Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

1989. szeptember 8. Kelet-MsgyaroraBág Közösségben alakuló egyéni programok Megszabadulni a vadhajtásokul küldöttekhez Megválasztották az MSZMP kongresszusi küldötteit megyénkben. A küldötteknek világos, egyértelmű — az ál­talánosságokat mellőző — saját programmal kellett a he­lyi pártközvélemény elé állni, elmondani elképzeléseiket. Tisztességes versenyben választották meg őket küldöttnek, vélhetően a pártdemokrácia rég óhajtott normái szerint. A frissen megválasztott küldöttek közül kérdeztünk meg néhányat arról, van-e már kész programjuk, vagy még ezután formálják végle­gessé a tagsággal való be­szélgetések alapján, s egyál­talán milyen kérdések fog­lalkoztatják őket ezekben a napokban, amikor már egy hónap sincs a kongresszusig. Megnyerni a parasztembert Kiss László (Tiszalök, a Királyéri Víztársulat igazga­tója). — Az egyik legfontosabb dolognak azt tartom, hogy a tagsáp érdekképviseletét he­lyezzük új alapokra, ezért a vezetőtestületeket a jövőben választmányok — nem pedig bizottságok — formájában tudom elképzelni, ahol elvá­lik a végrehajtó, a feladato­kat megoldó és azok haté­konyságát, eredményességét ellenőrző szerepkör. Az új forma szerint a nem hivatá­sos pártmunkásoknak érde­mi beleszólás jutna a párt ügyeibe, s így a szó igazi ér­telmében az egyszerű párttag is közvetlenül részese lehet­ne a politika alakításának, nem maradna puszta végre­hajtója, mint eddig. — A gazdaságpolitikánál szintén komoly változásokra lesz szükség, ugyanis a párt még mindig nem foglalkozik ti programjában sem eléggé a parasztsággal, amelyre vi­szont a különböző alternatív szervezetek, mozgalmak már rájöttek és ők igyekeznek megnyerni a vidék lakosságát saját politikájuknak. Még túlságosan munkáspárti az MSZMP, holott nagyon sok múlik majd — az országgyű­lési választásokra is gondo­lok most — a falusi lakosság aktivitásán, azon, hogyan tud­ja az MSZMP megnyerni a vidéken élő embereket a po­litikája számára. — Ügy gondolom, a kül­dötteknek a megbízóik, a vá­lasztóik helyi érdekeit is kép­viselni kell. Ez a nyíri me­zőségnek nevezhető tájegysé­günkön élő 30 ezer ember ér­dekeit is tartalmazza, akik a korábbi években, évtizedek­ben nagyon jól megfértek egymással, valahogyan köze­lebb voltak egymáshoz, mint az utóbbi években. Voltak gazdakörök, ipartestületi és egyéb egyletek, szellemi-kul­turális közösségek, s érdekes módon ' soha nem okozott nagy gondot a másság, le­gyen ez vallási, . vagy egyéb természetű különbség. Ezt szeretnénk napjainkban élet­re kelteni, ezért a legtelje­sebb együttműködésre törek­szünk minden faluban az al­ternatív szervezetekkel, pár­tokkal, hisz egy sor alapvető, mindenkit érintő kérdésben nincsenek közöttünk véle­ménykülönbségek, azonosak az érdekek. Nem bíznak a vezetőkben Dr. Pásztor Benjámin (ke- mecsei állatorvos): — Én sem a magam véle­ményét tartom az "sődle- gesnek, hanem annaa a hat község párttagságának érde­keit, álláspontját szeretném képviselni, amely megválasz­tott küldöttnek. Nekik tarto­zom felelősséggel beszámo­lással. Akkor felelek meg a várakozásnak, ha maximáli­san szem előtt tartopi az ál­taluk elmondott véleménye­ket. — Tapasztalataim szerint az egyik probléma, hogy o tagság nem bízik a párt leg­felsőbb vezetésében. Ügy tartja, az utóbbi két évben inkább csak beszélnek, ered­mények nélkül, s nem moz­dul előbbre a párt lényegi megújulása, ezért tart ott az MSZMP, ahol tart. Túl sokat foglalkoznak a múlttal a párt felsőbb vezetői, s el­hanyagolják a jelent —, s ahogyan az egyik párttagunk fogalmazott — ezért talán veszélybe kerülhet a jövőnk. — Hiányolják, hogy a párt megtisztulása jegyében az előrelépés még nem olyan eredményes, mint arra szük­ség lenne. Sok még a párt so­raiban a korrupt vezető, aki továbbra is fontos beosztás­ban van, s ami nagyon árt a párt tekintélyének. Akkor számíthatnánk eredmények­re, ha olyan programot sike­rül megalkotni, amely nem­csak a párttagság egy ré­szének — mondhatom így is, a pártarisztokráciának — ha­nem a párttagság egészének az érdekeit fejezi ki és azt sajátjának vallhatja — a tíz­millió magyar is. Azt is fon­tosnak tartom, hogy minél előbb szabaduljon meg a párt a vadhajtásoktól — gon­dolok akár a szélsőbalra, akár a szélsőjobb oldalra — mert ez a továbbhaladást ne­hezíti, s nagy terheket ró a pártra. Elveszi az energiát más fontos feladatoktól... Szélsőségek nélkül Tóth Tibor (Baktalóránthá- za, a Vertikál Ipari Kisszö­vetkezet elnöke): — Fontosnak tartom, hogy legyen mindenkinek egyéni véleménye, saját álláspontja, de mint küldöttnek, elsősor­ban a választóim álláspontját kell képviselnem, ami persze az alapvető kérdésekben le­het azonos a saját vélemé­nyemmel. A későbbiekben is ez lenne a követendő a párt­ban. a tagság véleményére épülne a kidolgozandó prog­ram, nem pedig megfordítva. Maximálisan egyetértek a megújulás szükségességével, s az engem megválasztott párttagok véleményét is to­vábbadva a szélsőségektől mentes politikai program ki­dolgozása és megvalósítása mellett voksolok, amelynek hitelességét éppen az adja, hogy benne a párttagság tö­megeinek a véleménye fogal­mazódik meg. — Bevallom viszont azt is, hogy mint küldött, még a felkészülés elején tartok. A következő napokban találko­zom újra a választóimmal, hogy minél több egyéni vé­leményt. álláspontot ismerjek meg, s ezeket is felhasznál­hassam a koncepcióm kidol­gozásánál. Most a tapasztalat- szerzést. az emberekkel való termékeny eszmecserét tar­tom az egyik legfontosabb dolgomnak. — Az MSZMP önmegha­tározását említem elsőként, amely nekem is gondot okoz. Arra gondolok, hogy a párt­nak pontosan meg kellene határozni az elvi-filozófiai alapállását, amire a politiká­ját építi, s amelyek nélkül nehéz a célokat is meghatá­roznia. Kinek a pártja akar lenni az MSZMP, ez itt a kérdés, amelyre rövidesen választ kell adni. Az is fog­lalkoztat, hogy a párt dol­gozza ki a gazdasági életben követendő politikáját, persze nem a régebbi gazdaságpoli­tika szellemében, hanem kör­vonalazza világosan — az át­lagember számára is érthe­tően és vonzóan — milyen gazdasági célok követését tartja szükségesnek, hogy az ország kilábaljon a bajokból. — Ezen túl állást kellene foglalni abban a most még vitatott kérdésben: valóban annyira perdöntő a párt szempontjából, ha megma­radnak a munkahelyi alap­szervezetek? Ezzel nem azt mondom, hogy fel kell oszta­ni az MSZMP meglévő mun­kahelyi alapszervezeteit. Az sem árt, ha egy-egy munka­helyen van egy helyiség, ahol az emberek összejönnek — munka után és nem a ter­melési kérdésekről — beszél­getni, politizálni. De az a vé­leményem: attól még nem válik tényezővé az alapszer­vezet. csak a tagjainak a hi­teles állásfoglalása, megbíz­ható munkája és a közért való munkálkodása révén. Ezért pedagógus mivoltom miatt is jónak találom, ha — akárcsak a régi időkben — az iskola lenne az egyik ta­lálkozóhelye a politizálni, mű­velődni akaró embereknek, s nem feltétlenül, bár ez kezd felkapottá válni, a presszó, vagy a vendéglő. Annak el­lene vagyok, hogy a pártok — egymással versengve — bevonuljanak a munkahe­lyekre, s azok a termelés, a munka helyett az egymással való rivalizálás színterei le­gyenek. Páll Géza Ili hftlvon Határidőre elkészült Penylge központjában az új általános iskola. UJ llClf Cilin Kömörő, Mánd és a székhely község diákjai egyműszakos tanítása is megoldódott. (M. K. felvétele) ... I gödöllői egyetemhez tartozik a mezőgazdasági lölskola Értékes kelengyét vittek a házasságba A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium elő­terjesztésében a közelmúlt­ban a kormány megtárgyalta az ágazati felsőoktatás fej­lesztésével kapcsolatos elkép­zeléseket, amelyek között az is szerepelt, hogy' a jövőben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Fő­iskolai Karaként működjön a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola. A javaslattal az Elnöki Tanács is egyetértett, így a most kezdődő tanévben, tehát szeptember elsejétől már ebben a formában foly­tatja munkáját az intézmény. Az integráció részleteiről Szabó Zoltánt, a MÉM osz­tályvezetőjét kérdeztem. — A főiskola és az egyetem között eddig is volt együtt­működés Közös „háztartást” is jelent majd, hogy most szorosabora fűzték kapcsola­tukat? — Csak részben. A főisko­lának eddig önálló költségve­tése volt. Most is elkészítik majd a saját tervezetüket, és amennyiben igazodnak a rea­litásokhoz, nem valószínű, hogy ezen változtatnánk. Így kerül majd be az ő költség- vetésük az egyetemébe. Vagyis azzal együtt tárgyal­ják majd meg, fogadják el — természetesen a főiskola kép­viselőjének részvételével. Meg kell mondanom, ami a bérfejlesztést vagy az ellá­tást illeti, eddig, pontosab­ban az utóbbi időben itt bi­zonyos automatizmusok mű­ködtek, tehát a Pénzügymi­nisztérium szabta meg a kvótát. A fejlesztésekről pe­dig külön döntöttek. A jövő­ben ennek módja attól, függ majd, milyen forrásokat kí­ván felhasználni az intéz­mény. — Miért látják célszerű­nek az integrációt? — A nyíregyházi főiskola fő profilja a gépészképzés. Üe van gépészmérnöki kara az egyetemnek, sőt, a szintén hozzá tartozó mezőtúri főis­kolának is. Ennek sok pár­huzamos, ésszerűtlen fejlesz­tés volt a következménye, amit most ki lehet és ki is kell küszöbölni. Másrészt a repülőgépvezető-képzés Nyír­egyházán nagyon komoly szellemi kapacitást és műsza­ki bázist hozott létre, ami az integrációval része lehet az egyetemi képzésnek is. Azt is mondhatjuk, a mezőgaz­Kinek a pártja? Szűcs Andrásné (Kisvárda, a Császy László Gimnázium és Szakközéniskola tanára): r öbbszörös jubileumi év az idei Lengyel Árpád számára. A múlt században születeti nyugdíjas tanító ebben az évben töltötte be a kilenc­venedik évét, néhány hete ünnepelte feleségével a hatvanadik házassági év­fordulóját, hetven évvel ez­előtt kapta meg diplomá­ját, és kezdte el a tanítást. Most a tanárképző főis­kola ünnepi tanévnyitóján újabb diplomát kapott, olyat, amilyennel igazán kevés pedagógus dicseked­het, rubindiplomát. A be­cses okiratban a követke­zők olvashatók: „A Nyír­egyházi Magyar Királyi Ál­lami Népiskola tanítóképző intézetben hetven éve szer­zett oklevél alapján köz- megbecsülésre méltóan tel­jesítette hivatását.” Ezért a rubinoklevél. A'kilencven éves Árpád bácsi nyíregyházi, szép csa­ládi házában maga nyit aj­tót. Büszke, hogy bár áz egészsége nem a régi, járás közben botot nem használ. Tősgyökeres nyíregyházi, élete nagy részét is itt él­te le. Családi ■ indíttatás juttatta a pedagógus pályá­ra, édesapja tanfelügyelő volty A tízgyerekes család­ból egyébként négyen let­tek pedagógusok. A tanulást és a pályakez­dést az első világháború meglehetősen nehézzé tette, Ruidiplm olyannyira, hogy a román megszállás miatt társaival nem is tudta időben leten­ni a vizsgát. Így képesítés nélkül kezdte el a tanítást a tiszaberceli református iskolában, ahol kántortanító lett. A felső négy osztályt tanította úgy, ahogy a régi időkben lenni szokott, min­det egyszerre. Amíg az egyik osztállyal hangosan foglalkozott, a másik mate­matikai példákat oldott meg, a harmadik fogalma­zást írt, a negyedik esetleg rajzolt. Néhány hónapos berceli tanítás után Szakoly következett, ahonnan több év múlva került a nyíregy­házi református iskolába, majd innen jó tíz év után Felsősimára. Itt többnyire az alsó négy osztályt nevel­te. 1961-ben ment nyugdíj­ba, több ezer gyermeket ta­nítva meg az írás. olvasás, számolás mesterségére. Büszke arra is, hogy évekig cserkészcsapat-vezető volt. Lassan harminc éve szo­morú ilyenkor szeptember táján, hogy nem várja a katedra, az öreg padok, ay tudásra éhes és olykor ra­koncátlan. vidám gyerekek. Szerettem a tanítást, lát­tam a gyermeki ragaszko­dást, a szülők háláját, — s ez elég volt nekem — mondja szerényen. Nézegetjük a szép ottho­nát, több festményt ő ké­szített. Amatőr, jó képek. Mostanában már emléke­zéssel, csöndes olvasgatás­sal telik az idő, hűséges fe­lesége társaságában. Három gyermeket neveltek fel, az unokák és dédunokák is gyakran ellátogatnak hozzá­juk. Kérdezem, milyen taná­csot adna egy pályakezdő tanítónak. — A tanító szakmailag felkészült legyen és szeres­se pályáját, a gyermeket. Akkor a tanítás csak gyö­nyörűséges lehet. Bodnár István dasági főiskola ezzel a „ke­lengyével” lépett a „házas­ságba”... Mindez tovább emeli az oktatás színvona­lát. Olyan elképzelés is van, hogy a jövőben a mezőgaz­dasági főiskolai kar esetleg egyetemi kar lehet. — Milyen változásokra kell számítani a főiskolán? Most mindent átszerveznek? — Nem, erre nincs szük­ség. Abban kell a közeli jö­vőben dönteni, kik, hányán képviselik majd az egyetemi tanácsban a főiskolai kart. — Gödöllő nincs éppen a szomszédban. Nem jelent ez hátrányt? — Véleményünk szerint a távolság nem fog gondot okozni, Mezőtúrral sem vol­tak ilyen problémák. S Nyíregyháza még jobb hely­zetben is lesz, mert amint hallottam, ők ebben a hó­napban telefaxot kapnak... Szeretném elmondani, hogy a gödöllői egyetemnek kiter­jedt kapcsolatrendszere van, külföldön is, ami szakmailag nagyon hasznos lesz a nyír­egyháziak számára is. És még valami: az integrációval megnő az egyetem helyi ér­dekeltsége, felelőssége a me­gyével szemben. Különösen vállalatgazdasági szakembe­rekre van szüksége ennek a térségnek, és ebben sokat se­gíthet az integráció. Ugyan­akkor az egyetem „ernyője” alatt nagyobb mozgástere lesz a főiskolának is. — Nem egészen értem, mi­re gondol... — Eddig, ha a főiskola meg akart valamit valósítani, akkor azt fűvel-fával egyez­tetnie kellett. Most viszont csak az egyetemmel, amely­nek joga van minden új kez­deményezésről önállóan dön­teni. Ez lényegesen leegysze­rűsíti a dolgot. Gönczi Mária A Telefonkén Magyarországon Az NSZK-beli Telefunken Electronic GmbH vegyes vál­lalatot alapított Magyaror­szágon autóelektronikai ter­mékek gyártására. A vállal­kozásban három magyar cég, a Remix Rádiótechnikai Vállalat, az Elektromodul és a Mogürt vesz részt. A 72- millió forintos alaptőkével létrehozott vegyes vállalat személygépkocsikhoz szüksé­ges elektronikus gyújtómo­dulok gyártását kezdi meg. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents