Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám

1989. augusztus 21. Kelet-Magyaxország 7 B hamleti kérdés: indulhat, vaiy nem indulhat? Nem szedtem semmiféle deppiegot — mondja határozottan Hamvai István, a kisvárdai súlyemelő Nyírfa Kupa Magyar és lengyel győzelem született a Nyíregyházán szom­baton befejeződött Nyírfa Kupa nemzetközi ifjúsági teniszver­senyen, amelyen nyolc ország fiataljai Indultak. Fiú egyesben Németh Gábor (MTK-VM), lá­nyoknál a lengyel Teodorowicz végzett az első helyen. A ver­senyről készített tudósítást la­punk keddi számában közöljük. Szemben ülünk egymással. Fürkészem az arcát. Komoly, zárt arc. Nem lehet leolvas­ni róla semmit. — Írni akar erről? — kér­dezi bizonytalanul, majd le­szegi a fejét, hallgat egy ide­ig. Aztán anélkül, hogy bár­mit kérdeztem volna, önkén­telenül kifakad. —- Magam sem értem a;' ami történt. Pedig nagyo készültem a versenyre, h. szén a Húsos Kupát köve­tően hat hét múlva az OB' következett. Jól ment az emelés, harmadik lettem, kis híján ezüstérem sikeredett. Lökésben 132 kilót teljesítet­tem. Nyugodtan mentem a doppingvizsgálatra. Kisvárda, július. Mint de­rült égből a villámcsapás érte a hír, amikor az egyik napon hivatalos levelet ka­pott. Feladója a Magyar Súlyemelő Szövetség: „Tájé­koztatjuk, hogy az 1989. júni­us 23-án Szekszárdon meg­tartott Húsos Kupa kereté­ben végzett doppingvizsgálat során, vizeletében pozitív doppinganyagot találtak. Fen­tiek alapján, versenyzői jogát a mai nappal felfüggesztem, így az Országos Bajnokságon sem indulhat. Kelt Budapest, július 21-én.” — Mi történt ezután? — Kontrollra Budapestre rendeltek fel, ahol a vizsgá­lat újra pozitív eredményt mutatott. Tudtam, ezzel ’el­veszett ember lettem, bizo­nyos időre szakítanom kell a súlyemeléssel. Hamvai István 26 éves, nős, két gyermeke van, tíz évvel ezelőtt került a vastárcsák bi­rodalmába. Az 1983. évi San Marino-i ifjúsági EB-n ne­gyedik lett, egyéni csúcsa 255 kg! A Kisvárdai SE sportoló­ja. — Milyen doppingszert sze­dett, hogy fennakadt a ros­tán? — Bármennyire is furcsán hangzik, nem szedtem sem­miféle doppingot, sem a ver­seny előtt, sem pedig közben. Ismerve a szöuli tettenéré­seket, ki merne manapság doppingot alkalmazni... — ön mégis megtette, hi­szen két vizsgálata is pozitív eredménnyel zárult. Csak nem képzeli, hogy a labora­tórium tévedett? ■— Novorin elnevezésű orr- cseppet szedtem, nem sokkal a verseny előtt, ugyanis erő­sen megfáztam, kezelni kel­lett magam. Tudom, sokan megkérdőjelezik az általam elmondottakat, mégis megis­métlem: semmilyen dopping­szert nem fogyasztottam. A vizsgálat anabolikus szteroi- dokat is kimutatott, de ez sem fedi a valóságot. — ön tehát megkérdőjele­zi, a vizsgálatok hitelességet? — Nem kérdőjelezek meg semmit. Csak azt nem értem, hogyan történhetett meg, hogy „bűneim” ellenére, au­gusztus 2-án táviratot kap­tam a Magyar Súlyemelő Szövetségtől. Közlik: „Hoz­zájárulnak ahhoz, hogy in­dulhatok a magyar bajnok­ságon.” —• És elindult? — Dehogyis indultam! Nem készültem a versenyre, rá­adásul a táviratot csak né­hány órával előbb kaptam meg, mint ahogy a dobogóra szólítottak volna. Ügy érzem, valami sántít ezen a téren. Ha Szekszárdon doppingon érnek, hogyan hívhatnak meg az OB-re. — Mi a véleménye, eltilt­ják, vagy tovább versenyez­het? — Fogalmam sincs, hogy milyen mértékű elmaraszta­lás születik az ügyemben. — Mit szóltak mindehhez a kisvárdaiak? — Naponta megállítanak az utcán, kérdezik: igaz-e, hogy doppingoltam. Mert ol­vasták az újságokban, a köz­ponti lapok is hírül adták az esetet. Mit válaszolhatok er­re?' Nem kenyerem a ma­A nehéz súlyok alatt Hamvai István — a Nyíregyházán ren­dezett országos bajnokságon. gyarázkodás, meg úgyis akad olyan, aki kételkedik szava­imban. A 60 kilóban versenyző kis­várdai súlyemelő, még nem tudja, mit hoz számára a jö­vő, hogyan zárul az ellene in­dított vizsgálat. Mondja: bár­hogy is történjen, nem adja fel. Pályafutása során ez ideig „hegyeket emelt”, évek munkája fekszik abban, hogy korábban a válogatottban is szerepelhetett. Most bűnhőd­nie kell. Az a bizonyos „orr- csepp” nagy árat követel. Nem faggattam tovább, in­dulni készültem. Kicsit meg­rándult az ajka, amikor bú­csúzóul ezt mondta: — Tudja, mi fáj a legjob­ban? Amikor a gyerek azt kérdezi: „Apu, miért vagy szomorú, miért nem emelsz?” Arcok — harcok. Sokáig tű­nődöm Hamvai István szava­in. Doppingolt-e, vagy igazat mond, amikor a bizonyos orrcseppeket emlegeti? Hazafelé jövet kezembe ve­szem a súlyemelő Csengeri Kálmán most megjelent sport­könyvét. Címe: „Becsaptuk a világot!” Az oldalt írta: KOVÁCS GYÖRGY A Népstadionban a válogatott Sorra érkeztek a magyar lab­darúgó-válogatott keret tagjai a Stadion Szállóba, ahová vasár­nap 11 órára hirdette meg a ta­lálkozót Bicskei Bertalan szö­vetségi kapitány. A meghívottak a szeptember 6-i, Észak-Irország elleni világbajnoki selejtező elő­készületeként háromnapos gya­korlást tartanak, majd vissza­térnek egyesületeikhez. A mostani keretből hiányoz­nak az idegenlégiósok, akiket külföldi szerződéseik értelmében csak közvetlenül a tétmérkőzés előtt kötelesek elengedni ke­nyéradóik. Váratlan vendégként toppant be a szálloda előcsar­nokába Kozma István, a volt újpesti játékos. Körülötte egye­lőre bizonytalan helyzet alakult ki. Már régebben aláírta szer­ződését a francia Girondins de Bordeaux-hoz, de időközben ki­derült, hogy a klub mégsem tart igényt rá. A keret augusztus 23-ig készül a Népstadionban, és Bicskei Bertalan tervei szerint a vb­selejtező előtt egyhetes tatai ed­zőtábort tartanak. Ekkor már több idegenlégiósra is számíthat a szövetségi kapitány. Krocsko, a „vendégmunkás’ Krocsko József, 21 esz­tendős teniszező jelenleg két vasat tart a sportág jelképes tüzében. Az ung­vári fiú — aki a szovjet felnőtt bajnokság második helyezettje — hol hazája válogatottjában, hol pedig ‘ az NB—I felső ágában játszó Nyíregyházi VSSC színeiben szerepel. Hogyan jött létre e kettősség? — Ismert dolog: a kár­pátaljai terület és Sza- bolcs-Szatmár sportkapcso­lata hosszú évek óta gyü­mölcsözően alakul. Tenisz­ben mintegy húsz eszten­deje találkoznak egymással a két klub tagjai — így Krocsko —, egymás tábo­rában, versenyein részt vesznek. Felvetődött a gon­dolat, hogy a magyar elit mezőnyben játszó NYVSSC férfi csapatát meg kellene erősíteni. Klubtársam Szer- bajlo és jómagam így ke­rültünk Nyíregyházára, játszunk az egyesület csa­patbajnoki mérkőzésein. Az elmúlt hónapokban Krocsko találkozott a ma­gyar élmezőny tagjaival. Lányit, Markovitsot le­győzte. Apránként kóstol­gatta a legjobb hazai teni­szezők játékát, bele tellett egy kis idő, amig felszaba­dultan nevetett egy-egy győzelem után. Az idei év gazdag nem­zetközi programot biztosí­tott számára. Számos nem­zetközi versenyen szerepelt, járt Spanyolországban, Portugáliában, az NSZK- ban, elindult a magyar körversenyen. A legértéke­sebb eredmény számára a spanyolországi Opel Ku­pán elért szovjet csapat­győzelem, amelyet az ő já­téka is elősegített. Ered­ményeivel — egyelőre — a 350. helyen áll a világrang­listán, ahol szeretne előbb­re lépni. — Még aktívabb teniszt kell játszanom — mond­ja —, javítani kell az ado­gatást, a röptét. Ha ez si­kerül, talán jobbak lesznek az eredményeim. Edzője édesapja, az 52 esztendős Krocsko János. Rá mindig büszkeséggel gondol, a papa a sport­mesteri címet viseli. Az ő diplomáciája is belejátszik sikereibe, hiszen fiatal és kissé naiv ahhoz, Jiogy eb­ben a sportágban azt higy­gye: a győzelem az övé és senki másé. — Hétéves korom óta játszom, kezdetben az egyik ungvári egyesületben ver­senyeztem, most a Dinamo tagja vagyok, ebben a klubban sportolok. Nemrég nősültem, feleségem Tánya Lvovba való, most viszont Ungváron lakunk. A népszerűség jó dolog. Krocsko Józsefet gyakran látni Nyíregyházán, ilyen­kor a stadioni tenisztelep az otthona. — Szeretek ide jönni — válaszolja —, jók a pályák, erősek a partnerek, kitűnő a lehetőség a felkészülésre. Hamarosan újabb magyar megmérettetés vár rá. au­gusztusban, az NYVSSC szí­neiben, a csapatbajnokság fináléjában játszik a Bu­dapesti Spartacus ellen Közben .elindul a magyar fővárosban sorra kerülő 25 ezer dollár összdíjazású nemzetközi Lewis Kupán is. Annyi mindent lehetett volna kérdezni, oly sok do­logról adódott mód be­szélgetni. Krocsko József azonban az óráját nézte, sietett, csapattársa, Koczka Tamás várta, fél négyre beszélték meg a játékot. Nem marasztaltuk tovább, hiszen a teniszvilág soha nem tapasztalt versengésé­ben temérdek munkára, szorgalomra van szükség. Matyi bácsi befejezte A guggoló sorban jobb szélen 1947-ben. Lovász Mihály — nagyon sokak Matyi-ja — befejezte a labda­rúgást. Kevesen hiszik el róla, hogy hetvennégy éves. Most, hogy végiglapozza gazdag életútja pil­lanatait, büszke lehet azokra. Vidáman beszél. Szavaiból nem érződik az idősek melankóliája. Zavarban vagyok, ha arra gon­dolok, hogy most ismertetnem kellene: milyen szerepkörben töltötte el Lovász Mihály ezt a közel hét és fél évtizedet. Hol is kezdjük? Talán azzal: életét a labda szol­gálatában töltötte, összesen 61 évet áldozott a nagy szenvedély oltárán. A 13 esztendős Lovász, 1928-ban még csak néhány rongy­labdát fogyasztott el Kassa város alvégi grundjain, amikor leiga­zolták. Hamarosan megvívta éle­te első igazi mérkőzését, ekkor indult el a futballkarrier, amely folyamatosan végigvezette Lovász Mihályt a legnépszerűbb sportág rögös útjain. Kassa, Eperjes, Zsolna, Pilsen voltak állomáshelyei, 1938-ig Csehszlovákiában futballozott, a nemzeti bajnokság valamennyi osztályában szerepelt. Közben sportághalmozó lett: magas szin­ten űzte a jégkorongot, több mint száz bajnoki mérkőzést ját­szott a jeges sportágban. Később jelentős szerepelt vállalt abban, hogy Szabolcsban meghonosod­jon a röplabdázás, csapatokat alakított, játékosokat nevelt. 1939-ben jött Nyíregyházára, azonnal bekapcsolódott a nyír­ségi sportélet alakításába. Ját­szott a NYTVE akkori aranycsa­patában, részese volt a nosztal­gikus NyKlSE elleni városi rang­adóknak. Olyan ötösfogat mögött játszott fedezetet, mint: Bíró, Ju­hász, Pakot, Szalai, Mester. Nyír­egyházára nősült, itt telepedett le. Eveken keresztül biztos tagja volt a Bujtoson játszó NB Il-es csapatnak, nélküle elképzelhetet­len volt a nyírségi tizenegy. Egy­szer aztán véget ért a „nagy já­ték”, utoljára 1954-ben lépett a pályára. Edző lett. Elsősorban az utánpótlás terén végzett lelkiis­meretes munkát, egy ideig a nagycsapat mellett is dolgozott. Pályafutása alatt több mint ezer mérkőzésen szerepelt, nevét or­szágszerte ismerték. Tevékeny­sége idején sok futballistát ne­velt. Tanítványa volt Gáspár, Szikszai, Nagy A., Neumann, Aranyi, Cséke, Kanyári, Tóth J., Bücs . . . Sorolhatnánk hallatlan munka­Lovász Mihály 74 évesen. bírásának, sportszeretetének, önzetlenségének mozaikjait: tár­sadalmi tevékenysége egy-egy ál­lomását, amelynek minden nap­ja a közösségért végzett és be­csülettel teljesített 24 órája volt. Pályafutása gyöngysorából, né­hány gyögnyszem színesebb mint a többi*. Négy évtizeden keresz­tül tagja volt a megyei labdarú­gó-szövetségnek, tizenkét évig az edzői testületet irányította. „Matyi bácsi” — ahogy labdarú­góberkekben ismerik — végleg szakított a focival, befejezte az edzői tevékenységet. Amikor azt kérdeztük: „Nem volt sok ez?” — csak a fejét rázta. Érték köz­ben csalódások is, de az ő képze­letbeli mérlegén lényegesen több volt az öröm, ezekre szívesen emlékezik. Lovásznál ennyi az egész. A futballban, ez az ő „ars poetica”-ja. Egyénisége mindig azt sugá­rozta: nem csak játszani kell megtanítani az ifjakat, hanem emberré is kell nevelni őket. So­hasem állt útjába annak, ha tör­ténetesen valaki magasabb csa­patba vágyott. A sportban eltöl­tött 61 év távlatából néz vissza. A napokban díszes meghívót kézbesített számára a posta. Ün­nepségre invitálták. Az NYVSSC klubházában sporttársak, barátok társaságában vehette át a Mi­nisztertanács által adományozott „Kiváló Munkáért” kitüntetést, eredményes pályafutása elisme­réséül. • Salakmotoros Nyíregyháza Nagvdfj Végig nagy csatában Adorján nyert Pmtrikovlcs mlőtt Szombaton délután a Volán védője. Kettőjük között a 16. DSC. Zálka M. utcai motoros futam döntött, Adorján egy stadionjában rendezték a város méterrel nyert Petrilcovics előtt, nagydíjáért kiírt nemzetközi A tavalyi győztes miskolci Üj- versenyt, amelyen dán. osztrák, helyi negyedik lett. Eredmé- lengyel, szovjet és magyar nyék. vaspapucsosok indultak. Szép Nyíregyháza Nagydíj, 2500 né- számú közönség előtt, a szép- ző, 20 futam: 1. Adorján (Haj- tember 2-i világbajnoki döntő du Volán) 15 pont. 2. Petrikovlcs két résztvevője — Adorján Zol- (Nyh. Volán) 14, 3. Hajdú (Bor- tán és Petrikovics József — vé- sodi Építők-Volán) 13. 4. Újhelyi gig nagy csatát vívott egymás- (Borsodi Építők-Volán) 12, 5. sál, végül a debreceni verseny- Peterson (dán) 11, 6. Trofimov ző lett a Nyíregyháza Nagydíj (szovjet) 9, A győztes Adorján (kisfiával) a dobogó felső fokán. Balra a má­sodik Petrikovics, a harmadik Hajdú. (Balázs Attila felvétele) 61 év a nagy szenvedélynek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents