Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
1989. szeptember 23. Kefet-Magyaronzís 3 Ritmus és önmérséklet MAGÁT EGY ÜJ GENERÁCIÓ tipikus képviselőjének tartja, s bár tiltakozik ellene, láthatóan tetszik neki a politikai fenegyerek-szerep. Orbán Viktor, a FIDESZ választmányának tagja nemcsak a nemzeti kerékasztal hátterét igyekezett megvilágítani mintegy 160 hallgatójának szeptember 20- án, a megyei és városi művelődési központban. Beszállt a FIDESZ-ről ki- alakult-kiala'kított képről és a mostanság őt ért támadásokról, a személyét érintő nem épp hízelgő hangnem okairól. Élénlk színfolt a békés átmenetben az a sajátos, szigorú belső logikájú szervezeti filozófia, melyet ők képviselnék. Szokatlan, sokakat vissza is riaszt éles, indulatos, stílusuk, ugyanakkor a maga módján racionális érvrendszer, mely alapján a FIDESZ összetéveszthetetlen bármely más ellenzéki szervezettel. De — ahogy közeli és távoli múltbeli példák is bizonyítják — a szakmai és retorikai felkészültség, a tisztánlátás képessége ellenére bárki elveszítheti politikai realitás-érzékét, s beleeshet a kizárólagos igazságosztás csapdájába. Álláspontja szerint az MDF „hasbaszúrta magát”, miikor a megállapodás aláírásával paktumot kötött az MSZMP-vel... A POLITIKAI VERSENYSZABADSÁGBAN, az érlelődő szabad választások előcsatározásaiban, a legtermészetesebb, hogy minden politikai szervezet a „saját magáét hajtja’'; de ákkor, ha emellett egy fikarcnyi szándék sincs benne a másik másságának, másképpgondolkodá- sának tiszteletben tartására, nem fogják komolyan venni. Az MSZMP-t azzal vádolta, hogy az mindenkit leíasiztáz, aki politikailag jobb nála. S bár tudomásul veszi az MSZMP-ben zajló változásokat, a reformkom- munistákkal csupán egy közös érdekük van: ne győzzenek a konzervatívok. Ha valamely politikai szervezet ahelyett, hogy türelmes megértést tanúsítana az Iránt, aki többévtizedes örökölt terhével birkózik, — megszabadulni próbálván súlyos hozományától —, to porzókéivá követeli, hogy őt „igenis értsék meg!”, az semmi másra nem vall, mint politikai mohóságra. Sokszor elhangzott az az alaptételük, hogy „a kommunistáiknak menniük kell”. Az MSZMP ellen- ségmivoltát többször hosz- szaaan indokolta, s szervezete nevében (sokadszor) hangosan követelte, hogy az MSZMP adja vissza lopott vagyonát. A TÖBBSÉG SZÁMÁRA HITELES, tekintélyes politikusokat saját népszerűségből „felhasználni” ízléstelenség. Nem bízik sem Pozsgay Imrében, (mert még sohasem vállalta fel nyütan a FI- DESZ-t), sem Nyers Rezsőben. Az efféle politikai kelléktárban egyaránt megférnek egymás mellett az imponáló beszédkészség,, a ritka intellektus, okos érvek és az olcsó fogások, hatásvadász poénok, az olykor cinikus megjegyzések. A harmadik oldalt képviselőket az MSZMP vendégeinek, meghívottá inaik titulálta. Bármely szervezet, mely (annák ellenére, hogy csak három és fél ezer tagot számlál) megfellebez- hetetlen, kíméletlen ítéletsorozatokkal politizál, túlzottan magábiztosnak hat, s hatalmi aspirációkat sejtet. Nagyon fontos dolog a politikában is a ritmus, az energia, az egyéniségek és a szervezet temperamentuma, de az önmérséklet még soha senkire és semmire nem veteti rossz fényt. Meglátása szerint az EKA szakadárokra és aláírókra oszlott, s ezzel egyidejűleg fel is bomlott, hisz nincs lehetőség a további együttműködésre. LESZ MAJD „TÁNCREND” a többpártrendszerben, de valószínűleg kerülni fogják azokat, akik minden partnerüket kérlelhetetlen szigorral, kritikával, bizalmatlanul mérik végig, majd tánc közben önmagukat folyamatosan méltatják, s harsogva sorolják a szomszéd pártok viselt dolgait. A Fiatal Demokraták Szövetsége hamarosan nyilvánosságra hozza teljes választási programját. Szőke Judit Kézi csomézású Békésből Az országban egyedülálló módon, kézi csomózással készítenek szőnyegeket Békésszent- andráson, a Szőnyegszövő Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetnél. Évente kétezer négyzetméter készül ezekből a termékekből, melyek keresettek a francia, NSZK-piacon, de az angol királynő lakosztályában is megtalálható. Másik termékük az iparművész által tervezett kézi szövött szőnyegek, melyeknek jó piaca van a tengerentúlon is. Egy közös vállalkozás bonyodalmai Fizet, vagy elzárjuk a csapot! De ne lepődjünk meg ezen, vámszabad területen járunk, ahol nem lehet csak úgy lófrálni. Rend a lelke mindennek. Így tervezték ezt el annakidején a fehérgyarmati téesz és a nyugatnémet MANZ- cég vezetői is, mikor megalakították a MACOWE nevű közös vállalatukat itt a tu- nyogi legelő szélén. A rendet természetesen nemcsak a belépésre, hanem a konzervkészítő üzem teljes működésére gondolták, ám ez utóbbi valahogy nem akar sikeredni. Most, a hét elején kétségbeesett hang telefonált Tu- nyogmatolcsról szerkesztőségünkbe: a fehérgyarmati termelőszövetkezet be akarja zárni a tunyogi konzervüzemét, veszélyben több mint száz ember munkája. A kapuzárás időpontja szeptember 20., szerda. A helyszínre siető krónikás sztrájkra, tüntetésre, meg efféle demonstrációkra számít — lassan mindennaposak már a hasonló tiltakozások — ám a kapához érve azoknak nyomát sem látni, őszi színekben pompázó legelők, békésen legelésző tehenek, csendes napsütés. Minden a legnagyobb rendben találtatik tehát, csak akkor lepődik meg, mikor egy idősödő úr elkéri a látogató személyi igazolványát, akkurátusán kitölt egy nyomtatványt, majd mindkét okmányt a fiókba teszi. Egy nap haladék A két alapító között már hónapok óta tart a huzavona. A gyarmatiak azt állítják, hogy a nyugatnémetek ki akarnak bújni pénzügyi kötelezttségeik teljesítése alól. míg az utóbbiak szerint a gyarmatiak megsértették a pénzügyi szabályokat. A közös vállalatként működő konzervüzem építési és üzemeltetési költségeinek túlnyomó részét a szövetkezet fedezte, s a közös vállalattól mintegy hatvanmillió forintot követel vissza. Az üzem viszont nem tud fizetni a néIfZ lök a pádon. Ulti nek ott mások v is, beszélgetnek. Mondja az egyik: fáj nagyon a gyomra, úgy érzi, fekélye van. Szedjen rá Béres-cseppet — hallom. Egy másik hang fájlalja a hátát Szedjen rá Béres- cseppet! És ez így megy a végtelenségig. Száz féle nyavalyára egy orvosság. Már unom, de szerencsére jön Stohanek. Sántít. — Mi baja van? — kérdezem. — Fáj a lábam nem látja! — Szedjen rá Béres-cseppet. Ezzel a jó tanácscsal csúcsra járattam a szomszédomat. Bepörög, mint Bősön a vízierőmü turbinája. — Elegem van a Béres-cseppekből — kiabálja. — Mit gondol, mitől fáj a lábam? A Béres-csepp- től! Már harmadik napja állok sorba érte. — Csak nappal? — Éjjel-nappal sor- baáUok, ülök, sőt fekszem. Hálok az utcán a Herbária előtt. — Ahelyett, hogy a rádiót hallgatná. — Miért, mit mond a rádió? Elismétlem, hogy mit mondott a rádió Napi 300—400 ezer üveg Béres-cseppre lenne szükség, de a Herbária nem győzi a munkát, üveg sincs elég, másrészt nehogy azt higyje bárki, hogy a Béres- csepp a Herbáriának olyan nagy buli. A haszon nagy részét elviszi az adó, különben is, az igazgatók nem a Béres-csepp után kapják a prémiumot, hanem'az exportterv teljesítéséért. — Nem érdekel az igazgatók prémiuma, én Béres-cseppet akarok — hörög az expozémba Stohanek. — Azt mondja meg, zulásom van. Ide nézzen! Odanézek. Stohanek gyűri, göngyöli magát. A lábát a nyakába rakja, karját kicsavarja, feje a feneke alá kerül és úgy pózol, mint cirkuszban egy gumiember. — Borzasztó — mondom —, maga egy kész ficam. Magának nincs gerince tartása. — Az nincs — sóhajt a szomszéd. — Most mondja meg, mit csináljak? — Talán szedje a Béres-cseppeket! Nem várom meg amíg a szomszéd a gubancból lábra kap és megtalálja a kezét. A tekintetéből láttam, hogy képes lenne a tettlegességre. Megyek inkább telefonálni. Megtelefonálom a Herbária központjának, hogy ne vacakoljanak már. Kapjon a vezérigazgató és minden igazgató a Béres-cseppek után kiemelt prémiumot, csak legyen elég szer. Aztán mégsem telefonálok. Eszembe jut, ha most azért nincs csepp, mert nem prémiumfeltétel, akkor az sem használna, ha prémium- feltétel lenne. # sten ments, hogy sok prémiumot kapjon a Herbária vezérkara mert akkor sztrájkba lépnének a dolgozók. Példa erre egy Volán vállalat. Be hát miért csinálok én ebből gondot magamnak? Még bedilizek és szedhetem én is a Béres-cseppeket. Ha kapok. Seres Ernő met cég hozzájárulása nélkül, így a szövetkezet vezetősége úgy döntött, a végső megoldást választja. Az üzemben vagy leállítják a termelést, vagy ha nem, a téesz elzárja a vizet. Arra hivatkozva, hogy ezt jogosan tehetik, hiszen a konzervüzemben az ő pénzük fekszik. A legutolsó határidő szeptember húszadika volt, ám ehhez képest meglepően nagy a nyugalom a csarnokban. Az émberek dolgoznak, mintha mi sem történt volna. Ám az irodában más a helyzet. Bakos Béla cégvezető igazgató asztalán halom- nyi telex, mind azt bizonyítva, az üzem vezetője mindent megtesz azért, hogy e természetellenes állapot bekövetkezzen. — A termelőszövetkezet vezetőségétől, vagyis elnökétől kaptunk még egy nap haladékot — mondja. — ez a magyarázata annak, hogy dolgozunk. Egyébként a múlt héten, pénteken volt itt egy munkásgyűlés, ott hangzott el. hogy hétfőn már nem termelhetünk. Aztán ez módosult szerdára, ma pedig csütörtökre. A kft. egyik ügyvezető igazgatója a gyarmati termelőszövetkezet elnöke, s előbbi minőségében utasította a cégvezető igazgatót, hogy a további teendőkig állítsa meg a termelést. Ám ő ezt a másik ügyvezető igazgató. Wolfgang Polsterer hozzájárulásának hiányára hivatkozva tel- jesíthetetlennek ítélte. a szövetkezet vezetősége ezután döntött úgy, hogy elzárja a vízcsapokat. Teljes < képtelenség ? Míg Bakos Bélával a telexeket böngésszük, nyílik az ajtó, két fiatal, fehér köpenyes férfi lép be rajta. Nyugatnémet technológusok. Egyikük, Jörg Meining hitetlenkedve csóválja fejét a bezárás tervén. — Teljes képtelenségnek tartom, s nagyfokú felelőtlenségnek. hiszen egy konzervüzemet nem lehet egyik napról a másikra csak úgy bezárni. A hozzá nem értők is tudhatják, itt rengeteg a romlandó anyag, mely órák alatt tönkremegy, ha nem dolgozzák fel. Egyébként nem ez az első afférünk a téesz elnökével, beleszólt ó már a gyártási folyamatokba is, tavaly pedig egy héten át almát szedetett az itteni emberekkel. Ak én tudomásom szerint a MANZ alapításakor letett törzstőkéhez is hozzányúlt a szövetkezet, ezért a bank zárolta a tőkét, most folyik a per. Minden jel szerint a nyugatnémetek emiatt nem járulnak hozzá ahhoz, hogy a MACOWE hitéleket vegyen fel. ennek híján viszont képtelen a szövetkezet követelését kiegyenlíteni. Ráadásul a szövetkezet által benyújtott számlát irreálisan magasnak tartják, s amíg mindent nem tisztáznak, fagyasztják az ügyet. Azt is a nyugatnémet technológustól tudjuk meg, hogy a számla benyújtása után Budapestről egy szakértőt hozattak, aki szerint az üzemi létesítmény kevesebbet ér. mint amit a szövetkezt által felmutatott számlák igazolnak. A rendkívül szövevényes ügyben legfeljebb egy jogi, műszaki, gazdasági szakismeretekkel együttesen felruházott személy láthatna tisztán, számlák, jegyzőkönyvek, rendeletek alapos átrágása után. Ami biztos: a gyarmati szövetkezet korábban egy másik német céggel határozta el, hogy közös konzervüzemet építenek, ám annak tulajdonosa, váratlanul meghalt, akkor lépett helyébe a MANZ. Kilencszázezer márkás alaptőkét hoztak létre, hatvanöt, illetve harmincöt százalékos arányban. A majd hatszázezres tőke a gyarmatiaké, rájuk várt az üzem felépítése is. Az tavaly augusztusra el is, készült, s megkezdte a termelést. Ám a különféle jogi akadályok miatt a cégbejegyzés csak az idén februárban történt meg, a MACOWE így hitelt nem vetetett fel, s ebben a helyzetben természetesen az üzemeltetés költségei is a termelőszövetkezetre hárultak. A bíróságra vár — A vegyes vállalat mind a mai napig tartozik hatvan- millió forinttal, s a követelésünk még így is minimális — mondja Klapka György téeszelnök, ügyvezető igazgató. Annakidején szerződésben rögzítettük, hogy az építés után a MACOWE a törzstőkénk kivételével, mely 16,5 millió forint, a beruházás összegét nekünk visszafizeti. Mi ötvenötmilliós számlát mutattunk be, ám ezt a németek sokallták. A beruházás költségén sokáig vitatkoztunk, végül mi engedtünk, s megegyeztünk negyvenöt millióban. Egyébként mi is hivattunk szakértőket, ők nekünk adtak igazat, végül mégis mi hajoltunk meg, hogy minél hamarabb megkapjuk a pénzünket. További harminc milliónkban van az üzemeltetés, így már összesen hatvan millió forint után szaladunk, sajnos, eddig mindhiába. Az a szomorú valóság* hogy a konzervüzem a mi pénzünkön termel, a nyugatnémetek pedig zsebrevágják a hasznot. Ezért állíttatjuk le a munkát. A társtulajdonost hátha rákényszeríthetjük ezzel arra, hogy leüljön velünk tisztázni a pénzügyeket. Annak eldöntése, hogy a Zalka Máté kontra MANZ- ügyben végül is kinek van igaza, valószínűleg a bíróságra vár. Ám ahhoz már nem kell szakembernek lenni, hogy csodálkozzon az ember a gyarmatiak naivsággal határos jóhiszeműségén, s mostani kapkodó lépésein Melyeknek, mint már annyiszor ezen a vidéken, most is főleg a munkásemberek látják a kárát. U. I. Természetesen szerettük volna meghallgatni a másik felet, nevezetesen Polsterer ügyvezető igazgatót is. Riportunkat azért nem is közöltük korábban, mert ő péntek reggelre jelezte érkezését. Ám helyette csak üzenet jött, közlekedési nehézségek miatt későbbre halasztotta az utazást. Egyébként a konzervüzemben a termelés mindezek ellenére nem állt meg. Balogh Géza mikor lesz Béres- csepp?! Azt nem mondta meg a rádió? —» Megmondta. Októberben. — Addig én meghalok. Nekem kétoldalú heveny izomla-
