Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-13 / 216. szám
1989. szeptember 13. Kelet-Magyarország 3 Küldottarcok közalrél Varga tanár úr Vélemény tanácsi szemszögből Kritika és felelősség Területfejlesztés szakértelemmel Az elmúlt időszakban egyre több és élesebb hangvételű cikk jelent meg a területfejlesztés hibáiról, tehetetlenségéről. Az augusztus 25-i Kelet-Magyaror- szágban megjelent cikk — amely egy rádióriport rövidítése — a megyei tanács tevékenységének bírálatára, s nem annak védelmére helyezte a nagyobb hangsúlyt. Ezzel a szerkesztéssel — amelyet az újságíró jogaként elismerek — háttérbe került az a szándékom, amely elsősorban a megyei tanács szakapparátusát ért közvetett bírálatok elutasítását szolgálta volna. Véleményem szerint ugyanis a közelmúltban megjelent bírálatok jelentős része mögött inkább a bíráló tájékozatlansága, hozzá nem értése, s talán személyes érdekek által vezérelt indulat rejlik, mintsem a döntéselőkészítők szakértelmének hiánya. Varga tanár úr, azaz dr. Varga Károly, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium magyar—történelem szakos tanár hatvanéves. Nem emiatt kértünk egy rövid önjellemzést tőle, mert azok közé az emberek közé tartozik, akikről azt szokták mondani: kortalan, hanem mint az MSZMP kongresz- szusi küldöttét kérdeztük. Személyiségét meghatározó motívumokat említett —, melyek szorosan összefüggnek párttagságával is — mint magyarság, humanizmus, demokratizmus, szocialista elvek, család, paraszti ősök, szatmáriság. így persze elvontan és túlságosan tételesen hangzanak a szavak, de akik ismerik, márpedig nagyon sok ismerője van Varga, tanár úrnak, könnyen megfejthetik ezek mindennapos, akár hétköznapinak is nevezhető tartalmát. Varga tanár úr életének nagy élményeként említi a debreceni református kollégiumban eltöltött éveket, ahol a gondolkodás szabadságát, a humanizmust, a magyar történelem életre szóló tanulságait, a szellem örökös táplálását szívta magába. De itt érték az első diákköri közéleti élmények is, s úgy tartja, Magyarország önálló nemzeti létét, felszabadulását nem április 4-e jelentette, hanem 1944 decembere, az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása. Valószínűleg humanizmusa, az emberekért tenni akarás kényszere vitte az MSZMP soraiba, amelynek hűséges, de igen kritikus tagjaként a htiöttani nehéz időkben is egyik szerény megújítója kíván lenni. Soha nem vágyott politikusi babérokra, hivatásának él elsősorban, saját iskoláján kívül tanít a nyíregyházi tanárképző főiskolán is, s évek óta asztalfiókjában őrzi kandidátusi dolgozatát, amely az emberi lét értelmét és a halál sok megválaszolatlan kérdését bogozza. — Sajnos, az idegen nyelv, az orosz miatt, mivelhogy még a ciril ábécét sem ismerem, nem adtam be a disszertációt — mondja. Aztán a két fiáról esik szó, a családról, a paraszti ősökről, Szatmárról. Küldött- programjában az általánosan érvényes politikai, közéleti kérdések mellett, velük egyenrangúnak tartja a szűkebb haza, Szatmár, Be- reg népének képviseletét. Egyik társszerzője a Csonka Bereg című, á a tévében is bemutatott dokumentumfilmnek, nagy buzgalommal kutatja a „tegnap” történelmét és azok tanulságait. Olyan pártról álmodik — a valóságban is — amely mélységesen humanista, magyar, tisztán a demokratizmus írott és íratlan normái szerint él és dolgozik, s ahol minden tagot egyforma jogok és kötelességek illetnek meg. Ezért is szólt szenvedélyesen a küldöttek megbeszélésén arról, hogy isten őrizzen a párt szervezeti szabályzatába a korábbi gyakorlat szerinti, a világnézeti elkötelezettséget is megfogalmazni, hisz ez emberek ezreinek, tízezeréinek az elvesztésével járna. Az MSZMP legyen — ahogy erről szó van — programpárt, ne pedig tagjaiból világnézeti elkötelezettséget követelő párt, mert az már nem is párt, hanem egy vallás lenne... Mint a szálkái reformkor egyik fő szervezője éppen a változásokért emeli fel szavát, a politizáló párt mellett van. Varga tanár úr a türelmet, a szorgalmat, a keresztény és a polgári erény máig helytálló és vállalható értékeit is említi, amelyek a pártnak, a népnek hasznára válnak. S újra a Szatmár, Bereg mai gondjainál időzik el, s úgy gondolja, az nítt élő emberek föld, hazaszeretet meg-,. érdemli ggj igazi, az őket megillető gondoskodást... '.f!-lßdgr P. G. ■ ■ . ....lihTI ——— Szeretném leszögezni, hogy ezzel nem mondok ellent a cikkben megjelent véleményemnek, hiszen egy kevésbé rugalmas döntési hivatali mechanizmus közepette is születhetnek jó döntések, csak nehezebb körülmények között, s mint máshol, itt sem garantált az abszolút helyes döntési arány. A területfejlesztési támogatási döntések túlnyomó többsége — köztük az eddig megkritizált több beruházás is — ma is észérvekkel indokolható. Kockázat eredményekkel A döntéseknek azon kis részét, amelyet én az oldal- ról-felülről, s nem a szakapparátus által kezdeményezett döntéseknek nevezek, már közel sem tudnám olyan biztosan indokolni, bár ez még nem jelenti, hogy azok mindegyike hibás. A teljesség igénye nélkül néhány — utólagosan kifejtett — hamis vád rövid megcáfolásával szeretnék soraimnak nyomatókot adni, s a cikkben megjelenteket kiegé- .szíteni. Sokan kérdőre vonták a döntéshozókat, hogy miért nem támogatták nagyobb arányban az infrastruktúrát a termelőberuházások rovására. Ezzel szemben a megyét követendő pozitív példának említik a központi szervek, amiért az előzetes irányelveket (ti.: csak termelő bázisok fejlesztésére használható fej a területfejlesztési és szervezési alap) figyelmen kívül hagyva az alap közel harmadát infrastruktúra fejlesztésére (lásd: telefon- program, útépítés stb.) fordította. Miért nem támogatta a megyei 'tanács a kisvállalkozókat? Mert nem érkezett be kisvállalkozói pályázat! Miért nem vállalkozóbb a tanács a kockázatosabb, de nagyobb eredménnyel kecsegtető vállalkozások támogatásában?! Én három ilyen vállalkozásról tudok; az Ag- rofruct, amely szép jövő előtt áll; a Pannónia, amely — bárhogy is alakul a szervezet sorsa — a megye számára eddig az egyik leghasznosabb beruházás volt; s a Dunacoop GT., amely kudarccal végződött. Ez utóbbira sem lehet azonban azt mondani, hogy helytelen döntés eredménye, hiszen a tervezett, nem nagy haszon mellett eltörpült a vállalkozás kockázata, mivel a kifizetett támogatás 6 millió forint büntetőkamattal együtt teljes mértékben visszavonásra került. (!) A konkrét támogatások megkérdőjelezésének az adott feltételek között csak akkor volna értelme, ha a beadott pályázatok között sokkal jobbak is lettek volna. Sajnos a kevésbé rosszak közül kellett válogatni, de a fejlesztési kényszer miatt bizonyos „magasabb rendű elvek” feladásával mégis gyorsítani kellett a döntéseket, s ezzel a beruházásokat. Felülvizsgálat jovore Miért támogatta a megyei tanács a nem megyei székhelyű gyáregységeket, hiszen a vállalati központok kényük- kedvük szerint bánnak gyáregységeikkel?! A vádat látszólag alátámasztja a Medicor Röntgengyár Rt. vásáros- naményi gyárának példája, pedig a vád szakmailag nem állja meg a helyét. Az Rt. vezetői által legutóbb bejelentett szándék — miszerint a vásárosnaményi gyártól meg kívánnak válni — inkább igazolja, mintsem cáfolja a területfejlesztési támogatás helyességét. Ha ugyanis két évvel ezelőtt nem születik támogató döntés, akkor most Vásárosnaményban nem lenne festőüzem, s nem lenne — a komplett végtermékek gyártását is lehetővé tevő — viszonylag korszerű géppark, s ezáltal az üzemnek esélye sem lenne egy esetleges önállóvá válás után talponma- radni, vagy hogy egy komoly vevő megvásárolja. S ne felejtsük, a támogatást a Medicornak mindkét esetben vissza kell fizetnie, méghozzá kamatostul. tézkedéseket sürget az illetékesektől, hogy a könyvbizományosokat a kisebb forgalom esetében is elismerjék és megbecsüljék, munkájukat esetleg adókedvezmény megadásával támogassák. Érdekesen alakul a könyves szakmában a kiadók tevékenysége: a huszonhat hivatásos kiadó, valamint az egyházi kiadók mellett megjelentek a nemhivatásos és magánkiadók is, gombamódra szaporítva az úgynevezett aluljáró-irodalmat, melynek egyes példányai az értékesebb irodalmat szorítják ki az_ olvasók érdeklődési köréből. így a kétségkívül érdekes önéletrajz-irodalomban találkozhattunk olyan „műalkotásokkal”, amelyek legföljebb szerzőjüknek szerezhettek örömet — de mert A megyei tanács csak akkor szórná a pénzt, s akkor „futna a pénze után”, ha a támogatásról szóló megállapodások nem tartalmaznák a szerződésben vállaltak nemteljesítésére vonatkozó szankciókat, azaz a támogatás visz- szavonhatóságát. Felelősség a döntésért A támogatott beruházások többségének széles körű felülvizsgálatára és a támogatások végösszegének átutalására 1990-ben kerül sor. A szerződésszegéseket többségében ekkor lehet és kell megállapítani. s a támogatásokat szükség szerint visszavonni. Az igazán húsba vágó komoly döntések véleményem szerint ekkor születnek majd, hiszen egy-egy gazdálkodó szervezet felszámolásához, több száz, vagy több ezer dolgozó helyzetének változásához vezethet egy esetleges visszavonás. Ezeknek a döntéseknek a tükrében lehet majd a megyei tanács területfejlesztési tevékenységét megítélni. Addig azonban — az esetek többségében — nincs helye a rágalmazásoknak, különösen ha azok olykor tájékozatlanságból. vagy a szakértelem hiányából építkeznek. A jövő évi helyes döntések meghozataláig azonban rengeteg tennivaló áll a megyei vezetők, szakemberek előtt. Ezek közül kiemelkedőnek tartom, hogy a megyei tanács átszervezése után végre kialakuljon egy olyan döntési mechanizmus, melyben a döntési felelősség nem vész el. s a „kollektív bölcsesség” érvényesítése nem egy Amikor fél évtizede megépült az MSZMP fehérgyarmati városi székháza, joggal váltott ki irigykedéssel vegyes büszkeséget. Tanácskozótermek, a különböző oktatási feladatok ellátásához szükséges előadói termek szenzációként reklámozták, a vevők azt választották, és nem azt, ami komoly értéket képvisel. A hivatásos könyvkiadás és könyvterjesztés igyekszik szembenézni ezzel a jelenséggel, és a könyvek ajánlásának újabb, vonzóbb módszereit keresik, illetve a vidéki, falusi könyvértékesítésre próbálnak nagyobb gondot fordítani, hogy minél kevesebb legyen a fehér folt. Az értékelés alkalmával áttekintették az 1989-es ünnepi könyvhét forgalmazási eredményeit is, és a legsikeresebb könyvterjesztőknek kitüntetéseket, okleveleket adományoztak. Szabolcs- Szatmár-Bereg területén hat könyvárusnak ítélték oda a kitüntető okleveleket — őket tervünk szerint lapunk későbbi számaiban mutatjuk be. „agyonbizottságosdi” keretében történik, hanem a döntésért felelős személyek jól felfogott érdeke által vezérelt tájékozódásán nyugszik. Meg kell tanulnia minden hozzászólónak — legyen az bármilyen párt, vagy szerv képviselője —, hogy nem az szolgálja a megye érdekeit, ha a valakik által összeállított programokat pocskondiázzák, hanem ha azt konstruktívan kiegészítik. Sajnos az észak-magyarországi fejlesztési program keretében készített megyei koncepció véleményeztetésekor a demokráciára éhes hozzászólók az irreális elképzeléseik mellett határozott kérésünk ellenére nem sok hasznosítható tanáccsal szolgáltak. További feladat, hogy meg kell tanulni a megyét és a programjainkat „jól eladni”, hogy például az észak-magyarországi régiófejlesztési programban kiötiött megyei elképzelésekkel ne Borsod megye „dicsőülhessen” meg. A következő hetekben megyénkbe látogat egy UNIDO-s küldöttség, amely felméri egy esetleges megyei különleges övezet létesítésének lehetőségét, s ha a megyéről szerzett benyomásai pozitívak lesznek, egy megvalósíthatósági tanulmányt készít a kormány elé. Célszerűnek tartom az általunk készített koncepciót a sajtóban megjelentetni, s ha amögé felsorakozna minden olyan szerv, párt, gazdálkodó szervezet, és magát szakembernek nevező patrióta, amely, illetve aki ötleteivel, szándékaival teljesebbé tudja azt tenni. Talán meg kellene próbálni együttműködni ... Kovács István megyei tanács vb tervosztály mellett az épületet az akkori tíz politikai munkatárs, az adminisztratív dolgozók, a KISZ-apparátus, a két városkörzeti alapszervezet, valamint a munkásőrség elhelyezésére tervezték. Az ismert változások»következtében az itt dolgozók létszáma jelentősen lecsökkent. Fejes László gazdasági szakreferenstől az épület további sorsáról a következőket tudtuk meg: Intézményeknek, gazdálkodó egységeknek levélben felajánlották szolgáltatásaikat. Korábban is igénybe vette például a nagytermet a Zalka Máté Gimnázium éppúgy, mint a Kölcsey-társaság, vagy éppen a városi tanács egy-egy ünnepségre. Térítés ellenében fénymásolást is vállalnak, s tartósan bérbe adják a felszabaduló irodahelyiségeket. Konkrét megállapodást kötöttek a Jánkmaj- tisi Takarékszövetkezet vezetőivel. Szeptember elejétől már itt fogadják az ügyfeleket. Több kft., illetve kisszövetkezet is jelezte: kész a bérletidíj megfizetésére. Engedve a lakossági javaslatnak is, a városi bíróság ide- költözése a legvalószínűbb. A bírósági szakemberek véleménye szerint mind az ügyfélforgalomra, mind a tárgyalásokra, de a bírósági személyzet munkafeltételeire, s az iratok tárolására is korszerű körülményeket lehet itt teremteni. M. K. A szolgáltatásban is mind nagyobb szerep jut a kisiparosoknak. A Nyírbátorban jelenleg 182 főfoglalkozású, s 44 mellékfoglalkozású kisiparos dolgozik, a vendéglátásból pedig 18-an vállalnak részt. Űjabban a presszók, vendéglátóhelyek iránt legnagyobb az érdeklődés, de fodrászban, kozmetikusban sincs hiány. Képünkön a Fáy lakótelepen nemrég megnyitott hangulatos kis fodrászat látható. Könyves tallózó Versenyben az aluljáróval Elkészült a szövetkezeti könyvterjesztés idei első fél évének értékelése, amelyben ^ megállapítják, hogy 1972-től tizenöt éven át erőteljesen nőtt a könyvforgalom, és 1987-ben meghaladta a kilencszázmillió forintot. Tavaly viszont megtorpanás következett be, mintegy százmillió forinttal kevesebb könyvet értékesíthettek. Reményre jogosítanak viszont az 1989-es első félévi felmérések eredményei és az instruktorok tapasztalatai: eszerint újabb fellendülés várható a szövetkezeti könyvterjesztésben. A tervezettnél nagyobb mértékben nőtt a forgalom a TEKA-hálózat- ban, csökkent viszont a könyvbizományosok száma a kistelepüléseken, az iskolákban és az intézményekben. Ez utóbbi jelenség gyors inPártház új szerepkörben A bíróságnak adnak helyet Fehérgyarmatán-ím9 sk ->■ Bővülő szolgáltatás Nyírbátorban