Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 22. Mátészalka, politikai fórum Válaszol Jassó Mihály, Syuricsku Kálmán és Bániczi Gyula Mint azt közöltük, augusz­tus 20-án politikai fórumon válaszolt a mátészalkaiak kérdéseire Jassó Mihály az MSZMP Intéző Bizottsága tag­ja, budapesti első titkár, Gyuricsku Kálmán megyei első titkár és Bánóczi Gyula, a megyei tanács elnöke. Az alábbiakban közöljük a leg- iényegesebb kérdéseket ás válaszokat. Elsőként a Jassó Mihályhoz intézett kérdések és a válaszok. — Egységes marad-e a kongresszusig a párt négyes fogata? — A kongresszusig igen. — Megmaradnak-e a kong­resszus után is a párt mun­kahelyi szervezetei? — Remélhetőleg a létjogo­sultság — ha korlátozottan is — megmarad. — Helyes-e a magyar múlt­tal ennyit foglakozni? — A múlttal tisztázatlan­sága miatt is foglalkozni kell. Jobb lenne azonban az arány, ha a jövővel foglal­koznánk többet. — Hogyan ítéli meg a Ká­dár-örökséget? — Ez a jövő feladata lesz. Az már ma is látszik, hogy abban lesz egy nyugodtabb és lesz egy sokat vitatott szakasz. — Igaz-e, hogy elzárkózott az elől, hogy az ünnepségen az MDF részéről is legyen előadó? — Nem zárkóztam el, de az bizonyos: a hallgatóságnak lett volna fárasztóbb a dél­előtt. — Hogyan oldódhatnak meg a megye legnagyobb gond­jai? Bánóczi Gyula: — Például úgy, hogy a kormány a köze­li napokban dönt a vámsza­bad terület megvalósításáról Záhony térségében. Gyuricsku Kálmán: — Nem elégedhetünk meg a vámsza­bad terület létrehozásával. Ettől több kell és főleg infra­struktúrában. Ehhez nagyobb lehetőséget viszont a világki­állítás adhat különösen ak­kor, ha Kárpátalja is köny- nyen megközelíthető lesz mind a magyarok, mind a külföldi turisták részéről. Ez azért lenne fontos, mert csu­pán a mi szűkebb hazánk értékeiért — Tákosért, Csa- rodáért — nem jön ide a nyugati turista. De a Kárpát­alján található Ungvárért, Munkács váráért és a kettő­ért együtt már igen. Ebben az esetben támogatjuk a vi­lágkiállítás gondolatát. — Milyennek ítéli a megye vezetősége a politikai han­gulatot? Gyuricsku Kálmán: — Az országosnál itt nyugodtabb a (Folytatás az 1. oldalról) zárólag a lakosságra hárít­ja, hanem teherviselő-képes­ségükre tekintettel á gazda­ság valamennyi szereplői között osztja el.- Az ágazati szakszervezetek és a SZOT vezetői megállapították-, hogy a SZOT és a kormány tár­gyaló delegációjának múlt pénteki megállapodása, mely­ben kérték, hogy a húsipari vállalatok a tárgyalások ide­jére függesszék föl az áreme­léseket, nem a szakszerveze­tek hibájából hiúsult meg. A szakszervezetek ebből levon­ják a következtetéseket. Az értekezleten áttekintet­ték a megalakult sztrájkbi­zottságok munkáját és meg­tették a szükséges intézke­déseket. A szakszervezeti mozgalom további lépései is a tagság akaratától függe­nek, ennek érdekében vala­mennyi ágazat konzultációt kezd tagjaival. légkör. Ez nem azért van, mert nem politizálnak az emberek, hanem azért, mert nincs rá idejük, önkizsák­mányoló módon dolgoznak, s mindezt azért, hogy hátrá­nyos helyzetükből valamit lefaragjanak. A halmozott hátrány az elmúlt évtizedek­ben az állami elosztás ará­nya miatt így is csak növeke­Röviden Nyers Rezsőnek, a párt el­nökének Reformok útján — az MSZMP a szocializmusért című előadásával hétfőn es­te megnyitotta kapuját az MSZMP nyári egyeteme Ta­tán, ahol 900 pártaktivista vesz részt (jórészt szabadsága terhére). O Mintegy ezer NDK-állampolgár lépte át a hét végén engedély nélkül a magyar—osztrák államha­tárt. O Elmaradt a pilóta­sztrájk hétfőn a MÉM Repü­A Gallupp Közvéleményku­tató intézet Magyarországról szóló felmérése szerint a magyarok többsége kételke­dik a kommunizmus jövőjé­ben, de legalább olyan bi­zonytalan az alternatív kilá­tásokat illetően is. A neves A szakszervezeti vezetők közölték: a szakszervezetek lejáratására tett kísérleteket, a tendenciózus és részben demagóg közléseket vissza­utasítják, származzanak ezek akár egyes újságíróktól, akár a kormány köreiből, akár ellenzéki szervezetek­től. Alaptalan vádakat a mozgalom sem most, sem a jövőben nem fogad el, s ha szükséges, akkor ezt tagsá­gának cselekedetei útján nyo­matékkai is kész 'kifejezni. dett. Ez a helyzet ma már tarthatatlan, a felzárkózás a kormány segítsége nélkül megvalósíthatatlan. — A kis közösségeknek na­gyok a gondjai. Miért nem lehetnek önállóak? Bánóczi Gyula: — Minden elszakadási kérést megvitat­nak és támogatnak a megye vezetői. • lőgépes Szolgálatnál, mert a vállalat vezetői és a dolgozó­kat képviselő szakszervezet megegyezett a követelés tel­jesítésében. O Az Izraeli Munkapárt küldöttének hét­fői budapesti hivatalos láto­gatásával formálisan is meg­teremtődött a kapcsolat az MSZMP-vel. O Wojciech Ja­ruzelski lengyel köztársasági elnök hétfőn a szeim el­nöke elé terjesztette ja­vaslatát Czeslaw Kisz- czak visszahívására és az úi miniszterelnöknek. Tade- usz Mazowieczkinek a meg­választására. intézet most először végzett vizsgálatot szocialista • or­szágról. A felmérésben 950 embert kérdeztek meg, több mint száz helységben. A Sunday Telegraphban tegnap közzétett jelentés szerint a Külföldi országok közül a magyarok leginkább az Egyesült Államokat ked­velik, a legkevésbé a Szov­jetuniót szeretik. Csak min­den negyedik ember, vagy­is a szavazásra jogosultak 26 százaléka adja majd vok- sát a felmérés szerint a kommunistákra a követke­ző választáson. Kitűnt azon­ban, hogy az ellenzék is na­gyon szétforgácsolt. Figyelemre méltó, hogy a bizalmi rangsor élén a sajtó áll, 72 százalékkal. Az egy­házakban 67 százalék bízik, 62 százaléka a kormányban, 58 pedig a hadseregben. Az MSZMP és az új pártok egy­forma helyezést értek el: 35 százalékot gyűjtöttek. A lis­ta végén állnak a szakszer­vezetek, mindössze 24 száza­lékkal. Egy brit férfi nyerte el a „világ legerősebb emberé­nek” címét a spa­nyolországi San Se- bastianban rendezett hét végi versenyen. A 27 éves, 149 kilós Jamie Reeves a te­herautók elvonszo- lása mellett a. fatön­kök és a különlege­sen nehéz sajtok emelésében is maga mögé utasította hét vetélytársát. A má­sodik helyen a hol­land Ab Wolders végzett, míg az iz­landi Jon-Pall Sig- marsson, a legutób­bi három verseny győztese most csak a harmadik helyet tudta megszerezni. (Az Esti Hírlapból) Szakszervezeti válasz a húsáremelésre Az Aeroflot teherszállító repülőgépe hátán az Enyergija hordozórakéta egyik nyolc méter átmérőjű hajtóanyagtar­tályával, az Aviatechnika ’89 repüléstechnikai kiállításon. (MTI telefotó) A »ajtóban a bizalom? Hogyan látják hazánkat hí első Gallupp-felmérés szacialista országban A szovjet—német viszony 1939—41-ben A titkos záradéktól a háborúig ötven esztendeje, 1939. szeptember 1-jén tört ki a má­sodik világháború, amelynek előzményeiről, egyebek között a szovjet—német megnemtámadási egyezményről különö­sen sokat írnak ezekben a hetekben a történészek. Az alábbiakban Rój Medvegyev ismert szovjet történész gondolatait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az APN sajtó- ügynökség számára írt cikket terjedelmi okokból - rövidítve közöljük. ... Ezerkílenszázharmincki- lenc augusztusának végén Sztálin a kisebb rosszat vá­lasztotta, amikor megkötötte a megnemtámadási egyez­ményt Németországgal. Ma már kétségtelenül egyértel­mű, hogy ezzel a lépéssel a Szovjetunió erkölcsi-politikai tekíntélyvesztést szenvedett, különösen a nyugati országok haladó közvéleménye és a nemzetközi kommunista moz­galom köreiben. Sokak szá­mára, akik a Szovjetunió ba­rátainak és a fasizmus ellen­ségeinek tekintették magu­kat, ez a paktum nemcsak váratlan volt, hanem termé­szetellenes is. Természetesen a szovjet emberek számára is váratlan esemény volt ez, hiszen ellentmondott mind­annak, amit gyerekkoruktól hallottak a fasizmusról. A paktum és záradékai Különös figyelmet érde­melnek azok a „titkos zára­dékok”, amelyeket a meg­nemtámadási szerződéshez csatoltak és amelyek Német­ország és a Szovjetunió ér­dekszféráinak felosztását rög­zítették „A lengyel államhoz tartozó területek földrajzi és politikai átren­dezése esetén”. A titkos záradék eredeti példánya mind a mai napig nem került ugyan elő, de a másolat szövegét több saj­tóforrás is közölte már. (A közel­múltban jelen­tették be Bonn­ban, és legutóbb Moszkvában is, hogy a záradék eredetijét meg­semmisítették, de előtte mikrofilm­re vették, s a je­lek szerint tartal­mukhoz nem fér­het kétség — a ford, megjegyzése.) Ma is találkozni olyan vélemények­kel, melyek hibás­nak értékelik eze­ket a megállapo­dásokat, sőt Len­gyelországnak a Szovjetunió és Németország általi negyedik felosztásáról beszélnek. Jómagam is hal­lottam olyan véleményeket, miszerint 1939. szeptember közepén a Vörös Hadsereg egy előzetes megállapodás nélkül is bevonulhatott vol­na Nyugat-Ukrajnába és Nyugat-Belorussziába. Mivel akkor Anglia és Franciaor­szág már hadat üzent Ber­linnek, Németország úgy­mond megbékélt volna a Vö­rös Hadsereg akciójával. Személyesen azt tartom, hogy egy olyan dokumentum, mint az augusztus 23-ai meg­nemtámadási szerződés, fel­tétlenül szükségessé tette egy konkrétabb záradék létrejöt­tét is. Ha pedig a megálla­podást az akkori bonyolult nemzetközi viszonyok .között szükségszerűnek értékeljük, ugyanígy kell viszonyulnunk — már csak a dolgok logi­kájából is kiindulva — a titkos záradékhoz is. Akkor, augusztus végén senki sem állíthatta bizonyo­san, hogyan cselekszik Ang­lia és Franciaország Lengyel- ország megtámadása után. Nem lehetett kizárni, hogy tartózkodni fognak a Német­ország elleni azonnali had­üzenettől. Éppen ezért egy lengyel—német háború köze­pette, s egy Hitlerrel megkö­tött előzetes megállapodás nélkül a Vörös Hadsereg be­vonulása felettébb kockázatos lett volna. A Szovjetunió már nem tudta megakadá­lyozni a német támadást Lengyelország ellen, de tu­dott és kellett is gondoskod­nia saját pozíciói és védelme erősítéséről. Annál is inkább, mivel olyan területekről volt szó, amelyeken többségben ukránok és beloruszok éltek. Megegyezés született arról is, hogy Litvánia északi ha­tára egyben a német biroda­lom és a Szovjetunió befolyá­si övezeteinek a határát is alkotja Kelet-Európábán. A „balti államokhoz (Finnor­szág, Észtország, Lettország és Litvánia) tartozó területek területi és politikai átrende­ződéséről” szóló homályos kitétel pedig kétségtelenül szabad kezet biztosított Sztá­linnak az említett államok irányában. Meg lehet érteni a» balti köztársaságok lakói­nak érzelmeit, amikor is a titkos záradék sorait olvas­sák. Ám a politikában, kü­lönösen egy kezdődő világ­háború előestéjének bonyo­lult viszonyai közepette az erkölcs és a nemzetközi jog önmagukban nem védhették meg a nemzeti függetlensé­get. Akkor a balti államok semmiképpen nem őrizhették Szovjet és német tisztek ta­lálkozója Breszt-Litovszkban — alatta a titkos záradék kó­piája meg semlegességüket. Vá­lasztaniuk kellett: vagy a Szovjetunióval, vagy Német­országgal. Persze ezen kor­mányok részére ez a válasz­tás is csak papíron adatott meg — mások döntöttek he­lyettük; a szovjet érdekszfé­rában találták magukat. Finnország helyzete másként alakult... Ideológiai pálfordulat Ha azonban a megnemtá­madási szerződést kényszerű­nek és szükségszerűnek is­merjük el, akkor az 1939. szeptember 28-án megkötött szovjet—német barátsági és határszerződést hatalmas hi­bának kell tekintenünk. Ez esetben nem beszélhetünk semmilyen szükségszerűség­ről — ám a. történelmi para­doxon bevégeztetett... A szovjet—német viszony alakulása nemcsak a külpo­litikában, hanem az ideoló­giai munkában is nagy válto­zásokat követelt. 1939 őszétől a Szovjetunióban beszüntet­ték az antifasiszta propagan­dát, a szovjet vezetők pedig feltétel nélkül támogatták és igazolták a hitleri Németor­szág tevékenységét, amelyet, úgymond angol és francia agresszió veszélye fenye­get... Molotov például 1939. október 31-én kijelentette, hogy „nemcsak értelmetlen, de bűnös tiolog is olyan há­borút viselni, mint a hitle- rizmus megsemmisítéséért folytatott”. Ezek után Lav­renty ij Béri ja is titkos pa­rancsban utasította a Gulag- táborok vezetőségét, hogy az őrök ne nevezhessék „^sisz- táknak” a politikai foglyo­kat. Ezt az intézkedést csak 1941. június 22. után vonták vissza. Ez időszak alatt a szovjet sajtó hasábjain sem lehetett a „fasiszta”, illetve „fasiszta Németország” sza­vakat olvasni. Mindemellett az összes kommunista párt számára ki­adtak egy direktívát, mely szerint a propaganda fő élét az angol—francia imperializ­mus ellen fordítsák. Ez per­sze gyökeresen ellentmondott a Komintern VII. kongresz- szusán elfogadott nevezetes határozatnak, amely a fasi must jelölte meg fő ellensé nek. Ez a pálfordulat súly károkat okozott a nemzetk zi kommunista és műnk; mozgalom soraiban, külc sen a Francia Kommu Pártnál... Ki nyert többe Tény, hogy a szovjet—né­met megnemtámadási szerző­dés két évvel elhalasztotta a szovjet belépést a háborúba. Vitathatatlan tény azonban az is, hogy Németország sokkal jobban kihasználta a saját céljaira ezt a halasztást, mint a Szovjetunió. Sztálin 1939 végén nem lát­hatta előre, hogy Európában az események ilyen gyors fordulatot vesznek. így pél­dául a nácik gyakorlátilag ellenállás nélkül elfoglalták Dániát és Norvégiát, majd .940 nyarán már övék volt Belgium és Hollandia. Fran­ciaország gyors eleste, s az angol expedíciós hadtest dicstelen távozása igen kel­lemetlen meglepetésként ér­te Sztálint, aki első világhá­borús hosszú, álló ütközetek­re számított. Nehéz volt nem elítélni a hitleristák nyugat-európai agresszióját, azonban a „ba­rátsági” szerződés passzusai más értékelésekre késztették a moszkvai vezetőket. így például az angol—francia csapatok összeomlása után a szovjet sajtó nemegyszer azt hangsúlyozta, hogy a barátsá­gi és megnemtámadási szer­ződésnek köszönhetően „Né­metország nyugodt hátorszá­got biztosíthat magának Ke­leten”. Emellett a Pravda szí­vesen idézett német lapje­lentéseket, ( melyek szerint éppen ezen szerződéseknek köszönhetően „sikeresen ala­kul a Nyugat elleni táma­dás”. ... Sztálin nem elégedett meg a Hitlerrel kötött „ba­rátsággal”. 1940 második fe­lében újabb tárgyalások kez­dődtek Németországgal, ame­lyek az Anglia feltételezett összeomlása utáni helyzetre, pontosabban a világ befolyá­si övezetekre való felosztásá­ra vonatkoztak. A tárgyalá­sokat Hitler kezdeményezte, azt remélve, hogy ezzel elal­tatja Sztálin éberségét, a Wehrmacht készülődő táma­dásáról a Szovjetunió ellen. És Sztálin bizonyos fokig rá­harapott a csalira. A szovjet —német szövetségről folyó tárgyalások később félbesza­kadtak, de nem szbvjet kez­deményezésre. Egész egysze­rűen Hitler megszüntette "a válaszadást a Moszkvából ér­kező e témájú kérdésekre ... mm Övé a (nehéz) sajt...

Next

/
Thumbnails
Contents