Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-12 / 215. szám
1989. szeptember 12. Kelet-Magyarereeég 3 A kongresszus előtt Színt kell vallani Kérdéseinkre Barabás János, az MSZMP KB titkára válaszol A napokban megyénk életével ismerkedett Barabás János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Vásárosnaményi és ti- szaszalkai útja során munkásokkal, értelmiségiekkel, pártaktivistákkal folytatott időszerű kérdéseinkről eszmecserét. A vitákon résztvett lapunk munkatársa is. Az alábbiakban a vendéglátók és munkatársunk kérdéseiből, s Barabás János legérdekesebb válaszaiból közlünk egy csokrot. — Az úgynevezett egyszerű párttagok egy jelentős csoportjának véleménye szerint tíz MSZMP vezérkara önként dugja fejét a hurokba, mikor elfogadni látszik azt a követelést, hogy a párt vonuljon ki a munkahelyekről. Valóban kivonul? — Az MSZMP vezetése is tisztában van azzal, hogy a tagság véleménye e témában nem egységes, mint ahogy egy sor más kérdésben sem azonosak az álláspontok. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén is élénk vitában alakult ki az álláspont, miszerint az MSZMP-nek nem szabad kivonulnia a munkahelyekről, ám természetesen más pártokat sem lehet onnan kitiltani Az MSZMP nem adja fel a munkahelyi szervezkedés lehetőségeit, ám javasolja, hogy munkaidőben egyik párt se folytasson ott politikai tevékenységet, a lakókörzet légyen ezek szintere, s ne szóljon bele szakmai kérdésekbe — Az ellenzéki kerekasztal részvevőinek többsége viszont határozottan ellenzi a munkahelyeken történő politizálást. Nyilvánvalóan világosan látják, az MSZMP-nek pontosan e helyeken legerősebbek a bástyáik, s ha azokból sikerülne kiszorítaniuk, felmérhetetlen politikai nyereségre tehetnének szert. — Mi nem mondhatunk le azokról a lehetőségekről, melyeket a munkahelyi közösségek nyújtanak. Ez azonban, ismét hangsúlyozom, nem azt jelenti, hogy a párt a munkahelyeken akarja mindenáron politikai tevékenységét kifejteni. Ehhez hadd mondjam el, a munkahelyi politizálás megítélésében szinte ahány ország, annyi szokás. Az NSZK-ban például tilos a munkahelyen kifejtett politikai tevékenység, míg Franciaországban, vagy Olaszországban az üzemekben is működhetnek a pártszervezetek. A spanyol szocialisták a szak- szervezeteken belül hoztak létre szocialista pártcsoportokat, igyekezvén befolyásukat ezeken keresztül érvényesíteni. Egyébként világszerte az a tapasztalat, hogy a baloldali pártok a munkahelyeken szerveződtek, míg a középen elhelyezkedők, vagy a jobboldaliak inkább a lakóterületeken. Én a spanyol példát látom tanulmányozásra érdemesnek. Amiben megegyezés született: A bírák ezentúl nem lehetnek egyetlen pártnak sem tagjai, s megtiltják az az országos főhatóságokon is a pártszervezkedéseket. Nem fognak működni pártok a laktanyákon belül- s nem lehet szervezkedni a sorkatonáik között sem. Egyébként ha nem születik egységes álláspont a három oldalú politikai egyeztető tárgyalásokon e témakörben, a parlament elé kell vinni az ügyet. — Az MSZMP tagjai közül — s persze velük párhuzamosan, csak éppen teljesen más szemszögből, az ellenzéki közül is — jó néhányan értetlenül szemlélik azt a huzavonát, mely a politikai egyeztető tárgyalásokon folyik. Mondván: miért kell a pártnak mindenben engedni? — Az MSZMP .pozícióit nem e tárgyalásokon vesztette el, hanem az elmúlt évtizedekben. Amikor hibás döntések sorozatát hozták, melynek következményeit mindenki láthatja. Hadd szögezzem le nyomhan: ezért a felelősség nem a párttagságot terheli. A közelgő kongresszuson feltehetőleg a felelősség kérdése is szóba kerül majd, s én úgy gondolom, a kongresszus előtt mindenkinek szint kell vallani. Tisztázni kell egy sereg kérdést, már csak azért is, mert bűntudattal nem. lehet a választásokra készülni. — Melyeken a Gallup közvéleménykutatása szerint az MSZMP meglepően ,ió esélyekkel indulhat. Ám ezt az ellenzék enyhén szólva megkérdőjelezi, ők biztosak a saját sikerükben. Milyen szereplést vár pártjától e megmérettetésen? — Az - ország jelenlegi helyzete egy koalíciós kormányért kiált. Egyébként az-t felmérni, hogy melyik politikai szervezet mögött mekkora tömegbázis áll, majdnem lehetetlen. A választási törvényről valószínűleg .sikerül megegyeznünk az ellenzéki kerékasztallal, s azt mondhatom, ez nekünk nem igazán rossz, nekik nem igazán jó. Mi azt szeretnénk, ha a választások ■ minél hamarabb megtörténnének, s a megalakuló új kormány sürgősen hozzálátna a sokasodó tennivalók megoldásához. — Az új kormánynak minden bizonnyal drasztikus lépéseket kell meghoznia, s az abban közreműködő párt, pártok népszerűségi indexe a minimálisra süllyed. Ki vállalja ilyen helyzetben a kormányalakítást? — Az már világos, hogy stabil kormánypárt a választások után egypárti rendszerben sem működhet tovább. A kialakult helyzetben csak a nemzeti összefogás hozhat eredményt, s ennek megteremtéséért egy koalíciós kormány tudná a legtöbbet tenni. A választás időpontjáról kemény viták folynak a politikai egyeztető tárgyalásokon, s nem titok, ellentét van köztük, s az ellenzék között a köztársasági elnök jogköre kapcsán is. ök arra számítanak, hogy győznek a választásokon, s megalakíthatják a kormányt, mi pedig megkapjuk a köz- társasági elnök posztját. Természetes hát, hogy a lehető legkisebb jogkört szeretnék a -köztársasági elnök kezében látni. Ha végleg megfenekle- nek a viták, mi akkor is a parlament elé visszük az ügyet, hiszen az Országgyűlés törvényességét senki sem kérdőjelezheti meg. — A kongresszus minden bizonnyal választóvonal lesz az MSZMP történetében. Bekövetkezhet-e a pártszakadás? — Ma már világosan látjuk, az MSZMP nem igazán politikai párt, sokkal inkább egy meghatározhatatlan konglomerátum, pontosan ebből fakadnak a különböző irányzatok, áramlatok, őszintén megvallva nem szeretném, ha középen szakadna ketté a párt, mert az nem azt jelentené, hogy megalakult két egységes, 350—350 ezer tagot számláló erős közösség, hanem azt eredményezné. hogy a párt számtalan apró pártocskára hullhatna szét, ez pedig senkinek sem az érdeke. Ezt még a legjelentősebb ellenzéki erők is elismerik. Hiszem, hogy az MSZMP-ből hamarosan egy új profilú, szellemű párt formálódik ki, mely az eddigieknél hathatósabban tevékenykedik majd. Billneh ííí/a Indra Nyíregyháza egyik legtetszetősebb épülete a megyei tanácsháza. Szent István és Szabolcs vezér szobrai az építményről tebintélyt-parancsolóan szemlélik a város nyüzsgő életét. (S. A. felv.) Az adóról kérdezik... — Hogyan adózik az ingatlan ajándékozása csalidon belül? Ajándékozáskor, a Polgári Törvénykönyv értelmében az ajándékozó saját vagyona rovására nyújt ingyenes juttatást, vagyoni előnyt a megajándékozottnak. Így tebát az ajándékozó nem adózhat, mert nem hogy jövedelme származna, a saját vagyona Is csökken. A megajándékozottat pedig azért nem terheli adókötelezettség, mert a törvény kimondja, bogy az ajándék mentes az adó alól, viszont illetékköteles. — A borravaló Is olyan ajándék-féle. Az is adómentes? Az már nem. Mert a magánszemély minden olyan jövedelme adóköteles, melynek adómentességét külön jogszabály nem biztosítja. A hálapénzt vagy borravalót nem lehet ajándéknak tekinteni, mert az ajándékozás nem feltételez semmiféle ellenszolgáltatást, sőt kifejezetten ingyenes juttatás, amíg a hálapénz és a borravaló olyan juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben vagy bármilyen előny megszerzése érdekében adnak. (csornai) Amikor jól megy a vállalatnak „Tacepaók” a milliós prémiumok ellen Ellentét vezetők és munkások között Az eddig ismeretlenek által kiragasztott felhívások bizalmatlansági indítványt kezdeményeznek a vállalati szakszervezeti bizottság és a -szakszervezeti tanács ellen, amelynek hibás döntései miatt kaptak a dolgozók párezer, míg a vezetők több száz ezer forintot. A levél követeli e két testület lemondását és egy ideiglenes munkás- tanács létrehozását. Az utolsó sorban pedig felhívja a dolgozók figyelmét, »menynyiben csatlakoznak a javaslathoz, írják alá. A legtöbb ilyen levelet a rendészet dolgozói összeszedték, de a Kémia I, IV, V jelű üzemben, valamint a karbantartóknál és az energia- üzemben aláírások is szerepeltek rajta. Négyszeres nyereség félévkor A levelezések augusztus 22-e után kezdőditek, amikor a dolgozók is megkapták a fiél évi eredményük után járó prémiumukat. A vezetők július havi bérükkel ugyanezt már augusztus 11-én felvehették. Mándoki István igazgató minden köntörfalazás nélkül sorolja a számokat: a vállalati tanács által jóváhagyott igazgatói prémium (csak ez a testület dönthet az első számú vezető javadalmazásáról) : egymillió forint, ennek harmadát kapta kézhez. Az igazgatóhelyettesek 700—800 ezer, a főosztályvezetők 200 ezer, az osztályvezetők 100 ezer forintot kaphattak. Természetesen mindez bruttó összeg. A 18 millió forintból több mint tízmillió jutott az 1500 fizikainak. Azt, hogy mindezt mennyi dolgozó sérelmezi, a kétezres kollektívának hány százaléka, senki nem tudja. Mindenesetre a hangadók, ha lehet így nevezni őket, akik nem rejtik véka alá véleményüket, sokallják a vezetői prémiumok nagyságát és keveslik a sajátjukat. A legtöbbször elhangzó vélemény az, hogy irritálja őket az elosztás. Pedig ez a kifizetés korábban nem volt betervezve. A dolgozók a hagyományos, decemberi pluszpénzről tudtak. A vállalat viszont a kedvező piaci viszonyokat kihasználva, új termék piacra dobásával, megnövelt tőkés exporttal, decemberig a tervezettnél várhatóan 400 millióval több termelési értékkel és ami döntő, félévkor a tavalyi eredmény több mint négyszeresével fennállása óta a legjobb félévet zárta. Az eredmény év végéig a tavalyi tízszeresét is elérheti. Mindezek lehetővé tették egy évközi, soron kívüli mozgóbér kifizetését. Minderről augusztus 8-án a szakszervezeti tanács és az igazgató közösen döntött. Akkorra már ki lehetett számolni a vezetők fizetését, sőt a több száz ezer forintos prémiumokat is, emiatt hárman ellenezték a határozatot. A többiek viszont arra hivatkozva, hogy a pénz mindig jól jön, főleg iskolakezdés előtt, igent mondtak. Nyílt lavél az igazgatónak — A közhangulatot mi érezzük jobban — mondja a három ellenző közül az egyik, Nagyidat Kálmán, a Kémiai IV. üzem részlegvezetője, aki tíz éve főbizalmi. — A dolgozók már korábban is zúgolódtak az aránytalanságok miatt, ami most volt a legnagyobb, hiszen ekkora összegek és ilyen különbségek a prémiumok között még soha nem voltak. Azt javasoltam, hogy dolgozzunk ki olyan rendszert, amely nem ad lehetőségeket ilyen aránytalanságokra. Ráadásul az előterjesztést a mozgóbér felosztására augusztus 4-én kaptuk meg, azután egy hét vége következett, tehát a dolgozókkal nem is lehetett egyeztetni. Szerintem mindenképpen felül kell vizsgálni a kifizetés rendszerét, ezt meg kell változtatni úgy, hogy a dolgozók véleményét is kikérik. Az embereket akkor lehetne megnyugtatni, ha a vezetők idén már nem kapnának pérmiumot, és a maradék összeget a fizikaiak és a nem vezető beosztású szellemiek között osztanák fel. Nekem 30 ezer forint jutott, az üzemben át- lagosah 6700 forintot vehettek fel a fizikaiak. Nehéz szakembert szerezni Ugyanezt javasolja az a nyílt levél is, amelyet a minőségellenőrzési főosztály 8 szakszervezeti bizalmija írt alá, és amelyet az igazgatón kívül eljuttattak az szb-tit- kárnak, a szakszervezeti bizottság és a szakszervezeti Joszif Golman: Dialektika — Az én autóm — gondolta Moszkvics, miközben átvizsgálta a motort, és hosszú utakról ábrándozott. — Az én autóm — gondolta Moszkvics, miután üzemképes állapotba hozta a meghibásodott részt, és hosz- szú utakról ábrándozott. — Az én autóm — gondolta Moszkvics, befényezve az amúgy is fényes karosszériát, és Hosszú utakról ábrándozott. — Az én Moszkvicsom — gondolta az autó lengéscsillapítóján himbálózva, és hosszú utakról ábrándozott. (Mizsér Lajos fordítása) „Tacepaókat” ragasztó fantomok, a szakszervezeti bizottság lemondását követelő levelek, milliomos nagyságrendű kifizetett prémiumok. így lehetne dióhéjban összefoglalni azokat a híreket, amelyek a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárból érkeztek. Az óriási pénzekért a dolgozók elsősorban a szakszervezeti bizottságot teszik felelőssé, mert megszavazta az idei kifizetéseket, emiatt pedig a testület lemondását követelik. lesztés felülvizsgálatát az egész munkáskollektívá nevében kérik, de közös nevezőre nem tudtak jutni azon a megbeszélésén, amelyen rajtuk kívül az igazgató és Ra- duly Miklós szb-titkár is részt vett. — Ahhoz, hogy ilyen jó félévet zárunk — mondja az igazgató — természetesen a munkásoknak Is olyan közük van, mint a vezetőknek. De ezek a prémiumok és a keresetek közel sem olyan ki- ugróak és magasak, ha a Biogalt, a Chinoint, a Kőbányai Gyógyszergvárt nézzük. Egy ilyen versenyhelyzetben meg kell fizetni a vezetőket, anélkül nem tudunk a piacon olyan kedvező helyzetbe kerülni, mint most. Az országnak erre a részére nehezen jönnek rátermett, vezetői képességekkel rendelkező szakemberek. Jelenleg is hiába hirdetünk öt vezetői állást, egyszerűen nem tudjuk betölteni. Ezért nem javaslom a már elfogadott bérfejlesztés megváltoztatását. Akkor, amikor ezt tárgyaltuk, a többség akarata érvényesült, hárman szóllak ellene, a többiek nem emeltek vétót. Ennek ellenére, ha a szakszervezeti tanács úgy dönt, hogy a dolgozók javaslata alapján újra tárgyaljuk, akkor nem ragaszkodom mereven az álláspontomhoz. Sajnos hiába tervezünk 33 százalékos bérfejlesztés, ami meg is valósul, ha nyugtalanság, bizalmatlanság van az emberekben az augusztusi kifizetések miatt. Eddig kevesen tudtak a soron kívüli mozgóbér nagyságáról, hiszen ezt sehova nem függesztették ki, bár nem is volt titkos. Mindenesetre az foglalkoztatja legjobban az embereket az utóbbi három hétben, ami egy idő után a münka rovására is mehet. A „tacepaók” is a nyugtalanságot növelik újabb és újabb felhívásukkal. Ha a felszólítások valóban a dolgozók akaratát tükrözik, akkor érdemes, szükséges mielőbb újra kikérni véleményüket. Még nem késő, hiszen a dolgozók legközelebb decemberben várhatnak prémiumot, míg a vezetők az éves mérleg lezárása után vehetik fel jutalmukat, ami nem elképzelhetetlen, hogy hasonló nagyságrendű lesz, mint augusztus 11-én.
