Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-17 / 193. szám

1989. augusztus 17. Kelet-Magyarország 7 Júliustól szeptember végé­ig a vadmurok nevű növény tömeges virágzásának lehe­tünk tanúi. Tenyérnyi- fehér ernyői messzire világítanak, de mellettük már ott van­nak az újabb virágok. Ami­kor a növény elvirított, a szétterült ernyő lassan, mint egy sűrűszövésű fészek, összehúzódik. — Így marad mindaddig, míg meg nem érnek magjai. Ősz végén aztán újra szétterül a szá­raz virágmaradvány, s el­hullatja magvait. A vadmurok utak mellett, nedves kaszálókon, réteken, árkokban mindenfelé meg­található közönséges vadvi­rág. Kétéves növény, tehát jobbára csak a virágzó má­sodik éves növényeket vesszük észre — míg csak a zöld levelekkel borított első éves csemete beleolvad a füvek zöld tengerébe. Fel­ismerése leginkább ernyő alakú fehér virágzata és kellemes sárgarépaillata alapján a legegyszerűbb. Az ernyő kpzepén mindig talá­lunk egy sötétlila apró vi­rágot, melynek a legyek oda- csalogatásában, s így a megporzásban van szerepe. Szára egy méter magassá­gúra is megnő, sima, göm­bölyű. ■ Levelei a sárgaré­pához nagyon hasonlóak, szárnyasán hasadtak. Ujjunk között eldörzsölve a leve­leket, vagy virágzatát — érezzük kellemes illatát. Valójában a vadmurok a sárgarépa vadon élő őse, s belőle nemesítették száza­dokkal ezelőtt a sárgarépát. Ha erős száránál fogva ki­húzzuk a növényt a talaj­ból, megfigyelhetjük. ceru­zavastagságú gyökerét, mely­nek a leveléhez hasonlóan kellemes illata van. Agárdy Sándor Guten Tag! Köszönti áz érkező idegent a tizenéves szőke kislány a sóstófürdői úttörő- és napközis tábor ud­varán. Kissé szokatlan, de hamarosan megmagyarázza ezt Pivarnyik Lászlóné tá­borvezető, a nyíregyházi 2. sz. általános iskola tanára. — Jelenleg negyven gyer­mek és tíz felnőtt táborozik itt az NDK-beli Blankenburg- Harz-ból. Ez már szép ha­gyományokkal bíró cseretá­borozás, az idén tizedik al­kalom, hogy az úttörőelnök­ség szervezésében szabolcsi kisdiákok töltenek tíz napot az NDK-ban, majd csereként onnan fogadnak vendégeket, mint most is. Ezzel párhuzamosan húsz magyar gyerek is a tábor la­kója. A nyíregyházi 2. sz. ál­talános iskolából a német nyelvet legjobban beszélők jutalomból együtt nyaralhat­nak német pajtásaikkal ami igen jó nyelvgyakorlási le­hetőséget nyújt. — A gyerekeknek igyek­szünk minél változatosabb, érdekesebb programokat szer­vezni, a lehető legkelleme­sebbé tenni az itt eltöltött tíz napot. A gyerekek kérését, igényét figyelembe véve valamenyi napra strandolást is beiktat­tunk (amennyiben az időjá­rás engedi) és este elmarad­hatatlan a diszkó! De ezenkí­Áz igazi nyaralás Amilyen nehezen jött, olyan hamar tovaszállt a diákoknak az annyira várt vakáció. Lassan már minden gyermek túl van a táborozáson, a családi üdülése­ken, kirándulásokon, s . bizony már egyre több szó esik az isko­láról. Füzet- és iskolatáska-vá­sár, kinőtt köpenyek cseréje, egyszóval mind több olyan ese­mény szerepel a családi progra­mokban. ami akarva-akaratlan a sulira emlékezteti a nebulókat. Ezen a nyáron, aki egy kicsit is akart, mindig találhatott hol itt, hol ott érdekes gyermek­programot, szórakoztató elfog­laltságot. Az illetékesek az idén, úgy tűnik, jobban odafigyeltek az unatkozó gyerekekre. A mű­velődési központ, az úttörőház, a vállalati üdülők, a napközis tá­bor sorra szervezték az érdeke­sebbnél érdekesebb, változatos programokat, nem kis terhet vé­ve le ezzel a szülők válláról, akik szabadságuk véges volta miatt igen rövid időt tölthettek csak vakációzó gyermekükkel. Vannak családok. ahol nem gond a gyerekek nyári elhelye­zése, hisz a nagymama mindig ráér és örül, ha unokái kívánsá­gait teljesítheti. Egy ilyen meg­hitt pihenésnek lehettem tanúja, amint Hernádi Istvánná két uno­kájával sétálgatott, fagyizgatott a nyíregyházi „sétálóutcában”. A két gyermek, Csilla és Roland csillogó szemmel mondja, hogy milyen isteni a nagymamánál lenni, ő mindig a kedvenc étele­ket főzi, strandra menni is ráér velük és bevásárolni is olyan jó együtt. A vakáció nagy részét így aztán együtt töltötték. • — Hétvégén azért mindig a szüléinkkel voltunk. Ha jó idő volt, a Tisza-partra mentünk, ha az idő ennek nem kedvezett vi­deóztunk, kártyáztunk, de olyan jó volt, hogy együtt van a csa­lád — meséli Csilla. • — Az igazi azért még hátra van — vág közbe kisöccse, Ro­land. — Egy hétre sátorozni me­gyünk Sirovárrá. Azt várom na­gyon ! A7. olyan jó lesz, csak az eső ne essen, mert akkor min­dennek vége. De már annyit esett ezen a nyáron, reméljük, ezt a hetet kibírja. Ez lenne az egész vakációban a csúcs! — Nagyon jó a szabadság — veszi vissza a szót Csilla —, de azért már várom az évnyitót. Na nem a tanulást hiányolom elsősorban, hanem a barátokkal egy igazit beszélgetni. Egész nyá­ron nem tudtunk találkozni, pe­dig annyi mondanivalóm van már. Nemsokára kinyílnak tehát az iskolák, s megkezdődik egy. ke­mény tanév, de remélhetőleg va­lamennyi kisdiák kipihenten lát hozzá az uj tanévhez. (d. n. k.) vül kirándulni is voltunk két­szer, először Debrecen—Haj­dúszoboszló, majd Miskolc volt a kis kiruccanásunk szín­helye. Érdekes színfoltja a tábo­rozásnak az úgynevezett csa­ládi vasárnap, amikor is azok a szabolcsi gyerekek lát­ják vendégül német pajtása­ikat, akik részt vettek az NDK-ban szervezett táboro­záson, s ott ugyanezt kapták az ottaniaktól. A programban üzemláto­gatás is szerepelt — folytat­ja Pivarnyikné. — Nagyon élvezték a gyerekek a tej­iparnál és a kenyérgyárban tett látogatást, ahol termé­szetesen bőségesen vendégül látták őket. Szombaton este szép kul- túrprogramot adtak a ven­dégek, melyre meghívták a 2-es iskola vezetőit is. — Sajnos ma este már a bú­csúestet tartjuk, mivel hol­nap, augusztus 18-án köszö­nünk el újdonsült barátaink­tól annak reményében, hogy nem szakad meg a kapcsolat, az itt kialakult barátság a ké- sőbiekben is megmarad az NDK-beli és a magyar paj­tások között— fejezi be a mondanivalóját Pivarnyik Lászlóné. Auf Wiedersehen! — szól a távozó után a kis szőke fruska. Domokosné Nagy Katalin játékvár Törd a fejed! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: Z, K). b. Szintén ne. 7. Prózai művek al­kotója (—’). 8. Elás egynemű betűi. 9. Ramazuri. 11 Tar betűi keverve. 12 ösz- szc-vissza bont! 14. Érzékszerv. 16. Meg­fejtendő. 18. Talmi. 20. ... Ce-tupg. 21. Részben áll! 22. Régi súlymérték. 24.’ldő- jelző. 2b. Foghusa. 27. Látványos vegyes szórakoztató műsor, eredeti helyesírással. 28- Névelővel, évszak. 29. Középen cso­kis! FÜGGŐLEGES: 1. Bátorkodott. 2. Római 501. 3. Meny­asszony. 4. Keleti társasjáték. 5. . . .-suta. 6. Megfejtendő (zárt négyzetben: M). 10. Jód, nitrogén, kálium vegyjele 11. Két határozott névelő. 13. Petőfi volt a szárny­segédje. 14. Kén, ittrium, oxigén vegyje- le, 15. Megfejtendő (zárt négyzetben: A). 17. Égitest. 19. Pengetés hangszer. 21. Nyiltszini vízelvezető. 23. Kiejtett kétje­gyű mássalhangzó. 24. Ácsi (ékezetcseré­vel). 20. Tova. 27. Azonos mássalhangzók. Megfejtendő: Kelet-afrikai államok (vízszintes 1., 16., függ. 6., 15.). Múlt heti megfejtés: — MAURITANIA — GHANA — SZENE­GÁL — GUINEA — TOGO — KÖNYVJUTALOM: Szilágyi Erzsébet Nyíregyháza, Kovács Éva Nagyecsed, Csuka Ildikó Tyúkod, Kaplo- nyi Beáta Nyíregyháza, Papp Andrea Nyírjákó, Acs Tibor Levelek, Oláh Zsuzsanna Szamossályi, Deák Anasztázia Csegöld, -Csepregi Krisztina Tiszadob, -Feke­te Szabolcs Hodász, Szondi László Nyirderzs, Esik Emil Tiszamogyorós, Bakó Tünde Kisfástanya, Kiss Péter Tiszakanyár és Fintor Attila Apagy. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Könyvjutalomban része­sült: Bandies • Zoltán Son­kád és Kocsik Krisztina Nyíregyháza. A mai képünk kérdései: , 1. Melyik városunkban lát­ható ez a ' vár? 2. Melyik folyó közelében’ épült? 3. A nyári hónapokban mit ren­deznek a falai között? A válaszokat levelezőla­pon küldjétek-, be! Tehetséggondozó tábor Tivadarban táborozhattak a magyar irodalom- és nyelvtan-versenyeken az elmúlt tanévben jó ered­ményt elért pajtáspk. Ebben a tehetséggondozó tábor­ban csoportos foglalkozásokon vetélkedőket szervez­tünk, megpróbáltunk újságcikkeket írni, verseket fa­ragni, bábot készítettünk és a Kazinczy-versenyre gyűj­töttünk számos anyagot. Nagy élmény volt eljutni Tiszacsécsére, Móricz Zsig- mond szülőházához, valamint megnézni a híres vízi­malmot Túristvándiban. Szatmárcsekén Kölcsey sír­emlékénél elénekeltük a Himnuszt. Tíz kellemes napot tölthettünk együtt a tivadari úttörőtáborban. Képünkön: a túristvándi vízimalom előtt. Kovács Szabolcs Nyíregyháza, 5-ös iskola és Kovács Sándor Tiszalök. A favágó (Török népmese) Volt egyszer egy favágó s ennek egy felesége. A favágó nappalonként elment a hegy­re tűzifát vágni. Esténként eladta a fát, aztán a fűsze­resnél vásárolt kenyeret, ételt, majd hazament. A fe­lesége főzött, ettek, ittak, énekeltek. Az asszony lan­ton játszott, így szórakoztak késő éjszakáig. Másnap a fa­vágó megint a hegyre ment fár vágni, estefelé bevásárolt, hazatért. Ettek, ittak, mula­toztak. így telt minden nap­juk: örömben éltek együtt. Egyszer egy napon a pa- disah megtiltotta, hogy éj­szaka gyertyát gyújtsanak. Meg is tartotta mindenki a parancsát. A favágó és a fe­lesége ezután is minden éjjel énekelt, szórakozott. Egyik éjjel a padisah járta a kör­nyéket, ment, mendegélt mígnem a favágó háza elé ért. Meghallotta a hangszer hangját. Tetszett a lantjá­ték a padisahnak, ajándékot helyezett a kapuba, s to-' vábbment. Másnap éjszaka a padisah egy lovat, egy ruhát küldött a favágónak, s meghívta.a szerájba. Az emberek fogták a padisah ajándékait és a favágó házához mentek. Am a favágót nem találták ott­hon, mert fát vágott a he­gyen. Elmentek hát érte a hegyre. Feladták rá új ruhá­ját. Lóra ültették, és egyenest a padisah elé kísérték. Amint haladtak, az útón a falubeli szegények pénzt kértek. A favágó a kezét zsebbe dugva, jobbra és bal­Mit akar a fotós tőlünk? ra fordulva mondta, hogy nincsen pénze. Végül megér­keztek a szerájba. A padisah megkérdezte a favágót, ho­gyan telnek a napjaik. A fa­vágó elmondta, hogy nappal fát vág a hegyen, esténként pedig együtt esznek, isznak, mulatoznak. A padisah főkapusának tette meg a favágót, és egy gyönyörű kardot adott neki. Ezután a favágó felült a lo­vára és hazaindult. Az úton a szegények ismét pénzt kér­tek tőle. A favágó megint zsebébe dugta kezét, egyikei a jobb, másikat a bal zsebé­be, majd így szólt: nektek sincs, nekem sincs, mondta, mondta míg hazaért. Történt aztán egyszer, hogy a favágónak elfogyott a pénze. Kérdi a felesége, hogy mitévők legyenek. Az asszony azt mondta, hogy a kardot vigye a fűszereshez. A favágó vette a kardot és egyenest a fűszereshez ment. A fűszerestől kapott egy ke­vés pénzt, egy kevés­ke ennivalót. Hazament, fe­leségével együtt leültek egy tiszta■ helyre, ettek, ittak, mulattak mint régen. Örö­mükben nem gondoltak- más­ra. Másnap hírül vitték a pa­disahnak, hogy a - favágó mit. tett. Közben a favágó deszkából kardot faragott a 'markolathoz, mert a markor latot nem adta el'a fűszeres­nek. Egy idő múlva egy embert vittek a padisah été, hogy Ítélkezzék felette. A padisah összehívta az embereket, a favágónak pedig üzent, hogy jöjjön a szerájba. A padisah mondta a favágónak, hogy vegye fejét az embernek. Nehéz helyzetbe került a fa­vágó, ezért így sóhajtott: óh ■ Allah! Ennek az embernek bűne ha nincs, kardom vál­jék fává, ha van vágja! A kardot kihúzta, s látják ám, hogy 'fa. A padisah pedig megszólalt: látjátok, ártat­lan. Ezután a padisah minden jóval.ellátta a favágót. Ka­pott házat, pénzt, szolgát. A favágó pedig fogta a felesé­gét, hazamentek s mindha­lálig örömben éltek. Fordította: Békés Jóasof Most láthatod m termósxstban! A vadmurok Miénk a szó! Cseretáborozók Sóstón Német—magyar gyermekbarátság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents