Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
1989. augusztus 10. Kelet-Magyarország Idén is nagy sikere volt a megyei úttörőelnökség szervezte kerékpártárának. Nyírbátortól Vaján át Köleséig; Fehérgyarmattól Gergelyiugornyán át Kisvárdáig sok sok csapat kereste fel az említett térségben lévő történelmi-irodalmi nevezetességeket, természeti szépségeket. A fehérgyarmati Móricz Zsigmond kollégium is fogadta egy-egy éjszakára a csoportokat, akik — miként a Gyulaházáról idekerekezők — nem mulasztották el az Árvízi emlékmű megtekintését. Törd a fejed! Afrika, I. Vízszintes: 1. Megfejtendő (zárt négyzetekben abc- sorrendben: A, N, T). 6. Kén. oxigén vegyjele. 7. Halotti lakoma. 8. Bőg. 9. Ázsia közepei 11. Idejétől fogva. 12. Olaszországi tűzhányó. 14. Bizonytalanul áll a lábán. IC. Megfejtendő. 1B. £s, latinul. 20. Nagy magyar költő. 21. Morzelel. 22. Germán törzs volt. de művészeti stílus is. 24. Létezik. 25. . . . -bogas. 27. ... -fere. -28. Papagálynév. 29. Kortyolta. Függőleges: 1. Ebben a pillanatban. 2. Közlekednek rajta. 3. Omladék. 4. Észak-európai nép. 5. Káros (—’). 6. Megfejtendő (zárt négyzetben: N). 10. Férfi ' fehérnemű. 11. <3, nőnemben, oroszul. 13. A felismerés indulatszava. 14. Foghús. 15. Megfejtendő (zárt négyzetben: U). 17. Állami javadalom. 19. Megfejtendő. 21. Kézben fog. 23. Kopasz. 24. Magot földbe szór. 26. Téli- sport. 27. Személyes névmás. Megfejtendő: nyugat-afrikai államok rvízsz. 1. 16, függ. 6. 15. 19). Múlt heti megfejtés: HOLLÓSTETŐ — SÁSTÓ — HÁRSHEGY — SOPRON. Könyvjutalomban részesültek: UJteleki Mariann Sóstóhegy, Balázs Gábor Tiszavasvári. Balogh Hajnajka Nagykálló. Kerekes Ferenc Nyíregyháza, Király Diana Fehérgyarmat. Bodzás Andrea Kétérköz, ifjú Papp Miklós Nyíregyháza, Rebenku Enikő Mezőladány. Szolnoki Balázs Mérk. Szabó Melinda Nyírbátor. Bistei Szabolcs Virányos. Szert Andrea Márokpapi. Ladik János Nyíregyháza. Kaplonyi Andrea Nyíregyháza és Szőke Bertalan Varsánygyüre. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Budaházi István Eső után Hályogos az ég, Napocska, kinéz í' MESÉRŐL. MESÉRE Host láthatod a természetben! A súlyom Egyes folyók holtágaiban áthatolhatatlan szövedéket alkot, másutt hiányzik ez az érdekes, de sajnos. a környezet- szennyezés miau mindinkább pusztulóban levő vízinövényünk. Felismerésében segít — a leginkább nyárfáéhoz hasonló, csipkézett szélű, rombusz alakú levele. Baek a bőrszerűen kemény tapintású levelek szép levélrózsát alkotnak. A középen A vízből kiemelt sulyombokréta. elhelyezkedő kisebb leveleknek rövid a nyelük, a szélebben lévőknek fokozatosan hosszabbodik. Ha .megvizsgáljátok a súlyom levelét, feltűnik a levélnyélen levő vastagodás. Ez valójában olyan, mint egy „felfújt úszógumi” — a víz színén lebegteti a növény levelét. Virágai igen aprók, fehérek. A virágzás után a virágot tartó kocsány meggörbül, s a víz alatt fejlődik ki a 3—4 centiméteres nagyságú jellegzetes makktermés. A növény gyökere az Iszapban található. A száron a víz alatt is levelek vannak, de azok vékony szálacskákhoz hasonlítanak. A súlyommal borított vízpartokon nem ajánlatos mezítláb járni. Ugyanis a nyár végére beérő négy hegyes tüskével borított, feketés színű termés bármelyik oldalán hever is a földön, vagy az iszapban, egy szarvacskája mint .valami nyílhegy az égnek mered, s jaj annak, aki belelép. A súlyom egyéves növény. Termése az iszapban, a víz alatt tavasszal csírázik, s a kifejlődő növény termést hozva ősz végén elpusztul. Ha éles késsel kettévágjátok az egyébként igen kemény termést, megfigyelhetitek a belsejében található „fehér port”. Ez valójában a csírázásához szükséges tartaléktápanyag, amely igen gazdag keményítőben. Meg is kóstolhatjátok! Hajdanában gyűjtötték, sőt termesztették is a sulymot, s ínséges időkben a terméséből nyert „lisztet” kenyérsütésre is felhasználták. Mára már feledésbe merült ez az ősi eledel, de sajnos a növény is mind inkább visszahúzódóban van. Igen kedveli a kevés meszet tartalmazó, gyorsan melegedő állóvizeket. A Tisza holtágaiban még szerencsére jelentős állományai vannak. Az óriási hínár- tömeg kiváló élőhelyet nyújt a halállománynak, s az ilyen területeken általában igen gazdag a madárvilág is. Agárdy Sándor Miénk a szí! MADÁRPARADICSOM SZÉNAZSÁTON Az elmúlt napokban különös meglepetésben volt részem. A Tomyospálca közelében lévő Szénazsát nevű vizes réten tíz nagyikócsagot, húsz szürkegémet és egy fekete gólyát figyelhettem meg. Feltűnt még hamarosan egy kabasólyom és egy barna rétihéja is. Társainkkal megbeszéltük, hogy felváltva figyeljük és óvjuk csodaszép madárvendégeinket. Balogh Miklós 5. a. Tomyospálca, madártani szakkör NYÍRBOGAIRÓL A NAGYVILÁGBA Az orosz szakkörösök Ungvár és Munkács látnivalóit tekintették meg egy tanulmányi kirándulás alkalmával ezen a nyáron. Számos érdekes dolgot figyelhettünk meg, csupa olyasmit, amit a tankönyvekben eddig nem találtunk. Irodalmi fakultáció tagjai . Nyírbogát Batűdominó Gondolkodó A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalomban részesült: Bartha Ildikó Fehérgyarmat és Bakó Imre Pusztadobos. Mai rejtvényünk: Rakjátok egymás mellé a dominókat úgy. hogy összeolvasva őket egy magyar költő nevét adják. A nevét küldjétek be szerkesztőségünkbe! iki'tört felhő-ablakon. Lenéz a földre, tekintetére felszárad az út, gí-gáz a piros cipő» lúd: fű araszol, virág nyurgul, nap felé a forgó fordul. Erre libben szellő-gyerek, bodzafával elbeszélget. Madarak is felröppennek, szivárványhoz énekelnek. Virág Kapaszkodik bolyhos szára az égre, kelyhét nyitja a reggeli napfényre. KifesLik a margaréta virága, méhek szállnak bódultán a szirmára. — Ma Apa meséljen — jelentette ki Balázs, és a maga részéről elintézettnek tekintette a kérdést. Csodálkozni, megütközni lehet, egyezkedni nem. S hogy ezt mennyire komolyan kell venni, arról meggyőződhettem, amikor egy hónapig csak én törölhettem meg a fenekét. Hiába, ez a népszerűség átka. Mese nincs, itt mese lesz! De miről meséljen az ember, ha teljesen váratlanul mesélnie kell? Még ha felkészülhetett volna, vagy könyvből lehetne. De azt nem. Az, hogy Apa meséljen, azt jelenti, ő és a saját meséjét. Tettem ugyan egy suta kísérletet valami könyv megkaparintására, de Balázs szétoszlatta mindén reményemet. Ne olyat! Te mesélj! Éreztem, nem sokáig halogathatom a kezdést anélkül, hogy atyai tekintélyem csorbát ne szenvedjen. Táborozok Tivadarban Balatoniak a határszélen Lengyel harcerek és a kó- rustábor lakói népesítik be Tivadart augusztus elején. A nemzetközi mércével mérve is korszerű ifjúsági tábor június közepén nyitotta 'kapuit. A tervek szerint lehetőséget teremtve cserekapcsolatok kialakítására, hazai és más országok nevezetességeinek megtekintésére. Június 19-től például bog- lárlelleiék töltöttek 10 napot a Tisza-kanyarban. Velük együtt Kárpátaljáról 40 fiatal élvezte a kellemes nyáx- eleji napokat. A szatmári irodalmi és ■ történelmi nevezetességek, de Tarpa, Csaro- da és Tákos műemlékei ugyancsak megnyerték a vendégek tetszését. Már a viszontl á tolatásokra is sor került a Balaton partján, illetve a szomszédos ország hegyvidéki területein. Több megyei rendezvénynek is helyet ad a tábor. Volt komplex vezetőképzés, rendszeres vendégek az ország különböző részéről érkező kerékpárosok, de otthonra leltek itt a vízispor- tofcnafc hódolók éppúgy, mint a megyei pedagógiai intézet meghívására étkezők. Bgy teljes turnust kapnak a Veresegyházáról érkező cse- retáborozók. Előttük a városkörzetből százan keresték fel a Duna-kanyart. — Miről meséljek? — Amiről akarsz. Hát ez az, mert ha én valamiről is akarnék, akkor nem lenne gond. Lesz, ami lesz... — Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislegény... Balázs, kerekre tágult szemmel figyelte, mint formálódnak számon a szavak, s ahogy a történet alakult, úgy változtak arca vonásai. Ereztem, jó nyomon vagyok, így kell mesélni, s fűztem szót szóba a kislegényről, hogy ilyen meg olyan kalandok meg próbák, és így meg úgy kerekedett felül a gonoszon, és jószívű volt és rendes, míg Balázs fáradón- figyelő szeme jelezte, jöhet a mese vége. — .. .és azóta is boldogan él, ha meg nem halt. Jó éjszakát! — de ezt már aligha hallotta. Vitte a mesés kislegény az álmok világába, új kalandokra. Fáradtan, de a nagyot alkotott emberek boldog büszkeségével néztem Balázs édesanyjára (aki a feleségem). — Milyen voltam? — Remek — mondta elismerően. Szemében valami huncut csillanást vettem észre, de semmi komolyabbra nem gondoltam. Ö igen. Másnap este kezdett valami derengeni, amikor Balázs megszólalt: — Ma Apa meséljen! Igazából már nem ütköztem meg, s az előző esti siker még magabiztossá is tett. Ha én, hát én. — Miről meséljek? — s vártam a választ: „Amiről akarsz." — A kislegényt! — jött a határozott kívánság. — A kislegényt? — erre nem számítottam. — .Azt tegnap meséltem. Ne... — A kislegényt! — Egyszer volt, hol nem volt... — Nem úgy'. Hol volt, hol nem volt — javított ki Balázs, és érdeklődéssel várta a folytatást. — Igen, igen — helyesbítettem —, hol volt, hol nem volt... — és eszembe jutott feleségem szemében ‘ az a tegnapi csillanás. Még vagy harmincszor a mese közben, mert Balázs unos-untalari félbeszakított javításaivalj de a várakozás élénkségével, mi lééz a kislegénnyel. Gyift- relmes este volt. A húrt túl ne feszítsem néhány nap alatt úgy-ahogy megtanultam a mesét, de egész pontosan csak hetek múlva tudtam elmondani. így volt, igaz volt, de ne akarjátok, hogy újra elmeséljem! m I Kislegény, sokszor
