Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
Magyar fotográfia ’89 Kiállítás a Műcsarnokban Se szeri, se száma mostanában a fotóművészeti kiállításoknak. Igaz, az idén van a fényképezés felfedezésének 150. évfórdulója. E jeles eseményen kívül hazánkban az is indokolja a múzeumoknak e műfaj iránti nyitottságát, hogy Magyarországon — bár a Munkásmozgalmi Múzeumban őrzik a Nemzeti Történeti Fotótár gyűjteményét — nincs önálló fotómúzeum. Ezért adott helyet immár másodízben a Műcsarnok az országos fotópályázat legjobb képeinek, amelyeket Magyar Fotográfia ’89 címmel állítottak ki. A pályázatot biennálé rendszerben, kétévenként hirdetik meg. Részt vehetnek rajta hivatásos és amatőr fényképészek tartalmi, formai megkötöttségek nélkül, két Soós Lajos: Az utolsó út A fődíjas Urban Tamás A rácsontúl (riport a magyarországi börtönökről) című sorozatának egyik képe évnél nem régebbi felvételeikkel. » Nagy érdeklődés kísérte ezúttal is a pályázatot. A zsűri 228 alkotó kétezer felvételéből válogatta ki a kiállításra 81 művész 293 fotóját. S ugyanez a zsűri 28 díjat is odaítélt. Az Ofotért fődíját, az „Arany kamerát-’ Urbán Tamás börtönös Erdély-sorozatával nyerte el. Változatos témák, változatos megfogalmazásban — ez lehetne a summázza a három teremben sorakozó -látványnak. Ezúttal nem az alkotók szuverenitása, inkább a látásmód közössége, a megfogalmazás egysége dominál. Témák szerint sorolta egymás mellé a fotókat a rendező, Baranyi Judit. Vannak itt úti- és városkéErzsébet-díj 1989 Ez év novemberében kerül kiosztásra az Erzsébet-díj. Az „Alapszabály” szerint minden esztendőben csak az elmúlt — (most az 1988/89-es) — évad kiemelkedő művészi teljesítményei vehetők figyelembe. A szakma legkiválóbb képviselőiből alakult zsűri, kategóriánként 5—5 személyre tett javaslatot. A javasolt jelöltekből kategóriánként csak 1 személy lehet a díj nyertese — bár azt mindegyik megérdemel né —. Hogy a legjobbak között ki lesz az első, a Közönség, vagyis az ön szavazata fogja eldönteni. Ezért kérjük, hogy az egyes kategóriákban szereplő 5 név közül, a legjobbnak tartott művész neve mellé egy X jelet tegyen. A kivágott szavazólapot legkésőbb október 10-ig kell „Erzsébet-díj” BP. 13. Pí. 42. 1253 címre beküldeni. A beérkező szavazatok számítógépes feldolgozásra kerülnek és az eredmény hitelességét az ellenőrzést végző állami közjegyző biztosítja. Az ügyet szerető és a játékot kedvelő szavazók között kisorsolunk 20 db ajándékot (technikai újdonságot!) és 60 db belépőjegyet az Erzsébet-díjkiosztó Gálaestre. pék, természetábrázolások, tájképek, állatfotók, aktok, portrék, reklámképek, kísérleti munkák, politikai és szoci- ófotók. Tóth József a legjelesebb magyar fényképészek portréiból állított össze tablót. A versenyen kívül kiállító Hemző Károly fotói és az ugyancsak versenyen kívüli Rév Miklós politikai portréalbuma igazi különlegesség. Üj törvény megszületésére vár a magyar vadászok 35 ezres tábora. Az előzetes hírek szerint az eddigieknél is rosz- szabb idők jönnek a vadásztársulatokra. Még inkább anyagi kérdéssé válik a vadászni vagy nem vadászni problémája. Pedig az emberben meglévő, ősi alapokon nyugvó vadászszenvedély elfojtása vezet tilos ösvényekre. Középkori eleink még szabadon hódolhattak nemes szenvedélyüknek. A Tiszán átkelt Szabolcs, Tas és Töhötöm vezérek népe még korlátozás nélkül űzhette a szépszámú nyíri vadat. A bölény, szarvas, őz és a nagyszámú dúvad lakta erdők kimeríthetetlen forrásul szolgáltak. Szívesen és hosz- szan vadászott itt a „nyíri föld fejedelme”, Szent László is. 1504-ben II. Ulászló V. dekrétumának 18. cikkelyében eltiltja a jobbágyokat a vadászattól, amely ettől az időtől kezdve két részre szakadt. A nemes emberek és az eltiltott nincstelenek vadászati kultúrája más-más irányba fejlődött. Ezután a vadászszenvedély hajtotta szegények titokban kényszerültek vad után járni. Széchenyi Zsigmond így ír erről az Ünnepnapok című könyvében:^;,Megnyílott a rés', hatalmas szakadékká bővült, szembefordította, egymás örök ellenségévé pecsételte a vadászok két ellentétes fajtáját. Csakhogy mindkét fajtának természetében, a szakadék mindkét oldalára vetődöttek szívében ugyanaz a halhatatlan örökség, ugyanaz a szenvedély lobogott!” Ez a „lobogó szenvedély” tette, hogy némely orvvadász szinte művészi színvonalra fejlesztette a vadfogás képességét. Művészi mesterségük űzé- séhez számtalan, már őseink H^ínkkiíssí urui F elszabadult olvasói borzongások és a „Hogy miket mer leírni” — típusú reagálások jellemezték azoknak a nyolcvanas évek elején, gyarapodó számban megjelent tanulmányoknak és könyveknek a fogadtatását, melyek a magyar társadalom beteges politikai vonásait közérthető nyelven elemezték. Legjobban talán az irodalomtörténészből kiváló társadalomtudóssá lett szerző, Hankiss Elemér diagnózisai 'kavarták fel az akkor (meg) nyugodt közélet állóvizét. A támadások .és rajongó dicséretek össztüzében publikált elemzések mondandóm szempontjából legfontosabb „emléke”, hogy széles körben olvasták és gyorsan a könyvesboltok hiánycikkeivé váltak. Tartok .tőle, hogy ma más a helyzet. S ezt nem a divatos pesszimizmus vagy a már-már kötelező aggódás mondatja velem, hanem azok az óhatatlanul rendezetlen és hiányos csokorba szedhető gondolatok, amelyek Hankiss Elemér új könyve, a „Kelet-európai alternatívák” olvasásakor zavarták nyugalmamat. Nem a könyv tartalma, netán stílusa aggaszt, hiszen témája igazán aktuális, nyelvezete pedig gördülékeny. Többek között a kelet-európai régió viszony- rendszerében a magyar társadalom 1945 utáni fejlődési (?) kényszerpályájának és jelen válságunk sokoldalú elemzése mellett különböző gazdasági és politikai reform-forgatókönyveket (szce- náriókat), és a szerző által valószínűnek tartott „Nagy koalíció” kialakulásának folyamatát ismerteti. Mindezt imponáló gazdagságú szak- irodalomra támaszkodó indoklással és korrekt hipotézisekkel fűszerezve, a szabadság, és az uralkodó elit fogalmainak középpontba állításával. A következőkben azokat az általam fontosnak tartott problémákat próbálom vázolni, amelyek miatt (sajPolitikai kulti nos) nem lesz a „Keleteurópai , alternatíváknak” a korábbi Hankiss-fcönyvekhez hasonló intenzív fogadtatása. (Annak ellenére, hogy ilyen összefoglaló politikai munkák ismeretére most lenne igazán szüksége a széles nagyközönségnek.) Hankiss könyvével kapcsolatban azt az általánosan hiányzó jelzőt emelem ki, ami a rendszerben, folyamatokban gondolkodás és a globális összefüggéseken nyugvó ítéletek készségeként fogalmazható meg. Azaz, a jelen politikai történések és az elengedhetetlenül fontos múltértelmezések olyan értő szemléletének a hiánya, amely pártállástól és politikai meggyőződéstől függetlenül, nem demagóg szólamokat, kiragadott eseményekhez és személyekhez kötött ítélethalmazokban realizálódik. A bizonyos értelemben tudathasadásos szocializáció utóhatását nem könnyű társadalmi szinten is érzékelhető módon kiküszöbölni, mivel nem egykönnyen változnak az adott politikai kuLtúra racionalitását irányító mentális elem ék. Ugyanakkor a kellően ismert politikai fogalmak rendszerében zajló, összefüggéseken alapuló gondolkodást a megélt politizálás pozitív élménye alakítja igazán, amely — véleményem szerint — csak akkor lehet társadalmi szinten pozitív, ha a gyakorlat ismeri és figyelembe veszi a szaktudományok jelzéseit. Tehát hiánypótló és fontos az elmúlt évtizedek és jelenünk politikái folyamatait tudományos alapossággal, — temészetesen akár vitathatóan is — összefüggések és ufoSÉkeztetések láncolatán keresztül elemző minden most megjelenő írás. Mint Hankiss új könyve. A rohanóan változó hazai történések örvendetes kísérője, hogy a politika les tettebb zugainak titk gyorsan és többé-kev alaposan tájékozódhat állampolgár. Számomra is annyira az informác lyam mennyisége jelea gondot, mivel a lapok, tiikai tárgyú könyvek sz rodása természetes jele: Hangsúlyozom: a múlt értelmező írásözönt, a moárdk hosszú sorát, a lag (tisztességes) legális gyár nyelvű megjeleni Gyilasz találkozásain?1' írását Sztálinnal w legújabb független, der ratiikus, nemzeti folyói a saját jól körülhatár* kommunikációs fűnk, belül fontosnak tartor Problémám nem a dósain tálalt hírlap csák vagy az igazán'n. (politikai) informf mennyisége, sőt — bízó értelemben — minősége, nem az, hogy megtörté mindezeknek a differc,. ha kell, értéke szerint ) szűrt olyan feldolgo amelyet nem indulati mi utasítás vagy elfr hanem egy józanul összevetés jellemez. A másik gondom — r-e hetően nem hosszú idei az, hogy 'csak szűk érte ségi réteg isimeri. a Gór Csaba, Ágh Attila, B Mihály és mások ne\ fémjelzett nyolcvanas elejétől a magyar politic domány egyre intenzív váló elméleti és empii kutatásainak azokat az < menyeit, melyeket nem rülhet ki egyetlen poli giai tárgyú összegzés Távol áll tőlem az a 1 nalom, hogy politikatudi nyi értekezések fi „össznépi vitatáborrá” v. az ország. Csak azt remélem, nem vízió .annak a folya nak a kiteljesedése, a során a túlpolitizált t; -dalmi gyakorlatot, — a hamis vagy nem létező e zésekre épült — lassan Rövid kalandozás a vadászat történetében Régi idők orvvadászai által is ismert és használt eszközt használtak fel. Ilyenek a hurkok, melyeknek több válfaját is alkalmazták. Használatban voltak a fekvő, álló és felrántó hurkok. Csapdáztak borító, önműködő, ütő, zúzó és szorító csapdák segítségével. Vermeket ástak a vad járásába, melyek tetejét ágakkal borították, kiöntötték vagy kifüstölték a kisebb állatokat lyukukból. Lépeztek és mérgeztek, használtak alkalmi fegyvereket (bot, ólmosbot, kés, nyárs) és a vadűzésbe beleadták minden fortélyukat, ravaszságukat. Ismerték a hajítófegyvert és á különböző íjak, számszeríjak használatának titkait. Ám amint a vadászatban is megindult a tűzifegyverek diadalmeneté (XIV. sz.), az orvvadászok körében is általánossá vált a különféle puskák használata. A Nyírvidék 1892, október 23-i számában hosszú elbeszélésben mutatja be az ismeretlen tárcaíró egy pákász vadászatát, aki „Kostyál Ádám uramnak a sújtásos öltönyök, jól feszülő atillák nagymesteréknek megrendelésére nagy” kócsagokat zsákmányol:. — „Lassan arcához illeszti az renyújitott rozsdást, Czéloz tán ha megfehérlik a esi gén a kócsag gallér, akko vetkezik egy irtózatos d nás a kuruevilági szers ból. öt-hat, sőt néha töbl mes madár marad ott. A dás megtette kötelességét ha gazdájának megmozd: fél pofájában minden f rettentő töltéstől.” Az orvvadászatot a tői mindig üldözte. 1867-tc csendőrjárőrök ügyeltek hogy az orvvadászok ne hessék magukat biztonsá A XIX. század második 1 Orvvadász fegyverek a baktalórántházi érd zeti múzeumban. (Meggyesi László felvétele) 8 KÖSZlNHÁZ: 1. BALKAY GÉZA 1. CSÁKÁNYI ESZTER 2. DARVAS IVÁN 2. KOVÁCS ZSUZSA 3. KERN ANDRÁS 3. KÚTVÖLGYI ERZSÉBET 4. KÉZDY GYÖRGY 4. TAKÁCS KATI 5. MÁCSAI PÁL 5. UDVAROS DOROTTYA FILMMŰVÉSZET: 1. EPERJES KÁROLY 1. BODNÁR ERIKA 2. GÁSPÁR SÁNDOR 2. ESZENYI ENIKŐ 3. KOLTAI ROBERT 3. HALÁSZ JUDIT 4. MÁTÉ GÁBOR 4. POGÁNY JUDIT í 5. RUDOLF PÉTER 5. TEMESSY HÉDI RADIÖ-TELEVÍZIÖ: i 1. BODROGI GYULA 1. MOÖR MARIANNA I 2. CSÁKÁNYI LÁSZLÓ 2. RÁCKEVEI ANNA • 3. GÁL VÖLGYI JÁNOS 3. SCHUBERT ÉVA i 4. NEMCSAK KAROLY 4. TÖRÖCSIK MARI j 5. SZILÁGYI TIBOR 5. VENCZEL VERA OPERA: 1. BEDE FAZEKAS CSAB^ 1. CSAVLEK ETELKA 2. FARAGÓ ANDRÁS . 2. LUKÁCS GYÖNGYI 3. GULYAS DÉNES 3. MÉSZÖLY KATALIN 4. KÄLMÄNDI MIHÁLY 4. PITTI KATALIN 5. NÉMETH JÓZSEF 5. ROST ANDREA I. SZÍNMŰÍRÓ, j. rendező 1. EÖRSI ISTVÁN 1. ASCHER TAMÁS 2. GYURKOVICS TIBOR 2. BÉKÉS ANDRÁS 3. NADAS PÉTER 3. BOZÓ LÁSZLÓ 4. SPIRO GYÖRGY 4. GYARMATHY LÍVIA 5. SZÉKELY JÁNOS 5. ZSÁMBÉKI GÁBOR K. DÍSZLET-L. HUMORISTA 1. CSÁNYI ÁRPÁD 1. GALAMBOS SZILVESZT. 2. FEHÉR MIKLÓS 2. PETERDI PÁL 3. LANGMÁR ANDRÄS 3. SINKÓ PÉTER 4. VÁGÓ NELLY 4. SZILÁGYI GYÖRGY 5. VOGEL ERIC 5. TRUNKÓ BARNABÄS A beküldő neve: ............................................................................... címe: ...............................................................................
