Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-05 / 209. szám

1989. szeptember 5. Kelet-Magyarorsxág 3 Egy nyíregyházi lanácsfcizá« utál Összhangot a piti és a dolgozó egészsége közi Törvény készül a munkavédelemről Évente százezer munkahe­lyi balesetről árulkodnak a kimutatások. Nem tudhatjuk, holnap kinek a barátja, is­merőse, családtagja kénysze­rül táppénzre, éppen ezért a munkavédelem mindnyájunk érdeke. Nyíregyházán rendez­ték meg a IV. munkavédel­mi vándorgyűlést, amelyen * részt vett Sólyom Ferenc, az Országos Munkavédelmi Fő­felügyelőség vezetője is. Öt kérdeztük a munkavédelem jelenlegi helyzetéről és jövő­jéről. — Miért Nyíregyházán rendezték meg ezt a ván­dorgyűlést? Az üzemi bal­eseteket tekintve hol foglal helyet Szabolcs-Szatmár- Bereg a megyék rangsorá­ban? — A megyében előforduló balesetekkel nincs összefüg­gésben a rendezés helyszíne. Három éve, a legutóbbi gyű­lésen a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület itteni szerve­zete vállalta a szervezést. A megye baleseti helyzete pedig nem rosszabb, mint az orszá­gos átlag. Annak ellenére, hogy tudomásom van arról, a gépek, berendezések itt kor­szerűtlenebbek, mint az or­szágban máshol, s az elavult technika a balesetek számát nagymértékben növeli. — ön közel egy éve tölti be ezt a tisztséget, de előt­te mint SZOT-titkár. szin­tén sokat foglalkozott a munkavédelemmel. Több mint két évtized tapaszta­latával a háta mögött, ho­gyan latja 1989 nyarán a munkavédelem helyzetét? — A hatvanas évek végé­ig, a hetvenes évek elejéig a munkahelyi baleseteket, fog­lalkozási ártalmakat tekintve javuló tendenciát mutattak a számok. Abban az időben több lehetőség nyílt új gé­pek, technikák alkalmazásá­ra. A hetvenes évek végétől munkavédelmi szempontból már a hanyatlás jelei mu­tatkoztak. A magyar ipar fej­lődése lelassult, s ez rá­nyomta bélyegét a munkavé­delemre. s hatása még ma is tart. — Jelenleg a munkavé­delmet 10 éves miniszterta­nácsi rendelet szabályozza. Régi igény, hogy magasabb szintű jogszabály, törvény foglalkozzon a munkavéde­lem alapvető kérdéseivel. Milyen lesz majd ez az új törvény? — A törvénytervezet alap­elveit a Minisztertanács már elfogadta. A szándékunk az, hogy a törvénynek figyelem­be kell vennie az országban bekövetkezett társadalmi, gazdasági, politikai változá­sokat, illetve a tulajdonvi­szonyok újszerű alakulását. A mostani rendelet nem fog­lalkozik például a gazdasági társaságokkal, az otthoni bal­esetekkel. Célunk az, hogy a törvény mindenkire vonat­kozzon, tisztázza a munka­adó—munkavállaló alapve­tő jogait, kötelességeit, érde­keltségeit, ugyanakkor fo­galmazza meg a lakosság jo­gait és kötelességeit is. Az előbb érdekeltséget említet­tem. Jelenleg Magyarorszá­gon nincs anyagi érdekeltsé­gi kapcsolat a munkáltató profitja és a munkavállaló egészsége között. Továbbá a társadalombiztosítás, a mun­káltató és a munkavállaló egészsége között sincs igazi anyagi érdekeltség. Ebből az következik, hogy nálunk nem védik szigorú gazdasági ér­dekek a dolgozó egészségét. Jó lenne, ha az új törvény mindezeket alapjaiban meg­változtatná. A törvény jogi szövegezése októberre készül el, jövő tavasszal szakmai és társadalmi szervezetek meg­vitatják, s majd úgy kerül az országgyűlés elé. A hatályba lépés időpontja még csak va­lószínűsíthető: vagy 1991. jú­lius 1., vagy 1992. január 1. — Hiába lesz új törvé­nyünk, a gazdálkodó egysé­gek nem fognak több pénz­zel rendelkezni. Hogyan várható el így az előrehala­dás? ,— Való igaz, mindent nem old meg a törvény, de alap­vetően segíthet: önállóságot és felelősséget ad. Ha az anyagi érdekeltség létrejön, lehet fejlődés, de még ez sem minden. A technikát, a tech­nológiát kell korszerűsíteni mindenképpen. A nullára le­írt gépre nemcsak erre a megyében vonatkoznak, ha­Sólyom Ferenc nem számtalan ágazatra, iparágra. Az igazi megoldást abban látom, hogy az egész iparban valódi szerkezetvál­tást kell megvalósítani. A meglévő pénzeszközökét a vállalatok nem arra fordít­ják, amire kellene. Nem épü­letekre, hanem új gépek és technológiák megvásárlásá­ra van szükség, s így talán javulhat a munkavédelmi helyzet. — A munkavédelmi fel­ügyelők az ellenőrzések so­rán mennyire következete­sek? Gondolok itt arra, ha minden szabálytalanságot szóvá tesznek, talán be is kellene zárni némely üze­met ... — Valós a probléma. Ha nincs közvetlen életveszély, előfordul, hogy csak szóban hívja fel a figyelmet a bal­eseti veszélyforrásra, hiszen a felügyelő is tudja, hogy a vállalatnak nincs pénze. Hangsúlyozom azonban. ha életveszélyről van szó. az anyagiaktól függetlenül in­tézkednie kell. — A vándorgyűlésen meg­tartott előadásában beszélt arról, hogy a munkavéde­lemben is kialakíthatók lesznek a különböző vállal­kozási formák. Hallhatnánk erről bővebben is? — Mi egy sor kérdésben már nem kötelezzük a gaz­dálkodó szerveket. s így fennáll annak a lehetősége, hogy a vállalatok nem fog­lalkoztatnak majd akkora munkavédelmi apparátust, mint ma. Képzett szakembe­rek közreműködésével ala­kulhat Kft.. Pjt., gazdasági társulás, s az üzemek meg­rendelésére ezek ellenőrzik a berendezéseket, felhívják a figyelmet a gondokra, s megoldásokat is javasolnak. Ha jól tudom, már Nyíregy­házán is működik két ilyen jellegű társaság. M. Magyar László Szállítják a dohányt Az Idei dohánytermés nem éri el az elmúlt évit és sajnos a minő­séggel is gondok vannak. A szállítások azonban jói haladnak, naponta több termelőszövetke­zetből érkeznek bálák a dohányfermentáló vál­lalat nyíregyházi üze­mébe, amelyeket minő­ségi ellenőrzés után rak­tároznak a további fel­dolgozásig. (Balázs At­tila felvétele) Tovább nő a pedagógushiány n helyzet lehetetlen, vagy a vezetés tehetetlen? A kicsinosított vagy éppen most felavatott, új épület, a zsibongó gyereksereg, a tanévnyitás mindig örömteli izgal­ma is csak idcig-óráig feledteti: sötét felhők tornyosulnak az iskolák fölött. A megyénkben sok tekin­tetben az országosnál is sú­lyosabb gondok sorában em­líthetjük a középiskolák alig elviselhető zsúfoltságát, a há­romszáznál még mindig több szükségtantermet, a pénz­hiányt és ennek részben máris érzékelhető, részben fenyegető következményeit, a szeptember elsejével megva­lósított béremelés keltette csalódást — valamint az úgy­nevezett „személyi feltéte­lek” további romlását. Képesítés nélkül Mivel egyre nehezebb meg­élni, a pedagógusok is kény­telenek többletjövedelmet ho­zó pluszmunka után nézni. Őket erre különösképpen rá­szorítják az ismeretes körül­mények. Arról pedig nem tehetnek, hogy a dohány­vagy uborkatermesztés — ami után ráadásul adót sem keli fizetni — jóval többet, hoz a konyhára, mintha sa­ját szakmájukban túlórázná­nak. Noha az utóbbira igen nagy szükség lenne, hiszen hol vannak már azok a bol­dog idők, amikor — mint még négy évvel ezelőtt is — az egy százalékot alig halad­ta meg a képesítés nélküliek aránya ... A most induló tan­évben már legalább 4;7 szá­zalékkal kell számolnunk. Csekély vigasz, hogy a me­gyék sorában ezzel még min­dig a jobbak között va­gyunk. A tanítók, napközis neve­lők létszáma csökkent a leg­nagyobb mértékben. Ez ugyan nem újkeletű jelenség, de míg korábban sok nyugdíjas pedagógus szívesen vállalta a további munkát, az adó miatt most már ők is úgy érzik, nem éri meg a fáradságot. Hiányuk „természetesen” nem a városokat (legkevésbé Nyíregyházát) sújtja. A köz­ségek, a kistelepülések van­nak igazán bajban. Ezen be­lül is elsősorban Nyírbátor, Fehérgyarmat és Vásárosna- mény körzete, amely évek óta képtelen ötről a hatra jutni. Itt arra is van példa, hogy az iskola tantestületé­nek több mint a fele (!) ké­pesítés nélküli. Letelepedési segély A magyarázat — sajnos — kézenfekvő: a pályakezdők az előírt alsó határnál (5200 forint) nemigen számíthat­nak magasabb • fizetésre; szolgálati lakás vagy nincs, vagy ha van is, siralmas ál­lapotban; a tanácsi támoga­tás, az illetményföld hiánya zárja a bűvös kört, amiből sok település nem tud ki­törni. Persze az is előfor­dul, hogy a tehetetlen igyek­szik a lehetetlennel magya­rázni önmaga tunyaságát. De hagyjuk a rossz példákat, említsük tovább a jót: Csa- holcot, ahol minden követ megmozgatnak, hogy minél több pedagógus (és más ér­telmiségi) találjon otthonra a faluban. Teszik ezt oly módon is, hogy személyen­ként százezer (tehát házas­párnak kétszázezer) forint le­telepedési támogatóst, épít­kezéshez ingyen telket ad­nak. Angol- vagy némettanárt még így is, a városokban is nehéz találniuk az általános iskoláknak, sőt, a középisko­láknak is. Ezért egyelőre in­kább csak elvi lehetőség, hogy orosz helyett más nyel­vet választhasson az, akinek kedve tartja. Hosszú évekbe H a manapság az embet valamilyen tanácsko­zásra hivatalos, be­téved, mint meghívott, kül­dött, vendég, netán vitave­zető vagy korreferátor, za­varban van, szinte csetlik- botlik a nyelve, mert a leg­nagyobb jóakarattal sem tudja eldönteni, hogyan is szólítsa, kinek-minek ne­vezze a vele szemben ülő vitapartnereket. így járt az egyik diri is, aki zavarában valami olyasmit mondott a szakszervezeti bizalmi tes­tületi tanácskozáson: „Ked­veseim! Van nekünk egy , igen szép — alig használt ' — megszólításunk.” S szak­társaknak szólította a tár­saságot. Igen ám, csakhogy 1 nem mindenki volt az ő szaktársa. Változnak, az idők, dif­ferenciálódnak a viszonyok és a megszólítások is. Egy­kor, az én gyerekember ko­romban, még a nagyságos, a tekintetes, a méltóságos, az őfőméltósága stb. járta. S Isten mentett meg at­tól, ha valakit nem a rang­ján szólítottunk. Illett, kö­telező (!) volt tudni — s ta­nították is! —, kit milyen titulus illet meg szemé­lyesen, kérvényen, beadvá­nyon, levélben. Ha tévedett az istenadta állampolgár, könnyen a papírkosárba ke­rült a beadványa, s várhat­ta a választ ítélet napjáig. Fordult a kocka, kiment a divatból a tekintetes és a méltóságos, s elérkezett az elvtársozás világa, az uni- formizáltság, hivatkozva az egyenjogúságra, no és az egyenrangúságra. Elvtár­telik majd, amíg az átképzés (valamint a főiskolai, egye­temi képzés szerkezetének módosulása) meghozza gyü­mölcsét; lesz annyi német-, angol-, franciatanár, hogy minden iskolában megvaló­sulhasson a szabad nyelvvá­lasztás. Nyelvszakosok átképzése A pedagógusok részéről óriási az érdeklődés. Mint ar­ról lapunkban is többször ol­vashattak, megyénk az elsők között tette meg a szükséges lépéseket, így az idén a ta­nárképzőn már megkezdhe­tik tanulmányaikat azok a pedagógusok, akik legalább középfokú nyelvvizsgát sze­reztek angolból vagy német­ből. A középiskolai — szin­tén nyelvvizsgával rendelke­ző — tanárok számára újabb lehetőség körvonalazódik: az iméntihez hasonló, két és fél éves, úgynevezett „zárt kép­zés” a debreceni egyetem angol és német tanszékén. Gönczi Mária sóztunk boldog és boldog­talant, munkást és parasz­tot, ha azonos elvet vallott velünk, ha nem, ha karót vert a földreformkor, ha el­lenezte, ha kiállt az iskolák államosítása mellett, ha tüntetett ellene, ha hitt Is­tenben, s ha tagadta léte­zését. Elvtárs volt az akadé­mikus, az elnöki tanács el­nöke, a postamester, az egykori tekintetes és nagy­ságos, a foglár és az ügyész, a bíró és a rendőr, a kato­na, a lángossütő, a pincér, a zsebes és a smasszer... Mindenki... De változnak- az idők, változnak a meg­szólítások is, mert amikor népfelkeltünk, letűnt az elvtársozás, s feltűnt a pol­gártársozás. Polgártárssá vált az elvtárs, a horthysta katonatiszt és a néphadse­reg tábornoka, a politikai fogoly és a köztörvényes bűnöző, a diák... Minden­kit így illett, így kellett szólítani. Változnak az idők, vál­toznak a viszonyok, s vel^ változnak a megszólítások is. Legújabban a rabtárs megszólításnak van bukéja. S ahogyan lejáratták az elvtárs megszólítást, úgy patinásodik az uram, a höl­gyem megnevezés a köz­életben, s ha diplomatikus Levél nyomán Marad-e a labor? A nagykállói egészségügyi kollektíva nevében fogott tollat egy dolgozó, s kérte, segítsünk, hogy a település lakói számára ne szűnjön -meg a laboratóriumi és a fi­zikoterápiás ellátás az ideg­es elmegyógyintézetben. A megyei tanács egészség- ügyi osztályától kapott tájé­koztatás szerint: az ideg-el­megyógyintézet feltételei a kórházi háttér miatt jobbak voltak — ezért a párhuza­mosság elkerülése végett — a szolgáltatásokat itt vezet­ték be és ehhez a pénzügyi forrásokat a megyei és a he­lyi tanács adta. A későbbiekben az alap­ellátást a városi egészség- ügyi központban szervezik, de a Végleges rendezésig to­vábbra is az ideg- és elme­gyógyintézetben végzik a la­boratóriumi vizsgálatokat és a fizikoterápiás kezeléseket. (dm) akar maradni valaki, de Janus-arcát is megőrizni, akkor a tanácskozásokon manapság hölgyeim, uraim, barátaim, elvtársaim, pol­gártársaim, honfitársaim, kartársaim, sorstársaim, bajtársaim, kortársaim, bé­ketársaim, reformtársaim, fundamentalista társaim, centrista társaim, fidesz- és demisz-társaím, gazdatár­saim, cigány, zsidó, keresz­tyén és keresztény testvére­reim stb. megszólítással tiszteli meg a jelenlévőket. És rájuk bízza a választást. Így nincs sértődés. Csak azt nem tudjuk, va­lójában kit, hogyan is kel­lene hát szólítani. Ki­ben kit tiszteljünk, mert fá­tyol fedi az arcokat, őrzik inkognitójukat az emberek, s bár egyik énjük még elvi­seli az elvtársozást, de a másik már tiltakozik elle­ne. Mindig attól függ, hogy ki kit szólít, ki kivel áll szemben. Cserkész az úttö­rővel, reformista a funda­mentalistával, fideszes a demiszessel, az szdsz-essel, a néppártista az mdsz-essel, az mszmp-ista a centristá­val. Ki tud már itt eliga- . zodni? V áltoznak az idők, vál­toznak a viszonyok, s vele változnak a megszólítások is. Könyör­göm, ha szabadna kérnem, engem szólítsanak csak egyszerűen EMBER-társ- nak. Persze addig, míg ki nem vetkőztetnek ebbéli voltomból. Farkas Kálmán Embertárs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents