Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-15 / 218. szám

4 Kelet-Magyarpjsz^g, 1989. szeptember 15. Ülést tartott a Minisztertanács Egy héttel azután, hogy nem választották meg a vá­ros kongresszusi küldöttének, csütörtökön délután Debre­cenbe érkezett Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP Elnökségének tagja. Prog­ramjának első állomásán a Medicor Rt. helyi gyárában munkásokkal találkozott, s elmondotta, egyebek mellett azért jött Debrecenbe, hogy megköszönje a rászavazó több mint 6 ezer párttagnak bizalmát és szembesüljön azokkal, akik ellene voksol­tak. Az államminiszter re­ményét fejezte ki, hogy a Medicor munkásaival való találkozás is hozzájárul né­zetei megismertetéséhez, s általuk is bíztatást kap poli­tikai‘munkájához, meghatal­mazást vezetői tevékenységé­hez. A Medicor két műhelyében rögtönzött munkásgyűléseket tartottak, ahol az egyik fi­zikai dolgozó elmondta: 39 év munka után ma megélhetési gondjai vannak, bére a lét­minimumot alig éri el, de van még némi türelme, ha (Folytatás az 1. oldalról) ratikus Köztársaság budapes­ti nagykövetének. * * * A Magyar Népköztársaság Kormánya sa.inaiattai vette tudomásul, hogy'a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mánya megütközéssel fogadta döntését a Magyar Népköz- társaságban tartózkodó. és hazatérni nem kívánó NDK- állampolgárok számának nö­vekedése miatt előállt és tart­hatatlanná vált helyzet felol­dására. A Magyar Népköztár­saság kormánya előzetesen, kellő időben jelezte, hogy ez a lépés elkerülhetetlenné vá­lik, ha a kérdésben minde­nekelőtt érintett Német De­mokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársa­ság tárgyalásai, illetve a Né­met Demokratikus Köztársa­garanciát kap arra, meddig kell még így élnie, mikor for­dul jobbra az ország sorsa. Pozsgay Imre válaszában kitért az országos politikai egyeztető tárgyalások mun­kájára, majd így fogalma­zott: ha a békés átmenet sikerül — s ez nemzeti érde­künk — a megbízható vá­laszt erre a kérdésre még eb­ben az évben megadjuk. Va­gyis határozott időpontot ar­ra, meddig kérünk még tü­relmét, s mikorra ígérhetjük a gondokból való kilábalást. Pozsgay Imre azt kérte a je­lenlévőktől, hívják meg őt a gyárba másfél-két. év múlva és kérjék számon tőle mosta­ni ígéretét. A pártelnökség tagja a munkásgyűlések után a me­gyei pártbizottság székhazá­ban a debreceni reformkörök képviselőivel találkozott. Pozsgay Imre délután be­szédet mondott a debreceni Déry téren tartott politikai nagygyűlésen, majd a régió kongresszusi küldöttcsoport­jainak vezetőivel és szóvivő­vel folytatott eszmecserét. {Folytatás az 1. oldalról) zott elképzelésekhez képest nincs lényegi változás a de­viza-rendelkezésekben. Bajnok Zsolttól Sarkadi Nagy Barna, a kormány mel­lett működő egyházpolitikai titkárság vezetője vette át a szót, ismertetve a magyar— vatikáni kapcsolatokat. Pénteken jeles évforduló­jához érkeznek a magyar— vatikáni kontaktusok: a ma­gyar kormány és Vatikán ál­lam képviselői 25 éve írták alá az úgynevezett részleges megállapodást. Azóta kap­csolataink rendezettek, meg­oldatlan kérdésektől, vitáktól mentesen fejlődnek. Eredmé­nyes az együttműködés a nemzetközi politika sok fon­tos kérdésében is, így pél­dául a vallásszabadság ügyé­ben, a nemzeti kisebbségek jogainak megőrzésében. A közelmúltban az Elnöki Tanács rendelete megszüntet­te a szerzetesrendek műkö­désére vonatkozó korlátozá­sokat. Ugyancsak a demokra­tikus jogállam megteremté­sének irányába mutat a lelki- ismereti és vallásszabadság­ról szóló törvénytervezet elő­készítése is. A bővülő kontak­tusok egyik fontos állomása, hogy őszentsége, II. János Pál pápa elfogadta az Elnö­ki Tanács elnökének és az esztergomi bíboros prímás­nak meghívását magyaror­szági látogatásra. Németh Miklós miniszter- elnök levelet intézett Agosti- no Casaroli bíboros államtit­kárhoz, az Egyházi Közügyek Tanácsának vezetőjéhez, aki a vatikáni hierarchia szerint gyakorlatilag a miniszterel­nöki posztot tölti be. Casaroli bíboroshoz inté­zett levelében Németh Miklós hangsúlyozza, hogy Magyar- országon jelenleg mélyreha­tó társadalmi változások tör­ténnek. Az átfogó reformfo­lyamat olyan jogállamiság megteremtését célozza, amelyben az emberi jogok, a lelkiismereti és vallásszabad­ság, az egyéni és kollektív érdekek érvényesítésén ke­resztül az állampolgárok szellemi, erkölcsi, kulturális kiteljesedését kívánja elérni hazánk. A magyar kormány e jogok gyakorlásának garan­ciáit dolgozza ki. Ez a szel­lem hatja át a kormány egy­házpolitikájának modernizá­lását, új alapokra helyezését, aminek szerves része az az előkészítés alatt álló törvény, amely a lelkiismereti és val­lásszabadságról szól. A 25. évfordulón a magyar fél úgy értékeli: megértek a belső és külső feltételek arra. hogy a közös célokat és kölcsönös Í l I If11!11 11 i' ■ válaszjeovzéke az IK-nak Döntésének meghozatalakor a Magyar Népköztársaság kormánya figyelembe vette azokat a normákat is. ame­lyeket az országok — beleért­ve a saját ország — szabad elhagyására vonatkozóan a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmá­nya és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet bécsi utótalálkozója záródo­kumentumának humanitárius együttműködési fejezete rög­zít. Tekintettel arra, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mányának döntését kiváltó okok nem szűntek meg, a döntés visszavonását a ma­gyar fél jelenleg nem tartja lehetségesnek. Megerősíti azt a véleményét, hogy a kérdés átfogó rendezését a két német államnak kell kialakítania. érdekeket szolgáló együtmű- ködésben új korszakot nyit­hassanak. A bejelentéssel kapcsolatos kérdésekre válaszolva Sarka­di Nagy Barna elmondta, hogy II. János Pál látogatá­sának időpontja még nem biztos; az előzetes tervek szerint 1991 szeptemberében érkezne Magyarországra. A kormányülés további napirendjeit sorra véve Baj­nok Zsolt tájékoztatta az új­ságírókat arról, hogy a Mi­nisztertanács áttekintette az általános forgalmi adó tör­vény, illetve a magánszemé­lyek jövedelemadó törvé­nyének módosításáról szóló előterjesztést, illetve a vállal­kozási adórendszer korszerű­sítésének javaslatát. Békési László pénzügyminiszter sza­vait • idézve a szóvivő el­mondta, hogy mindhárom előterjesztést több menetben megvitatta a pénzügyi tárca az érdekképviseleti szervek­kel, az új politikai szerveze­tekkel, illetve az érintett minisztériumokkal. A vitapartnerek vélemé­nyét is tükrözi, hogy az elő­terjesztésekben renkívül sok ütköző vélemény, indítvány szerepel néhol egyenesen egymásnak ellentmondó ja­vaslatok is helyet kaptak. Közös vonása azonban az előterjesztésnek, hogy az adó- politikai koncepcióval álta­lában minden érintett fél tel­jes mértékben egyetért; a vé­lemények szóródása a konk­rét kérdéseknél, mindenek­előtt a kedvezmények rend­szerével kapcsolatban jelent­kezik. Számos olyan véle­mény fogalmazódott mag, amely az általános elgondo­lásokat helyesli ugyan, a kedvezményeket azonban nemcsak megőrzi, hanem egyenesen kiterjeszteni, meg­őrizni kívánja. Ezzel együtt az adóügyi elgondolások, egyik fontos té­tele, hogy keményen, követ­kezetesen fellépjenek az ál­lami kiadások csökkentéséért, a központi támogatások le­építéséért, szűkítsék a ked­vezmények körét. A miniszterelnök javaslatá­ra a kormány egyetértet az­zal, hogy a három törvény- módosítást az elkövetkezendő időben kétmenetes tárgyalá- son_ tovább érlelik. Az első menetben a különféle fóru­moktól még nem kér a kor­mány konkrét állásfoglalást az adótételekről, -sávokról, -mértékekről, hanem a mó­dosítások fő irányairól gyűjti össze az észrevételeket. Eze­ket a véleményeket azután a második menetben konkreti­zálják. A főszerkesztő postájából Új gondolkodást! Szabolcs-Szatmár megye élelmi­szer-gazdaságának hosszú távú fejlesztéséről vitaanyagot készített a megyei tanács illetékes osz­tálya, és ez fényesen bizonyítja: megyénk életének Irányítóiban erősen él a régi gondolkodás. Ha ebből a vitaanyagból kihúz­nánk húsz kényszeredett monda­tot a vállalkozásokról, a meg­szólalásig hasonlíthatna bárme­lyik húsz év előtti előterjesz­téshez. Mi az ami erre mutat? Elsősorban az anyag szemléle­te. Készítői aligha bírják elkép­zelni, hogy más szerkezete is le­hetne e messze legfontosabb ágazatunknak, mint az állami vállalatok és termelőszövetkeze­tek túlsúlya. Kétségtelennek tű­nik, hogy ezek életbentartásá- ra, működőképességük meghosz- szabbítására minden eszközt megpróbálnak igénybe venni, ami (még) rendelkezésre áll. Mindent ebből az aspektusból vizsgál a vitaanyag, s olykor olyan kifejezéseket is használ, amilyeneket bizony két évtizede sem lett volna ildomos. Szó sincs arról, hogy a Ma­gyar Néppárt szét akarná ver­ni az úgynevezett szocialista nagyüzemeket. Mi azt mondjuk: a kisüzemben is lehet rosszul gazdálkodni, és nagyüzemben is jól. Emiatt nem ,,új földosztás­ra” volná szükség, hanem ár­ra, hogy a földet az művelje, aki azt legjobban teszi. A nagy­üzemre szüksége van van az országnak — de csak az életké­pesekre! Arra semmi szükség, hogy e nagyüzemeket a becsü­letes emberek által megdolgo­zott és befizetett adókból, köz­pénzekből tartsák fenn, ilyen pénzekből injekciózzák őket to­vábbi életre: egy végső stádium­ban lévő rákos betegből úgy­sem lesz birkózó bajnak. A meglévő eszközök — álla­mi alapjuttatások — felhaszná­lása épp ezért felemás. Száz­milliók mentek ki ebbe az ága­zatba is — a foglalkoztatási helyzet nem javult, ellenkezőleg: s nem javult az üzemek terme­lési és üzleti pozíciója sem. Mindezt azonban nem mi mond­juk, hanem Szabó István, az MSZMP megyei bizottságának titkára. (Magyar Hírlap: au­gusztus 8-i, és a Kelet-Magyar- ország augusztus 16-i számában jelentetett meg erről írást.) Mi­ért? Mert a fejlődést szolgálni hivatott közpénzekből az ille­tékes megyei, vagy javaslatukra az országos szervek, egyes üze­mek agóniájának meghosszabbí­tására készítettek injekciót. A bí­rálat jogos, azzal egyetértünk. A továbbiakban a közvélemény­nek élénken figyelemmel keU kí­sérnie minden olyan akciót, amely hasonló céllal indul, még akkor is, ha olyan kedvelt vadászó helyről van szó, mint Nyírlu- gos. A vitaanyag nem ad érvényes választ a szabolcsi élelmiszer- gazdaságot feszítő kérdésekre, nincs konstruktív jövőképe ez ágazat számára, és ebből követ­kezik, hogy nem áll össze ben­ne egy járható, vérehajtható program. Valószínűleg nem ár­tott volna előzőleg jobban meg­ismerkedni az országban zajló gazdasági folyamatokkal, és nem ártott volna jobban megismerni a saját pártban kialakulófélben lévő koncepciót. Mert van ilyen — Szabó István vázolta föl az említett írásaiban —, de sajnos, a megyei tanács vitaanyaga ez­zel is szöges ellentétben van. A Magyar Néppárt által meg­hirdetett „harmadik út” poli­tikája jelentős mértékben ha­sonlít a svéd módszerre, általá­ban is, a gazdaságban is. Mint ismeretes, Svédországban az ál­lami segítség célpontja nem a bajba jutott vállalkozások sora, és fő cél nem a munkanélküli segély, hanem olyan új vállal­kozások támogatása, amelyek képesek elegendő munkaalkal­mat teremteni, hozzátéve: nem éhbéren. E módszerrel a svéd munkanélküliség a legalacso­nyabb Európában: 1,2 százalék. A Szabó István által felvázolt MSZMP-programnak az általunk is helyesnek tartott úttal nagyon sok érintkezési pontja van. A lényege: olyan új gazdaságpoli­tikára van szükség, amely vál- lakozáspolitika. Ehhez kéri a kormánytól az eszközöket, ' és jól kéri, lényegesen alaposab­ban, mint a megyei tanácsnak egy három hónappal ezelőtt el­készült előterjesztése. Az így felvázolt intézkedéscsomag ter­mészetétől fogva vázlatos, ki­egészítésre is szorulhat, sőt vi­tára is, de mindenképpen al­kalmasnak látszik arra, hogy egy helyi gazdaságpolitikai kon­szenzus megalapítója legyen. Mostanában gyakran emlegetik a régmúlt időket, a falu megsar­colását, az erőszakos téeszszer- vezéseket, a kuláklistát, mind­azt, ami a falun dolgozókat az elmúlt négy évtizedben érte. A múlt tisztázása rendkívül fontos — ezt valljuk, de azért az sem mellékes, hogy a jelenről alapo­san gondoskodjunk. A jövő fele­lőssége — léte pillanatától — az ellenzéké is. Kétségtelen, súlyos nyomokat hagyott a szovjet mintájú, kol- hoz-szovhok jellegű mezőgazda- sági szervezés a szabolcsi élel­miszergazdaságon is. A múlt bi­zonyára tisztázódik, szükséges azonban a jelen szempontjából minősítenünk az elmúlt évtize­deket. Ami máig hat: az így kialakított gazdasági szféra két dologgal adós a magyar népnek. Az egyik az, hogy bár egyes ágazatokban világszínvonalú ter­melésre volt képes, sem az ön- fenntartás sem az ön- fejlesztés nem oldódhatott meg az adott szerkezetben, adott kor­mányzati viszonyok között. A másik, hogy nem tudott dolgo­zóinak olyan jómódot nyújtani, ami ma Európa fejlett országai­ban falun is általános. Figyel­meztető, hogy ezt egyetlen szo­cialista ország sem tudta megol­dani. Ügy Véljük, hogy e kettős kö­vetelmény lesz a jövő záloga a szabolcsi élelmiszergazdaságban. Nyugodtan rögzíthetjük célként. Mindazon vállalatoknak, szövet­kezeteknek és vállalkozásoknak helyük lehet a szabolcsi nap alatt, amelyek e célt közelítik, természetes kívánság a megyei tanácsban dolgozó vezetők részé­re is, hogy a cél közelítését leg­alább ne akadályozzák. Ehhez természetesen új gondolkodásra van szükség, újfajta megközelí­tésre. Sajnos a vitaanyag kitapint- hatóan konzervatív, szemlélete azt mutatja, hogy a .kívánt új gondolkodásnak a csírái sem indultak még az éltető napfény felé. Kun Istvánné az MNP megyei elnökségének ügyvezetője Az Európai Közösség segít Magyarországnak Fajtabemutató Tiszavasváriban Ságnak az állampolgárai ha­zatérését szolgáló erőfeszíté­sei nem vezetnek eredmény­re. A Magyar Népköztársa­ság kormányának döntése azt követően született meg, hogy meggyőződött az említett tár­gyalások és erőfeszítések eredménytelenségéről. A Magyar Népköztársaság kormánya a vízummentes utazásról szóló egyezmény egyes pontjai és az egyez­ményhez kapcsolódó jegyző­könyv alkalmazásának ideig­lenes felfüggesztésével nem sértette meg a nemzetközi jo­got. Európa büszke a magyar népre, amelynek itt is a he­lye a népek szabad közössé­gében. Ezt hangsúlyozta csü­törtök délután Habsburg Ot­tó az Európai Parlamentben egy határozat elfogadása al­kalmából. Az Európai Parlament és az Európai Közösség (EK) bizottsága a határozattal egy­értelművé tette, hogy a nyu­gat-európai közösség segíteni fog Magyarországnak. Ebben felajánlotta ugyanis, hogy kész a szoros együttműködés­re és a segítségre a magyar— román határon kialakult me­nekültprobléma megoldása végett is. Habsburg Ott£ hangsúlyozta: Magyarország' nemcsak a saját állampolgá­rai, hanem sok ezer német számára is helyreállította az egyik leglényegesebb emberi jogot, a szabad mozgás és költözködés jogát. A CSU-képviselő felidézte: sokan elfelejtik, hogy Ma­gyarországon nemcsak az NDK-ból való németek tar­tózkodnak, hanem ezrével olyanok is, akik Romániából menekültek Nicolae Ceauses- cu román párt és állami ve­zető rendszere, vagyis a kép­viselő által Európa legbűnö- sebbnek nevezett diktatúrája elől. Ezek az emberek nagy szegénységben élnek, jóllehet a magyarok megosztják velük azt a keveset is, amijük van. Hálánkat ezért nemcsak sza­vakban, hanem tettekben is le kell rónunk: az EK gyor­san és bürokráciamentesen segítsen az országnak és a menekülteknek — jelentette ki Habsburg Ottó. (Folytatás az 1. oldalról) Lipták József, a KITE-alköz- pont vezetője elmondta; hogy jó közepes termés várható kukoricából megyénkben, de a korai fagy jelentős károkat, további terméskiesést okoz­hat. A bemutató során vilá­gos képet alkothattak a részt­vevők a köztermesztésben használható és a nagyüzemi termesztésre szánt fajták előnyeiről, tájegységünkhöz alkalmazkodó tulajdonságai­ról. Az egyes hibrideket ösz- szehasonlítva lényeges elté­rések adódhatnak a termés mennyisége, víztartalma, te- nyészideje, szárszilárdsága között, ami a mezőgazdászok számára lényeges információ a kiválasztásnál. Nagy sikert adattak a bemutatón az ame­rikai hibridek, ezek közül is kiemelkedik a Pannónia, a Carla és az Izella fajták ter­mésátlaga, de azért a FAU— 200-as és 300-as hibrideknek sem kell szégyenkezniük a termésmutatók alapján. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok gyors faj­taváltásra kényszerülnek, hi­szen a három-négy éve még sikeresnek számító fajták ma már több tonnával kevesebb termést adnak hektáronként mint a mostani hibridek. Ennek illusztrálására a Pi­oneer 3901-es hibrid termés- eredményeit vetették össze az amerikai fajtákkal szemben. A számok önmagukért be­szélnek. A fajtaváltásban élenjárók között megemlí­tendő a tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezet, mely a bemutató szervezésé­ben is sokat tett a Mezőgaz­dasági Minősítő Intézettel és a Vetőmagtermeltető és Ér­tékesítő Vállalat Nyírségi Te­rületi Központjával együtt­működve. (cs. zs.) Mi lesz a megtermelt burgonyával? (Folytatás az 1. oldalról) Megindult a konténeres szál­lítás és megkezdenék a kör­szedett alma betárolását a hűtőházakba, de ilyen típusú termés még alig érkezett. A hűtőházakba a betáro­lást már el kellene kezdeni, így az ülésen felhívták a ter­melők figyelmét, hogy akinek jó almája van, keresse meg a hűtőháza­kat, a felvásárlókat, akik a kertekbe kimennek^ megnézni az alma minőségét. Megkezdődött az üzemekben a léalma feldolgozása is, itt a felvásárlási ár 5 és 5,50 fo­rint között mozog. Sehol semmi piac — ez a megállapítás már a burgonyára vonatkozik. Megyénkben az 1149 hektár egyharmadát már betakarí­tották. A szovjet és lengyel piac minden mennyiséget el­nyelne, de még keresik azt a terméket, amivel ellentéte­lezik a szállítást. Mindenki keresi az eladási lehetősége­ket. Az ÁGKER Angliába küldött mintát, ami meg is felelt a kívánalmaknak, de az ottani növényegészségügy nem engedélyezte a szállítást. A Zöldért közös kockázatra betárol 10 ezer tonna krump­lit, de belföldi értékesítés egyelőre nincs, a megyei for­galmazás is ezer tonna alá esett. (szilágyi) Nem szenzáció, valóság! Egyedülállóan olcsó kínálat! Kiváló minőségű nyugatról importált használt ruhát első kézből. Egy mázsán felül bármekkora mennyiségben kilqnként 120,— Ft-os áron. 10 tonna felett nagy árengedmény! Cím: Vas megyei Fodrász Ipari Szövetkezet Szombathely, Báthory I. u. 10. Telefon: 14-997 Ha egyszer vásárol, biztos, hogy partnerünk marad! (2^7) Ha a békés átmenet sikerül Jobbra fordul az ország sorsa Pozsgay Imre Debrecenben

Next

/
Thumbnails
Contents