Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-26 / 227. szám

1989. szeptember 26. Kelet-Magyarország 3 „Üzemzavar” közben... A vagyon kiárusítása? AZ ÄLLAMMINISZTER IS kénytelen volt szembenézni az állami vagyon kiárusításá­val kapcsolatos, a tisztázást egyre sürgetőbben követelő kérdéssel: tud-e a kormány, az MSZMP vezetése arról, hogy — látszólag, jogi szem­pontból teljesen tisztázott módon, a hírek, a hiedelmek szerint viszont óriási károkat okozva — folyik az állami vagyon kiárusítása. Pozsgay -Imre az észak-ke- let-magyarországi megyék kongresszusi küldötteivel ta­lálkozván kapta a múlt hé­ten a költői kérdést: ha a kormányzati erőknek tudo­mása van ezekről az üzletek­ről, van-e eszközük annak megállítására? Ez az ügy rendkívül bo­nyolult. Egyik oldalon állnak a jogos érzelmi kitörések, a nemzeti kívülrekesztettség sajgó bántalma. A másik ol­dalon olyan legalizáló törvé­nyek, amelyeket éppen a párt és a kormány kezdemé­nyezésére fogadott el a par­lament, amelyben nyilvánva­ló az MSZMP-tagok megha­tározó súlya. Vagyis: a párt egvre több fóruma vonja kél- ségbe parlamenti képviselői­nek és politikai vezetőinek döntését. Nevezetesen: a tár­sasági és az átalakulási tör­vényt. Botrány ízű híreket hallot­tunk arról, hogyan privali­zálták a Tungsramot (a Hi­telbank hathatós „közremű­ködésével”, haszonszerzésével egybekötve), a Ganz Jármű­gyárat, az ÁPISZ-t, a Ganz Árammérő Gyárat — és a hí­rek szerint hasonló vágány­ra kíván lépni a világhírű Zsolnay-gyár is. ELEMI, ÁLLAMPOLGÁ­RI ÉS POLITIKAI ÉRDE­KÜNK megakadályozni, hogy a spontán gazdasági folyama­tokban a nemzet szempontjá­ból ésszerűtlenül aknázzák ki a törvényalkotás hézagait. Ezen üzletek révén ugyanis a saját vállalatukat árusító „menedzserek” és külföldi partnereik olyan tulajdonosi pozícióba jutnak méltánytala­nul alacsony áron, amely stá­tus aligha „visszafordítható”. Törvényszerű-e, hogy „a nagy buli” Budapesten szerveződik elsősorban ? A nemzeti tulajdon felvá­sárlása, illetve kiárusítása hetek óta a közvélemény ki­zárásával, jobb esetben utó­lagos és hiányos tájékoztatá­sával zajlik. Nem véletlen, hogy egyre több politikus foglalkozik a dömpingáron történő kiáru­sítással, a sejthető korrupció­val. Távolról . sem csupán hisztérikus tiltakozásról van szó. Messziről látszik ugyan­is a legtöbb esetben, hogy az új részvénytársasági formák megalakítása, a vállalatok részleges kiárusítása külföldi tőkéseknek a legkevésbé ered­ményezi a tulajdon racionáli­sabb működtetését, a működő tőke bevonását. Távolról sem látszik bizonyosnak, hogy az ilyen mondvacsinált rész­vényeladásból új gyárak, gép­sorok jönnek máris működés­be. Gyakori az, hogy a veze­tők egyszerűen „korszerű”, valójában azonban áttekint­hetetlen módon átmentik ha­talmukat, megelőzendő az ál­lami vagyonkezelés rendsze­rének kialakítását. KÉTSÉGTELEN PERSZE. HOGY A KORMÁNYZAT feladja a labdát, és a jelek szerint nem sokat foglalko­zik azzal, ki hogyan üti le. Az állami vagyonkezelés in­tézményének kialakítása is bürokratikus. (Amúgy nem mellékesen az ezzel megbízott kormánybiztos benyújtotta lemondását.) Nyilvánvaló, hogy ez a kormányzati és po­litikai tétlenség előbb-utóbb azt eredményezi, hogy nem a törvények kijátszásával fog­lalatoskodó ügyeskedőket vonják majd felelősségre, ha­nem magát a kormányzatot, illetve az amögött álló párt politikáját, tétlenségét. S aki ezt teszi, jogosan teszi. A pártok versenyében pedig — ugyancsak jogosan — előny­höz jut az állami vagyon ki­árusítását rendkívül erőtelje­sen bíráló ellenzék, annak több pártja. A részvénytár­sasággá átalakult állami vál­lalatok életében ez a kiáru­sítási folyamat nem szül lát­ható változást, nem nagyobb a vagyonérdekeltség, nem korszerűbb a vezetés, a ter­melés. Az pedig végképp irri­táló, hogy egyes vállalatok cégvezetői a partner külföldi céggel összefogva szerezze­nek — a gyár, a vállalat igaz­gatói székéből, de ezúttal ma­gánszemélyként — részvé­nyeket, tulajdonosi részese­dést. Teljesen jogosak azok az észrevételek, amelyek szemé­lyi összefonódásról, a részvé­nyek leértékeléséről, azaz a dömping-kiárusításról szól­nak. Hol az állam? Látja ezt? Nincs eszköze? Ez vol na a szabadság a gazdaság­ban? A Zsolnay-gyárban az igazgató első helyettese szí­vesen eladná a gyárat, mert „30 éven keresztül sokszor csak tehetetlenül nézte, mennyi rendkívüli ötlet megy veszendőbe”. Most, esetleges amerikai bankoknak történő eladásától várja a csodát az a vezető, aki 30 éven keresz­tül — de annak legalább is meghatározó részében — ma­ga is tehetett volna azért hogy a gyár megfeleljen min­den piaci igénynek, a mainál jobban. az Állami tulajdon REFORMJA, a valóságos és ésszerű működtetésre képes tulajdonosi kör kialakítása mindannyiunk nemzeti érde­ke. Ami azonban ehelyett tör­ténik, az árt a közösség ér­dekeinek. Nem hiszem, hogy a kormányzatnak nincs ele­gendő jogi, politikai és gaz­dasági eszköze ezen kiárusí­tás megakadályozására, fel­függesztésére. Nem hiszem hogy a visszatetsző „átalaku­lást” nem lehetne megállíta­ni, hogy ne lehetne ellenőriz­ni olymódon, hogy független Szakemberekből megfelelő testületeket ^ózzanak létre Nem hiszem, hogy e kérdés­ben ki szabad zárni a nyil­vánosságot és a versenyt, hogy el kell fogadnunk, hogy csendben, ellenőrizhetetlenül, titokban „tüntetik el” az ál­lami vagyon egy-egy részét. Egyáltalán: milyen alapon történik egyik vagy másik esetben a vagyon értékelése? Milyen szempontok szerint értékelik (fel) a tőkések ál­tal nyújtott apportot? Nem szül-e torz cserét a magyar vagyon le-, és a külföldi va­gyon felértékelése? Miért nem műköcfik az állami va­gyonalap? Ki felel és miért? A kérdésekre egyelőre nincs válasz. Üzemzavar közben a kiáru­sítás zavartalanul folyik. Gubcsi Lajos ELDŐLT, HOGY A SARKALATOS TÖR­VÉNYTERVEZETEK is be­kerülnek az Országgyű­lés ma kezdődő ülésszaká­nak napirendjébe. Igaz, a háromoldalú kerékasztal mellett nem sikerült kö­zös álláspontot kialakítani^ sem a politikai pártokról," sem a választójogi tör­vényről, sem az alkotmány módosításáról, mégis a képviselők elé teszi a tör­vényjavaslatokat, döntsék el ők, melyik szervezetnek, pártnak az álláspontját vélik legjobbnak, hiszen feltehetően hosszú ideig a most megalkotott törvé­nyek szerint fognak élni. A nagy viták, az egy­máshoz lassan közeledő ál­láspontok megismerése méltatlanul szorította hát­térbe a Büntető Eljárás és a Büntető Törvénykönyv módosítására elkészített ja­vaslatokat, pedig ezek fon­tossága is csak az előbbi­ekével azonos mércével mérhető. Ma csak nyugati filmekben hallhatjuk, ami­kor a nyomozó közli a Az őszi ülésszak előtt Jogaink gyanúsítottal, hogy bár­mit mond, azt ellene fel­használhatják, s az a kije­lentés is ilyen filmekben hallható: csak* az ügyvé­dem jelenlétében vagyok hajlandó beszélni. Pedig ha életbe lépnek az új törvények, nekünk is meg kell tanulni. Bi­zonyára szokni kell majd, hogy központiság helyett a védelem, az ember védel­me kerül az első helyre, s az is hallatlanul nagy vívmány lesz, hogy csak bíróság helyezheti előze­tes letartóztatásba a gya­núsítottat, s ezután nem­csak az első kihallgatást követő időben találkozhat ügyvédjével. AZ EMBER ALAPVETŐ JOGAI szempontjából a szabad véleménynyilvání­tás jogát kell első helyre sorolni. Az új BTK ugya­nis az állam elleni bűncse­lekmények újraértékelésé­vel válik európai törvény- nyé, s nem fenyeget sú­lyos büntetéssel, ha vala­kinek eltér a véleménye az uralkodó pártétól. Ed­dig az állam elleni bűncse­lekménnyel foglalkozó va­lamennyi paragrafus úgy kezdődött, hogy: ha a szo­cializmus ellen ..., az új BTK-ban már nem szere­pel a szocializmus. Ez természetesen nem jelenti, hogy ezután mindent lehet csinálni, de kizárja a tör­vényből a szubjektív ele­meket. És hallatlanul nagy do­log lesz a katonai bíróság hatáskörének újraszabályo­zása is. Érthetetlen volt ugyanis, hogyan kerülhe- tet ítélőszékük elé egy ci­vil, ha szabadságon levő kiskatona cimborájával összeverekedett a bálban, vagy miért került oda a rendőr, a munkásőr, a ka­tonatiszt, ha történetesen elütött valakit gépkocsi­jával. Az állampolgári jog- egyenlőség megköveteli, hogy a örvény egyforma mércével mérjen, így a katonai bíróság csak a sor­katonák ügyében lesz ille­tékes és csak a szolgálati üggyel kapcsolatos, vagy a szolgálati helyen elkövetett bűncselekmények tartoz­nak hatáskörébe. HOGY MI MINDEN FÉR BE a mától számított négy napba, az előre nem jósolható meg, de ezen az ülésszakon döntenek majd a ki- és bevándorlásról, a külföldre utazásról és az útlevélről, s talán az álla­mi számvevőszék felállí­tásáról is. Ha minderre kevésnek bizonyul az idő, akkor október elején foly­tatás következik. * B. J. Négynapos munkahét a Taurusnál Hiányzik két „zöldhasú” Az alternatíva nem ígért biztatót: vagy több mint száz dolgozót elengedtek a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyhá­zi gyárának kempingüzeméből és az ibrányi üzemből, vagy 450 dolgozót részmunkaidőben foglalkoztatnak augusztus 1-jétől december 31-ig. A dolgozók az utóbbi mellett dön­tötték, így heti munkaidejük 32 órára, négy napra szűkült, és fizetésük is ezzel arányosan csökkent. Hogy tudják pótolni a ki­esett keresetet, illetve mihez kezdtek megnövekedett sza-: badidejükben? Ennek jártunk utána a nyíregyházi gyárban. Gyári bérreform A 820 ezres évi kemping­cikkgyártás kétharmadát az első félévben már elszállítot­ták a gyárból, fogad Becser Emil üzemvezető. Mivel idénycikkről van szó. a ter­melés nagy részét a nyár kö­zepéig küldték el a tőkés megrendelőknek. Augusztus ,1-jétől jelentősen csökkent a megrendelés, ráadásul drasz­tikusan kellett a minimumra szorítani raktárkészletüket. Emiatt állították ideiglenesen választás elé a dolgozókat. A nyíregyházi üzemben — bár folyamatos a termelés — döntően a hétfői, illetve a pénteki munkanapot kapták meg pluszként a dolgozók, akik túlnyomó többsége nő. fgaz, hogy a gyári bérreform alapján április elsejétől 20— 25 százalékos alapbéremelést kaptak a dolgozók, de a kern- pingüzembén lévők a munka­időcsökkenés miatt ezt a pluszjövedelmet elvesztették. Bérük havonta átlagosan egy- kétezer forinttal lett keve­sebb. meg sem fordult a fejében, hogy otthagyja a gyárat. Nyáron jo A Nyírtétről bejáró Bagoly Tiborné szerint a nyári ház­táji munkák miatt jókor jött gyarázza, hogy hol kereshe­tett volna munkát, ha innen kiteszik. A kényszer nagy úr, szerinte is a dolgozók a job­bik megoldást választották. A szabászgép mellett Stekler Istvánnak, már két zöldszínű bankjeggyel kevesebbet tesz­nek a borítékba. Az 54 éves szabász a váratlanul jött vá­lasztást hangsúlyozza ki. Az első féléves termelést feszített munkatempóban teljesítették a kempingüzem A foglalkoztatási gondokon a gyárvezetés úgy próbált enyhíteni, hogy 35 dolgozót kikölcsönzött a Nyírség Kon­zervipari Vállalathoz augusz­tus elsejétől egy hónapra. A konzervgyárban három mű­szakban lényegesen többet le­hetett keresni, de a vélemé­nyek megoszlanak, hogy megérte-e. Az ötgyermekes Bódi Gyuláné, aki a szilva és a paradicsom feldolgozásánál segédkezett, kevesli az ezért járó 5879 forintot. Ráadásul a részmunkaidő miatt ennél kétezer forinttal kevesebbet fog hazavinni. Ennek ellenére Bagoly Tiborné és Vályogos György né a biztos munkát és a spórolást választotta. a kevesebb munkaidő. Hoz­záteszi, hogy az sem mindegy, hogy most munkáért rohan­gálna, vagy pedig maradha­tott az üzemben. Egy hold földjükön krumplit, kukori­cát termesztenek, ha idejük­ből kitellik segítenek a csa­lád almáskertjében. Férje is hasonló cipőben jár, így már kétezer forint hiányzó ösz- szeget kell kigazdálkodniuk. Spórolunk a hasunkon és a ruhán, mondja Vályogos Györgyné azt ma­N éha úgy érzem, hogy a kutyám okosabb nálam. Feltehetően ő hasonlót gyakrabban érez. Valahogy úgy alakult ná­lunk a házirend, hogy ő le­visz engem reggel sétálni, én megveszem az újságokat, aztán elballagunk haza. Én leülök az íróasztalhoz, ő le­fekszik a lábamra. Ha gé­pelni kezdek, akkor a ku­tya nyugodt, ha abbaha­gyom a gépelést, akkor mo­rog. Rosszabb, mint egy munkára buzdító feleség. Ráadásul ez a kutya kife­jezetten politikus alkati Esküszöm néha azt hi­szem, hogy ismeri az újsá­gokat Tájékozott is. Tud­ja, hogy mit olvasok. A Népszabadságról a nyak­örv jut az eszébe, a Ludas Matyiről a jégszekrény. A Szabad Szó morgásra kész­teti, a Szabad Föld láttán legelni kezdi az egyetlen cserépnyi virágomat. Ő tud­ja ... Évenként rendszeresen Politikus négy-kéz-láb elviszem az állatorvoshoz a jószágomat és beoltatom veszettség ellen. A kutyám nyugodt. Viszont egyre többet morog, feltehetően azért, mert én egyre nyug- talanab vagyok. Olvasom például, hogy az ország egy megyéjében már megint sztrájkot hirdetnek. Lett légyen, legyen. De a sztráj­kolok ezúttal a hallotszállí- tók és a sírásók. Eay nor­mális embernek erről az jut eszébe, hogy most sztrájkot kellene kezdeni a súlyos betegeknek, valamint a si­ralomházakban élő halálra ítélteknek is. Egy ilyen ellensztrájk nemcsak a bér- követeléseket törné le, ha­nem statisztikailag meg­hosszabbítaná az átlagos életkort is. A kutyám morog, mert nem érti az eszmefuttatást. Ráadásul nagyon jó orra van. Következésképp min­dig megérzi, ha az én író­asztalomra terített közéle­temben valami bűzlik. Olvasom, egy megbukott igazgató nyilatkozatát ar­ról, hogy őt abból a bizo­nyos több ezer fős kollektí­vából senki sem értette meg. Rövid tudósítás szól arról, hogy egy képviselő lemondott, egy másikai visszahívtak, egy harma­dikat megválasztottak. Ol­vasom, hogy a parlament tárgyalni fogja a ... lené­zek a lábamra és az én ku­tyám csendesen alszik. Iga­za van. ha unja. Papírt fű­zök a gépbe, felkapja a fejét, éber. Olyan, mint a társadalom. Azt hiszi, hogy ha én dolgozom, akkor meg­termelem neki azt a bizo­nyos este esedékes koc­kacukrot. Olyan vagyok neki. mint egy Isten,, mint egy népnek a párt, a hata­lom, olyan vagyok, mint aki valamilyen. Ebben a pillanatban rádöbbenek, hogy a gépen minden a he­lyén van, de nekem nem jut eszembe egy betű sem. Meresztem az ujjamat, üt­ni akarok, de ebben a for­ró belpolitikai életben már egy gondolatjel billenté- séhez sincs erőm. L enézek a lábamhoz. Ott messze lent a ku­tyám szinte sír. Szán- nivalóan szomorú. Vala­mit érthet a közéleti vál­ságomból, mert csak bámul, csak néz, aztán már viny- nyog is. Nincs ebben sem­mi rendkívüli. Engem is neveltek. A kutyámat vi­szont úgy látszik én ne­veltem. Bartha Gábor dolgozói és az ezért járó cél­prémiumokat szétosztották a szalagcsoportok között. Ami­kor a gyárvezetés a rész­munkaidős foglalkoztatást ajánlotta fel gyáron belül tízen kerestek más munkát, a többiek maradtak. Az egy- kétezer forint kiesést a csa­ládok nyáron még jobban ki tudták gazdálkodni. Légbetétes ágyak A kereskedők időközben megkezdték a tőkés piac megdolgozását. Amerikai és olasz vevőknek légbetétes ágyakat ajánlanak. Várható­an a tengerentúlról a héten érkezik a tőkés partner, aki tízezer légágyra kötne szer­ződést. Az egészségügyi program keretében vákum és vízágy, kórházi ágybetét, oxigénpárna gyártásával bő­vítenék a kapacitást. Időköz­ben a tervezett áremelkedést is elérte a Taurus, a kem­pingcikkeket már október el­sejétől 15—16 százalékos ár­növekedéssel szállítja. — Január elsejéitől vissza­állítjuk a 40 órás munkahe­tet — mondja Lengel Lajos, a gyár műszaki igazgatóhelyet­tese. — A jövő fél évben ha­sonló termelést kell teljesíte­ni a nyíregyházi és az ibró- ityi üzemnek. A jelenlegi ár­emeléssel és a meglévő kapa­citással megéri a Taurusnak a kempingcikkek gyártása. A választék bővítéséről pedig a kölni és a müncheni vásár- útón megkezdtük a tárgyalá­sokat. Máthé Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents