Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám

1989. augusztus 24. Kelet-Magyarország 7 Törd a fejed! j VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: Rí). 6. Kicsinyítő képző. 7. Suli. 8. Rendhagyó igerag. 9. Van, de keverve! 11. Két óra egynemű betűi. 12. Oserdei folyondár. 14. Ár-egyezkedés. 16. Megfej­tendő. 18. Olasz folyam. 2». Itóka. nem irodalmi szóhasználattal. 21. Kettőzve, becézett szülő. 22. Tetőszerkezetet ké­szítő mester. 24. Létezik. 25. Megfejtendő. 27. Kézitusa fegyvere. 28. Suttogó. 29. Hi­vatalos irat. FÜGGŐLEGES: 1. Mázolja 2.. Kettőzve, gyermekek ked­velt édessége. 3. Elme. 4. Görög betű, a Ludolf-féle szám. 5. Ki-be jár asztalban, szekrényben. 6. Szegbeverő eszköz. 10. Vázlat egyik fele. 11. Jó késnek van. 13. Égitest. 14. Menyasszony. 15. Megfejtendő (zárt négyzetben: G). 17. Római 3. 19. Kicsépelt gabona rostáláskor különvált szemetes alja. 21. Természetes vizek szé­le. 23. Dunántúli tanúhegy. 24. Világtalan. 26. Szolmizáclós hang. 27. Kicsinyítő kép­ző. MEGFEJTENDŐ: államok Afrika belse­jéből (vízsz. 1, 16, 25, függ. 15). MÜLT HETI MEGFEJTÉS: MADAGASZ­KÁR — KENYA — SZOMÁLIA — MA­LAWI. Kiásták a csatabárdot Indiánok a Tisza partján KÖNYVJUTALOMBAN RÉSZESÜLTEK: Károly Éva Mátészalka, Bíró Katalin Nagyecsed, Bódok Katalin Ti- szaadony, Jónás Edit Mátészalka, Götz Anita Nyíregy­háza, Zilahi Erzsébet Nyíregyháza, Tóth Anita Tisza- vasvári, Tóth Andrea Csegöld, Nagy Erika Kemecse, Bodó Annamária Tiszadob, Kovács Attila Komoró, Kolonics László Baktalórántháza, Molnár Lajos Kán- torjánosi, Tóth Boglárka Nyíregyháza, Csuka Ildikó Kérjük, a megfejtéseket levelezőlapon küldjétek be! Virágkisasszony Gondolkodó A múlt heti „Játékvár” he­lyes megfejtése: Gyula, Fe­hér-Körös, várszínház. — Könyvjutalmat nyert: Szlá- vik Éva Nyíregyháza és Sín- ka János Szakoly. Mai rejtvényünk a követ­kező : az alábbi szövegben há­rom közmondást írtunk egy­be. Ha a betűket egy megha­tározott sorrendben olvassá­tok össze, megkapjátok a há­rom közmondást. Ezt a há­rom mondatot küldjétek be levelezőlapon szerkesztősé­günkbe! NTSIÖONBKCÖ BSEEETSNÉZE sEmsdbzneee RLKHMSIIOBN KATANEZÉRAL ÖLKVJÜEALL Kié a lagaiebb raji 9 Ejfy vidám délután Jól ismerik a Jósaváros- han élő gyermekek a Május 1. téren működő művelődési házat, hiszen mindenki egész évben kedvére válogathat a programok közül. Augusztus 20-án is kelle­mes szórakozást biztosított a fiataloknak a művelődési ház, mivel délután a lányok, a fiúk, de még a szülők, sőt a nagymamák is megtanul­hatták Jármezey Tamásné és édesanyja segítségével, ho­gyan lehet maradék bőrből ötletes használati tárgyakat, kulcstartókat, pénztárcákat készíteni. Természetesen nem hiány­zott az aszfaltrajzverseny sem. A téma: a legkedvesebb nyári élmény. Pillanatok alatt elkészültek a szebbnél szebb alkotások. A döntés nehéz volt, végül a zsűri Fa­zekas Beáta rajzát találta a legjobbnak, jutalma egy lo­gikai játék lett. A többiek sem maradtak díj nélkül, csokit, könyveket kaptak. <hg) Vajon van-e még olyan fiatal, aki ne Játszott volna el azzal a gondolattal, hogy ő az indiánok között él? Az izgalmas regénye­ket olvasgatva, a vadnyugaton játszódó filmeket látva a legtöb­ben a főszereplők helyébe kép­zelik magukat, s erős karral rö­pítik messze a nyílvesszőt, félel­met nem ismerve terítik le a ha­talmas bölényt, s a meghurcol­tatást is vállalva küzdenek az Igazságért. Nem kell azonban messzire utazni ahhoz, hogy indiánokkal ta­lálkozzunk, ugyanis a nyáron Ibrányban az úttörőtábor adott otthont közel száz Szabolcs-Szat- már megyei „indiánnak”. — A táborba érkezés után tör­zseket alakítottunk ki, volt Da­kota, Cheyenne, Kajova és Var­jú törzs — meséli Fodor Berta­lan, a demecseri általános iskola tanulója. — A törzsek tagjai és vénei neveket kaptak, s az elkö­vetkező napokban így neveztük egymást. Másnap elkészítettük a ruhákat, öveket, hajpántokat. A ruhákat batikoltuk, természetesen minden törzsé más-más színű lett. Délután az indiánok életé­ről, szokásairól, lakhelyéről, jel­beszédéről, írásáról hallgattunk előadást. Az egyik nagygyűlésen indián harcossá avattak bennün­ket. Utána bemutatkoztak a tör­zsek, előadták a harci indulókat és a harci kiáltásokat. A tábori élet során a kis in­diánok megtanulták még a sár­kánykészítést, a papírhajtoga­A lányok Is Jól érezték magukat indiánként. tást, a gyöngyfűzést, rafflából kosarat fontak, dalokat tanultak, az estéket pedig körjátékok tet­ték emlékezetessé. Minden este értékelték a törzsek munkáját. A teljesítmények után a törzsfőnő- kök tollat kaptak, így a törzsfő­nök fejdíszéből lemérhető volt a törzs eredményessége. — „Sajnos”, egyszer a törzsek főnökei összeszólalkoztak, s ki­ásták a csatabárdot, a törzsek harcoltak egymás ellen, amit tu­lajdonképpen egy izgalmas szám­háború jelentett. Végül a főnö­kök kibékültek, s elszívták a bé­kepipát — folytatja Fodor Ber­talan. — Utolsó éjszaka fájó szívvel búcsúztunk szerenáddal a törzsek véneitől, s a. tábor veze­tőjétől, Onya Attilától. Gyönyö­rű hetet töltöttünk együtt, s re­méljük, hogy jövőre újra lesz indiántábor, s mi, e romantikus életmód kedvelői ismét találkoz­hatunk egymással. (mm!) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Ahogy elérte a legénykort, felkere­kedett világot látni, asszony után nézni. Ment, mendegélt, míg egy kerek erdő közepébe nem ér­kezett. Hát itt a tisztáson csak úgy pompáztak a szebb­nél szebb virágok, s zümmög­Élményekkél teli remek 'kilenc napot töltött el 33 ál­talános iskolás korú gyer­mek- és 12 ifihorgász au­gusztus 12—20. között albban a megyei horgásztáborban, amelynek az idén a tiszavas- vári Üttörőtábor adott ott­hont. A horgászszövetség megyei intéző bizottsága szervezte ezt a táborozást és fedezte költségeit. Mégpedig úgy, hogy a korábbi évek 30-as létszáma helyett az idén már 15-tel többen él­vezhették a szép nyári mu­latságot a gyerekek a megye minden részéből. Sok volt a foci, a strando­lás, de a legizgalmasabbak a horgászprogramok voltak, amikhez jó lehetőséget adtak a Nyíri Mezőség környékbeli vizei. Igaz, hogy a Keleti- főcsatornába már a harma­dik napon zavaros vizet „küldött” a megáradt Tisza. De a gyerekeken ez sem fo­gott ki: szép kárászokat, dé- véreket fogtak a helybeli Kacsás-tó tápcsatornájában, s a K—1-esen a tiszavasvári Papp Attila még egy szép süllőt is fogott. Autóbusszal ellátogattak a tisaadobi gyermekvárosiba, ahol a szép falusi holtág vörösszámyú ■kőszegeit csalták horogra. A tiszalöki kenyérgyári holt­ágon pedig nagy halfogó versenyt rendeztek a tábor díjaiért. Az ifik bajnoka a mátészalkai Opris Attila lett, aki 137 darab halat fo­gott a három órás verseny­időben. A gyermekhorgászok közül a dombrádi Csáki László volt a legügyesebb, ő lett a gyermek horgászbaj­nok. A táborozás során volt idő megismerkedni a halfogás és a versenyhorgászat sokfé­le fortélyával, eszközével is tek a méhek az illatos leve­gőben. A királyfi is jókorákat szippantott az édes levegő­ből, s azt vette észre, hogy igen elálmosodott. Lehevere- dett egy fa alá és nemsoká­ra elaludt. Amikor fölébredt, hát egy kastély szobájábctn találta magát, amelynek aj­Toldi István .versenyhor­gásztól. Dr. Legény András pedig az élővilág sok csodá­ját mutatta be nekik színes diák vetítésével. Ezen felül a horgászszövetség sok színes videófilmje szolgált a gyere­keknek számos tanulsággal, valamint szerzett kedvet a másnapi horgászatokhoz. Pristyák József Versek a természetről Az erdő Szép az erdő, zöld a mező, Alig esik most az eső. A mókus a fákon ugrálva, Fürgén oson odújába. Vigyázz erdő, vigyázz mező! Jön majd a vihar, az eső. S dörög az ég, zúg a vad szél, Még a ravasz róka is fél. Tamás Attila Nyíregyháza A természet Szeretném, ha szeretnéd a természetet, S csakis erre tanítanád az embereket! Nem szebb egy virágos rét vagy erdő, Mint egy út, hol gázszagú a szellő? Ha elpusztul az állat, a növény, a virág, Velük pusztul az egész világ. Sutler László Nyíregyháza taja zárva volt. Ám nemso­kára felpattant az ajtó és az őrök a királyfit a kastély ura elé vezették, aki már ősz volt és öreg. Ránézett a királyfi­ra, s így szólt: — Megháborgattad a bir­tokom! Ezért büntetés járl Ám ha a kastély börtönében lévő sárkányt megkötözöd, szabad vagy és a lányom is hozzád adom. Mert az tör­tént, hogy a sárkány el akar­ta rabolni az ősz, öreg leá­nyát, a világszép virágkisasz- szonyt. Ám a bódító virág­mezőben elaludt a sárkány, s akkor a kastélyba szállítot­ták, de egy rest szolga olyan hitványul kötözte meg, hogy a sárkány azóta kioldódott, s bármikor várható, hogy kitör a börtönéből. S akkor jaj az ősz öregnek, de a lánynak és a szolgáknak is. A királyfi egy ideig törte a fejét, aztán fölkerekedett és a virágos tisztásra sietett. Itt gyorsan megszedte virágok­kal a tarisznyáját, de most nem szippantott a virágillat­ból, hanem még az orrát is befogta, és sietett vissza a kastélyba. Megérkezvén egye­nesen a sárkány börtönéhez ment, ahol egy résen beszór­ta a bóditó illatú virágokat. Mikor hallotta, hogy az eddig tomboló sárkány már horkol, kötelet hozatott és kinyittat­ta az ajtót. Belépett, s jól megkötözte a sárkányt. Ez­után az ősz öregnek jelentet­te, hogy elvégezte a felada­tot. Az öreg állta a szavát, s a királyfi nemcsak szabad lett, hanem feleségül vette a virágkisasszonyt,. aki olyan szép volt, mint azon a tisztá­son a legeslegszebb virág. Budaliázi István Tudod-e... hogy, a legrégebbi vastár­gyakat őseink földön kívüli eredetű fémből, a meteori­tok bizonyos fajtáiból készí- teték, amelyek a világűrből kerültek a Föld felszínére. A rézzel, arannyal és ezüsttel ellentétben a földi vas nem fordul elő tiszta formában, hanem csak bizonyos ásvá­nyok alkotórészeként. A tör­ténelem legrégebbi vastárgya egy Egyiptomban talált vas gyöngyfüzér. Először körül­belül négyezer évvel ezelőtt, a Közel-Kelet országaiban sikerült vasércből vasat nyerni. A lengyel Szentkereszt- hegységben levő Nowa Slupa faluban létesített Ókori Ko­hászati Múzeumban látható, hogyan öntötték régen a va­sat. Ebben a faluban közel kétezer éves vasolvasztó- kemence-csoportot tártak fel. A kemencék részben a föld alá süllyesztett, agyaggal kitapasztott kis gödrök, át­mérőjük 50 centiméter, mély­ségük 80 centiméter körül van. A kemencébe öntöttvas­ércet faszénnel olvasztották meg. A kiolvasztott vas rög formájában gyűlt össze a ke­mence alján, a vasrögöt ko­vácsolással formálták meg. Idővel áttértek a föld színe fölött épített kemencék hasz­nálatára, amelyekben már nagyobb mennyiségű vasat lehetett olvasztani. Miénk a sző! HAGYOMÄNYÖRZÖ NAP Hagyományőrző baráti körünk a szülők és a nagyszü­lők segítségével kiállítást rendezett augusztus 19-én, beregi kereoztszemes mintával hímzett kézimunkákból. Közös rongyszőnyegszövést is szerveztünk, valódi szösz felhasználásával sikerült bemutatni a fonás fortélyait is. Táncházi zenével, megyénkről szóló videofilm ve­títésével, cigánytánccal tettük emlékezetessé ezt a na­pot. Volt még tombola, a büfében kelt kalács, pogácsa és kapros lángos is a kóla mellé. Hagyományőrző Baráti kör Jánd SAJÁNI IKEBANA. A Kárpátok tövében táboroztak július végén a szatmári úttörők. A sajáni tábor vezetői erdei sétát rendeztek. A gyűjtemény egy metszet Kárpátalja nö­vényvilágáról, az alkalmi terepasztalon. Hálóban a kárász, dévér, «üllő Horgásztábor a Keletinél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents