Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

1989. augusztus 10. Kelet-Magyarország 3 Jegyzet Munkanélküliek a fedélzeten KÜLDÖTTEK A KONGRESSZUSRA Demokratikus megmérettetés A népszerű jelöltek közül választottak Kecskemétről, Szegedről, Kiskunfélegyházáról beszél napjainkban igen sok ember, a képviselő-választások ot­tani tapasztalatait boncolgatva. Az országgyűlés megürese­dett székeiért zajló versengéssel párhuzamosan folyik egy másik választási küzdelem is, a napokban dől el, az MSZMP októberi kongresszusán ki képviseli majd az adott körzetek párttagságát. MENTŐÖV A MUNKA- NÉLKÜLISÉG HÁBORGÓ TENGERÉN hánykolódó „hajótörötteknek”, akik fö­lött fenyegetően csapnak össze a hullámok — találó­an így jellemezhető a me­gyei tanács munkaügyi osz­tálya által odaítélhető újra­kezdési kölcsön, ami szám­talan bírálatot, kritikus ész­revételt kapott a múlt év novembere óta. Abban min­denki egyetértett, hogy szükség van erre az anyagi forrásra a vállalkozói kedv felkeltése érdekében, a tényleges összegekről azon­ban már megoszlottak a vé­lemények. Nem kis merész­ségre vall, ha valaki saját kezébe veszi sorsának to­vábbi egyengetését. Hóna­pok, nem ritkán évek múl­hatnak el, amíg egy kifor­ratlan ötletből megalapo­zott, sikeres gazdasági vál­lalkozás lesz. A ráfizetés, az elbukás veszélye pedig kí­sért minden újszerű kezde­ményezést. Azért, hogy ez ne követ­kezhessen be és a vállalko­zás mellé némi indulótőke is párosuljon — az ÁBMH döntése alapján — újrakez­dési kölcsönnel kell támo­gatni minden olyan vállal­kozót, aki főfoglalkozásban szeretné űzni választott mesterségét. A szándék nyilvánvaló: a munkanél­küliség kezd aggasztó mé­reteket ölteni és ebben a fe­szült helyzetben átmeneti megoldást jelent(het) a munkanélküli-segély mel­lett az újrakezdési kölcsön, ami szűk körben bár, de új munkahelyeket teremt. Ezt alátámasztandó, egvre-más- ra hallani neves gazdasági szakemberek szájából olyan kijelentéseket, hogy a több ezer kis- és középvállalkozó országává kell válnunk, mert a labilis gazdaság talp- raállításának ez lehet az egyik mankója. A felismerés dicséretes, a megvalósítást kell tehát szorgalmazni. Színesfém-kereskedő, szeszfőzde-üzemeltető, te- herfúvarozó, autófényező, mezőgazdasági kistermelő, száraztészta-készítő — ez olvasható ki legtöbbször a munkaügyi osztály igazolá­saiból, amit az OTP számá­ra készítenek. Megyénkben ilyen és ehhez hasonló vál­lalkozásokba kezdtek sokan, a támogatáson felbuzdulva. Azt viszont már csak keve­sen tudják, hogy milyen feltételekkel ítélhető oda a több száz ezer forintot meg­haladó kölcsön. A köztu­datban az él, hogy minden­ki igényelheti, aki munka- viszonnyal nem rendelkezik. Ez a summás és leegyszerű­sített megállapítás nemegy­szer félreértésekhez vezet, mert nagyon általánosítha­tó. A munkaviszonnyal nem rendelkezők közül csak azok kérhetik a támogatást, akik­nek a munkaerő-szolgálati irodák egy hónapon belül nem tudtak végzettségük­nek, korábbi munkakörük­nek, egészségi állapotuknak és átlagkeresetüknek meg­felelő munkahelyet felaján­lani háromórási ingázási körzeten belül. AZ ŰJRAKEZDÉSI KÖL­CSÖN nagy előnye a mun­kanélküli-segéllyel szemben, hogy ezt pályakezdők is kérhetik, amennyiben nem tudnak szakmájukban elhe­lyezkedni. A „kilépett” be­jegyzés itt sem jó ajánlóle­vél a munkakönyvben, mert három évig nem jogosult a „megbélyegzett ügyfél” a kölcsön felvételére. A be­nyújtott igazolások, kérel­mek, okmányok birtokában a tanácson elbírálják a köl­csön, folyósíthatóságát és ki­adnak egy igazolást a pénz­intézetnek, ahol újra vizs­gálják, értékelik az egészet. Megnézik a vállalkozó hi­telfizetési morálját, koráb­bi kölcsöneit, a visszafize­tés fedezetét és ha mindent rendben találnak, akkor kiutalnak 300 ezer forintot (maximum!) 10 éves időtar­tamra. ÖSSZESEN 212 ENGE­DÉLYT Állítottak ki a munkaügyi osztályon és ebből már több, mint 70 vállalkozás „élesberjl’ megy. Kevés kivételtől eltekintve minden jogosult megkapja a kölcsönt, db erről nem kap folyamatos visszajel­zést a megyei tanács az OTP-től, Évente egy alka­lommal igazolnia kell a hi­tel felhasználójának, hogy főfoglalkozásban vállalko­zó, különben elesik a ked­vezményektől. Erre azonban még nem volt példa a kez­detektől. Nem túlzás tehát azt ál­lítani, hogy mentőöv az új­rakezdési kölcsön a mun­kanélküliek népes táborá­nak. Mindenki maga dönt­heti el, hogy miben lát fan­táziát, mi éri meg számára a leginkább. Csonka Zsolt Megyénkben Rakamaz, Dombrád, illetve Fehérgyar­mat térségében választották meg leghamarabb a küldöt­teket. A szatmári városban július 28-án járultak az ur­nák elé az MSZMP tagjai, s szabadság ide, nagy nyári munka oda, meglepően nagy számban vállalkoztak a dön­téshozatalra: az 1348 szava­zásra jogosult közül 1119-en adták le voksukat. Versenyben a szavazatokért Az előkészületek a városi pártbizottság szervezésében történtek, ám az érdemi munkák már a körzeti párt- alapszervezetekben folyta­tódtak. Az ő javaslatuk nyo­mán mintegy húsz név merült fel, mint kongresszusi kül­dött, a jelölőbizottság e ne­vek birtokában indult útnak. Mint lehetséges jelöltek, vé­gül is hatan maradtak, a szavazócédulákra is e hat név került fel, ám ez korántsem jelentette azt, hogy azon túl már csak rájuk lehetett sza­vazni. Az utolsó pillanatban is meggondolhatta a tagság magát, s mint később kide­rült, néhány helyen így is történt. Mikor július 31-én, hétfőn kibontották az urná­kat, huszonhét jelölt neve szerepelt a papírokon, ám már a kezdeteknél látszott, hat-nyolc jelölt között dől majd el a verseny. Végül nyolcán kaptak ötvennél, s hatan száznál több szavaza­tot, a legtöbbet dr. László Béla, a városi pártbizottság első titkára, illetve dr. Ne­mes István, a Népi Ellenőr­zési Bizottság városi elnöke, aki a helyi reformkor egyik jelöltje is volt. Különösen az utóbbi meg­választása volt sokak számá­ra meglepő, hiszen aligha hitték, hogy egy nem különö­sebben népszerű területen te­vékenykedő. ellenőrzéssel megbízott személy a válasz­tók ily nagy hányadát képes háta mögé felsorakoztatni. A NEB-elnök megválasztásán érdemes elgondolkozni. Sike­re minden bizonnyal szemé­lyének is szól, de annak is, hogy az emberek jó része végre szeretné már, ha tisz­ta vizet öntenének a pohár­ba. Szeretné a jó értelemben vett rendet a közéletben, melynek megteremtéséhez többek között a NEB is je­lentős mértékben hozzájárul­hat. Munkásokat képviseli vezetik A fehérgyarmati választá­sok tapasztalatai azt mutat­ják — ezzel megegyezik egyébként a többi helyszínen szerzett is — a választók fő­leg vezető beosztásban dolgo­zókra szavaztak. Azt még nem tudni, a többi körzet­ben, s főleg azt nem, hogy az ország más vidékein mi lesz az eredmény, de elbúcsúzha­tunk attól a mesterségesen kialakított képtől, melynek készítői pontosan kiszámítot­ták, hány százalék legyen a vörös, a zöld, a kék..., az­az a küldöttek között mi­lyen legyen a munkások, a nők, a fiatalok, az értelmisé­giek aránya. Eddig azt hittük, az ilyen kongresszusokon a munká­sokat csak a munkásküldöt­tek képviselhetik igazán. Ki­derült — legalábbis e sorok írójának tapasztalatai sze­rint, aki többek között a nyír­egyházi gumigyárban, a gyar­mati téglagyárban beszélge­tett e témáról az érintettek­kel — ez nem igazán van így. Az embereknek elege van a látszatdemokráciából, a felül­ről rájuk erőltetett jelöltek­ből. Programbeszédet tartottak Ám maradva a gyarmati példánál, egy jelenségre fel­tétlenül oda kell figyelni. A választók 'még az ilyen, ko­rábbiaknál sokkal liberáli- sabbnak nevezhető választá­si formációban sem tudnak igazán választani, mert nem ismerik a jelölteket. így az­tán jobb híján sok helyütt az első számú munkahelyi ve­zetőjükre voksoltak, hiszen ismerik ugyan a gyengéjüket, de az erősségüket is. Több választási körzetben úgy pró­bálnak meg ezen segíteni, hogy a jelölteknek az alap­szervezetekben programbe­szédet kell tartaniuk. Mint már jeleztük, a leg­több helyen még csak ezután választják meg megyénkben is a küldötteket. Számtalan választási formációra lehet számítani, ám egyben mind­egyik megegyezik. Az appa­rátus azokba sehol sem avat­kozik be. Az adóról kérdezik... Hogyan adózik az ingatlan értékesítéséből származó jö­vedelem? — Mindenek előtt tudni kell, hogy csak a tíz évnél nem régebben megszerzett ingatlan értékes ítéséből származó jövedelem adókö­teles, illetve annak egy ré­sze. Nem adóköteles az a rész, amelyet saját maga, háaastánsa, szülője vagy gyermeke részére, lakás vá­sárlására, építésére,- bővíté­sére, vagy lakásbérleti jog megszerzésére fordít. A bevételből le kell vonni az ingatlannak a megszerzé­se idején képviselt forgalmi értéket, a megszerzéssel és értékesítéssel felmerült költ­ségeket, valamint az érték­növelő beruházásra fordított kiadásokat. Az ingatlan megszerzésének az időpontja fontos, mert innen kezdődik a „visszaszámolás”. Ezért a jogszabály leszögezi, hogy a megszerzés időpontjának azt a napot kell tekinteni, ami­kor a szerződést, vagy hatá­rozatot a földhivatalhoz be­mutatták, 1986. július 1-je előtt az illetékhivatalhoz kellett azt benyújtani. Örök­lés esetén az örökhagyó el­halálozásának napját tekint­jük a szerződés időpontjá­nak. Az adóteher könnyítése végett a törvény megengedi az ingatlan átruházásából származó jövedelemnek leg­feljebb három részre történő megosztását. Ezt a szándékot az értékesítés évére vonat­kozó adóbevallásban kell be­jelenteni. (csornai) Balogh Géza Negyven új munkahelyet teremtett a ZALAFORM Kft. Budaörsön, ahol zoknigyártó üze­met létesített. A gyermek, női és férfi lábravalók számítógép vezérlésű kötő- és varró- R®í,.e^®n ^őszülnek. A komputerek használata segít a tervezőmunkában, a minták gyors valtasaban, s vezérli a bonyolult berendezéseket. Törpténet hupikékben A TV-BEN LÁTTUK Kinek jó? MAoránkelő vagyok. Ám Mft ezen a hétvégén alud­tam tovább, de csak úgy félálomban. S már in­dultam is a kisváros kopott, hajnali szürke­ségébe a kiálló beton­kockákba botladozva. A ki­halt utcában az egyik hir­detőoszlop mellett mozgást észleltem. Két furcsa lény mutogatott az aznapi mozi­műsorra. Marslakók — gondoltam, de ahogy közelebb értem, a reggeli fények mintha színt váltottak volna. Egyre hatá­rozottabban kéknek láttam őket. Ahá! — gondoltam. Most már tudom, hogy mi­ért volt Tóth Árpád versé­ben az a hajnali lila nyak­kendő. Ám ezek a lények csak kékek voltak, mutogattak és nem énekeltek, mint az a bizonyos nyakkendő. S határozottan törpe kinéze­tük volt. Hozzájuk érve köszöntöt­tek, 'I ijd látva csodálkozá­som, bemutatkoztak: — Hupikék törpikék va­gyunk! Nevem akartam monda­ni, de ők csak legyintettek. — Ismerjük! ön sem né­zett még meg minket a fil­men rendes felnőtt létére! Mentegetőztem, elfoglalt­ságomra hivatkoztam, de a törpéket láthatóan nem győz­tem meg az érveimmel. Ezért ellentámadást intéz­tem: — Rendben van, nem néztem meg Önöket! Ám tudtommal a műsoruk, ha nem tévedek — gyerekmű­sor! — L árifári! — jelentették ki a törpék. Tudja hányán néztek meg eddig minket? S ebből mennyi felnőtt? Ostobán nézhettem rájuk, mert közölték: — Hárommillóan ebben az országban. S ebből félmilli­ónyi volt a felnőtt. Persze ők gyermekkíséret ürügyé­vel, de megnézték a filmet, az első filmünket. Tud ró­lunk még valamit? — kér­dezték szigorúan. — Tudok! — feleltem. Tudom ki írta meg Önöket, s azt is, hogy megjelentek már könyv formájában, igaz, nagyon drágán, 80 fo­rintért kaphatók. — Hát ezért nem vette meg a keresztlányának a könyvet? — kérdezték. — Ezért — feleltem. De megígértem, hogy a mostani filmjüket, melyben bizonyos varázsfuvola is szerepel, fel­tétlen megtekintem. A törpék bólintottak, majd hirtelen eltűntek. Fölébred­tem. A délelőtt nehezen telt el, szinte nyomasztottak a törpék. Ebéd után sétálni indultam. Ahogy lépdeltem az utcán, mintha innen is, onnan is a törpék integettek volna felém, pedig a decent­ralizálás óta azt hittem, hogy csak a helyi törpék képzelik magukat Gulliver­nek. Az utcán kisiparos is­merősömmel futottam össze, aki sietett. — Felírás nélküli szatyro­kat vettem. Most nyomtatom rá a Hupikék törpikéket. Másik ismerősöm a kisfi­ával jött szembe velem, s a srác büszkén mutatta meg a legújabb jelvényét. Természetesen ezen is a törpék voltak láthatóak. De pólókról, matricákról, hirdetőplakátokról, mozimű­sorról is ők tekintettek fe­lém. Már azon sem csodál­koztam, amikor az egyik kertes ház giccstörpéjét ki­cserélték Hupikék kommersz- szé. — Nincs menekvés tőle­tek — gondoltam, s elin­dultam a keresztlányomék- hoz. A sógor gyanakodva fogadott. Nem szívesen szo­kott segíteni az emberen, ezért megkérdeztem: — Mit csináltok estére? összevillant a szeme a hú­goméval, és már sorolták is a rengeteg elfoglaltságukat. — Akkor jó! — mondtam. Tehermentesítelek bennete­ket. Hogy a két gyerek ne legyen az utótokban, elvi­szem őket moziba. Megnéz­zük a Hupikék törpikéket. A két kölyök hangosan megéljenezte a döntésemet, csak a sógor feszenget a fotelban. Végül is kibökte: — Nem mehetnénk mi is moziba? — fordult a húgom felé. Ám én lecsaptam rájuk nagy szigorral. — Nem azt mondtatok, hogy rengeteg dolgotok van? Meg különben is. Két gye­rekkel három felnőtt kísérő nem mehet gyerekműsorra — bölcsélkedtem nagy ko­molyan. Budaházi István „Szörnyű, embertelen” — mondta a keddi tévéhíradó­ban a jól öltözött riporter, amikor egy szociális otthon roskatag lakóiról készített pár perces anyagot. Az adás­ból aztán kiderült, hogy az effajta intézmények többsége nem erre a célra épült: nincs bennük lift, az emeletekre felköltöztetettek egy része örök szobafogságra van kár­hoztatva, mert nem tud le­jönni a lépcsőn ... S aztán néhány snitt a po­kol tornácáról ■ tíz-tizenkét személyes, hodályban, gyak­ran vaságyakon, összezsúfol­va vegetálnak a többnyire magatehetetlen, 70—80 év közötti roncsok, sorban áll­nak az ételért és a gyógysze­rekért. Nincs hely, nincs pénz, nincs semmi. A Magyar Gerontológiai Társaság elnöke megfogal­mazta, hogy az idősekkel fog­lalkozó orvos, a gerontoló­gus az orvosi hierarchia leg­alján áll. Egyetlen megoldás lenne: olyan kórházi osztá­lyok létrehozása, ahol az ilyen elesetteket lehetne ápol­ni. De nincs pénz. Két megjegyzés engedtes­sék meg: a mai népesedési prognózisok riasztó adatok­kal szolgálnak arról, hogy 2000 táján az ország lakossá­gának csaknem negyven szá­zaléka lesz eltartott. Kérdés: ilyen körülmények között? Érdemes a látottakhoz ha­sonlóan élni? Kik a felelősök azért, hogy ezek az emberek ide jutottak? A másik gondolat: ma Ma­gyarországon fiatalnak lenni: kész csapás. Iskolai férőhely nincs, munkahely nincs, sha netán van, akkor pénz nincs, lakás nincs, lassacskán hús sincs. Mi van? Elesettnek lenni: borzasztó. Fiatalnak lenni: nehéz. Kinek jó végül is? (karádi)

Next

/
Thumbnails
Contents