Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-13 / 243. szám

1989. október 13. Kelet-Magyarország Peremartotti Krisztina: „Matrózélclet élek—” Cj kezdés, új arcok. A színházi élei természetes ve- • lejárója, hogy kedvenceink közűi az évad végén néhá- nyan útrakelnek, hogy más színháznál próbáljanak sze­rencsét, miközben helyettük újak jönnek. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban az idei évadban négy új szí- nésszel találkozhatunk. ______ Közülük a legismertebb Peremartoni Krisztina. Nem csupán azért, mert az ország neves színházaiban játszott, hanem azért is. mert a fii- • mekből és a televízióból is megismerhették tehetségét, kedves, bájos arcát. (Leg­utóbb egy gyermekeknek szóló irodalmi műsorban lát­hattuk' a televízióban.) A telefonon történő -egyez­tetés után már messziről megismerem. Lovaglócsiz­mában van, feltűnően spor­tosan öltözködik. Kiderül: reggel naponta 10—15 kilo­métert fut („lelki és testi kondíciót ad”); Nyíregyházán sportos hobbijának szép kör­nyezetben hódolhat, a sóstói ' erdőben rója a kilométere­ket. és a homokbuckákon, az Ilona-tanyai Tangazdaság paripáin lovagol. A beszélge­tés elején megjegyzi. hogy nem jó-interjúalany, őt első­sorban az érdekli, ami a színpadon történik, s minden más mellékes. Ezért legelőször a Rinocéro- szok múlt szombati premierjé­ről kérdezem; a darabban. Pe­remartoni Krisztina a női fő­szerepet, a szerelmes Daisyt játszotta megindftóan, ám á rendező elképzelései szerint mégis mértéktartóan ... — Bizonyára szélsőséges véleményeket fog kiváltani Ionesco abszurd drámája, mert a darab nagyon nehéz. Az is megtörténhet, hogy szü­netben néhányon ott hagyják az előadást. De, akik végig nézik, különleges színházi él­ményben lesz részük. Léner Pétert dicséri, hogy ilyen darabokat is be mert mutat­ni Nyíregyházán. Bizonyára nem tévedek, ha azt mon­dom, hogy országos szinten is nagyon jó előadás. — És mit érez a színésznő a bemutató után? — Ügy érzem, hogy kiü­rültem. 'Kiadtam magamból mindent. Nagyon sajnálom, hogy vége van a próbáknak, nagyon szeretek próbálni, szeretem, amikor a produk­ció még születőben van. Kár, hogy véget ért, ilyenkor ke­vesebb a kockázat... — Franciaországban élő, ma­gyar származású rendező ren­dezte a darabot. Mit jelent ez egy magyar színésznek? — Tímár valóban teljesen másképp gondolkodó színházi ember, mint amilyeneket a magyar színpadokon meg­szokhattunk. És ez'jó. Más színházat csináltunk, mint amilyet Magyarországon ta­nulhattunk. Látásmódunk kitárul. — Meglepetés volt, hogy Nyíregyházára kerüli . . . — Léner Péter hívott, és én örömmel jöttem. A nyír­egyházi színháznak a szak­mában jó híre van. Örültem, hogy újszerű feladatot kap­tam, és úgy tudom, hogy egy Csehov-darabban is játszom majd. Egyébként sokkal job­ban érzem magam, mint Pes­ten. Nem kell annyit rohan­ni. Itt nyugodtabb az élet, nyugodtabbak az emberek. A város lakóin érezni, hogy sze­retik a színházat, és figye­lemre méltó, hogy ilyen ne­héz gazdasági életben ennyit áldoz a város a kultúrára, a színházra. • — A közönség tipikusan pes­ti színésznek ismeri. Ott- is nőtt fel? Meséljen magáról va­lamit ... . — Veszprémi vág ok. A színművészeti főiskolára már az első jelentkezésemkor föl­vettek. Várkonyi Zoltán osz­tályába jártam. Várkonyi a ' színházvilág egyik legkie­melkedőbb egyénisége volt, szigorú, de kiváló színházi szakemberként ismerte min­denki. Lehetett tőle tanulni. A főiskola elvégzése után a Vígszínházba kerültem. Na­gyon szerencsés indulásnak bizonyult. Mintegy negyven darabban játszottam. Példá­ul a Popfesztiválban, a Száll a kakukk fészkére című da­rabban, vagy Örkény Pisti a vérzivatarban című híres da­rabjában. öt évig játszottam itt. akkor kerültem a Nemze­ti Színházhoz. Gyermekdara­bokban is gyakran szerepel­tem, nagyon szerettem pél­dául Csukás István Ágacska című produkcióját. — Most Nyíregyházára ke­rült. Mi a véleménye a színé­szek kiszolgáltatottságáról? — Amikor a színművészeti főiskolára jelentkeztem, édes­anyám nem örült ennek. Fi­gyelmeztetett, hogy mennyi­re kiszolgáltatott a színész. Igaza lett. A világ legkiszol­gáltatottabb pályája. Olyan, mint a szerelem. Minden szí­nész azon fáradozik. hogy minél többet dolgozzon, de az eredmény, a siker nem csak tőle függ. Nehezen mérhető a színészi produkció. A tet­szés, a megítélés teljesen szubjektív dolog. Játékunk a nézők véleménye szerint épp­úgy lehet rémes, mint zseniá­lis. Megtanultam, hogy a szí­nész pályája igazában har­minc év fölött kezdődik el. Addig megélhet bárki eset­leg a szépségéből is. De a valódi színészi lét harminc fölött kezdődik. Akkor dől el, hogy valóban színész lesz-e valakiből. — Ügy gondolom a színészek családi élete sem irigylésre méltó ... — Nagyon nehéz lehet a férjemnek, aki egyébként or­vos. Az én életemben annyj a változás. Matrózélefet élek. De megvan ennek is a vará­zsa: az unalom nem áll be kettőnk között. ePrsze most, hogy Nyíregyházához köt a munkám, most sokkal nehe­zebb. Rengeteget utazunk az ötéves fiammal, aki itt .van velem. Öt sajnálom igazán. Fárasztó neki hetente hat­száz kilométer. Bodnár István Vasvári Pái­emlékilés Vasvári Pál halálának 140. évfordulója alkalmából em­lékülést rendeznek .október 13-án Tiszavasváriban 10 órától a városháza díszter­mében. Az egésznapos ren­dezvényen több érdekes elő­adás is elhangzik. Fekete Sándor író-főszerkesztő Pe­tőfi és Vasvári kapcsolatáról, Cselényi István Gábor a szépíró Vasváriról, Gergely András egyetemi docens a márciusi ifjúságról, Bene János muzeológus pedig Vas­vári a honvédelemért címmel tart előadást. A rendezvény­sorozat fél 1-től a helyi ‘ gö­rög katolikus templomban folytatódik, amelyen Keresz­tes Szilárd görög katolikus megyéspüspök, Udvari István és Takács Péter főiskolai ta­nár tart előadást. A Vasvári Pál Társaság alakuló közgyűlése a város­háza dísztermében fél 3-kor kezdődik. Kékese terve Társadalmi munkában ké­szítették el a Felső-Tisza-vi- déki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakem­berei Kékese település szennyvízelvezetés és tisztítás tanulmánytervét, melyet Jeczkó János műszaki-igazga­tóhelyettes adott át a községi tanács elnökének. A tanul­mányterv a települési csator­namű tervezésén túl megoldá­si javaslatot ad a szomszédos szabolcsveresmarti tározó környéki települések, vala­mint áz üdülőövezet csator­názására és szennyvíztisztítá­sára is. Az elvégzett társa­dalmi munka eszmei értéke •200 ezer forint.. Cj OTP-Iakások épülnek Mátészalkán. A SZAfiV dolgozói rövidesen átadják a háromszor 28 lakásos épületet. (Elek Emil felvétele) Nyújtbat-e a társadalom minden rászorulónak se­gítő kezet, ha már a sZűkebb környezet, a család nem tölti be a szerepét? Megoldhatók-e segéllyel azok a fe­szítő gondok, amelyek egyre nehezebbé teszik vala­mennyiünk életét? Súlyos kérdések ezek, és a lelki- ismeretes ügyintéző nap nap után felteszi magának. A Záhonyi Városi Taná­cson arról beszélgetünk Lá­zár Jánosné igazgatási fő­előadóval és Hanyu Józsefné gyámügyi előadóval, hogy a várossá lett, de még a társ­községek gondjait cipelő ön- kormányzat mit tesz a csalá­dok védelméért? Feneketlen kút? — Jobbára segéllyel ol­dottuk meg eddig a legsú­lyosabb problémákat — ösz- saegezte közel húszévi állam- igazgatási tapasztalatát Lá- zámé. — De rá kellett jön­nünk, hogy a pénz, bármeny­nyire nélkülözhetetlen, mégis kevés. Annyi termé­szetesen nem .jut, hogy min­denkinek bőven adjunk, hi­szen nem is ez ‘a cél. Élnek köztünk olyan családók, amelyeknek a tagjai szemé­lyes kuncsaftjaink, példá­ul segélyezzük az anyát, mert sok gyereke van, gon­dozzuk az alkoholista apát és esetleg fizetjük a gyerek napközijét. Sok pénzt vesz fel ilyen-olyan címen ez a família, mégis a társadalom peremén vergődnék. Fene­ketlen kútba dobjuk az adó­fizetők forintjait, ha így folytatjuk. A családvédelmet nem le­het pénzzel megoldani, erre nemrégiben jöttek rá a vasu­tasvárosban. ’ A földtörvény a műszaki hónap étlapján Jön a módosítás módosítása? Újabb’tudományos tanács­kozást tartottak tegnap dél­előtt Nyíregyházán a műsza­ki és közgazdasági hónap ke­retében. Ezúttal szövetkezeti vezetők, ■ jogtanácsosok, a földügyek területén járatos szakemberek gyűltek össze szép számmal a Szakszerveze­tek Házának előadótermében, ahol dr. Fenyő György, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium földügyi és tér­képészeti hivatalának vezető- helyettese a földtörvény mó­dosításának a szövetkezete­ket érintő kérdéseiről beszélt. Az előadás során szóba ke­rült a törvénnyel kapcsolatos jogszabályok magyarázata, az állami, szövetkezeti és ma­gántulajdonú ingatlanok for­galmazásának problémái. A legnagyobb érdeklődést való­jában az utolsó napirendi pont váltotta ki,-mégpedig az, hogy ismét foglalkoznak a módosítással és ezeket a ja­vaslatokat most októberben tárgyálja az országgyűlés. Az előadó szerint ezek „ve­szélyes” módosítások lehet­nek, romba dönthetnek min­den ingatlanforgalmat. Egyik ezek közül, hogy a társadalo­mi szervezetek kezelői jogát meg kell vonni, az szálljon vissza minden településen a tanácsokra és a mostani hasz­náló fizessen * bérleti díjat. Másik az, hogy az állami szervek a kezelésükben levő ingatlanokat ne vihessék be gazdasági társaságba és ugyanez a szövetkezetek ke­zelésében levő termőföldekre is vonatkozzon. Meg kell szüntetni a földmegváltás in­tézményét és annak "lehető­ségét, hogy a szövetkezetek megválthassák a kezelésük­ben levő állami földeket. Mindezek azonban még csak javaslatok, sorsukról majd az országgyűlés dönt. Sz. Zs. Megyek az utcán és jö­vök magammal szemben. Nem köszönök. Két részre szakadt énem még nem tisz­tázta a viszonyokat, mert aki megy, az még MSZMP, de aki jön az már MSZP. Szóval határozatlan va­gyok mint a táblacserélő. Ha most itt lenne Stohanek biztos megkérdezné: — Mi van azzal a táblá­val? — A tábla újra a helyén. Amikor a kongresszus ki­mondta az MSZP megala­kulását, akkor a nyíregyhá­zi nagyház kapubejáratáról gyorsan levették a táblát, amin az állt, hogy MSZMP. Aztán a régi táblát másnap visszarakták. Ebből arra le­het következtetni, hogy vagy a táblacserélő bizony­talan, vagy nincs a város­ban címfestő, vagy ha van, akkor lassan dolgozik. Szóval megyek az utcán és most már tényleg Stoha­A legújabb (? nek jön velem szembe és fülig ér a szája úgy vigyo­rog. — Hallotta a legújabb viccet? — Nem. — Pedig a televízió közöl­te ország-világ előtt, hogy a kongresszusi központban nemcsak zűrzavar, híreszte­lések és bizonytalanság van, de megszületett a legújabb politikai vicc is. Amikor meghallottam majd kiestem a nadrágból úgy' nevettem. Sőt köhögési rohamot kap­tam, aztán fuldokoltam, az­tán meg... — Nem vagyok kíváncsi arra, hogy miért nem fűlt meg! A viccet! — Milyen viccet? — Amit hallott. Arra va­gyok kíváncsi! Stohanek lehervadt. Nyel nagyokat és körülnéz. Pis­log. toporog és hümmög: — Nem merem. Ilyesmi­ért régen váci, vagy recski beutalót osztogattak. — Mondja már az iste­néit! Ha a televízió ri- potere el merte mondani, akkor maga mitől fél? . — Semmitől, de magá­val .sem szeretnék szemé­lyeskedni. Szóval a kong­resszusi folyosón az a vicc járta, hogy azt mondja az- új párttag: „Érdekes még csak egy órája vagyok szo­cialista, de máris mennyire utálom a kommunistákat." Mi az, miért nem nevet? — Először is, mert ez a vicc nem új, hanem _ régi. Már Kohn is azt mondta, amikor kikeresztelkedett: „Érdekes még csak egy per­ce' vagyok keresztély és máris men'nyire utálom a zsidókat.” Másodszor azért nem nevetek, mert van gon­dom elég. Nem tudom ve­gyek banánt vagy ne ve­gyek. Drága is, zöld is. Na­gyon nyers .. . — Nyers mint az új párt — szól közbe Stohanek. Ez jó, nagyon jó. Nyers, de 'majd beérik. Rohanok a klubba és elmesélem... Stohanek elrohant, né­zek utána és arra gondo­lok: jón neki, mindenen tud kacagni. Ellenben nem kö­szönt az ipse. Vajon kinek nem köszönt? Annak aki voltam, vagy annak aki le­szek? De leszek-e egyálta­lán. Hű, de bonyolut az élet! Seres Ernő Kötődés személy szerint — Most szervezzük, hogy alakítunk egy egészség- és családvédő egyesületet Zá­honyban és a társközségek­ben — vázolja ’ a konkrét terveket Lázárné. — Ezen belül klubot nyitnánk a kis­mamáknak, á nagycsaládo­soknak, a. cigányoknak, a cukorbetegeknek.' Lenne ■ egy • önálló ifjúsági tagozata is az egyesületnek. "Az érdektelenség már számtalan jó ötletet megölt még születése pillanatában. Elcsépelt közhely, hogy ro­hanunk, nem érünk rá • semmire, vajon ilyen társa-- dalmi közhangulat mellett mernek-e vállalkozni újabb egyesület létrehozására? A nemrégiben még óvónőként" dolgozó Hanyuné nem ilyen • borúlátó. — Munkahelyeken, isko­lákban a szakszervezet és a Vöröskereszt aktivistáinak közreműködésével arra kér­jük áz embereket, mondják' el, mire jönnének el szíve­sen. Ha az infarktusról akarnak előadást hallgatni, orvost hívunk előadónak. Ha a házi szabás-varrásra kíváncsi a sokgyermekes anyóka, ilyen programot szervezünk. Egy a fontos: a beiratkozott tagság érez­ze, személy szerint őértük van az egyesület. A befogadó közösség Eszmeinek minősülő tag­sági díjat, például évi száz forintot kellene fizetni a je­lentkezőknek. Az igazi tőkét azonban a megyei egészség- védelmi tanácshoz benyújtott pályázattól remélik: előze­tes információik szerint 10 és 100 ezer forint közötti összeget nyerhetnének az új egyesület kiadásainak fi­nanszírozására. S ezzel még mindig nincs vége a re­ménybeli pénzeknek: hiszen az OTP-ben nyitott csekk­számlájukat vállalatok, ma­gánszemélyek és hivatalok is gyarapíthatják. Csak egynéhány a dédel­getett ötleteik közül: szer­veznének sportdélutánt, vi­deó- és filmvetítést, klub- foglalkozást, vagy egyszerű­en egy jó beszélgetésre hív­nák az egyesületi tagokat. —• A különböző korcso­portba tartozókra, a bete­gekre és a hátrányos hely- .zetűekre kiemelten figyel­nénk — így Lázár Jánosné. Ügy látjuk, a perifériára szorult családokat az egye­sület, mint köldökzsinór kap­csolhatná be a társadalom vérkeringésébe. Hisz nekik is kell egy közösség, amely befogadja és a magáénak érzi őket. Reméljük, az egészség- és családvédelmi egyesület olyan hiányt pótol, amelyet régóta érzünk. Tóth Kornélia , 3 Perifériára szorult famíliák Kidobott adóforintok — Nemcsak pénzkérdés — Egészség- és családrédelmi egyesület Záhonyban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents