Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
1989. augusztus 10. Kelet-Magyarország 3 Jegyzet Munkanélküliek a fedélzeten KÜLDÖTTEK A KONGRESSZUSRA Demokratikus megmérettetés A népszerű jelöltek közül választottak Kecskemétről, Szegedről, Kiskunfélegyházáról beszél napjainkban igen sok ember, a képviselő-választások ottani tapasztalatait boncolgatva. Az országgyűlés megüresedett székeiért zajló versengéssel párhuzamosan folyik egy másik választási küzdelem is, a napokban dől el, az MSZMP októberi kongresszusán ki képviseli majd az adott körzetek párttagságát. MENTŐÖV A MUNKA- NÉLKÜLISÉG HÁBORGÓ TENGERÉN hánykolódó „hajótörötteknek”, akik fölött fenyegetően csapnak össze a hullámok — találóan így jellemezhető a megyei tanács munkaügyi osztálya által odaítélhető újrakezdési kölcsön, ami számtalan bírálatot, kritikus észrevételt kapott a múlt év novembere óta. Abban mindenki egyetértett, hogy szükség van erre az anyagi forrásra a vállalkozói kedv felkeltése érdekében, a tényleges összegekről azonban már megoszlottak a vélemények. Nem kis merészségre vall, ha valaki saját kezébe veszi sorsának további egyengetését. Hónapok, nem ritkán évek múlhatnak el, amíg egy kiforratlan ötletből megalapozott, sikeres gazdasági vállalkozás lesz. A ráfizetés, az elbukás veszélye pedig kísért minden újszerű kezdeményezést. Azért, hogy ez ne következhessen be és a vállalkozás mellé némi indulótőke is párosuljon — az ÁBMH döntése alapján — újrakezdési kölcsönnel kell támogatni minden olyan vállalkozót, aki főfoglalkozásban szeretné űzni választott mesterségét. A szándék nyilvánvaló: a munkanélküliség kezd aggasztó méreteket ölteni és ebben a feszült helyzetben átmeneti megoldást jelent(het) a munkanélküli-segély mellett az újrakezdési kölcsön, ami szűk körben bár, de új munkahelyeket teremt. Ezt alátámasztandó, egvre-más- ra hallani neves gazdasági szakemberek szájából olyan kijelentéseket, hogy a több ezer kis- és középvállalkozó országává kell válnunk, mert a labilis gazdaság talp- raállításának ez lehet az egyik mankója. A felismerés dicséretes, a megvalósítást kell tehát szorgalmazni. Színesfém-kereskedő, szeszfőzde-üzemeltető, te- herfúvarozó, autófényező, mezőgazdasági kistermelő, száraztészta-készítő — ez olvasható ki legtöbbször a munkaügyi osztály igazolásaiból, amit az OTP számára készítenek. Megyénkben ilyen és ehhez hasonló vállalkozásokba kezdtek sokan, a támogatáson felbuzdulva. Azt viszont már csak kevesen tudják, hogy milyen feltételekkel ítélhető oda a több száz ezer forintot meghaladó kölcsön. A köztudatban az él, hogy mindenki igényelheti, aki munka- viszonnyal nem rendelkezik. Ez a summás és leegyszerűsített megállapítás nemegyszer félreértésekhez vezet, mert nagyon általánosítható. A munkaviszonnyal nem rendelkezők közül csak azok kérhetik a támogatást, akiknek a munkaerő-szolgálati irodák egy hónapon belül nem tudtak végzettségüknek, korábbi munkakörüknek, egészségi állapotuknak és átlagkeresetüknek megfelelő munkahelyet felajánlani háromórási ingázási körzeten belül. AZ ŰJRAKEZDÉSI KÖLCSÖN nagy előnye a munkanélküli-segéllyel szemben, hogy ezt pályakezdők is kérhetik, amennyiben nem tudnak szakmájukban elhelyezkedni. A „kilépett” bejegyzés itt sem jó ajánlólevél a munkakönyvben, mert három évig nem jogosult a „megbélyegzett ügyfél” a kölcsön felvételére. A benyújtott igazolások, kérelmek, okmányok birtokában a tanácson elbírálják a kölcsön, folyósíthatóságát és kiadnak egy igazolást a pénzintézetnek, ahol újra vizsgálják, értékelik az egészet. Megnézik a vállalkozó hitelfizetési morálját, korábbi kölcsöneit, a visszafizetés fedezetét és ha mindent rendben találnak, akkor kiutalnak 300 ezer forintot (maximum!) 10 éves időtartamra. ÖSSZESEN 212 ENGEDÉLYT Állítottak ki a munkaügyi osztályon és ebből már több, mint 70 vállalkozás „élesberjl’ megy. Kevés kivételtől eltekintve minden jogosult megkapja a kölcsönt, db erről nem kap folyamatos visszajelzést a megyei tanács az OTP-től, Évente egy alkalommal igazolnia kell a hitel felhasználójának, hogy főfoglalkozásban vállalkozó, különben elesik a kedvezményektől. Erre azonban még nem volt példa a kezdetektől. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy mentőöv az újrakezdési kölcsön a munkanélküliek népes táborának. Mindenki maga döntheti el, hogy miben lát fantáziát, mi éri meg számára a leginkább. Csonka Zsolt Megyénkben Rakamaz, Dombrád, illetve Fehérgyarmat térségében választották meg leghamarabb a küldötteket. A szatmári városban július 28-án járultak az urnák elé az MSZMP tagjai, s szabadság ide, nagy nyári munka oda, meglepően nagy számban vállalkoztak a döntéshozatalra: az 1348 szavazásra jogosult közül 1119-en adták le voksukat. Versenyben a szavazatokért Az előkészületek a városi pártbizottság szervezésében történtek, ám az érdemi munkák már a körzeti párt- alapszervezetekben folytatódtak. Az ő javaslatuk nyomán mintegy húsz név merült fel, mint kongresszusi küldött, a jelölőbizottság e nevek birtokában indult útnak. Mint lehetséges jelöltek, végül is hatan maradtak, a szavazócédulákra is e hat név került fel, ám ez korántsem jelentette azt, hogy azon túl már csak rájuk lehetett szavazni. Az utolsó pillanatban is meggondolhatta a tagság magát, s mint később kiderült, néhány helyen így is történt. Mikor július 31-én, hétfőn kibontották az urnákat, huszonhét jelölt neve szerepelt a papírokon, ám már a kezdeteknél látszott, hat-nyolc jelölt között dől majd el a verseny. Végül nyolcán kaptak ötvennél, s hatan száznál több szavazatot, a legtöbbet dr. László Béla, a városi pártbizottság első titkára, illetve dr. Nemes István, a Népi Ellenőrzési Bizottság városi elnöke, aki a helyi reformkor egyik jelöltje is volt. Különösen az utóbbi megválasztása volt sokak számára meglepő, hiszen aligha hitték, hogy egy nem különösebben népszerű területen tevékenykedő. ellenőrzéssel megbízott személy a választók ily nagy hányadát képes háta mögé felsorakoztatni. A NEB-elnök megválasztásán érdemes elgondolkozni. Sikere minden bizonnyal személyének is szól, de annak is, hogy az emberek jó része végre szeretné már, ha tiszta vizet öntenének a pohárba. Szeretné a jó értelemben vett rendet a közéletben, melynek megteremtéséhez többek között a NEB is jelentős mértékben hozzájárulhat. Munkásokat képviseli vezetik A fehérgyarmati választások tapasztalatai azt mutatják — ezzel megegyezik egyébként a többi helyszínen szerzett is — a választók főleg vezető beosztásban dolgozókra szavaztak. Azt még nem tudni, a többi körzetben, s főleg azt nem, hogy az ország más vidékein mi lesz az eredmény, de elbúcsúzhatunk attól a mesterségesen kialakított képtől, melynek készítői pontosan kiszámították, hány százalék legyen a vörös, a zöld, a kék..., azaz a küldöttek között milyen legyen a munkások, a nők, a fiatalok, az értelmiségiek aránya. Eddig azt hittük, az ilyen kongresszusokon a munkásokat csak a munkásküldöttek képviselhetik igazán. Kiderült — legalábbis e sorok írójának tapasztalatai szerint, aki többek között a nyíregyházi gumigyárban, a gyarmati téglagyárban beszélgetett e témáról az érintettekkel — ez nem igazán van így. Az embereknek elege van a látszatdemokráciából, a felülről rájuk erőltetett jelöltekből. Programbeszédet tartottak Ám maradva a gyarmati példánál, egy jelenségre feltétlenül oda kell figyelni. A választók 'még az ilyen, korábbiaknál sokkal liberáli- sabbnak nevezhető választási formációban sem tudnak igazán választani, mert nem ismerik a jelölteket. így aztán jobb híján sok helyütt az első számú munkahelyi vezetőjükre voksoltak, hiszen ismerik ugyan a gyengéjüket, de az erősségüket is. Több választási körzetben úgy próbálnak meg ezen segíteni, hogy a jelölteknek az alapszervezetekben programbeszédet kell tartaniuk. Mint már jeleztük, a legtöbb helyen még csak ezután választják meg megyénkben is a küldötteket. Számtalan választási formációra lehet számítani, ám egyben mindegyik megegyezik. Az apparátus azokba sehol sem avatkozik be. Az adóról kérdezik... Hogyan adózik az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem? — Mindenek előtt tudni kell, hogy csak a tíz évnél nem régebben megszerzett ingatlan értékes ítéséből származó jövedelem adóköteles, illetve annak egy része. Nem adóköteles az a rész, amelyet saját maga, háaastánsa, szülője vagy gyermeke részére, lakás vásárlására, építésére,- bővítésére, vagy lakásbérleti jog megszerzésére fordít. A bevételből le kell vonni az ingatlannak a megszerzése idején képviselt forgalmi értéket, a megszerzéssel és értékesítéssel felmerült költségeket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat. Az ingatlan megszerzésének az időpontja fontos, mert innen kezdődik a „visszaszámolás”. Ezért a jogszabály leszögezi, hogy a megszerzés időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor a szerződést, vagy határozatot a földhivatalhoz bemutatták, 1986. július 1-je előtt az illetékhivatalhoz kellett azt benyújtani. Öröklés esetén az örökhagyó elhalálozásának napját tekintjük a szerződés időpontjának. Az adóteher könnyítése végett a törvény megengedi az ingatlan átruházásából származó jövedelemnek legfeljebb három részre történő megosztását. Ezt a szándékot az értékesítés évére vonatkozó adóbevallásban kell bejelenteni. (csornai) Balogh Géza Negyven új munkahelyet teremtett a ZALAFORM Kft. Budaörsön, ahol zoknigyártó üzemet létesített. A gyermek, női és férfi lábravalók számítógép vezérlésű kötő- és varró- R®í,.e^®n ^őszülnek. A komputerek használata segít a tervezőmunkában, a minták gyors valtasaban, s vezérli a bonyolult berendezéseket. Törpténet hupikékben A TV-BEN LÁTTUK Kinek jó? MAoránkelő vagyok. Ám Mft ezen a hétvégén aludtam tovább, de csak úgy félálomban. S már indultam is a kisváros kopott, hajnali szürkeségébe a kiálló betonkockákba botladozva. A kihalt utcában az egyik hirdetőoszlop mellett mozgást észleltem. Két furcsa lény mutogatott az aznapi moziműsorra. Marslakók — gondoltam, de ahogy közelebb értem, a reggeli fények mintha színt váltottak volna. Egyre határozottabban kéknek láttam őket. Ahá! — gondoltam. Most már tudom, hogy miért volt Tóth Árpád versében az a hajnali lila nyakkendő. Ám ezek a lények csak kékek voltak, mutogattak és nem énekeltek, mint az a bizonyos nyakkendő. S határozottan törpe kinézetük volt. Hozzájuk érve köszöntöttek, 'I ijd látva csodálkozásom, bemutatkoztak: — Hupikék törpikék vagyunk! Nevem akartam mondani, de ők csak legyintettek. — Ismerjük! ön sem nézett még meg minket a filmen rendes felnőtt létére! Mentegetőztem, elfoglaltságomra hivatkoztam, de a törpéket láthatóan nem győztem meg az érveimmel. Ezért ellentámadást intéztem: — Rendben van, nem néztem meg Önöket! Ám tudtommal a műsoruk, ha nem tévedek — gyerekműsor! — L árifári! — jelentették ki a törpék. Tudja hányán néztek meg eddig minket? S ebből mennyi felnőtt? Ostobán nézhettem rájuk, mert közölték: — Hárommillóan ebben az országban. S ebből félmilliónyi volt a felnőtt. Persze ők gyermekkíséret ürügyével, de megnézték a filmet, az első filmünket. Tud rólunk még valamit? — kérdezték szigorúan. — Tudok! — feleltem. Tudom ki írta meg Önöket, s azt is, hogy megjelentek már könyv formájában, igaz, nagyon drágán, 80 forintért kaphatók. — Hát ezért nem vette meg a keresztlányának a könyvet? — kérdezték. — Ezért — feleltem. De megígértem, hogy a mostani filmjüket, melyben bizonyos varázsfuvola is szerepel, feltétlen megtekintem. A törpék bólintottak, majd hirtelen eltűntek. Fölébredtem. A délelőtt nehezen telt el, szinte nyomasztottak a törpék. Ebéd után sétálni indultam. Ahogy lépdeltem az utcán, mintha innen is, onnan is a törpék integettek volna felém, pedig a decentralizálás óta azt hittem, hogy csak a helyi törpék képzelik magukat Gullivernek. Az utcán kisiparos ismerősömmel futottam össze, aki sietett. — Felírás nélküli szatyrokat vettem. Most nyomtatom rá a Hupikék törpikéket. Másik ismerősöm a kisfiával jött szembe velem, s a srác büszkén mutatta meg a legújabb jelvényét. Természetesen ezen is a törpék voltak láthatóak. De pólókról, matricákról, hirdetőplakátokról, moziműsorról is ők tekintettek felém. Már azon sem csodálkoztam, amikor az egyik kertes ház giccstörpéjét kicserélték Hupikék kommersz- szé. — Nincs menekvés tőletek — gondoltam, s elindultam a keresztlányomék- hoz. A sógor gyanakodva fogadott. Nem szívesen szokott segíteni az emberen, ezért megkérdeztem: — Mit csináltok estére? összevillant a szeme a húgoméval, és már sorolták is a rengeteg elfoglaltságukat. — Akkor jó! — mondtam. Tehermentesítelek benneteket. Hogy a két gyerek ne legyen az utótokban, elviszem őket moziba. Megnézzük a Hupikék törpikéket. A két kölyök hangosan megéljenezte a döntésemet, csak a sógor feszenget a fotelban. Végül is kibökte: — Nem mehetnénk mi is moziba? — fordult a húgom felé. Ám én lecsaptam rájuk nagy szigorral. — Nem azt mondtatok, hogy rengeteg dolgotok van? Meg különben is. Két gyerekkel három felnőtt kísérő nem mehet gyerekműsorra — bölcsélkedtem nagy komolyan. Budaházi István „Szörnyű, embertelen” — mondta a keddi tévéhíradóban a jól öltözött riporter, amikor egy szociális otthon roskatag lakóiról készített pár perces anyagot. Az adásból aztán kiderült, hogy az effajta intézmények többsége nem erre a célra épült: nincs bennük lift, az emeletekre felköltöztetettek egy része örök szobafogságra van kárhoztatva, mert nem tud lejönni a lépcsőn ... S aztán néhány snitt a pokol tornácáról ■ tíz-tizenkét személyes, hodályban, gyakran vaságyakon, összezsúfolva vegetálnak a többnyire magatehetetlen, 70—80 év közötti roncsok, sorban állnak az ételért és a gyógyszerekért. Nincs hely, nincs pénz, nincs semmi. A Magyar Gerontológiai Társaság elnöke megfogalmazta, hogy az idősekkel foglalkozó orvos, a gerontológus az orvosi hierarchia legalján áll. Egyetlen megoldás lenne: olyan kórházi osztályok létrehozása, ahol az ilyen elesetteket lehetne ápolni. De nincs pénz. Két megjegyzés engedtessék meg: a mai népesedési prognózisok riasztó adatokkal szolgálnak arról, hogy 2000 táján az ország lakosságának csaknem negyven százaléka lesz eltartott. Kérdés: ilyen körülmények között? Érdemes a látottakhoz hasonlóan élni? Kik a felelősök azért, hogy ezek az emberek ide jutottak? A másik gondolat: ma Magyarországon fiatalnak lenni: kész csapás. Iskolai férőhely nincs, munkahely nincs, sha netán van, akkor pénz nincs, lakás nincs, lassacskán hús sincs. Mi van? Elesettnek lenni: borzasztó. Fiatalnak lenni: nehéz. Kinek jó végül is? (karádi)
