Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. szeptember 2. || Kelet a IRagyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE A bűvös kocka nemzet­közi játék lett. Apró gye­rekek bámulatos rövid idő alatt átrendezik a káoszt, és helyükre forgatják az egyező színű lapokat. Egy barátom képtelen volt megtanulni a titkát. ★ A társadalom kerete a Nagy Kirakós Játék dobo­za. Tízmillió változat. Születéstől halálig próbá­lunk a helyükre kerülni. Magunktól vagy kénysze­rítve, helyeket változta­tunk az országhatár által körbezárt dobozban, — a társadalom írott és íratlan szabályai szerint. Ha el­akadnánk a Nagy Mutató Ujj arrébb tol, átrendez, amíg Frédi és Béni, Vilma és Irma nem lesz belőlünk — amíg ki nem rajzolódik az elvárt klisé. Amikor elnyelik az utol­só Gaudeamus igiturt az almamáter folyosói, akkor éri a kiöregedett diákot az első jelzés arról, hogy a diákélet a végéhez közele­dik. A szívbetegek tudná­nak erről a jelről mesélni, a lét és a nemlét széléről — de ez még csak a társa­dalmi lény belső kihordá­sának a végét jelzi a diák­ban. Az iskolai közösség vattába csomagolt világá­ból tanultán kiléphet a kortalan terepre: választó és választható, mozgósító és mozgósítható, jutal­mazható és büntethető dol­gozó és a dolgoztatható le­het, — sőt ma már mun­kanélküli is. Lehet, hogy nincs is Gaudeamus, csak vihogós séta az erre az al­kalomra varrott tojásszínű szmokingban, vagy kalocsai hímzésű blúzban. Lehet, hogy nem az egye­tem folyosóin kanyarog a hosszú menetelés, hanem a főiskola, gimnázium, tech­nikum, szakmunkásképző, vagy csak a 8. általános vé­gén. Ki itt, ki ott vágja el köldökzsinórját az iskolá­tól. Végigjárják a terme­ket, ahol a társadalom KRESZ-vizsgáira felkészí­tették a jelölteket, az ud­vart, ahol az élet tömeg je­leneteit gyakorolják, a test-test elleni nem-csak- játékot, a könyöklést, bo- dicseket, kiszorítóst, a fé­szekrakás technikáját. Meglátogatják a WC-cso- portot, ahol a tilos bagó­zással a tilalomfa gyümöl­csét megízlelték, az osztály- termeket, ahol az exkated- rát és a demokráciát gya­korolhatták a oktatás mind­egyik percében, a KISZ- termet, ahol a hittanóra he­lyett az eszme-órán az ide­ológia kis-kátéjából kel­lett konfirmálni. Aki nem járta végig a ballagás stációit, mert va­lamilyen ok miatt valahol már korábban lemorzsoló­dott — az már előrébb tart a megismerésben. A ma­gántanulók éles helyzet­ben gyakorolnak. A Nagy Mutató Ujj azonban az ar­ra érdemeseket nem enge­di sokáig tévelyegni. Esé­lyeket ad az elesetteknek, alkalmat az esélytelenek­nek. Szakmunkásból tech­nikus, vagy mérnök is le­het. Megbízható liftek ve­zettek a felső emeletre. SZÉT ... ugrató iskolák, a boldog békeidőben. A nap­pali, éjjel-nappali tagoza­tok mellett létezik esti, le­velező, beüzenő, papírki­osztó tanfolyam. Itt is fel­hangzik; ballag már a vén diák a kurzus végén. De a ballagásnak nincsen svung- ja; áttétele helybenjárás. A többség a főútvonalon áramlik: nappalin ifjan. Amikor végez, az első munkahely a munkához való jog próbája. Van-e állás. Kellek-e, van-e stá­tus; mire kellek? Vizet ge­reblyézni, vagy atlasznak a boltozat alá. Ide nekem az oroszlánt is — de a ki­rályi fizetéssel. Hej, sökféle a munka­hely! Az apámé, a bátyá­mé. Folytathatom a mun­kásdinasztiát — megtap­solnak — alapíthatok ér­telmiségi-dinasztiát — már a vezetésforgóról du­ruzsol az agronómus, pa­rasztságról, meg egyre in­kább az derül ki, hogy me­zőgazdasági munkás, most meg, hogy jó lenne, ha mégis paraszt maradna. Kis ország vagyunk, nin­csenek távolságok. De van­nak színesek és zsíros ter­mőföldek, Szabolcsban az a szólás járja, hogy csak a homokba pisilnek és gye­reket terem a föld. A szé­kes-fővárosban mindenütt aszfalt van. Nincs is elég gyerek. Itt meg a munka terem meg jobban. ★ Vendégmunkások ingáz­nak az éjszaka alagútjai- ban hazáig Budapest, mint a mágnes vonzza magához a pénzt és a munkaerőt. Vasárnap es­te — hétfő hajnalon — ha vonatra szállnak a vendég- munkások — nem ba.j, hogy nem törökök — a szabolcsi olcsóbb ... ma már túladnak azokon is. Otthon a kapu előtt nem volt ideje a kanálison meg­csinálni az átereszt a hét végén — de a fővárosba metrót épített széltében— hosszában ... Itthon csak a vakondnak futja hasonlóra. Az értelmiségi körülnéz az iskolakapun kilépve, és megdöbbenve látja, hogy az iskolavárosban nincsen számára hely — telített a piac kofákkal — valakinek a valakije is elkelt. A szü­lőfalujába, szülővárosába beletemetkezésből elege volt — nem azért tanult, hogy a sárfészekben, por­fészekben, rokoni darázs­fészekben élje le az életét, mint a szülei. A Nagy Mu­tató Ujj odaricskázott egy NAGY KIRAKÓS JÁTÉK egy patkószeggyárat a fa­luba — csináljátok. Ha időben jött az ajándék, maradtak az elszármazni készek. Aki már nekivá­gott az annyi... de voltak jobbágyok is. Szegény gye­rek eladta magát. A 40—80 ezer forint ösz­töndíj, kemény kötelék szigorú kötőfék, befogás­istráng. A vállalat is azt hitte, hogy a Nagy Mutató Ujj átmutatása alapján, hogy csak így tudja a szak­ember utánpótlást biztosí­tani. Gondolta 5—10 évvel ezelőtt. Azóta viszont meg­változtak a piaci viszo­nyok, lelassultak a beru­házások — lassan nem tud­nak mit csinálni. — Hol van már a tavalyi hó-rukk, az új csodapalotát, — ma már csak karbantartás —, holnap tán kairt-karbantar- tás lesz. És akkor betoppan a várva-váratlanul ösztön­díjas — egyből beteszik a talonba. „Ülj le valahová — ha már itt vagy... Ka- bátolj le, ha sokáig ma­radsz ... majd csak csiná­lunk neked is valami mun­kát”. — Boldog idők! Ma már a funkcionáriusok is munkát keresnek. ★ Kiderül a kiművelt em­berfőről, hogy amit ő ta­nult, arra most nincs szükség, vagy nem annyira, ha volna is, nincs státus. Egy logopédus feleség a megyénkben nem tudott elhelyezkedni — selypíte­nek még az igények. Építőgépészt képeznek hosszú éveken át Debre­cenben, talán minden daru mellé egyet-egyet odaállí­tanának az országban, ak­kor is sokan volnának már. A képzett pedagógus meg nem talál gyereket, pláne ha nem is keres. Hja kérem, csökken a népesség! Nosza, pályát módosít! A faluban viszont tárt ka­rokkal várják a képesítés nélküli pedagóg-talant, a könyv-tárolóst, óvatlan-nőt, nép-műveletlent. A helycserékhez a Nagy kirakós játékban azonnal nem tartozik saját lakás. Szolgálati lakás, albérlet, munkásszállás dukál. De kivétel erősíti a szabályt, van lakója a szülői ház vi­zes udvari szobájának is, megvan, villany van, fűthe­tő — a többi meg folyt. köv. A lakásszentelőn az alj­zatbetonon táncolnak a nagyszobában. Jöhet a má­sodik gyerek, van hol felne­velni. Az iskolatárs nem vágott bele az építésbe és meghú­zódott valahol — most kap­ta meg a lakáskiutalást, teg­nap a csoportvezetői, főmű­vezetői kinevezést. Ott is útban van a harmadik gye­rek. A Nagy Mutató Ujj be­tuszkolta a hetes jelű épület 8. emelet 6-os lakásába. f Tessék berendezkedni, tes- J sék beilleszkedni, holnap lakógyűlés. „Ne tessék lift- ! tel költözködni!” A boldog | haver, az újdonsült lakástu­lajdonos a lépcsők felett lát­szik lebegni a nehéz sifon- nal, — boldog. Néhány évig, aztán irigyli azt, aki magá­nak épített. Szülői értekezlet, a szülők akadémiája, fogadóóra. Aki elmegy, csupa újat hall. Foglalkozni kéne a gyerek­kel. Nem tanul, csavarog, felesel, kezelhetetlen, el­vesztette az üzenő füzetét, elvesztette az úttörő nyak­kendőjét, nem vett részt a menetdal-versenyen. Otthon a nadrágszíjjal veri meg az apja. — „Én lálástól-vaku- lásig dolgozok, te meg csa­varogsz?” Hát kire ütött ez a gyerek? A nagy fészekrakás ide­jén nem mentek évekig se­hová — se mozi, se színház, se nyaralás, se külföldi út. Most már lehetne, de nem érnek rá együtt, nem talál­nak közös programot, közös időpontot és nem is kereső­nek. Mert a hajtás tovább tart — egyre nő a rezsi költség, nőnek a gyerekek. Nőnek a távolságok. Nem értenek szót: az egyikkel azért, mert Basic nyelven beszél, a másikkal azért mert a Basic szexuális ige­alakot felszólító módban használja lépten-nyomon. Nyolcadikban az iskolá­ban dolgozatot iratnak. Kit tekintesz példaképnek? A legtöbbnek nincs példaké­pe. A szüleit nem elvétve ír­ja egy-kettő. Mi fociztunk, úsztunk, fára másztunk, tú­ráztunk, vagont raktunk ki, ha pénz kellett — füstölög Béni két fröccs között — ezek már csak cigiznek, szi- póznak. ★ Az apák hamar elkopnak: 40—55 éves korig nálunk a legnagyobb az infarktusok aránya. Ekkor fogy a leg­több alkohol is. A Nagy Ki­rakós Játék nem babra megy. A magára maradt anyák terhét ki kell horda­ni a gyerekeknek. Gyerek­korban dől el, ki kerül vén- ségére boldog családba, pu­fók unokák közé — ki ten­gődik elhagyatva, a bírósági úton tartásra kötelezett gye­rekekkel, szitkokkal be­mocskolt kenyerén. A Nagy Kirakós Játék csoportképe így, vagy úgy — végül is összeáll: Frédik és Bénik, Vilmák, Irmák és gyerekek a kívánt alakzat­ba rendeződnek. Munkahely került — pályamódosítással, vagy anélkül, — a törekvő célba ér, otthon, vagy ide­genben — elszármazik, vagy otthonra lel, kitüntetéssel, vagy javító-nevelő munká­val ki-ki helyére kerül a Nagy Mutató Ujj útmutatá­sai alapján — élete kitelje­sül — sorsa beteljesül. vagy a bérházi kisszobának az öcsküssel megosztva. A házas ember státus- szimbóluma a lakás. A há- zascságák társadalmában a csupasz csigák deviánsok. A csövest üldözi a Nagy Mutató Ujj. A várótermek­ben gyakori a razzia, az életveszélyessé nyilvánított házakat gyorsan elbontják és addig is befalazzák az ajtaját, nehogy beköltözze­nek. Egyre több nyaralón spalettás ablak készül, és az őrizetlen lakótelepi hő­központokra vasrács. A fészekrakást a Nagy Kirakó Játék is fontosnak tartja. A nagyvárosokban emberkertek épülnek. Ha­talmas kocka-házakba szortírozzák a lakóit. Egyikben aludni kell, má­sikba a gyereket beadni, még másikba ennivalót le­het venni... Köztük utak, kiégett fű. Mindegyik ka­litkában van egy aprócs­ka doboz, ezen lehet ki­látni az erdőkre, folyókra, emberekre... (Mindez ma már a múlté. Egyre keve­sebb bérház épülj Légies, hosszú sor áll a kapu előtt. Sorszámot osz­tanak, majd szólítják az embert. Évek telnek el, amíg sorra kerülnek, de nincs visszaút. Addig is al­bérlet. Recsegő ágyak, mat­tal inszagú szekrények. Kös­sön eltartási szerződést, aki unja! Minden megvál­tozik. Úgy élnek a fiatalok és Zsófi néni, mint egy kis család. Szeretet, béke, köl­csönös gyanakvás. És az idő csak múlik, a néni tel­jesen kivirul, udvarlója is lesz. „Vegyünk egy tanyát és kipofozzuk. Állatokat tar­tunk, gazdálkodunk a ház körül — és kivárjuk, amíg a városban kapunk egy la­kást” — Paragrafus: nem lehet, mert külterület és ott építési tilalom van. A külte­rületek ellátását nem tud­ják biztosítani. Se jó út, se jó víz, orvos, iskola, bolt sincs. — „Van egy zártkertünk, vagy egy bérelt földünk. Építsünk rá szerszámkam­rát, 30 négyzetméter elég lesz kettőnknek, úgy mond­ják, akkorát is lehet építe­ni.” — Rosszul hallotta az ál­lampolgár elvtárs. A zárt­kertjük nem elég nagy, így nem építhető rá semmi. Satöbbi, satöbbi... „Épít­sük be apám nyaralójának padlását.” Még egy példa: — Álljunk össze tizenket- ten, vegyünk egy rozoga há­zat, ahol lehet építkezni, és építsünk a helyére egy tár­sasházat. Drága. A rozoga ház 1,5 millió, a még rozo­gább — mert közmű van a közelben — kétmillió. Mi a megoldás? — kérdezhették a fáradt ötletbörzén évekkel ezelőtt. Mára már sokmin­den rugalmasabbra fordult. A beépítési tilalmak csök­kentek, de a telekárak az építés költségei, és a kölcsö­nök kamatai liftet használ­nak földszintes házhoz is. ★ Mindenki megpróbálja a nagy kiugrást. Tessék urak, tessék elvtársak ... a tét.. egy-két három négy, tizen- négymillió — mindenki tett — biztat a krupié, forog a kerék, pörög a labda, — a lottón és totón mindenki merhet, mindenki nyerhet. — Addig is folytatódik a Nagy Kirakós Játék. A Nagy Mutató Ujj Frédit és Bénit telekhez juttatja. Vál­lalati támogatás, örökség, kedvezmények, — tessék rakjatok fészket. Akció in­dul — a gyerek már útban van. Napközben meló a munkahelyen, este túlóra, fusi, maszekolás, kell a pénz a házra. Szülési szabadság, gyes, bedolgozás, bérkötés, ki-ki teszi a dolgát — két emberként. Drágul az anyag, drágul a kétkezi munka. Csináld ma­gad. így tovább tart, de köz­ben kitanulod a kubikos, kőműves, ács, vasszerelő, te­tőfedő, burkoló, festő és má­zoló szakmákat. Vizsgamun­ka a ház. Fogy a pénz, nincs anyag — várni kell — kenő pénz, menni kell, ken­ni kell. Kitanulja az ember egyhamar. A gyerek gügyög, foga van, jár, beszél, úgy károm­kodik már, mint az apja. Szépen rajzol, énekel, jövő­re iskolába megy. Lassan eljön a lakásszen­telő ideje is — igaz hat év kellett hozzá. Egy szobája már lakható — a parketta Univerzum. (Kótics Ferenc grafikája) Kulcsár Attila:- Valóságunk közelképben — 8

Next

/
Thumbnails
Contents