Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
4 Keiet-Magyarország — ísyfregyiaásá Élet 1939. augusztus 31 Szlovákok és magyarok Á „transzfer" közelről Ital — video ‘Ír ^ Ifjúkori I WV ■■ ¥ bűnözés Sajnos, nem számít a ritkaságok közé, hogy felméréseket, elemzéseket készítenek azokról a bűncselekményekről, amelyeket fiatalkorúak követnek el. Ezek az elemzések nemcsak azért készülnek, hogy egy adott időszakban megtörtént eseményeket rögzítsék. Rendkívüli jelentősége inkább abban van. hogy az összbűnözés tendenciáit is megmutatja. Arról van szó, hogy ha egy adott időben a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma növekszik, nyugodtan meg lehet jósolni, hogy amikor ez a nemzedék felnőtté válik, emelkedni fog a felnőttek körében elkövetett bűncselekmények száma. Ezért készült hát felmérés az 1989. első felében a fiatalkorúak által elkövetett legkiemelkedőbb súlyú bűncselekményekről, az erőszakos cselekményekről. Dr. Balogh Csabával, a fiatalkorúak ügyészével a felmérés megállapításáról beszélgettünk. Odáig is eljutottunk — mondta az ügyész —, hogy már a gyermekkorú bűnözés is a figyelem középpontjába került. Többek között azért, mert noha nem büntethetők, ebben az évben olyan magasra emelkedett az általuk elkövetett bűncselekmények száma, hogy ugyancsak megnövelte a gyámhatóságok dolgát. Az egyetlen lehetőség ugyanis, hogy ők tegyenek intézkedéseket. Elrendelhetik például az intézeti nevelést, súlyosabb esetekben pedig az állami nevelésbe vételt is. A felmérésből kitűnik, hogy Szabolcs-Szat- már megyének a két legfertőzöttebb góca Nyíregyháza és Kisvárda. Ez a bűncselekmények számára és a bűncselekmények súlyára is érthető. Mert míg például Mátészalkán több éve nem fordult elő csoportosan elkövetett rablás, Nyíregyházán sajnos havonta kell ilyen ügyekben nyomozást elrendelni. vádat emelni és ítéletet hozni. És ahogy haladunk előre az időben, úgy van ilyen intézkedésekre egyre nagyobb szükség. Az utóbbi tíz évben ugyanis egyenletes növekedés tapasztalható a fiatalkorú bűnözésben és nő az elkövetők száma is. A legrosszabb, s a csúcsot jelentő időszak az 1986—87-es esztendő volt. E két év statisztikái minden addigit meghaladó növekedést jelentettek. 1988 egy enyhe csökkenést hozott, de nem biztos, hogy ez a valós folyamatok tükrözése volt. Inkább az új jogszabályok bevezetése miatt csúsztak át más időszakra 1988 adataiból a kedvezőtlen jelenségek. s ezek a határidőcsúszások későbbi időpontban rontották a statisztikát. Az idei év is rossz év lesz, ez már látható, a gyermekek által elkövetett bűncselekmények száma pedig valami elképesztő mértékben kezdett növekedni. Az elemzés tárgya elsősorban az erőszakos bűncselekmények kategóriája volt, részben mert ezek száma növekedett legjobban, másrészt, mert ezek a durva cselekmények borzolják fel leginkább a kedélyeket. Akár bevalljuk, akár tagadjuk, az is a kedélyborzoló tényékhez tartozik, hogy az ilyen erőszakos bűncselekmények többségét cigányok követik el. (Zárójelben azt is érdemes megjegyezni, hogy a nők által elkövetett bűncselekmények száma elhanyagolható, nem is szerepel a statisztikában csak cigány elkövető.) Különösen a csoportosan elkövetett rablások elkövetői között sok a cigány. Egy reprezentatív felmérés adatai tükrözik híven ezt, ahol 113 fiatalkorúból ötvenen követtek el rablást, s közülük csak 6 nem volt Cigány származású. És csoportosan elkövetett rablást is csak cigányok követtek el. Miért fontos ez? Mert a gyermekszaporulat a cigánycsaládokban a legnagyobb, s a mostani tapasztalatok azt jelzik: elég egy 17—18, vagy annál idősebb ember is, aki egy csapat élére áll, s a hozzá csapódott fiatalokat olyan bűncselekmény elkövetésére viszi magával, amilyenre akarja. Jellemző az is, hogy az ilyen idősebb fiatal általában már volt valamiért büntetve és ez lényeges, fontos hatást gyakorol a fiatalkorú társaira. Gátlásaik feloldásához vezet, ha felnőttet éreznek maguk között, s ennél már csak akkor oldódnak jobban a gátlások, ha egy kis alkohol is van bennük. Dr. Balogh Csabától azt is megtudtuk, hogy az erőszakos bűncselekményeket elkövetők nagy része sérült személyiségű. Alkoholisták is találhatók közöttük, bár koruk miatt ez szerencsére kevés, az viszont kimutatható, hogy személyiségszerkezetükben hibák találhatók. Többségük kimutathatóan korlátozott, esetleg már szüleik is azok voltak. s szabadidejük kitöltésének egyetlen formája az alkoholfogyasztással együtt járó szórakozás. Újszerű jelenség a fiatalkorú bűnözés értékelésében a videózás kimutatható hatása. Tíz évvel ezelőtt ilyesmiről még hallani sem lehetett, ma pedig egyre gyakoribb az akciófilmek hatása. Karateismeretekkel rendelkező fiatalok közreműködése fedezhető fel a rablásoknál, az élet elleni bűncselekméAz ő érdekükben is... igazoltatás a nyíregyházi utcán nyéknél, a garázdaságoknál. S egyre többször mutatható ki, hogy a karateoktatáson tanultakkal visszaélve tesznek védekezésképtelenné útón-útfélen járókelőket. Sajnos, mar a karatézók által használt láncos bot is előkerül néha, a pornófilmek hatása pedig az erőszakos nemi bűncselekmények számában és az elkövetés módjában mutatható ki. A bűncselekményekről készült elemzésből az is kitűnt, hogy kevés kivétellel még az általános iskolát sem fejezték be, középiskolát végzett vagy szakmunkás-bizonyítványt szerzett fiatal alig-alig volt közöttük. Azért is lényeges ez, mert köztudott: megyénkben kévés a munkahely, ha valahol nyílik is mod elhelyezkedésre, ott is szakképzett , munkaerőt keresnek, így a törvénnyel ösz- szeütközésbe került vagy kerülő fiatalok nemigen tudnak elhelyezkedni, vagy ha igen, ahhoz ingázniuk kell. És az ingázás is ott szerepel a bűnözést elősegítő okok között Az IS hajlamosabb rá, aki ingázik, hiszen távol él családjától, de azokban a- családokban is nagyobb a fiatalkorú bűnözők száma, ahol a családfő ingázik, mert csak hét végén van együtt a család, s az sem biztos, hogy ezek a hétvégi napok nem a kocsmában telnek el. Elemzések mutatják ki, hogy elsősorban nem a haszonszerzés motiválta a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményeket. Mostanra annyi a változás, hogy a halmozottan hátrányos helyzet már jól kimutatható a bűncselekményeket elkövetők körülményeinek tisztázásakor. A nagy család, a szakképzettség hiánya, a szerény jövedelem, a nehezen megszerezhető munkahely mindmind szerepet játszik a vagyon elleni bűn- cselekmények elkövetésében. Ennek ellenére sem lehet egyértelműen azt mondani: a bűn- cselekményeket csak azért követik el, mert nincs pénzük, akkor ugyanis nemcsak ők lennének bűnözők. Ma már -sok embernek nincs pénze, mégsem pótolják azt bűncselekmények árán. Azért is igaz ez a megállapítás, mert ezt támasztják alá egyértelműen azok az adatok, hogy a csoportos rablások túlnyomó többségét vagy italboltban, vagy környékén, vagy két italbolt között követik el ittasan, s a pénz nem kenyérre, hanem újabb italra kell. Az is igaz viszont, hogy a sértettek többsége is ittas, tehát az alkoholnak mind az elkövető, mind az áldozat oldaláról fontos szerepe van. Természetesen a megelőzés is része a fiatalkorúak bűnözéséről készített elemzésnek. Nem új megállapítás, hogy nem csak a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek feladata és nem is csak jogi kérdés a megelőzés csak a társadalmi folyamatok befolyásolásával lehet kedvező eredményeket elérni. A megyében munkahelyekre van szükség, olyan foglalkoztatási struktúra kellene, ahol a hátrányos helyzetben nevelt fiatalok is megfelelő munkát és megélhetést találnak. Az iskolai oktatásban is van pótolnivaló, hiszen sokan az általános iskola elvégzése után sem tudnak írni és olvasni, s annak is meg kellene találni a módját, hogyan lehetne minél több fiatal kezébe szakmát adni. Változatlanul többet tehetnének az italboltokban azért, hogy a fiatalok ne igyanak. A gyermek- és ifjúságvédelmi Intézményrendszer is újraszabályozásra szorul, a gyámhatóságoknak is nagyobb lehetőségeket kell adni. a családvédelmi központok munkájának hatása sem markánsan érzékelhető még, a büntetőeljárásban pedig kellően differenciált, a terület sajátosságait tükröző, ha kell, példásan szigorú büntetéseket kell alkalmazni. A modern büntetőjog a megelőzésre, a nevelő jellegű büntetésekre és intézkedésekre helyezi a hangsúlyt. Ez helyes, humánus és korszerű is. Bizonyos rétegeknél azonban kevés esély mutatkozik azonban arra. hogy ez hatásos lehet. Úgy tűnik: velük szemben inkább olyan büntetéseket kell alkalmazni, hogy az súlya miatt másokat is visszatartson. Balogh József 1946. A nyíregyházi tanyabokrokban szlovák toborzók jelentek meg. Arra akarták rábírni a kétszáz éve itt lakó tirpákokat, hogy hagyják el szülőföldjüket, s költözzenek át Szlovákiába, úgymond az ősök földjére. Természetesen nem néhány megszállott nacionalista szlovák értelmiségi magánakciója volt ez, rendkívül feszült politikai tusakodás előzte meg ezt az aktust. A második világháború még be sem fejeződött, Benes elnök és Klement Gottwald, a kommunista párt főtitkára már 1943 végén megegyezett a nemzeti kisebbségek likvidálásában, melynek célja a nemzeti állam megteremtése volt. s ehhez az út a német és magyar kisebbség kitelepítésével vezetett. 1945. augusztus 2-án megjelent egy elnöki rendelet. mely a szlovákiai magyarokat megfosztotta állampolgárságuktól. Indok: „Az állam ellenségei.” A kassai kormányprogram meghirdetése után a népbíróságok mintegy negyvenezer magyart utasítottak ki Csehszlovákiából, majd a csehszlovák kormány memorandumot intézett a potsdami értekezletre egybegyűlt nagyhatalmakhoz, s abban már a teljes magyar kisebbség kitelepítését követelte. Mint ölvedi János nemrég napvilágot látott Nap- fogyatkozás című könyvében megállapítja, a „transfer”, egy nemzeti kisebbség maradéktalan kitelepítésének gondolatával' először ismerkedett meg a világ. A csehszlovák kö- vetelésfa szovjetek támogatták, az amerikaiak, a britek nem. A kérdés megoldására egyetlen megoldás maradt, a tárgyalás. A magyar—szlovák lakosságcserére vonat kozó megállapodást 1946. február 27-én írták alá, s ennek értelmében Szlovákiában annyi magyart kellett kijelölni az áttelepítésre, ahány szlovák önszántából jelentkezett Magyarországon az áttelepítésre. Magyarországon eredetileg 95 421 szlovák jelentkezett, ám az átköltözők száma alig haladta meg a 73 ezret. Más történészek még ennél is kisebb számról tudnak. Németh Zoltán nyíregyházi főiskolai tanár kutatásai szerint 59 774 szlovák települt át a Felvidékre. Ez a tény, s főleg az, hogy eredeti elhatározásukat tízezrek másították meg, s maradtak inkább a szülőföldön, óriási csalódást keltett a csehszlovák kormányban, mely tett még egy újabb próbálkozást. A párizsi békekonferencián beterjesztett beadványában további kétszázezer magyar kiűzését követelte, de Visinszkij szovjet delegátus támogatását sikerült csupán megnyerniük, a többiek ismét megakadályozták az újabb barbár akciót. "" De hányán jöttek át végül Magyarországra, s főleg, mi volt a helyzet Nyíregyháza környékén? A kutatások szerint a már fentebb említettek mellett a lakosságcsereegyezmény értelmében a szlovák hatóságok több, mint 105 ezer magyart jelöltek ki, végül 68 407 embert zsuppoltak át a határon, további hatezren önként követték őket. A nyíregyházi adatokat szintén Németh Zoltán kutatásaiból tudjuk, aki szerint a városból és a környékéről 6065-en jelentkeztek, s a két esztendő alatt — 1946-ban és 1947-ben — 4508-an költöztek át Szlovákiába. Hogy onnan hány magyar érkezett? — ezt csak becsülni lehet. Az áttelepülésre jelentkezett tirpákok hatvankét százaléka váltotta be ígéretét, ha ezt megpróbáljuk visszafordítani, úgy városunk környékére négy-ötezer magyar érkezhetett. A legtöbben a komáromi, az. ógyallai, s a galántai járásból jöttek, % szétszóródtak az ország majd minden pontján. A Nyíregyháza környékére száműzöttek egyik legidőseb- bike a ma nyolcvanhét esztendős Páricsi Mihály, aki negyvenöt éves korában kapta a felszólítást a Sátoraljaújhely melletti Borsiban, hogy hat napon belül hurcolkodjon. A ma Nagycserkesz határában lévő Báji- bokorban élő idős magyar addig még csak nem is hallott erről a vidékről, legfeljebb Nyíregyháza nevét ismerte az édesapja elbeszéléseiből, aki meg-megfordult az itteni vásárban. A nagyságos fejedelem, Rákóczi Ferenc faluja. Borsi még az ő idejében is majdnem színmagyar volt, s 1947 februárjában száztíz magyar családhoz juttatták el az úgynevezett fehér levelet, s abból már tudhatták, nagy baj vár rájuk. Augusztus elsején érkezett a végleges felszólítás, hogy augusztus hatodikára útrakészek legyenek. Hajnalban teherautók verték fel a falu csendjét, néhány órájuk volt a pakolásra. Vihettek mindent. Bútort, ruhát, jószágot. Páricsi Mihály még a disznóólát is szétszedte, azt is felpakoita a teherautóra. A sátoraljaújhelyi vasúti állomásra vitték őket, ahol át kellett rakodniuk egy vasúti kocsiba. Ott tudták meg, hogy milyen szerencséjük van. Eredetileg Árva megyébe, a szintén kitelepített németek helyére akarták vinni őket, majd változtattak a terven. Az úticél akkor már Somogy volt. A bodrogszerdahe- lyi pap fia járta ki, ha már menniük kell, hát valahová közelebb. így kerültek Nyíregyházára. Huszonnyolc borsi magyar családot parancsoltak ki a szülőföldről. Miért pont őket? Mert nemet mondtak a reszlovakizálásra. Ragaszkodtak magyarságukhoz, s nem yoltak hajlandók arra, hogy szlováknak vallják magukat. Az újhelyi vonat éjszaka ért be a nyíregyházi állomásra, * másnap reggel indultak el Báji-bokorba. Szülőfalujuk sem volt a Világ közepe, de ami itt fogadta őket...! Se út, se villany, öreg, szalmatetős, nád- fedeles házak, boltnak, templomnak, iskolának se híre, se hamva. Ráadásul a házat, — amelyiket nekik jelöltek ki — még lakták. Hetekig kint volt minden bútoruk az udvaron, s abban a szent meggyőződésben éltek, hogy nem lesznek ők itt sokáig. Különösen az öreg Páricsinak, Páricsi Mihály édesapjának volt rettenetes honvágya, öt teljesen megroppantotta a kiűzetés. Csak az alkalomra várt, hogy útnak indulhasson. Volt egy öreg barátja, annak hajtogatta: hazáig ismeri ő innen gyalog is az utat... De már sohasem láthatta viszont a szülőföldet, szülőházát, amit még a nagyapja épített annak idején. Itt temették el az idegen földön. A fiatalabbaknak könnyebb volt valamivel. Az itteni gondokrbajok, ha nehezen is, tompították a honvágyat, s hát élni kellett. Debrő-bokor. Magyar-bokor, Markó-bokor.. alig van talán olyan tanyabokor a város határában, ahol ne élnének olyanok, akik a határ túloldalán élték le életük java részét. Borsiból öt család került Páricsi Mihály szomszédságába, ma már csak ők élnek itt. A másik négy család a határ közvetlen közelébe, Sátoraljaújhelyre költözött... minél közelebb a szülőfaluhoz. Csak házigazdánk eresztett itt a Nyírség és a hajdúsági fekete földek határán gyökeret. Földet is itt kapott, ráadásul az itteni talaj sokkal kövérebb, mint a hazai köves határ, áthozta magával a lábas jószágait is, s mind jobban gyarapodott, ötvenhatig, mindig várta a napot, hogy újból szekérre, vonatra pakolhassa családját, ám attól kezdve észrevétlenül mindinkább itthon érezte magát. Belépett a téeszbe, három gyermekének házat épített, s ma már azt mondja, ez a hazája. Szülőföldjére hosszú ideig nem mehettek, most akár hetente is ... Járt is gyakran odaát, felkereste régi falubelijeit, sétált az utcákon, nézelődött a halárban. Egy valahová sohasem tette be a lábát. A szülői házba. Nem érdekelte volna talán, hogy ki költözött oda? Honnan jöttek, hogyan élnek...? A miértre ma sem válaszol. Csak azt jegyzi meg csendesen, nem haragszik ő a szlovákokra. A falujuk határában volt egy tanya, szlovákok éltek benne. Azok a szlovákok a készülődés, napjaiban megkeresték Páricsi Mihályékat. Ne haragudjanak ránk. szlovák földművesekre, — mondták. — Nem mi találtuk ki, hogy magukkal nem akarunk együtt élni. Páricsi Mihály e szavakra ma is emlékszik. Balogh Géza „Ne haragudjatok ránk, szlovák földművesekre” — mondták a szomszédok... Csendélet a Báj! bokorban
