy hobbija az utazás. Járt Angliában és Ausztráliában. Sokat jelent számára erős és szoros barátsága Kern Andrással. Ahogy ő fogalmaz: „Ha holnap összevesznénk, akkor is Kern Andrást tekinteném az első és legjobb barátomnak.” Verebes Istvánt napjainkban is hallhatja és láthatja a közönség a televízióban és a rádióban. A nyíregyházi találkozót, a beszélgetést a fiatalság teljesen ingyen, anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalta. Reméljük kabaréjeleneteit, dalszövegeit, konferansziéit még hosszú ideig hallgathatjuk a rádióban, jeleneteit nézhetjük a televízióban. Kocsis András ihn Lapunk előző oldalán Galambos Lajosra emlékezünk. A jeles íróhoz hozzátartozik a film is. Minden bizonnyal érdekes tanulságokkal szolgálna egy olyan bibliográfia, amely számbavenné azokat a cikkeket, amelyek Galambos Lajos munkásságát dolgozzák fel. Volt idő, amikor ilyenek szép számmal születtek, s aztán az utolsó évtizedben szinte semmi. El kellene készíteni ezt a gyűjteményt is, ahogy feldolgozásra vár a lezárult életmű, s egy hosszabb tanulmány, vagy kismonográfia választ adhatna többek között arra, miért vette körül a hallgatás az írót élete utolsó szakaszában. A feladat azokra vár, akik itt élnek, ahová Galambost a legtöbb szál kötötte. Talán a megyei tanács vagy valamely kulturális intézmény pályázattal, esetleg célfeladatként kitűzve ösztönözhetné a megoldást. A majdani vállalkozó figyelmét semmiképp nem kerülheti el az a figyelemre méltó tény, hogy az író munkásságának — amely súlyponti részét természetesen regényei és novellái jelentik — számottevő hányadát képezik azok a forgatókönyvek, amelyek többnyire saját művei nyomán születtek, de akadnak közöttük olyanok is, amelyek eleve a mozgóképi megvalósítás szándékával jöttek létre. A párbeszédes forma meghatározza néhol a regényeket is (érdemes ilyen szempontból megfigyelni például az Utas a Göncöl szekerén-tl), így nem meglepő, hogy az író oly könnyen rátalált a forgatókönyvi formára. Először Jan- csó munkatársa volt A harangok Rómába mentek-ben, aztán ugyancsak vele dolgozott a Három csillag egyik epizódján, majd jött a Megszállottak, amelyet több filmtörténész a fordulat művének Mezei Mária-emlékműsor Szerette, ha Macsinak szólítják Azt szerette, ha Macsinak szólítják. Akik szerették, így nevezték. Sokan voltak. Megérdemelte, hogy szeressék. Különös élet, különös pálya, különös ember: ez volt Mezei Mária. Nem Me- zey, ahogyan ügyeletes „végzet asszonya” korszakában írták a nevét. O dr. Mezei Pál és Igó Mariska leánya volt, az egyetlen gyermek. Akinek születéséért az édesanya az életét adta. Korai és késői szerelmek, sikerületlen és boldog házasságok, pályamódosítások kísérték végig életén az egykori szegedi bölcsészhallgatót. Hogy bölcsészből színész lett, saját elhatározásából, erős akarattal tette. Ha pályája során méltatlan és megalázó helyzetekbe került, mások szándékából történt, erős akarattal viselte. Nézegetem Vallomástöredékek című könyvének képeit. Szép volt, érdekes volt, ezerarcú. Volt a „franciás Mezey”, volt „a Bujdosó lány”, volt operettszínésznő, sanzonénekesnő, előaMezei Mária 1946-ban dóművész, sokat segített másokon, rajta kevesen segítettek. De az élet, amikor rámérte súlyos betegségét, egyúttal kárpótolta is, olyan társsal, aki gyengédséggel, szerelemmel segített elviselnie a nehéz éveket. Rózsahegyi Kálmán növendéke volt, majd az Országos Színész Egyesület iskolájában vizsgázott. Vidéki színpadokon kezdte a pályát, 1935-ben került Budapestre. Belvárosi, Víg, Fővárosi Operett, Vidám Színpad, Madách, Petőfi, Nemzeti Színház — könnyed vígjátékok és drámai jellemek ábrázolása. Ünnepelt díva, aki emberségből is jelesen vizsgázott. A háború utolsó szakaszában nem tudta elviselni, ami körülötte történik. Nem tudott játszani, betegségére hivatkozva elmenekült a hegyek közé. Örömmel üdvözölte a felszabadulást. Aztán nehéz évek következtek. Jellegzetesen polgári színésznek könyvelték el, meghurcolták. Volt, amikor lokálénekesként kereste meg a kenyerét. 1936 óta filmezett. A háború előtti régi filmekben fel-feltűnik ma is a képernyőn. Aztán jött a Budapesti tavasz önző úriasszó- nya, az Édes Anna cselédnyúzó úrnője: felejthetetlen alakítások. A televízió is felfedezte magának, a 60-as években több tévéfilmben, sorozatban láthattuk. Közben betegsége egyre jobban elhatalmasodott. Az utolsó éveket ágyhoz láncolva töltötte, oxigénpalack kötötte az élethez. Megkapta az érdemes művész és a kiváló művész címet, de imádott színpadjára már nem térhetett vissza. Ebből a remeteségből egyszer lehetett kiragadni. 1980-ban Vit- ray Tamás a veszprémi tévéfesztivál gálaestjére elhozta a nagybeteg művésznőt, aki elmondta Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című költeményét. Akik akár csak a képernyő előtt ülve részesei lehettek ezeknek a pillanatoknak, sohasem felejtik el a borzongatóan szép élményt. Aztán elment, csendben, ahogyan utolsó éveit élte. Most október 16-án volna 80 éves. A televízió 1 -es programjában ezen a napon 20.05 perckor emlékeznek meg róla, mindazok örömére, akik szerették, tisztelték és szívből meggyászolták. E. M. 1989. október 14. író a film vonzásában tekint a hazai új hullámban. Aztán következett a regény- és novellaadaptációk sora: az Isten őszi csillaga, a Szent János fejevétele, az Isten és ember előtt, s végül a Pokolrév. (Mellesleg: televíziós alkotások is születtek, Az orosz asszony emlékezetes munka volt.) Az életmű ezen részének tanulmányozása azért is érdemel figyelmet, mert innen vezetett az út a 70-es évek közepén megjelent drámák felé, amelyek jelentősége nem éri el ugyan a prózai színvonalát, de mert az író nagyon kedvelte például a Fegyverletételt, s ezt a művét színpadon is láthattuk, egy teljes áttekintés fontos részét képezheti a színpadi művek elemzése, amelyeknek létrejöttében a forgatókönyvírói tapasztalatok jelentős segítséget nyújtottak. Hamar Péter A nézők kívánsága a döntő Mit ígér a TV2 ? A televízió megjelenése pillanatától kezdve vitathatatlanul a legfontosabb tömegkommunikációs eszköz a világon. így van ez hazánkban is, s jelentősége, szerepe egyre nagyobb forrongó, változó társadalmunkban. A Magyar Televízió — mint a nemzet televíziója — két csatornán sugározza műsorait. Ilyen felállásban, nem kell külön hangsúlyozni, mekkora jelentőségű szerep valamelyik program egyszemélyű felelősének lenni... Rövid ideje, Baló Györgyöt bízták meg ezzel a munkával, miután elkészített egy tanulmányt arról, hogy milyennek képzelné el ezt a programot, miiyen feltételekkel, apparátussal stb. működtetné azt. A televízió vezetésének 30 fős szakembergárdája megvitatta ezt a tanulmányt, és elfogadva annak tartalmát, úgy vélte, a gyakorlati megvalósításra is felkéri annak szerzőjét. Baló György lehetőségei Baló Györgyöt nem szükséges a nézőknek bemutatni, hiszen évek óta elismert televíziós személyiség. Ám más egy- egy — mégha oly fontos, jelentős — műsor szerkesztőjeként, riportereként .bizonyítani, mint egy csatorna felelős gazdájaként. Hiszen itt minden nézői réteg igényeinek eleget kell tenni. Közismert az új program- igazgató felkészültsége, vitakultúrája, kompromisszumkészsége, a problémák iránti fogékonysága, munkabírása. Minderre most igen nagy szüksége lesz, hiszen nemcsak az elvárások nagyok, de a gondok is. Kevés a pénz a műsorokra, a technikára, mostohák a gyártási körülmények, mások a korábbi műsorkészítési beidegződések stb... Mindezeket és a már elkészült műsorok átfutási idejét figyelembe véve Baló György hangsúlyozta, hogy igazán csak 1990 márciusától tud felelni mindazért, ami a 2. műsorban megjelenik a képernyőn. Addig is lesz azért változás. Szeretnék a Napzártát — amikor csak lehet — 21.30-ra előrehozni, hogy e „koránfekvő országban” mindazok nézhessék, akik ilyen típusú esti beszélgetésekre, vitákra vágynak. Egyenrangú műsor A 2. program egyenrangú műsor akar lenni, versenyezve az 1. programon kínáltakkal. Egy szempont lehet csak: mit akar a néző? Ennek a felmérése közel sem könnyű feladat, de ezt a kihívásteI kell fogadni, fogalmazta meg gondolatait az új programigazgató. Visszajelzések, szakmai kritikák, kulturális, nemzeti szempontok mérlegelésével állandó készenlétben az újra, a frissre, de mégis tervezetten, előre megrendelt, fel- készültségről, színvonalról tanúskodó műsorokkal kell szolgálni a nézőket, akik kikapcsolódásra, szórakozásra vágynak. A 2. program kialakításában fontos szerepet kapnak a televízió különböző műhelyei, de más, külső alkotók is. A 2. program megrendelőként jelentkezik majd, csakúgy, mint az 1-es, s versenyeznek egy- egy színvonalas produkcióért, de ha kell, anyagi és technikai eszközeiket közösen is felvonultatják, segítik valamely, egyébként nehezen megvalósítható, értékes műsor megszületését. Kísérleti műhelyek Érdekes az új igazgató elképzelése a 2. program egészét illetően. A kora délutáni időben 17—19 óráig egy széles nézettségre számot tartó, különösen gyerekeknek, fiataloknak, idősebbeknek szóló szolgáltató, információs, háttérműsort kívánnak indítani. A főműsoridőben 21.30-ig filmeket, tv-játéko- kat, szórakoztató műsorokat, sporteseményeket stb. sugároznak majd, sok humorral, színvonalas, kellemes estéket nyújtva, amiben nem lesz direkt politika, híradó sem, csupán rövid hírek. Ezután a mostani Napzártaszerű vitaműsorok, majd pedig olyan réteg-műsorok kerülnek a képernyőre, amelyek már egy-egy kisebb létszámú nézőigény kielégítését szolgálják: kísérleti műhelyek, komolyzenei hangversenyek, tudományos fejtegetések, stb. Azt is szeretnék, ha a záró vitaműsorok kötetlenül zajlanának, és akkor fejeződnének be, amikor a megjelentek ténylegesen is befejezettnek vélik, rugalmasan kezelve az adászárás időpontját. A tervek imponálók, kívánjuk Baló Györgynek — és persze mindannyiunknak —, hogy minél több meg is valósuljon belőle! P. E. aKM vendége II Itotot■ a magyerország hétvégi melléklete
