Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-18 / 247. szám

1989. október 18. Kelet-Magyarország 3-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A holland igazgató szerint Megosztott szívvel nem lehet! Ajándékokkal megrakodva ér­kezett minap Berkeszre, a neve­lőotthonba egy kedves vendég, akit az otthonból húszán már na­gyon jól ismernek: a hollandiai Gerard van Dooremolen. Foglal­kozása igazgató, életkora har­minchét év, különös ismertetője­le. hogy szereti a gyermekeket, s kitűnően ért a nyelvükön. Az utóbbit nyáron magyar gyereke­ken is kipróbálhatta, hisz ven­dégül látta a berkeszi, állami gon­dozottakból álló Széltoló együt­test és néhány tehetséges tor­násztársukat. Két hetet töltöttek a magyarok a vezetése alatt álló zwollei Ambelg gyermekotthon­ban. melynek nevét most hálá­ból, az igazgató érkezésének tisz­teletére hivatalosan is felvette az együttes. — Önnek van már némi tapasztalata a magyar gyer­mekvédelemről. Miben látja a különbséget az itteni, s a hollandiai állami gondozás között? — Magyarországon a nevelők nem tudnak személyes /kapcsolatot kialakítani a gyerekkkel. Egy nevelőnek 1 ugyanis csak egy szíve van, amit nem oszthat meg har­minc. vagy még több gondozott között. Nincs családias légkör, hiszen egy családban általában nemcsak azonos nemű gyermekek élnek, mint az itteni intézetekben. — Húsz évvel ezelőtt Hollandiában is hasonlóak voltak a gyermeknevelés elvei, mint a magyaroknál. Aztán rá­jöttünk, hogy a cél csak kisebb csoportokban valósítha­tó meg. ezért szerte az országban újfajta otthonok ala­kultak. Ezek több. nyolc-tíz házból állnak, s egy-egy házban különböző korú és nemű gyermekek élnek. A mi intézetünkben például nyolc gyerek lakik egy épületben, öt pedagógussal. — Ki fedezi az intézettek neveltetését9 — Az Ambelget annak idején az egyház alapította, de ma már az állam fedezi a költségeit. No és természete­sen a szülők, bár ők nem túl nagy összegekkel: akinek jövedelme eléri a kétezer gouldent. az százat fizet be havonta a gyermekéért. Itt ugyanis zömében olyanok­kal foglalkozunk, akik „kezelhetetlenek”, szüleik már képtelenek voltak boldogulni velük. Kevesebb az igazi állami gondozott, akinek meghaltak a hozzátartozói, vagy a bíróság jónak látta kiemelni őket — a szülők magatartása miatt — a családi környezetből. — Nagykorúságukig valamennyien az otthon lakói maradnak? — Szó sincs róla, egy gyermek általában csak két évet tölt nálunk, s az a célunk, hogy ennél hosszabb időre ne is legyenek bentlakók. Ennek érdekében persze igen kemény nevelőmunkát kell kifejtenünk, nemcsak a gon­dozottakkal. hanem szüleikkel szemben is. A mi peda­gógusaink szoros kapcsolatban állnak a szülőkkel, ami bizonv meglehetősen keserves feladat, ha mondjuk az apa alkoholista. Az ilyennel például meg kell értet­nünk. hogyha nem jár el rendszeresen a drog- és alko­holcentrumba — ahol elvonókúrán esik át —. nem kap­hatja vissza a gyermekét. — Intézetükben hat és tizennyolc év közötti fiúk és lányok cinek. Mi a helyzet a hat év alattiakkal és a ti­zennyolc év fölöttiekkel? — Az iskolás kornál kisebb állami gondozottak olyan otthonokban laknak, mint Magyarországon. Nagyobb csoportokban foglalkoznak velük szakképzett gondozó­nők. A tizennyolc év fölöttiek pedig elhagyják az ott­hont. miután megtanítottuk velük, hogyan álljanak meg a saját lábukon. Tizenöt évesen a gyerekeink átkerül­nek a másik igazgatóhoz (Gerard a főigazgató, egyik igazgatójához tartoznak a hat és tizenöt év közöttiek, a másikhoz az ennél idősebbek. — A szerző megjegyzése), akinek felügyelete alatt elsajátítanak valamilyen pénz­kereső foglalkozást, megtanulnak főzni, gondoskodni magukról. Amikor elérik a tizennyolcadik évüket, a vá­rosban bérelnek maguknak egy szobát a munkadíjukból, s mi már csak egy-két hónapig követjük nyomon sor­sukat. amíg tökéletesen be nem illeszkednek. — Ön nem egyedül érkezett Magyarországra, magával hozta a feleségét és néhány kollégáját Munkatársait látva felmerül az emberben a kérdés: Hollandiában nin­csenek idősebb nevelőtanárok? — A nevelő és a tanár fogalmát először is válasszuk szét. A mi otthonunkban a kilencvennyolc gyerekkel harminchat nevelő foglalkozik. Tartozik hozzánk egy is­kola. ahová nemcsak az intézetlek járnak, hanem a vá­rosból más gyerekek is, itt pedig száz tanár van. A ne­velőink valóban mind fiatalok, hiszen hogyan találnák meg másképp a gyerekekkel a közös hangot? Hogy áll­nának be például futballozni velük, vagy ügyességi ver­senyeket játszani, miképp érthetnék meg gondjaikat-ba- jaikat? Aki aztán „kiöregszik” ebből a szakmából, az a pedagógus képesítésével elmegy valamilyen más helyre, ahol emberekkel foglalkozhat. Megbecsült munka egyéb­ként a miénk, ami többek között meglátszik a fizetésün­kön is. — A nyáron nemcsak berkesziek utaztak ki Hollan­diába. hanem onnan is jöttek ide állami gondozottak. Mi a tervük, szeretnék-e fenntartani ezt a kapcsolatot? — A magyar gyerekek roppant kedvesek voltak, s mondhatom, a Széltolóknak igen nagy sikere volt ná­lunk országszerte, amerre felléptek. A mieink megsze­rették őket, megismerkedtek a magyar szokásokkal, ezért azt szeretnénk, ha minden évben ellátogatna hozzánk Szabolcs-Szatmárból húsz-húsz gyerek. — Szívesen küldeném én is Magyarországra az ott­honbelieket, de ez már bonyolultabb, mert szülői bele­egyezés szükséges hozzá. Akik eljöttek, sokat meséltek Budapestről, a szép fürdőhelyekről, a kitűnő sportlehe­tőségekről. Bár be kell vallanom, azért panaszkodtak is, az útviszonyokra: érthetetlennek tartották, hogy a magyaroknál egy harminc kilométeres utat csaknem egy óra hossza alatt lehet megtenni... Bartha Andrea Pilótaképzés A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola másodéves pilóta szakos hallga­tói az elméleti képzés után 94 óra gyakorlati repülésen vesznek részt. A kiképzés ezekben a napokban történik, a MÉM repülőgépes szolgálat nyíregyházi repülőterén. A Z 42—M gép fülkéjében Borsós Gyula má­sodéves hallgató az útvonalrepülést beszéli meg Molnár Tamás oktató­val. (Elek Emil (elv.) Egy hónappal az átadás előtt Tejtermelésre szakosodnak A beregi rétek adják az alapot Az MSZP-n belül Mikásiapt Záhonyban Nagy fába vágta a fej­széjét a tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezet és könv- nyen megtörténhet, hogy a görcsös fa kicsorbitja a pen­gét! — sokan így vélekedtek a csereszeri szanvasmanha- tenyésztő-telep felújításáról és bővítéséről a községben. Az átadáshoz közeledve azonban már egyre keve­sebb a hitetlenkedő... Ez év elején kezdtek hozzá az építők a már „ki­nőtt” és elavult műszaki ál­lapotú telep rekontsrukció- jához. A tervek szerint no­vember 30-ig kell elkészül­nie annak a korszerű techni­kával felszerelt és minden igényt kielégítő épületegyüt­tesnek, ami közel 500 szar­vasmarha nagyüzemi te­nyésztéséhez kínál megfelelő körülményeket. Amikor az állattenyésztés sokhelyütt alig kifizetődő és inkább veszteségbe hajlik mint nye­reségbe, nagy merészségre vall ilyen célra közel 40 millió forintot beruházni, Girászin Jánost, a terme­lőszövetkezet általános fő­mérnökét bízták meg a munkák irányításával, koor­dinálásával. Szavaiból ki­tűnik, hogy Tarpán bizako­dóak az állattenyésztés jövő­jét illetően. Az építkezést megelőzően már korábban elkezdődött a kedvező fajta­szerkezet kialakítása, amire lehet majd alapozni a ké­sőbbiekben. Ennék érdeké­iben a magyar tarka és a Iholsteinfríz egvedeit keresz­tezték egymással, hogy egy jól tejelő állomány jöhes­sen létre a Beregben, — A beruházás a tervezett ütemben hidad — mondja a műszaki vezető — jelenleg nincs tehát lemaradás. El­készültünk már az istállók térbetonozásával, a bekótő- utakra és a belső karámok­ra is szilárd burkolat ke­rült. A két istálló végén megépültek a trágyatálcák és a villanyszerelés is befe­jeződött. Végéhez közeledik a felhaj tóuta'k betonozása és a fejőház előtt is készült a talajegyengetés és a terep- rendezés után. Megépültek a szennyvíztároló aknák, je­lenleg a 200 köbméteres tű- zivíztároló építésén fára­doznak a kivitelezők. Foly­tatódik a külső karámrend­szer részét képező oszlopok és korlátok szerelése is. A még hátralévő munka- folyamatok a fejőház és az istállók környékére összpon­tosulnak, így nem lehet az építők számára közömbös az időjárás, hiszen az eső, a késő őszi idő jelentősen Visz- szafoghatja a munkák üte­mét. Egyre többet emlegetik a hónapok óta itt dolgozók a november végi átadási ha­táridőt, mert nem szeretné­nek a csúszás miatt szégyen­kezni. A beruházás komoly változásokat készít elő a termelőszövetkezetben, új alapokra helyezve a szarvas­marha-tenyésztés jövőjét, amelynek mindenképpen nyereséggel kell párosulnia. A záhonyi vasutas és váro­si intézmények, hivatalok, üzemek, kirendeltségek volt MSZMP tagjai megalakítot­ták a munkástagozatot. A munikástagozat — más, szá­munkra elfogadható baloldali párt hiányában — a Magyar Szocialista Párt keretein be­lül 'kíván tevékenykedni. El­fogadják az új típusú párt szellemiségét, alapszabályát, programnyilatkozatát. Sora­ikba kívánják tömöríteni a bérből és fizetésből élő alko­tó munkát végzőket, a fizikai munkástól’ az értelmiségig. Véleményük zserínt nem engedhetik meg, hogy azok akik a társadalmi tehervise­lés súlyát kényszerűségből viselik, végleg kikerüljenek a politikai érdekszférából. Ugyanis napjaink gazdasági átalakulása, a piacgazdaság megteremtése idején kiszol­gáltatottságuk és érdekérvé­nyesítési lehetőségük hiánya miatt ma még tehetetlen szenvedői a politikának. Céljuk, hogy soraikat egye­sítve, politikai eszközökkel érvényesítsék érdekeiket, melyben az értékteremtő munka becsületének, az igazi esélyegyenlőségnek a szoci­ális és létbiztonság megte­remtésének az emberi érté­kek tiszteletben tartásának megvalósulásáért tevékeny­kednek. Együtt kívánnak működni a tisztességes mun- ikát végzőkkel, azokkal, akik társadalmunk felemelkedésé­nek egyetlen esélyét a de­mokratikus szocializmusban látják. (cs. zs.) Egy küldött tapasztalatairól „Változtassunk!" S zékely József, a Volán - helyközi forgalom­vezetője, a Szabolcs Volán Vállalat és a MÁV nyíregyházi küldötte volt az MSZMP kongresszusán. Arról kérdeztük, milyenek voltak a benyomásai, s ho­gyan fogadták a kongresz- szust saját szűkebb környe­zetében? — A kongresszus fő eré­nyének tartom, hogy a hi­bákat őszintén, jobbító szándékkal tárta fel — az időnként éles, szélsőséges megnyilatkozások ellenére. A légkör az elsőtől az utol­só percig laza, kötetleu, közvetlen volt. Nem volt mentes az indulati meg­nyilvánulásoktól, a bekia­bálásoktól sem. Ami a vég­zett munkát illeti: vélemé­nyem szerint az alapsza­bály és a programnyilatko­zat sokkal jobb lett, bár nem mondom, hogy nem le­hetett volna még tökélete­sebb, de ez megfelel az új párt politikai érettségének. — Sok minden nem tet­szett, például Keserű Imre egy-két nyers megfogalma­zása, mindamellett, hogy az általa elmondottak zömével egyetértek. Azonban hiá­nyolom, hogy neveket ő sem mondott. A hangulatot általában az jellemezte, hogy azok voltak népszerű­ek, akik azok is akartak lenni — akár jópofáskodás árán is. Sokszor érzelmi-in­dulati elemek döntöttek az észérvek helyett. — Az látszott kezdettől fogva, hogy az eldöntötték végrehajtása óriási munka lesz, csak mi, küldöttek eh­hez kevesen vagyunk. Oda- tartozásomat aláírásommal én is regisztráltam, bár nem titkolom, vívódás ered­ménye volt. — Még frissen a hatásol- alatt tájékoztattam az alap­szervezeti titkárokat — sa­ját régi szervezetemben —, próbáltam a hátteret is ér­zékeltetni. Az a benyomá­som — de magam sem va­gyok ezzel másképp —, va­lamennyi időnek el kell telnie ahhoz, hogy minden ember saját magában fel­dolgozhassa az eseménye­ket. — A munkások úgy ér­zik, „elvették tőlük” a párt­jukat — a munkás szó ki­kerülése miatt. Ez azonban nagy tévedés, illetve azok tévedtek, akik eddig azt hitték, hogy az MSZMP a munkások pártja volt. Pe­dig ez nem tény, nem gya­korlat, hanem pusztán dek­laráció volt. Szerintem a Magyar Szocialista Pártban helye van az értelmiségi­nek, a munkásnak, a mező­gazdaságban dolgozónak, a diákoknak és a nyugdíja­soknak is. — A bírálókról csakany- nyit: most még azok is kri­tizálják azt az MSZP-t, akik az MSZMP-ért sem tettek semmit. A választóink többsége azzal bocsátott el bennünket, hogy változtas­sunk! Megtettük. Épp ezért a döntések nem a tagság feje fölött születtek. Ezért a széles akaratból létrejött szocialista pártért szerin­tem érdemes dolgozni. — Sokan nem tudják, nem akarják tudomásul venni, hogy október 7-ével az MSZMP megszűnt, lezá­ródott egy korszak. Akinek MSZMP-alapítási igénye van, az azt újra létrehoz­hatja. Mindenkinek szuve­rén joga, hogy azonosul-e a Magyar Szocialista Párt­tal vagy nem, belép-e vagy nem. De anélkül sem bírál­ni, sem a belépésről bizton dönteni nem lehet, míg ala­posan meg nem ismerked­tek a két alapdokumentum­mal — ehhez pedig el kell azokat olvasni. — Október 31-ig nagyon kevés időnk van. Aki a két alapdokumentumot megér­tette, rátalált bennük a de­mokrácia garanciáira, az ne sokat gondolkodjon..., lép­jen be közénk! Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents