Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
1989. szeptember 9. 5 Hétvégi Interjú A nemrég lezárult küldöttválasztáson az MSZMP októberi kongresszusára delegáltak közé választották dr. Papp Lászlót, a mátészalkai városi kórház igazgató főorvosát. A héten a küldöttek megválasztották tisztség- viselőiket és ő a személyi ügyek szóvivője lett. Hogyan és milyen körülmények között esett rá a mátészalkai MSZMP-tagság választása, milyen programmal vesz majd részt az illetékes bizottság munkájában? — 1974. óta dolgozok a megyében, külön-, ben ózdi származású vagyok. Nyolcvanötben kerültem Mátészalkára és röviddel ezután neveztek ki a kórház igazgató főorvosává. A mozgalmi munkában már annak előtte is résztvettem, azóta pedig csak szélesedett tevékenységi köröm. Már Csengerben is pártbizottsági tag voltam, az MSZMP-nek pedig 22 éve, egyetemista korom óta vagyok tagja. A Mivel állt ki a jelölőgyűlésen a tagság elé? — Rövid tízperces programbeszédet tartottam. Úgy gondolom, hogy elmúltak az idők, amikor végeláthatatlan szónoklatok jelentették a programokat. Beszédemben a következő néhány jelszó köré építettem mondanivalómat: Béke szükséges, működő társadalom és gazdaság, valódi demokrácia, jogállamiság és felzárkózás Európához. A gazdasági stabilitást pedig az elmondottakkal kapcsolatban mindegyikhez hozzá lehetne fűzni Természetesen konkrétumokkal kell megtölteni ezeket az önmagukban általánosság szintjén mozgó programpontokat. Ezekre is kitértem. Olyan pártra van szükségünk, amely képes a többpártrendszer viszonyai között politizálni. Szocialista és demokrata értéket kell, hogy szerepeljenek az ideáljai között. Ne uralkodó, hanem szolgáló párt legyen az, ami a kongresszus után az MSZMP-t követi. A megye leszakadását meg kell állítania annak a szervezetnek, ami a megyei pártbizottság utóda lesz. A halmozottan hátrányos helyzet úgyszintén- a felszámolandó tényezők egyike szükséges, hogy legyen. 0 Nem lehet tehát megkerülni problémákat, bár az utóbbi időben mind többen mondják, szűnjék meg politika és a gazdaság összefonódása. — Magam is ezen a véleményen vagyok, de minden pártnak amelyik kormányozni akar, rendelkeznie kell gazdasági programmal. Megyénket az első világháborút lezáró békeszerződés annyira hátrányos helyzetbe hozta, elvágta természetes érintkezési pontjaitól, amit kiheverni azóta sem tudunk. A tőkehiány nyomasztó és ezt meg keil szüntetnünk. A mindenáron való munkahelyteremtést elvetendőnek tartom, mivei éppen itt Szatmárban nagyon jól megmutatkozik: a leányvállalatok, gyáregységek előbb-utóbb elsorvadnak, a beléjük fektetett pénz eltűnik. Adó- és más kedvezményekkel lehetne idecsatolni működő tőkét és egy ilyen program kidolgozása sürgető feladat pártunk itt dolgozó gazdasági szakembereinek 0 A gazdasági problémák bármennyire súlyosak is, úgy érzem, ezen a kongresszuson nem szerepelnek majd legelső napirendi pontok között. A mai MSZMP véleményem szerint három nagy platform áramlatára szakad. Unnék aki a személyek kiválasztására is közvetíti majd megyénk párttagságának akaratát, igen jól kell eligazodni ezek között. — Ez a hármas tagozódás mostanában valóban egyre markánsabb arcot öli. A reform- körök, melyeknek munkájában Mátészalka városában magam is részt veszek, úgy látom, hogy a polgári demokrácia néhány vonását tartják vonzónak, amely szememben is elfogadható. A nyugati szociáldemokráciák valóban olyan sikereket értek el az életszínvonalban, a szociális ellátottságban, a békében és nyugalomban, amelyet a mi létező szocializmusunk nem tudott elérni. Ez a mi szisztémánk és a hatalmi struktúra kimerítette tartalékait. Mindazon aj tál a reformkörök elhangzanak — hangsúlyozom, hogy csak véleményem szerint — túlzó megfogalmazások is. Ennek ellenérv nagyon hasznosnak tartom létezésüket, his. • a párton belül alkotó vitát ők kezder n.eztek eddig. © Elég nehéz meghúzni válaszvonalat közötte és a centrum között. — Talán szükségtelen is, hiszc gyes emberek az egyes kérdésekben ei' nézeteket vallanak, radikálisak, vág kevésbé radikálisak. De mielőtt még a kik . sokról szót ejtenének, a bal altern&i : ól beszélnék. A Münnich ~'erenc Társa. és a Marxista Egységplat rmra gondc lyan emberek alkotják ezt a platformi: -.ikben 40 év megszokott beidegződései m Inak. akiket az elmúlt hónapok törté sok esetben megsértettek. Személyi iládi kötődéseik vannak a mögöttük Ír * évszázad eseményeihez. Magas poszti k mentek nyugdíjba és ma megmosolyogják mások azokat az elveket, amelyek alapján ők ott dolgoztak. Sok a félelem körükben. Ezek után pedig a közép: amint említettem reformistának vallom magam, mégis tisztelem az ide húzó, higgadtságra intő párttagokat és pártvezetőket. Ahelyett, hogy most és itt állást foglalnék bármelyikük mellett, hadd mondjak valamit. Mindegyikből azt az elvet teszem magamévá, amelyik az önkormányzatot célozza, és nem tagadja, hogy a diktatúra olcsó és gyors, de hamar működésképtelenné válik, a demokrácia lassú és drágább, de működik. £ Igaz, hogy ön néhány hét múlva egy bizottságban személyek neve mellett kell, hogy állást foglaljon,* elfogadja vagy elvesse, most azonban mégsem lenne sportszerű tőlem, ha ebből a munkából előzetest kérnék. Mégsem kerülhetem el, hogy kérdezzem: a magyar politikai élet féltucatnyi meghatározó személyisége közül ki az, aki szimpatikus. Nevek nélkül, tulajdonságaik által. — Az általános emberi értékek hangoztatása egy időben teljesen kihalt a politikai szótártból. Mostanában hallani ismét ilyeneket és hiába tűnnek csak szólamoknak, ismét hozzá kell szoktatni füleinket befogadásukra. A szeretet, a türelem, a szolidaritás... Ezekre a szavakra gondolok. A politika iránt érdeklődő ember el tudja dönteni, hogy az ön által is említett személyiségek közül ki mekkora tőkét halmozott fel ezekből az értékekből. 0) Szavaiból arra következtetek, hogy szervezeti változásokra is javaslatot kíván tenni. — A Magyar Szocialista Munkáspárt évtizedek óta. megcsontosodott szervezeti rendszerét át kell adni a múltnak. Amint az manapság lépten-nyomon bebizonyosodik, rugalmatlansága oda vezetett, hogy lassacskán működésképtelenné válik. A centralizáltsága, az információ egyutas rendszere, a bürokrácia túlburjánzása mind-mind olyan vonásai, amelyek funkciózavarát okozzák. Sokkal kisebb szervezetre van szükség, viszont amilyen arányban csökken a létszám, ugyanolyan arányban kell, hogy növekedjék a felkészültség, az akciókészség. Ez a folyamat tavaly, a májusi párt- értekezlet után már megkezdődött és ütemesen előrehaladt. Mindezzel azonban nem oldódnak meg a problémák. Nagyon sokszor végiggondoltam mire lenne még szükség, és ara a következtetésre-jutottam, hogy néhány eddig példa nélküli újdonság bevezetése sem nélkülözhető. Ezeket természetesen csak a kongresz- szus hagyhatja jóvá. — Valóban. Véleményem szerint a kongresszus a küldöttek mandátumát meg kellene, hogy hosszabbítsa egészen a következő 1 r.gresszusig. Ezáltal a most megválasztott delegátusok — akik különben az eddigi legdemokratikusabb módon kapták mandátumukat — közbeeső időben a párt parlamentjét alkotnák. Kardinális kérdésekben néhány nap alatt ki lehetne kérni a véleményüket, nem csak összehívás útján, hanem a megyei koordinációs irodák által is. Ezzel elérkeztem *a következő újításhoz. Szerintem ugyanis a megyei pártbizottság, mint intézmény fölött szintén eljárt az idő, hiszen a hatalmi centrum a választások után teljes mértékben a megyei tanácsra fog szállni. A megyei küldöttcsoport így aztán, mivel legitimitásához nem fér kétség, átvehetné a megyei pártértekezlet után a megyei pártbizottság munkáját is. Ugyancsak szokatlan, de úgy gondolom, hogy a párt választmányába, amely szintén előzmény nélküli képződmény, minden tagot a területen, tehát esetünkben a megyében kellene megválasztani. Ezzel véget lehetne vetni az ilyen intézmények eddigi fővároscentrikusságá- nak. Az ide utalt kérdések és eldöntésére váró problémák így mindenképpen ütköznének az ország valamennyi térségének érdekeivel. Magát az elnökséget egyáltalán nem biztos, hogy azokból az arcokból lenne szerencsés összeállítani, akik manapság és az elmúlt hónapokban leggyakoribban szerepeltek a képernyőkön. Q Amikor végignéztem a megyei küldöttcsoport félszáz tagján, már ott is tetten- érhető volt ez az effektus. Űj arcok, fiatal emberek. — Nincs ez másként az ország további részein sem. Biztos vagyok benne, hogy a mostani köldöttválasztás igen mélyről merített. Bizonyította, hogy az MSZMP, dacára annak, hogy fogyóban van, végtelenül szilárd és nagy kádert.artalékokkal rendelkezik. A bizottságunkban és azon leszek, hogy senki s : hatódjék meg pusztán azért, mert némelyiknek a pozíciójába fog kerülni a jelöltlista összeállítása. Sokkal súlyosabb tartalma lesz ennek a döntésnek: a nép és az orzság sorsa. Be kell építenünk néhány biztosítékot és féket a szervezeti rendszerbe. Nem csak névleges, hanem vilóságos visz- szahívás lehetőségére van szükség a posztoktól függően vagy a választmány, vagy a kongresszus részére. Szűkebb rotációs időszakot kell meghatározni és ami a legfontosabb, kiskapu nélkül. A párttagság akaratának letéteményese a kongresszus és a delegátusok véleménye két plénum között. Az ehhez szükséges infrastruktúra — elsősorban a hírközlésre gondolok — már ma is rendelkezésre áll, csak finomítása elengedhetetlen. 0 Még az eddiginél is erőteljesebb fogyókúra az, aminek ki akarja tenni a pártapparátust. Jól érzékelem? — Igen. A pártállamnak vége, szükségtelen tehát a hatalmas apparátus. A politikusaink azonban a többpártrendszerű viszonyok között még az eddiginél is nagyobb információs, tudományos és politikai munícióval kell hogy rendelkezzenek. Az ehhez szükséges tanácsadói gárda felkészültsége a legmagasabb fokon kell, hogy álljon. Hogy ennek mi lesz a formája, azt a kongresszus után, alapos munkával szükséges kidolgozni. 0 Végezetül egy olyan kérdés, amely manapság országunkban bízvást mondható, minden állampolgárt foglalkoztat, pártállásra való tekintet nélkül. Lesz-e pártszakadás, marad-e az MSZMP, egyáltalán mi várható a kongresszustól? — Lehetőleg meg kell akadályoznunk a pártszakadást, de nem mindenáron. A centrumhoz közelebb eső jobb és bal szárnynak meglátásom szerint ugyanez az álláspontja, és csak a két szélső „mezőben" látok eltökélt szakadási szándékot. Ne vegye ezt tőlem senki elvtelen kompromisszumra hajlásnak. Végiggondolva hazánk jelenlegi, majdnem azt mondhatom törvényen kívüli és uralkodó nélküli állapotát, valamint a világpolitikai összefüggéseket, percek alatt végzetesre fordulhatna a helyzet, ez esetben nem túlzás, a történelem menete. Az MSZMP azonban mai állapotában nem maradhat meg. Az én személyes álláspontom, hogy Magyars Szocialista Néppárt néven kell megalakulni örökösként egy politikai szervezetnek. A népen a bázist értem, amely végre szakít, azzal, hogy osztályozzon munkást, parasztot és értelmiségit, az ideológián pedig a szociáldemokrácia haladó értékeit magáénak valló szocializmust. Ésik Sándor ... is nehéz vigasztaló szavakat találni annak, aki úgy vélekedik, hogy az egyre inkább lábrakapó piacgazdaság körülményei között a gazdag még gazdagabb, a szegény még szegényebb lesz. Ismerősöm kemény munkával is éppencsak any- nyit kereső munkásember, hogy szűkösen, egyik hónapról a másikra tudjon élni családjával — panaszolta például a minap, hogy kinyílik a bicska a zsebében, valahányszor hallja a közismert reklámot, amely az egyik bank véleményét így tolmácsolja: „Nálunk a pénze dolgozik Ugyanez a munkásember tette hozzá keserűen: ha ő inaszakadtáig gürcöl, akkor sem tud annyit félretenni, hogy helyette a pénze dolgozzék, neki magának kell megfeszülnie, ha kenyeret akar tenni az asztalra. Nagycsaládból való, nem örökölt, nem nyert a lottón, s ha meg is fordult a fejében, hogy beszáll valamiféle vállalkozásba, az üres marka láttán kinevették. Nagyon sokan vannak ebben a hazában, akik ilyen gondokkal küzdenek, akik csak lesik, hogy az új körülmények között egyesek miként villognak pazar házaikban, opálszürke nyugati kocsijukban, s engedhetik meg maguknak a több tízezres nyári vikendet valahol a tengerparton. Dőreség volna azt hinni, hogy az ilyen emberek — bármilyen dühösek, vagy elkeseredettek is — nem gondolják végig logikusan az új követelményeket. Tisztában vannak vele, hogy a jelenlegi gazdasági gödörből az eddigi állami atyáskodással nem lehet kijutni, s hogy a — divatos szóval — piacorientáltság és a teljesítményelv szigorú érvényesítése csillanthatja csak meg a reményt, hogy apadjon a tengernyi államadóság; hogy nem zabálhat- ják a ráfizetéses cégek a nemzeti jövedelmet, is hogy sem az állam, sem a vállalat nem játszhatja el a szóbeli Róbert bácsi szerepét. Bizony, változnak az idők, igazodni kell az új követelményekhez és ez egyeseket fájdalmasan érint. Mégsem hiszem, hogy mindez törvényszerűen kapitalizálódást jelent; hogy ez a gazdasági megújhodás, a magánszféra felélénkülése, a repriva- tizálás arra alapozna, hogy itt tömeges elszegényedés következzék be. Hiszen — folytatva a vállalkozói logikát — az új szisztéma csak akkor funkcionálhat, ha a merész és kockázatos elképzeléseket jólfelkészült, szorgalmas, de jól megfizetett emberek hajtják végre, s ezáltal lesz fizetőképes kereslet. Es itt van a nagy bökkenő! Amíg a magánszférában — butikok, panziók, építkezési vállalkozások, stb. — magasak i keresetek, addig az ezeket és tízezreket foglalkoztató yiás, állami, szövetkezeti munkahelyeken ez távolról sincs így. A képlet tehát egyszerű: úgy kell dolgozni a nagyvállalatoknál is, mint a magánszférában és akkor kiegyenlítődhetnek a kereseti különbségek. Ügy kellene, de ma még nincs úgy. Ehhez az szükségeltetik, hogy minden munkahelyen vállalkozzanak és ikockáztassanak, mint a kisebb szervezetben; hogy csak annyian legyenek, amennyi munkaerőre valóban szükség van, s hogy a lustának, a képzetlennek ne adjanak menlevelet, hogy a jót ott is fizessék meg, s a rossz nyerje el méltó „jutalmát”. Nyílttá, a közösség által ellenőrizhetővé szükséges tenni a kereseteket a valós teljesítmények szerint, hogy ne vághassanak zsebre súlyos tízezreket olyanok, akik „beosztásuknál fogva” erre jogosultnak érzik magukat, miközben akik húznak, legfeljebb utólag tiltakozhatnak az ilyen aránytalanság ellen. Így is rendet szükséges tenni a munkahelyeken, méghozzá minél előbb, akárcsak az egyes vezetők busás hasznát eredményező, gyakorta indokolatlan árfelhajtásban. A sokat emlegetett szociális védőháló ugyanis nem véd meg az elszegényedéstől, legfeljebb a létminimum megtartásában segít. Ha nincs is esélyegyenlőség a gazdasági küzdelemben, legalább a munkahelyeken igyekezzenek megadni az esélyt arra, hogy aki tehetséges és szorgalmas — éppen a teljesítményelv szerint — „állami körülmények között” is tudjon meggazdagodni. Mert aki lépéshátránnyá l indul, annak az akaratát, felzárkózási törekvését tisztességes szándéknak kell tekinteni. Angyal Sándor Az MSZMP jövőjéről y Itetol a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE
