Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-27 / 228. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. szeptember 27. Megkezdte munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Nemzeti felelősségünktől vezetve javaslom ezért: gondosan megvizsgálva az úgynevezett sarkalatos törvényeket, mielőbb emeljük azokat törvényerőre! A miniszterelnök ezután kitért arra, hogy a kormány a közelmúltban konfliktusba keveredett a SZOT vezetőségével. Kijelentéseit ma is vállalva leszögezte: a kormánynak, vagy neki nem a dolgozókkal van áthidalhatatlan problémája. Nem tehetjük azt. hogy amíg a választások eldöntik a politikai, hatalmi kérdéseket, addig a kormány kivár, vagy legfeljebb népszerű intézkedéseket igyekszik hozni. Az utóbbi hetekben a beszélgetések sokaságából mind pontosabban érzékelem, hogy egyre többen érzik meg: biztonság és kiszámíthatóság csak a változás által teremthető meg. Azt is tudom és látom, hogyan élnek, milyen nehéz gondokkal küzdenek milliók ebben az országban. Törekedtünk ugyan az átlagnyugdíjak romlását, súlyos értékvesztését az év során többször adott nyugdíj-kiegészítésekkel megfékezni, s bár ez az országnak milliárdos többletkiadást jelentett, ettől sajnos a szegények még szegények maradtak. Tennünk kell, mert ez a helyzet méltatlan és valóban tarthatatlan. Ezért javaslom a Tisztelt Háznak, hogy bizottságaiban vitassa meg az alacsony ösz- szegű nyugdíjjal rendelkezők egyszeri támogatásának ez évi lehetőségét. Ahhoz, hogy ezt a pénzt az érintettek még karácsony előtt megkaphassák, a Tisztelt Országgyűlésnek már októberben döntenie kell. A januári nyugdíjemelés mértékét és rendszerét pedig a költségvetésről és a társadalombiztosítás jövő évi gazdálkodásáról lefolytatandó viták során határozhatná meg. Németh Miklós a továbbiakban bejelentette: azt is vállaltuk, hogy összerendezett formában is önök elé hozzuk, még ez év őszén a kormányzati stratégia legfontosabb elemeit. Nem zavar bennünket az a hang, amelyik koncepció-nélküliséggel vádol, és az sem, amelyik azt mondja: minek már ennek a kormánynak stratégia! Mi nem saját magunkat, nem ennek a kormánynak gyártunk a hatalom megtartásához alibit, hanem az ország, a nép számára keressük a kibontakozás reális útjait. Mindehhez vegyük igénybe a felhajtó erőket! Nyújtsunk először is itthon kezet egymásnak, s a szembenálló erők ne egymás rovására akarjanak támogatókat keresni. Komoly partnereink nem pártokat, hanem az országot fogják segíteni, s nem segéllyel, hanem korrekt együttműködéssel. Ehhez megbízható, kiszámítható partnernek kell lennünk, stabil viszonyokat kell teremtenünk és következetes reformpolitikát kell folytatnunk. A kormány tisztában van azokkal a súlyos veszélyekkel, amelyek az úgynevezett spontán privatizációs folyamattal járnak és amelyek lényege, hogy a vállalatokra bízott állami tulajdon esetenként értékén alul cserél gazdát, visszaélések fordulnak elő. Hosszú távon tehát olyan tulajdonosi rendszer megteremtésére van szükség, ahol a torzulások és a visszaélések kiküszöbölését mindenekelőtt magának a rendszernek a működése biztosítja. — Igaz ugyan, hogy szegények vagyunk, de nem vagyunk koldusok! Ne legyen tehát kétsége senkinek: tisztességünket nem fogjuk áruba bocsátani, értékeinket nem adjuk áron alul. Mert van értékünk, Európa és a világ számára is. Legyen — mert van — saját számunkra is, és becsüljük azt meg. És becsüljük egymást, amíg csak méltók vagyunk egymás megbecsülésére — mondotta a miniszterelnök; végezetül ismét kérve a képviselőket a sarkalatos törvényjavaslatok megtárgyalására. Törvény az útlevélről, a ki- és bevándorlásról A napirendnek megfelelően elsőként Horváth István belügyminiszter előterjesztése hangzott el a ki- és bevándorlásról, valamint a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslatokról. Expozéjában hangoztatta: a két javaslat a kormánynak azt a szilárd szándékát fejezi ki, hogy ez Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának elfogadásával járó kötelezettségeinknek következetesen eleget tegyen. Mindez teljes mértékben összhangban van a jogállamiság kiépítésére vonatkozó megmásíthatatlan törekvésekkel. Horváth István alapvető emberi jognak nevezte a lakó- és tartózkodási hely szabad megválasztását. Ez a többi között azt jelenti, hogy mindenki elhagyhat bármely országot, ideértve saját országát is, és hazájába bármikor visszatérhet. A ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslat mindezekre figyelemmel alanyi jogon biztosítja a kivándorlást, s csak a legszűkebb körben, kiemelkedően fontos társadalmi érdekből korlátozza azt. — A törvénytervezet abból indul ki, hogy a hazatérés joga a kivándorlásénál is erősebb. Ezért Magyarország e jog korlátozás nélküli megadásával kitárja és nyitva hagyja kapuját mindazok előtt, akik a hazába visszavágynak, eltörölve ezzel a rossz emlékű „disszidens”, „emigráns”, „jogellenesen külföldön tartózkodó” bélyegét. A javaslat a külföldiek Magyarországra történő bevándorlását nem tekinti alapvető emberi jognak, hanem azt továbbra is feltételekhez és előzetes engedélyhez köti. — Továbbra sem lehet célunk például az állam biztonságát, a közrendet a köz- egészségügyet, a közerkölcsöt, mások jogait és szabadságát sértő külföldiek befogadása, ezért ezek bevándorlását a javaslat kategorikusan tiltja. A ki- és bevándorlásról szóló törvény megalkotása szükségessé teszi a külföldre utazásról és az útlevélről szóló hatályos szabályok korszerűsítését, ezért is kerültek együtt az Országgyűlés elé. A külföldre utazásról és az útlevélről szóló hatályos törvényerejű rendelet is alapvető állampolgári jognak tekinti a külföldre utazást. A törvényjavaslat elfogadásával tizenkilenc — ma már indokolatlan — korlátozó rendelkezés szűnik meg. A megmaradók alapvetően megegyeznek a kivándorlás korlátáival. A parlament elé került javaslat már nem korlátozza a külföldön tartózkodás időtartamát, ezáltal megszünteti a jogellenesen külföldön tartózkodás fogalmát és a hozzá kapcsolódó szankciókat. A jövőben csak a fegyveresen elkövetett tiltott határ- átlépés minősül bűncselekménynek, a többi eset pedig szabálysértés. A javaslat szerint az útlevél a magyar állam tulajdona. Ennek rögzítése a törvényben megfelel a nemzetközi szokásoknak, és megalapozza azt a jogot is, hogy a külföldi hatóságok által elvett útlevél diplomáciai úton visszakövetelhető legyen. Csökkennek az útlevélfajták. Teljes egészében megszűnik a külföldön élő magyar állampolgárok részére eddig kiadott, és őket indokolatlanul megkülönböztető külön útlevél. A jövőben — függetlenül tartózkodási helyétől — minden magyar állampolgár magánútlevelet kap. Parlamenti pillanatkép Premier az ülésteremben négi vágya teljesült a K képviselőknek: elkészült a szavazat- számláló, amely nemcsak annyit tud, hogy kimutatja, ki mondott igent vagy nemet, s ki tartózkodott a szavazástól, hanem név szerinti listát készít a jelenlévőkről és a hiányzókról is. — Tegyünk próbát — ajánlotta Szűrös Mátyás, az elnök —, nyomja meg mindenki azt a gombot, amelyiket akarja. És megtörtént a csoda. A gép egyből nem jól működött. Kimutatta, hogy 54- en vannak mindössze jelen. Amikor „igen” gombot nyomták meg, akkor már megérkezett a jó szám: 332 képviselő vett részt az ülésszak kezdetén. De volt esemény a kezdet előtt is. A parlament előtti téren egy kis csoport jelent meg, volt némelyiküknél nemzetiszínű zászló és volt egyiküknél egy zöld transzparens, amelyről azt olvashattuk: népképviselőket akarunk... Volt nemzetiszínű zászló másutt is. Amikor Roszik Gábor gödöllői képviselő érkezett, körülbelül tíz gépkocsi követte nemzetiszínű szalagokkal, zászlókkal díszítve. Emlékeztetőül. Gödöllő képviselője az MDF jelöltje volt. És amint Roszik Gábor elfoglalta helyét a Parlamentben, egy percen belül szót kért, s elmondta szűzbeszédét is, amelyben afölötti örömének adott hangot, hogy a pótválasztásokon győztes négy képviselő az ellenzék jelöltje volt. S lesz még kérdése, sőt interpellálni is fog a program szerint. Volt az ülésszak kezdete előtt a Kossuth térnek a tüntetőkön kívül más vendége is. Fiatalok voltak, lapokat osztogattak, amelyiknek egyik oldalát egy zebra előtt álló tolókocsi takarta, másikon pedig ügyük támogatására kérték a képviselőket. Milyen ügyükhöz? Nekik is joguk, hogy a társadalom életének és fejlődésének teljes értékű résztvevői lehessenek. Joguk valóban van, de a lehetőséget a nem tolókocsikban ülőknek kell megteremteni. Balogh József A nemzetközi gyakorlatban sok érthetetlenséget és félreértést kiváltó hazatérési engedély helyett, a külképviseletek magánútlevéllel látják el azt a magyar állampolgárt is, aki ideiglenes külföldön tartózkodása során az útlevelét elvesztette. — A javaslat nem rendelkezik a szolgálati útlevélről. Ennek megszüntetése meglehetősen sok vitát váltott ki a törvényjavaslat előkészítése során. Megtartását azonban nem lehet nyomós érvekkel alátámasztani. A belügyminiszter kérte az országgyűlést: értsen egyet azzal, hogy a törvényjavaslatok hatályba lépéséig 1990. január 1-jéig az eljáró szervek az érvényes jogszabályokon alapuló és a mérlegelési jogkörbe tartozó szankciókat a továbbiakban ne alkalmazzák. Elsőként a ki- és bevándorlási törvényjavaslatról szavaztak a képviselők. A tervezetet módosítás nélkül törvényerőre emelték. A külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslatot a már megszavazott módosításokkal együtt törvényerőre emelték. Berecz János: Új, minőségi kapcsolatok Profi politikusihoz méltóan, leírt szöveg nélkül szólt a ki- és bevándorlási törvényhez Berecz János, megyénk 6-os számú választó körzetének képviselője. Kiemelte, hoigy ez a két törvény új minőségi kapcsolatot teremt a haza és a honpolgár, az ország és az állampolgár között, mert teljes mértékig szabaddá teszi az állampolgárt egy rendkívül fontos kérdésben. A kisember beleszületik a hazába, ezt a kötődést azonban most minden állampolgárnak el kell dönteni. Mélyebb, szabadabb és iga- zabb kötődés lesz, mindenki megválaszthatja hazáját és minden alkalommal dönthet amellett, hogy Magyar- ország, a magyar föld az ő hazája. Számolni kell természetesen azzal, hogy vannak csillogóbb világok, mint a miénk, vannak amelyek most kevesebb gonddal küzdenek. Ez különösen a fiatalok számára lehet vonzó, talán ez meg is zavarhat fiatalokat, bízunk benne azonban, hogy tapasztalataikkal és bölcsességükkel mégis ezt a hazát választják. De szeretnék rámutatni egy másik oldalára is ennek a lehetőségnek. Talán százados tapasztalat, hogy szellemi kincseinkben gazdagabbak vagyunk, mint a hozzá szükséges anyagi javak biztosításában. Ezért neves, az emberiség kincsét, javát gyarapító nagyságok hagyták el ezt az országot azért, hogy tehetségük jobban szárnyalhasson, hogy tehetségük érvényesüléséhez megfelelő anyagi, nem személyes, hanem a tudományos munkához szükséges nagyobb anyagi bázist kapjanak. Mi büszkék vagyunk rájuk, mert miközben csúfolták a magyar nép nevét, ők gazdagították az egész emberiséget. Ezután nem feltétlenül ennek kell lenni a járható útnak. Különösen erőteljes veszélyt látok abban, hogy mi most a működő tőkét akarjuk ide hozni, s ehhez törvényekben biztonságot akarunk nyújtani. Ám nehogy miközben a tőke felénk indul, a szellemi tőke kifelé induljon, mert akkor határainkon kívül találkoznak. És már a mi számunkra nem olyan hasznos. Tapasztalatokra szükség van, tehát nem azt mondom, hogy a szellemi áramlás ne induljon meg. Szükség van a munkások tapasztalat- szerzésére is, de ennek csak akkor van értelme a magyarság szempontjából, ha visszaáramlik, ha hazajön, tehát egyszerre lehet megtartó haza, visszafogadó haza és befogadó haza is. A hazatéréshez hozzátartozik a jogok biztosítása is, amelyért ez az Országgyűlés nagyon sokat tett. Előtte áll még a sarkalatos törvények megalkotása, s vállalni kell a gazdasági kilábalás lehetőségének megteremtését is. Hozzászólását a napokban elhunyt Ratkó József szavainak felidézésével fejezte be. Ratkó azt mondta: „Mindenütt lehet élni. Mindenütt kell élni. Meg kell laknunk ezt a hazát, meglakni minden talpalatnyi földjét. Magunkévá kell laknunk ezt a hazát. S művelni azzal is, hogy belehalunk .. Vila a Büntető Törvénykönyvről A képviselők ezután megkezdték a büntetőeljárási törvény módosításáról, valamint a Büntető Törvény- könyv módosításáról szóló javaslatok együttes tárgyalását. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter expozéjában kifejtette: — A két törvényjavaslat alapvetően arra a feladatra vállalkozott, hogy az átmeneti időszak igényeihez igazodva végrehajtsa a legszükségesebb módosításokat, újrafogalmazza a Büntető Törvény- könyv állam elleni bűncselekmények fejezetének törvényi tényállásait és — nemzetközi kötelezettségvállalásunkkal összhangban — megreformálja a büntetőeljárás során alkalmazott személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedéseket, erősítve az eljárási garanciákat, szélesítve az eljárás alá vont személyek és a védelem jogait. Először a Büntető Törvény- könyv módosításáról szólt: — A törvényjavaslat egyik célkitűzése az volt, hogy a büntetőjogi fenyegetettség körét az indokolt és szükséges mértékre korlátozza. Nem büntethető tehát a véleménynyilvánítás szűk családi, vagy baráti körben történve, még akkor sem, ha egyébként büntetőjogilag védett értékeket érint. El kellett hagyni azokat a rendelkezéseket is, amelyek a változtatásra irányuló politikai törekvések akadályává válhanak. Ezért törölni kellett például olyan több bűncselekmény törvényi tényállásában is szereplő fogalmat, mint az állami, társadalmi, gazdasági rend gyengítése. Egyértelmű azonban, hogy az állam, illetve a társadalom egyetlen szervezetének vagy tagjának a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos úton való megszerzésére vagy megtartására. A büntetőjognak ezért fel kell lépnie az erőszakos úton történő változtatás ellen. Állam elleni bűncselekménynek azokat a bűncselekményeket kell tekinteni, amelyek az alkotmány elveiben rögzített politikai rendszeri, az állam függetlenségét, területi épségét sértik vagy veszélyeztetik. A törvényjavaslat szakított a jelenlegi pártállam koncepcióval, melyben a párt vezető tisztségviselői az államnak, mint védett jogi tárgynak a hordozói. A bűncselekmény által támadott és a jogilag védett tárgy az alkotmány, illetve az alkotmányon alapuló rend. Tiltani és büntetni az alkotmányos rend elleni támadásokat kell. A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényjavaslat fontosabb rendelkezéseit ismertetve a miniszter kifejtette: — A törvényjavaslat az összeesküvés bűncselekménye helyett két új, az alkotmányos rend védelmét szolgáló törvényi tényállást iktat be a Büntető Törvénykönyvben: az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatását és az alkotmányos rend elleni szervezkedést. Az alkotmányos rend elleni szervezkedést az követi el, aki olyan szervezetet hoz létre. vagy vezet, illetve olyan szervezet tevékenységében vesz részt, amelynek az a célja, hogy a magyar állam alkotmányos rendjét erőszakkal, vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa. A továbbiakban a lázadás, a kémkedés, az izgatás, a kártevés és merénylet új jogi szabályozásával foglalkozott, illetve az államtitok és a szolgálati titok jogi értelmezésével. A büntetőeljárási törvényt módosító törvényjavaslat rendelkezéseiből Kulcsár Kálmán a következőket emelte ki: A törvényjavaslat az előzetes letartóztatás elrendelését a büntetőeljárásnak a vádirat benyújtása előtti — tehát nyomozási és ügyészi — szakaszában is a bíróság jogkörébe utalja. Az előzetes letartóztatás új szabályozása az őrizetre vonatkozó rendelkezések módosítását is szükségessé teszt. Az őrizet leghosszabb tartama jelenleg 72 óra, ezt a törvényjavaslat 5 napra emeli. Jelentősen szélesednek a terhelt és a védő eljárási jogai. Végezetül Kulcsár Kálmán a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésén felmerült javaslatok megfontolását ajánlotta: a rendőri szolgálat követelményrendszerével, illetve katonai bűncselekmények elbírálásával kapcsolatban. E napirendi pontokról szerdán folytatják a vitát. Képviselői indítványra a parlament az ülésszak második felében tárgyalja a következőket: a földtörvény újabb módosítása; az állami tulajdonú, de az MSZMP és más társadalmi szervezetek kezelésében lévő vagyon; javaslat október 23-a nemzeti ünnepé nyilvánítására. Bejelentették hivatalosan is, megalakult a parlamenti képviselők ellenzéki demokrata csoportja. Szűrös Mátyás felkérte a parlamenti irodát, teremtsék meg a képviselőcsoport számára a kívánt munkakörülményeket.
