Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

1989. augusztus 1. Keiet-Magyarország 7 A gyümölcstermesztés távlatai Szabó lcs-Szatmár megye mezőgazdaságában tekinté­lyes helyet foglal el a gyü­mölcstermesztés. Mind a természeti adottságok, mind a lakosság foglalkoztatása és eltartásának igénye alapve­tően meghatározza a fejlődés irányát. Az ágazat vezető növénye a téli alma, mely a kialakult hagyományok alapján igen naigy tekintélyre tett szert, mivel az országos termés- mennyiségből több mint 60 százalékot képvisel. Jelentő­sebb a meggy, amely 13 szá­zalékot képvisel, a szilva 11, a körte több mint 8, a sza­móca 7, az őszibarack 5, a dió 4, a cseresznye 3, a kaj­szi 2,5, a málna 2,1 száza­lékos Részarányú. Megállt a fejlődés Az országos gyümölcster­mesztési helyzethez hasonló­an a megyei állapot változó körülmények között alakult ki. Az 1960— 1985-ig eltelt negyedszázad alatt az állami intézkedések segítették, majd lassítva a folyamatot teljesen megállították a gyü­mölcstermelés fejlődését. A gyümölcstermelésre ható tényezők közül meghatározó szerepük van a követke­zőknek: a fejlesztés során kedvezőtlen adottságú terü­leteket is igénybe vettek, ahol a termésátlagok igen alacsonyak; a telepítések nagy százaléka alma (ezen belül még mindig magas a jonatán aránya); a jelenlegi gyümölcsfeldolgozó kapaci­tás későn jött létre; a nyu­gat-európai piacokról majd­nem teljesen kiszorultunk; az ipari eredeti anyagok arány­talanul magas árszintje sok­kolja az ágazatot. A megyében lévő tíz kistáj adottságai eléggé eltérőek, de gyümölcs termesztésére alkalmas terület mindenütt található. A tájak közötti gyümölcstermelési szerkezeti különbségeket elsősorban nem a termőhely, hanem sokkal inkább a hagyomá­nyok, a feldolgozó, a tároló- és értékesítőhely közelsége, valamint a szervező erő je­lenléte* magyarázza. Jó példa erre a Tisza vas­vári kistáj, amelyben ked­vezőek a gyümölcstermeszté­si adottságok, de hagyomá­nyosan szántóföldi növény- termesztés és a zöldségter­mesztés, valamint az állat-_ tenyésztés a meghatározó." Más példa a középső-nyírségi kistáj helyzete, ahol kedve­zőtlen adottságok ellenére jelentős almatermelés ala­kult ki szinte minden egyes községben. A kistájak közül három olyan található, amelyben a termőhelyi adottságok szinte valamennyi' gyümölcsféle fejlesztésének kedveznek: ti - szavasvári "kistáj, alsó-nyír­ségi (nyíregyházi) és a máté­szalkai kistáj. Megtartani a helyi különlegességeket Fontos feladat a helyi kü­lönlegességek — penyigei szilva, milotai dió, szatmári alma stb. megtartásának, fej­lesztésének * a további szem előtt tartása. Az ültetvények optimális hasznosítása a hagyományos­sal szemben több irányba szerveződik. A fejlesztésekbe egyre jobban bevonható az egyéni felhalmozások adta lehetőség, mely csak hosz- szabb távú megállapodásra (tartós bérlet) alapulhat, ahol a tulajdonlás részletei is kö­rültekintően kidolgozottak. A szaktanácsadás, a szapo­rítóanyag-ellátás, az ajánlott technológia és az értékesítés megszervezése szintén meg­határozói az eredményes együttműködésnek. A szakcsoport az integrált kistermelés, a bérlet, a ré­szes művelés szervezése szin­te kínálja a szakmai szövet­ségek szerveződését, amely lehet specializált (málnater­melők), vagy a termelők, fel­dolgozók és értékesítők is al­kothatnak közös érdekeltsé­gű szakmai szövetséget. A fejlesztés a gondos mun­kával elérhető magas hoza­mokkal az energia és vegy­szertakarékos műveléssel, a minőség fokozásával, a fajta­szerkezet módosulásával, a feldolgozás, tárolás fejlesz­tésével haladható előre. Az almatároló kapacitás igényének kielégítése nélkül nehéz a piaci lehetőségek kialakulása, mind belföldi, mind külpiaci vonatkozás­ban. A 128 ezer tonna tároló- kapacitásból mintegy 100 ezer tonna alkalmas tárolás­ra, szakszerű felújítás és üzemelés mellett. A szakértői vélemény szerint az új fajták elterjedésével mintegy 100— 130 ezer tonnányi kapacitású nem szabályozott légterű tá­roló beruházása szükséges. A kistájak prognosztizált al­matermése és a kívánatos kapacitás mindenütt hiányt jelez. Tárolás, feldolgozás A konzervgyár fejlődő po­tenciális adottság, s az újab­ban létesülő léüzemeknek, sűrítőknek. kisebb konzerv­üzemeknek, mélyhűtőknek nemcsak piaci lehetőségeik­kel. hanem a meghatározó jelentőségű konzervgyár lété­vel, is számot keli vetni. Az érdekek egyeztetése az egész térség versenypozícióját ja­víthatja a korábban említett szakmai érdekszövetségeken belül. A friss gyümölcs értékesí­tése feltételezi az egyöntetű minőségi és nagyobb tételű áru megadott időbeni össze­gyűjtését, a szállítás racioná­lis megoldása érdekében. En­nek szervezése a nagyüze­mek, feldolgozók, az áfészek, vagy a szakmai szövetségek feladata lehet. A friss és fel­dolgozott gyümölcs jó cikke a barter kereskedelemnek és ,a külföldi tőke működési te­rének. . A gyümölcsértékesítés egyik szűk •keresztmetszete a göngyöleg, évtizedek óta nincs megoldás sem a gyár­tás, sem a finanszírozás, de a forgalmazás körül sem. A megoldást a tagok feldolgo­zóüzemeire, vagy pedig egy megyei erdőfa vertikumra le­hetne alapozni. A gyümölcsös terület a megyében "tovább növelhető az említett minőségi kitéte­lek mellett! Fontos, hogy az alma mellett * -más gyümöl­csös területe növekedjen. Így a szilva, cseresznye, köszméte, kajszi- és ősziba­rack. Az alma fejlesztésénél a jonatán arányának a fi­gyelemmel kisérése, vala­mint a piac által elismert új fajták telepítése elsőrendű feladat. Szentpéteri József megyei főkertész A moszkvai népgazdasági kiállításon mutatták be a kö­zönségnek a mindössze 250 kilogramm súlyú napautót, amelyet a szovjet „Kvantemp” konszern és a bolgár Bal- kancar vállalat szakemberei fejlesztettek ki. A gépkocsi energiaellátását a motorbáz felületén elhe­lyezett napelemek biztosítják. A napelemek tervezése és gyártása az autonom energiaellátást biztosító rendszerek fejlesztésére szakosodott „Kvantemp” vállalatainál történt. Az új személygépkocsit elsősorBan a napsütésben gazdag üdülőkörzetekben és turistaközpontokban tervezik alkal­mazni, azokon a területeken, ahonnan a hagyományos bel­sőégésű motorokkal felszerelt gépkocsikat kitiltották. A napautó gazdaságos, környezetkímélő, sebessége órán­ként 20—25 kilométer. Ködös időben vagy éjszaka a nap­pali állásidőben akkumulált energia felhasználásával üze­mel. (APN) Szabiik telegráfja A Természettudományi Közlöny (napjainkban utód­ja: a Természet Világa) 1839. évi egyik száma — éppen száz évvel ezelőtt — szenzá­ciós műszaki-tudományos eredményről, Szabiik István telegráfjáról emlékezett meg, amely tulajdonképpen 1794- ben született meg. Az idézett folyóirat így írt: „Szatthmár Vármegye jún. 6. T. P. Szab­iik úr, a’ N. Károlyi Gymna- siumban a természet tudomá­nyoknak közönséges tanítója, leközelebb oly alkalmatos te- legráfust készített kis alkot­mányban, hogy azzal különb- különbféle szegeleteket lehet nagy frisséggel ábrázolni. Minden szegletnek egy-egy betűt rendelt, mellyekből egynéhány szempillantások alatt bizonyos messzeségben levőnek egész levelet lehet összeállítani. Bizonyosan le­het mondani, hogyha na­gyobb alkotmányban el ké­szíttetne ez a Telegrafus, messze földre is lehetne vele értekezni és nagy hasznát venni. Az említett Professzor úr találmányának sok sze- rentsét és mecénásokat kívá­nunk.” Tehát Nagykárolyban (ma Cáréi, Románia) az egykori Szatmár vármegye székhe- . lyén volt kegyesrendi főgim­náziumban Szabiik István, korának legkiválóbb magyar fizikusa, aki mindenkitől függetlenül feltalálta a táví­rót. Nagykárolyt a múltból számos nagyságunk fémjelzi: Károli Gáspár, Acsády Ignáe, Gaál József, Kaffka Margit, Kistermelés Értékesítési zavarok A magyar mezőgazdaság látványos sikerszériája, a di­namikus növekedés, a bizton­ságos belső élelmiszer-ellátás többé-kevésbé elfogadható választéki kínálattal és a növekvő volumenszerű ex­port, de facto a vegyes tulaj­donú gazdaságszerkezeten alapul. A háztáji gazdaság szabad, sőt a nagyüzem által integrált, a hobby- és áruter­melési célú kistermelés támo­gatásával a korábban hiányos kínálatú munkaigényes ter­mékekből (állati termékek, zöldség, gyümölcs stb.) is ki­egyenlített, megfelelő nagy­ságrendű árutömeg áll a' fo­gyasztók rendelkezésére. A fejlesztés lehetősége azonban nem zavarmentes. Évről évre tanúi vagyunk valamely termék hangulati elemekkel és színezett érté­kesítési - zavarával, vagy ennek ellenhatásaként létre­jövő hiányának és a velejá­ró árszintemelkedésnek. A té­ma újra aktuális és sajnos rendre meghaladja a tisztán gazdasági mivoltát és politi­kai kérdéssé, feszültségfor­rássá válik. Információs jelentésekben, taggyűléseken és a politizá­lás-változatos színterein teszi szóvá a mezőgazdasági — kü­lönösen a zöldség-gyümölcs kereskedelem anomáliáit. A felelősséget általában a ke­reskedelemre .hárítják és fel­emlegetik a népgazdaságot ért, a felvásárlási rugalmat­lanságból, ^.hanyagságból ere­dő, az egész lakosságot sújtó károkat. A szóvá tett jelenségek úgy vélem, valóságalapúak, az említett esetekben kétel­kedni nincs okuk, és gyakran elmarasztalhatok a kereske­dők is. Elgondolkodtató ugyanakkor, ami a félszíni je­lenségek mögött megbújik. A makacs rendszerességgel visz- szatérő burgonya-, málna-, meggy-, alma- stb. háborúk, az emberek idegeit, termelé­si kedvét romboló, politikai feszültségeket kialakító ér­tékesítési perpatvarok nem szándékos gazdasági-politi­kai kártevők munkájának az eredménye. A helyzetnek úgy tűnik, mélyebb okai vannak, a rendszeres zavar a műkö­dő, vagy inkább működés- képtelen gazdasági rendszer­ből, a begyűjtésből örökül maradt kereskedelmi vagy inkább felvásárlói rendszer­ből és abból az érdektelenség- bőL fakad, ami a gazdákat egyfajta tudathasadásos ál­lapotban tartva csak termelő­vé degradálja. Ma is általános az a szem­léletmód, amelyben természe­tesnek tartják, hogy a mező- gazdaságban tevékenykedők, legyenek azok egyéni gaz­dák (háztájiban, kistermelő­ként, vagy főfoglalkozásban),- szövetkezetek, vagy szakszö­vetkezetek, feladatukat a ter­melési folyamat befejeztével végetérőnek tekintik. Meg­termelik a sárgarépát, burgo­nyát, meggyet vagy almát, de ezzel szerepük véget is ér, pedig még- nagyon fontos tennivalók, a fogyasztók igé­nyeinek megfelelő áruvá ké­szítés hátra van. Az érték­képzés befejező, realizált fá­zisa marad ki, mert ha eb­ben részt is vesznek, azt csak fizikai munkásként és nem saját hasznuk realizálásától vezérelve teszik. Elméletileg a piac mono- polizáltsága megszűnt, az értékesítésben több szereplő vesz részt és bárki bekapcso­lódhat, ennek ellenére ma is monopolizáltként jelenik meg a gyakorlatban, amit az érintettek háborogva ugyan, de egyfajta fátumként tu­domásul vesznek. Hiányzik a termelők cselekvő, tevé­keny érdekközösségének megszervezése, önálló pia­ci szereplőkénti fellépése, ezzel szemben az értékesítés zavaraiért panaszkodnak, esetleg vádolják a kereskedőt, de tudomásul veszik termé­kük leminősítését, elfogad­ják az egyoldalú szerződés- módosítást, a rájuk erőltetett árat. Szemléletváltásra van szük­ség. Cselekvő, hatékony ér­dekvédelmet kell teremteni, amely képes az egyes áruk termelési-realizálási folyama­tának a teljes érdekazonos­ságát megteremteni, a piac igényeit kielégíteni, és az igények változását hatéko­nyan visszajelezni. Egyre in­kább a piacgazdaság megte­remtése felé haladunk, azt tűztük célul. Ez viszont re­mélhetőleg kizárja a piaci folyamatokba való állami­politikai beavatkozás lehe­tőségét. Termelők, eladók, fo­gyasztók saját érdekeik ér­vényesítését egyenlő esély- lyel, partneri alapon maguk kell, hogy kialakítsák és meg­szervezzék. Sz. I. Cj tokhalfajtát termesztettek ki Szarvason. A szarvasi Hal­tenyésztési Kutató Intézet kutatási feladatai között a tok­halak üzemi termesztésének kidolgozása is szerepel. A két éve folyó kísérletek sora a kutatók számára is meglepő eredményt hozott. A lénai tokhal és a magyar kecSege ke­reszteződéséből létrehozott halfajta feleannyi idő alatt éri el azt a súlyt, amit a kecsege vagy a lénái tok külön-külön. Most a szaporítás problémáinak megoldásán fáradoznak az intézet dolgozói, ugyanis a tokhalak mesterséges körülmé­nyek között nehezen szaporíthatok. (MTI-fotó) Petőfi és Szendrey Júlia, Ady Endre, Kölcsey Ferenc és mások. Szabiik István (1746—1816) Kunszentmártonban született, de már csecsemő korában szüleivel (Szabiik János és Thuróczy Julianna) együtt Szegedre került. Itt keresztel­ték meg, és iskoláit is itt vé­gezte. A piarista rendbe lé­pett, és Nyitrán szentelték pappá. A rend különböző gimnáziumaiban tanított, mi­közben rendi tisztségeket is betöltött. Pesti tanárságának ideje alatt, röviddel a Mont­golfier testvérek 1783. június 5-i kísérleteit követően ő is bemutatta az első magyar léggömböt (1785. augusztus 15.), amelyet papírral bélelt és melegített levegővel jutta­tott fel a magasba, először a régi piarista gimnázium ud­varán, majd a nagyközönség­nek a Duna-parton. Ezt kö­vetően, még ugyanebben az évben Győrött, majd 1785- ben Szegeden a Tisza-parton is sikerrel mutatkozott be léggömbjével. Szabiik Istvánt 1784-ben nevezték ki a szegedi piarista gimnázium és rendház (ala­pítva: 1721) főnökévé. Szege­di kísérleteit már, a gazdag gróf, Teleki Sámuel patronál­ta. Szép sikerei ellenére ha­marosan ellentétbe került a helytartótanáccsal, mert szembeszállt 11. József kala­pos király németesítési ren­deletéivel, s végül Szablikot 1790-ben szegedi állásából felmentették. A megyegyűlés (akkor Szegvár volt Csongrád megye székhelye) némelyest rehabilitálta, és megyei fel­ügyelővé nevezte ki. Első in­tézkedése az volt, hogy eltö­rölte a német nyelv tanítását. Ekkor ismét mennie kellett, és előbb makói rokonaihoz költözött, de itt is az osztrá­kok ellen dolgozott. Ennek aztán az lett a következmé­nye, hogy fegyveres erővel szállították a nyítrai rend- házba, ahonnan Kisszebenbe helyezték át. A pesti egyetem fizika tanszékének vezetői állását ugyan megpályázta, de a helytartótanács mereven elutasította. Később Nagyká­rolyban, Vácott fizikát taní­tott, majd Tatára, később Máramarosszigetre helyezték — Ezután Veszprémben taní­tott, 1806-tól Nagykanizsán volt házfőnök. Élete utolsó hét évét Kalocsán élte le, s ott halt meg. Az első magyar földgömböt is Szabiik szer­kesztette meg. Egész munkás­ságát tekintve, többet érde­melne meg az utókortól. Móra Ferenc írja róla a Szegedi tulipános ládában: „Szegedi születésű piarista (Móra tévedett, Szegeden csak keresztelték. A szerk.j jó darabig rektora a szegedi oskolának. Virtusos úrral volt, aki nem kisebb úrral kapott hajba, mint József császárral. Az egyre-másra adogatta ki a németesítő ren­deleteket, a pater rektor azonban egyről sem vett tu­domást. A császár Josephus nagy úr lehet Bécsben, de a szegedi kegyes oskolában semminek serh hívják. Itt csak magyar királyt ismer­nek. ' A vége persze az lett. hogy a császár hosszú kezei elértek Szegedig, és kiemelték a rektori székből Szabiik .atyát noha Csorigrád megye rendjei is kardjukra ütöttek érte. Föl­dönfutó lett a tudósból, akit kora legnagyobb magyar fizi­kusának tartottak. Alighanem ő volt az első magyar, aki földgömböt fabrikált, az azonban bizonyos, hogy Sze­geden ő eresztette fel az első Montgolfier-rendszerű lég­gömböt 1785. Szt. Jakab ha­vában.” Aa elmúlt több mint 200 év alatt a léggömb tökéletesítése óriásit lépett előre. Ma már légüres térben is lehetséges a repülés. A műszaki-tudomá­nyos • . haladás e nagyszerű eredményei között ott talál­juk az egykori szegedi fizikus — majd az országot szinte végigtanító tudós —, Szabiik István eredményeit is. Nevé­nek és munkásságának fel­említése kötelességünk. Bátyai Jenő Jlvantenip”: A napúid preraierje Mire képes az agrárágazat (8.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents