Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. augusztus 31. Kelet-Magyaxornig — Nyíregyházi Elet 3 Kilencezrem telefonért Teljesen telített Van, aki türelmesen vár a sorára, ha már beadta a kérvényét, van aki türelmetlenül. Ha egyszer hozzászokott az ember, nehezen tud lemondani róla, igaz, néha sok vele a gond. Az iker miatt nincs vonal, állandóan foglalt a hívott fél. A múlt század találmánya, a telefon bizony napjaink nélkülözhetetlen kelléke. Az országban az első telefon- beszélgetés 1879. július 4-én zajlott le a te- léfonközpont 'és telefonhírmondó magyar feltalálója, Puskás Tivadar és bátyja, Ferenc között. Műszaki hibák és telefonbetyárok Nyíregyházán századunk negyvenes éveiben kezdték meg az automata központ építését, ekkor váltotta fel a kézi kapcsolást a gépi. A szerelést a Standard Villamossági Részvénytársaság végezte, a központ kapacitása nyolcszáz volt. Ez egészen 1974-ig üzemelt, eközben bővült, kapacitása elérte a kétezret. Mit is jelent az, hogy a központ ennyi meg ennyi kapacitású? Egyszerűen csak annyit, hogy elvileg ennyi előfizető kapcsolható rá. Közben csatlakozott a központhoz egy négyszázas mellékközpont, ez az Északi alközpontban lakók igényeit elégítette ki. 1974-ben aztán belépett a crossbar, 4800- as kapacitással és újabb tíz évnek kellett eltelnie a következő bővítésig. 1984 óta üzemel a jelenlegi központ, melyben a lakossági és a közületi igények kielégítésére 10 ezer férőhely áll rendelkezésre. Ami jellemző, az a teljes telítettség, csak nyilvános állomások létesítésére van tartalék. Napjainkban a város területén 150 nyilvános fülke üzemel, 20 szerelése folyamatban van, és közel 80-at tartalékolnak. Erre azért van szükség, hogy az új, most épülő területekre is jusson állomás. Elég bosszantó ugyanis az, ha a lakótelepen kilométereket kell gyalogolni ahhoz, hogy végre telefonálni tudjon az ember. ; Maradjunk még egy kicsit a nyilvános telefonoknál. Ezek műszaki karbantartását a posta végzi, négy karbantartó járja napról napra a várost és kétnaponként minden fülkét ellenőriznek. Ha valahonnan bejelentés érkezik, hogy ez a telefon már megint nem működik, vagy megeszi a pénzt, akkor igyekeznek soron kívül megnézni a készüléket. Én, is bosszankodom amiatt, hogy néha nem tudok telefonálni a házunk előtti fülkéből, de úgy gondolom, abban, hogy elromlott, mi használók is _ hibásak vagyunk, jobban kellene rá vigyázni. Egy nyilvános állomás telepítése 80 ezer forintba kerül és ha a kábelt is le kell fektetni, akkor még tízezer forint kell hozzá. Nem olcsó mulatság tehát, arról nem is beszélve, hogy amikor igazán szükség lenne rá, mindig olyankor romlik el. Nemcsak a telefonálók bosszankodnak gyakran, hanem a posta is. így például azon, hogy a három szomszédos megye területén, Szolnok, Haj- dú-Bihar és Szabolcs-Szatmár, közel kétmillió forintos hiány keletkezett az év első felében és ez mind a nyilvános fülkékből történő beszélgetések során. Ebben közrejátszik a műszaki hibák sorozata, de egyre gyakoribb napjainkban a perselyek erőszakos kinyitása, egyszerűen feltörik a készülékeket. (Nyíregyháza területén a hiány közel 10 százalékos.) Magával viheti a készüléket ••• Találkoztam már városokban olyan nyilvános állomással, amelyet magánháznál helyeztek el. Nálunk ezt a posta sem szorgalmazta, a lakosság sem igényelte, mert használata kicsit körülményesnek tűnik. Megpróbálkoztak viszont azzal, hogy a lakótelepi házak lépcsőházába Szerelték fel a készülékeket, de problémát okozott, hogyan lehet használni a telefont, ha az épület be v^n zárva, mondjuk éjszaka. Mi a helyzet a lakossági telefonok területén? A helyzetet két szóval lehet jellemezni: teljes telítettség. A város legellátatlanabb részei a Ságvári lakótelep, az Örökösföld és az,úgynevezett Korányi JV-es ütem. Ez utóbbi területen a hálózat sincs kiépítve Orom a családban. Fiikő Józsefek a ritka szerencsések között — új telefont kaptak és itt van a legnagyobb igény. Más területeken a kérvényezők igényeit a felszabaduló állomásokból elégítik ki, így úgy tűnik, folyamatos a szerelés. Azokon a területeken, ahol kevés volt eredetileg is az állomás, kevesebb a felszabaduló, így ott hosszabb a várók sora. A felszabaduló állomásokat a régebben várakozók kapják meg. Van egy kivétel, a kötelező áthelyezés esete. Amikor valaki telefonos lakásból telefonosba költözik, automatikusan viszi magával a készüléket. Én még eddig nem hallottam róla, de akadnak illegális telefonhasználók is. Mit is jelent ez? Azok ők, akik beköltöznek egy olyan lakásba, ahonnan az előző tulajdonos nem vitte el a készüléket, amit az újonnan jöttek tovább használnak. Előbb-utóbb kiderül a turpisság, ilyenkor a posta szakemberei leszerelik a készüléket és eljárnak a jogtalan használó ellen. Az újonnan alakuló gazdasági társulások, kft.-k, bankok mindegyikének létfeltétele, hogy legyen telefonvonala, hiszen e nélkül (sőt megyénkben néha ezzel is) nehézkes a különböző üzletek lebonyolítása. Arról nem is beszélve, hogy egyre inkább teret hódít a telefax, amely szintén igényli a vonalat Ezek az új vállalkozások jóval nagyobb forgalmat bonyolítanak le, mint a felszabaduló lakásállomások, melyekből ők kaphatnak. Ezzel is tovább romlik a helyzet. Sejtelmes félhomály lengi körül az úgynevezett titkos számokat. Kinek lehet egyáltalán ilyen, kell-e valamilyen indok ahhoz, hogy valaki kérhesse, titkosítsák a számát? Megtudtam, hogy bárki kérheti a titkosítást, még külön indokolni sem kell kérelmét. Hiszen nem mindenki szereti mondjuk az éjjeli „viccelődést”. A titkosítás alól csak az orvosok kivételek, nekik nem lehet titkos a telefonjuk. Öt évig még félmegoldás Az esti krimikben a televízióban gyakran látni telefonos zaklatást és ilyen sajnos a mindennapi életben is előfordul. Ilyenkor az előfizetők kérhetik. a postát, hogy állapítsák meg, ki a névtelen telefonálgató. Az esetek 80—90 százalékában sikerül is kiszűrni azt az állomást, ahonnan a hívások érkeznek. Visszatérve a telefonra várókra: számuk .meghaladja Nyíregyházán a 9000-et, tehát majdnem meg lehetne tölteni egy újabb tízezres kapacitású központot. A legutóbbi bővítés' során 4—5 év kellett, míg telítetté vált a központ, most ehhez már 2—3 év is elegendő lenne. Ehhez azonban a hálózat bővítésére is szükség lenne. A törzshálózat kiépítése a posta feladata, az elosztó hálózat kiépítésére viszont lakossági befektetésre is szükség van. Többen keresik meg a posta illetékeseit azzal: megbeszélték a szomszédjukkal, akinek van telefonja, hogy ikresít- sék a vonalat. Ez azonban nem ilyen egyszerű, mért sajnos ikerkapacitás sincs. Mostanában sokat bosszankodunk amiatt, hogy nehezen kapunk vonalat, amikor telefonálni akarunk. Ennek oka az, hogy folyik a helyközi központ bővítése és ez jelent gondot a helyi hívásoknál. A hívás a helyi központból nem tud kimenni a helyközibe, mert annak .az év decemberéig szőkébb a kapacitása, így az a helyit terheli. Az új helyi központ átadását 1994-re tervezték, de amíg nem készül el a tízéves fejlesztési program, addig semmi biztosat nem tudnak mondani. Szóba került két konténeres központ telepítése, ezek összesen 50 millió forintba kerülnének, a tanácsi támogatás is megvan, de egyelőre pénz nincs. Szilágyi Zsuzsa Szeptemberi „szigorlat” » A Bár némi túlzást érzek a sorok olvastán, ettől függetlenül valóban el kell gondolkodni azon, amit a szeptember 2-án kezdődő Nyírségi ősz ’89 rendezvény előzetes sajtótájékoztatóján hallhattunk: „Szükség van idegenforgalmi látványosságra, be kell mutatni Szabolcs-Szatmár-Bereg szépségeit-ország-világ előtt, mivel sajnos a szomorú tapasztalat az, hogy még az érettségi előtt álló dunántúli diák sem tudja, hol van Nyíregyháza.” Ennyire talán mégsem vagyunk ismeretlenek e hazában, hiszen hosszan sorolhatnánk azokat a tényezőket, amelyek az utóbbi évtizedeidben pótolni igyekeztek a hiányt, kitölteni az űrt, s megismertetni az immár mggyei várossá lett Nyíregyházát ország- vifág előtt. Elgondolkodtató mégis, hogy mindez valóban nem elég, mert a város több annál, mint aminek ma még ismerik. Ezért is kiváló alkalom az idegenek vizitjére, a város, a megye bemutatkozására, a Nyírségi ősz most időben rövidebb, de programjában annál gazdagabb ajánlata. Igaz, ez az eseménysorozat megyei rendezvény, valamennyi városunk részese, ám elég egy pillantás a programfüzetre, hogy kitűnjék: a központi hely mégis csak Nyíregyháza. Íme: a nyitó napon a karneváli menet a Bujtosi Szabadidő Csarnok elől indul, s terv szerint a belga, az olasz, az osztrák, a francia, a lengyel, a szlovák, a szovjet, valamint a „hazai” néptánc együttesek menete innen vonul a városi stadionba, ahol ezrek gyönyörködhetnek majd a karneváli nyitótáncban. Aztán ugyancsak a szabadidő csarnok ad helyet a megyebálnak, a Nyírségi Ősz Szépe-választásnak; a stadion környékén gyönyörködhetünk az országos népművészeti vásár és kiállítás szebbnél szebb alkotásaiban. Az újmajori lovaspálya nemzetközi versenynek ad helyet, majd a tudományos tanácskozások sorában a tanárképző főiskolán hangzanak el a 25. műszaki és közgazdasági hónap előadásai, a legjobb hazai és neves külföldi professzorok közreműködésével. Így például a Matematika Társaság vendégelőadója lesz Manfred Stern, hallei professzor, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat rendezvényén halhatjuk a Sugárbiológiai Intézet igazgatóját, dr. Köteles Györgyöt a Tudomány és Technika Házában. A növényvédelmi szakmai napok során bizonyára sok hallgatója lesz Hütter Csaba miniszternek. Sorolhatjuk aztán a kiállításokat, a hangversenyeket, amelyek jó része itt Nyíregyházán, a Megyei és Városi Művelődési Központban, s a Városi Galériában látható. Az alapításának 50. évfordulóját ünneplő Nyíregyházi Zeneiskola rendezvényén például Kósa Ferenc Érdemes művész, filmrendező méltatja a meglett utat, aki maga is hallgatója volt ennek a patinás iskolának. A zenei világnapon tapsolhatunk Tokody Ilona, Takács Klára, Kelen Péter, Kováts Kolos operaénekeseknek, valamint az Állami Hangversenyzenekarnak és az Állami Operaház énekkarának. Verdi Requiemjét ők is a Bujtosi Szabadidő Csarnokban szólaltatják meg... önkényesen kiragadott példák ezek csupán, sokkal többen vannak, akikről itt most nem is szóltunk terjedelmi okok miatt. Csupán jelezni kívántuk: a Nyírségi Ősz egy hónapja során Nyíregyháza ország-világ előtt vizsgázik. Egyikünknek sem közömbös, hogy ez a „szigorlat” milyenre sikeredik, hiszen a remélhetőleg több ezer hozzánk érkező ekkor alkot majd képet rólunk, s viszi el a jó, vagy rossz emléket a szűkebb pátriáról. Ha egy család vendégek fogadására készül, úgy illő, hogy rendbe teszik a portát, felfrissítik a lakás levegőjét, virágot tesznek az asztalra, s ki-ki tehetsége szerint étellel, itallal várja az érkezőt. Jó magyar szokás ez, erről ismer bennünket a világ. Ez a Nyírségi ősz úgy is felfogható, mint egy óriási családi vendégfogadás: akiket hív tunk, akik jönnek, nagy várakozással s nem kis izgalommal lépik át a város küszöbét, egyikük-másikuk talán el is fárad a hosszú úton és a különböző rendezvények előtt pihenni vágy. Vajon megtett-e mindent Nyíregyháza azért, hogy jó vendégfogadóhoz méltóan köszöntse az érkezőt? Rendet tettünk-e a „portán”, felfrissítettük-e eléggé a város levegőjét, s azokat a jelképes virágcsokrokat elhelyeztük-e a képzeletbeli vázába? A készülődésből úgy tűnik, erre megvan a szándék, hiszen túl a szívélyességen e rendezvényeknek nem kis üzleti vonzata is van. Mielőtt erről szó esnék, hadd idézzem egyik fiatalkori élményemet, amikor a brnói vásárra juthattam ki egy népes turistacsoporttal. A nyüzsgő és vásári hangulatban élő nagyvárosban estefelé eltévedtünk néhá- nyan. Nem jegyeztük meg a villamos számát, amelyik egy csomópontban elérheti azt az autóbuszt, amely aztán egy újabb villamosnál csatlakozik útirányunkhoz, amelyen visszajuthatnánk a szállodába. Látván tanácstalanságunkat, szinte kézről kézre adtak bennünket a brnóiak. Mi csupán egy papírra írtuk fel szállodánk nevét, s mutattuk, hogy oda szeretnénk eljutni. (Jut eszembe, még a kalauz sem szólt, hogy nagy izgalmunkban elfelejtettünk jegyet váltani rá...) Nyíregyháza látványosan fejlődik, terebélyesedik, azért nem olyan nagy város hogy ilyen könnyen eltévedhetne az idegen. Mégis: népes rendezvények híján is gyakorta találkozunk a belvárosban tanácstalan hazai és külföldi vendégekkel, akik vagy egy kiállítást, vagy a nagypiacot, egy áruházat keresnek és várják a segítséget. Vajon megadjuk-e mindenkor ahelyett, hogy arra gondolnánk, már megint itt lábatlankodnak, kerülnünk kell őket... Felkészült-e a bolti eladó, az éttermi felszolgáló, az idegenforgalmi hivatalok dolgozója arra, hogy ezekben a napokban megsokasodnak a tanácstalan emberek, akik úgy gondolják, hogy egy vendégszerető város vendégszerető polgárai körében töltik majd napjaikat. Sikerül-e levetkőznünk a mindennapi idegességet, leszünk-e elég türelmesek, megértőek, olykor egy kicsit áldozatkészek is azonnali ellenszolgáltatás nélkül, csupán városunk hírnevének javára? Arra nincs lehetőség, hogy a Nyírségi Ősz ideje alatt erején felül takarítsa a várost a Közterületfenntartó Vállalat, hogy valamennyi felszolgáló valamennyi vendéget anyanyelvén szólítson, vagy a legextré- mebb igényeit is ki tudja elégíteni. Bizonyára a helyenként keletkező közlekedési dugók sem szüntethetők meg erre az egy hónapra és az áruházak pénztárainál is sorba kell majd állni. Az viszont nem pénz és nem kapacitás kérdése, hogy a szél ne kergessen 3 napos szemetet a főtéren, hogy mondjuk az autóbusz-vezető ez idő alatt hangosbemondón jelezze, melyik neves épület előtt halad el, melyik fontos rendezvényre hogyan lehet eljutni. Nem lenne rossz, ha az étteremben nem vörös borral leöntött abrosz éktelenkednék a vendég előtt. Az sem igényelne nagyobb anyagi befektetést, ha — a Nyírségi Ősz ’89 s'zervezőbizottsága segítségével, a diákok aktív közreműködésével — amolyan alkalmi társadalmi idegenvezetők sürögné- nek, forognának a város utcáin. Bécsből kaptam egyszer levelet, melyben elpanaszolta egy rokoni látogatáson itt járt úr, hogy meghívta vendéglátóit a város elegáns éttermébe búcsúvacsorára, hogy ő is viszonozza kedvességüket. Sajnos este 8-kcr csak úgy hemzsegett az x-től az étlap, s a közömbös felszolgálók csak a tenyerüket tárták szét, mondván, bizony elszaladt az idő... Hát ilyen „vendégfogadással” nemcsak a hírünket, a hitelünket is rontjuk, de saját zsebünk ellen is vétünk, hiszen a Nyírségi Ősz azon túl, hogy ablakot nyit városunkra, megyénkre, s kellemes szórakozást, hasznos kikapcsolódást ígér, nem elhanyagolhatóan üzlet is, ami — ha jól csináljuk — eredményes lehet. Angyal Sándor Hamarosan újra láthatjuk: egy lego-bűvész is megirigyelhetné ezt az almából készült csodát Kopogtat a vendég
