Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-15 / 191. szám

1989. augusztus 15. Kelet-Magyarország 3 A Compacknál elsózták a dolgozók levesét Egy munkabeszüntetés margójára FELDÜLT LELKIAL- LAPOTÜ, dühös fiatal­ember telefonált csütör­tök délelőtt szerkesztő­ségünkbe. A vonal má­sik végéről kemény, sú­lyos vádakkal illette a Compack záhonyi gyá­rát. „Müszakkezdéskor az emberek nem voltak hajlandóak mnnkába állni,, mert csalás tör­tént a fizetési elszámo­lásoknál. A normákról sorozatban nem tájékoz­tatják a dolgozókat és most végre betelt a po­hár! — így a férfi, aki még azt is hozzáfűzte, hogy az Ígérgetésükből már kezd elegük lenni. Péntek délelőtt már nyo­ma sem látszik az előző na­pi felzúdulásnak, látszólag tehát normalizálódott a helyzet a Compack Záhonyi Raktár Csomagoló és Fel­dolgozó Gyárában. A portá­val szemben erőgépek túr­ják a földet, egyengetik a talajt, mert ide is beton- burkolat kerül. Szűkös a rakodótér. A Szovjetunió­ból tucatnyi áru érkezik, ami raktározás és feldolgo­zás után kerül a megren­delőhöz. Munka tehát akad bőséggel. Egyetért ezzel Szabó Gézáné, zsákvarrónő is, aki így emlékezik vissza a történtekre. — A MUNKALAPOK MIATT különböztek össze az emberek. Többen keve- selték a bérüket és úgy érezték, hogy szándékosan csapták be őket. Emiatt a zsákolóüzemben később in­dultak a szalagok bő lei­órával. A teljesítmények elszámolásánál pattant ki a vita. sok embernek tévesen számfejtettek, elírták az órákat. Hamar tisztázódtak a félreértések és az érin­tett dolgozók ígéretet kap­tak a hibák orvoslására — ennyi dióhéjban a csütör­tök reggel krónikája. Tóth István rakodómun­kás munkalapján sem stim­melt minden: — Szabadságon voltam az elmúlt hónapban — mondja —, de az admi­nisztrátor tévesen írt ki egy napot, mert azt korábban ledolgoztam. Ezt hamar rendeztük, nekem más ba­jom nem volt — hangsú­lyozza a fiatalember. Ju­hász Gyuláné bér- munka­ügyi és pénzügyi csoportve­zető veszi át a szót, aki már a jogos reklamálások­ról — hivatalból is — töb­bet tud. — AZ ÜZEM 139 DOL­GOZÓJA közül hat ember­nek csúszott hiba a bér- számfejtésébe — ismeri el tárgyilagosan. Az égjük tar­goncavezetőnk előző hó­napban tartalékos katonai szolgálatát töltötte, ami fi­zetett távollétnek minősül. Ezt nem számolták el neki, igy bruttó 1680 forinttal ideiglenesen „megkárosí­tottuk”. Egy másik dolgo­zónk munkalapjáról téve­désből lemaradt az éjszakai pótlék számfejtése. Két másik zsákvarrónőnk még rosszabbul járt — mind a kettő családi neve Kovács —. hiszen a teljesítményla­pok alapján felcserélték a két dolgozót a számfejtés­nél. A műszak megbízott csoportvezetőjének óranyil­vántartásába 48 órával ke­vesebb került, itt szintén a névazonosság volt a ludas. Tévedéseinket a következő fizetésnél korrigáljuk majd. — mondja a bérelszámolás „egyszemélyes” felelőse. Szabó Gyula igazgató a kö­vetkezőkkel egészíti ki az elhangzottakat. — Korábbi bérelszámo­lónk felköltözött a főváros­ba, így a mostani számfej­tés volt az első, amit a mostani, háromtagú cso­port végzett. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a bérszámfejtés csak részben történik náLunk, egy részét a budapesti központunkban végzik el. Amíg emberek végzik ezt a felelősség te ti munkát, addig hibával mindig lehet számolni. Alig több, mint egy éve létezünk Záhonyban és egy fiatal gyár életében előfordulhat­nak ilyen zökkenőik. Min-, denképpen meg kell erősí­tenünk a szakszervezeti bi­zalmi hálózatot a gyárban és a nyilvántartásokra na­gyobb gondot kell fordíta­nunk. Az emberek közül sokan még mindig az adó­zás ellen háborognak, nin­csenek tisztában a bér- számfejtés hátterével és így értetlenségük hamar elmér­gesíti a helyzetet. A jövő­ben a dolgozók tájékozta­tására több energiát szen­telünk, hiszen zömében alacsony iskolázottságú emberek dolgoznak nálunk. És még varamiröl szólnom kell: a normák megállapí­tását is kifogásolták néhá- nvan. A mazsolától a ba­bérlevélig, a karbamidtól a gyantáig több tucat áruval dolgozunk nap mint nap és ezek között sok az új áru, amivel korábban nem dol­goztunk. Ezeknél - mindig utólag — a próbaszállítmá­nyok beérkezése után — állapítjuk meg a normákat, amiről a csoportvezetőket rendszeresen tájékoztatjuk emeli ki az igazgató. A COMPACK ZÁHO­NYI GYÁRÁBAN csü­törtökön rövid időre megállt az élet, de úgy tűnik a történteknek nagyobb volt a -füstje, mint a lángja. A dolgo­zók iránt tanúsított na­gyobb megértéssel, a tá­jékoztatással elébe lehet menni az ilyen és ehhez hasonló zúgolódásoknak. Ez a gyár és a dolgozók közös érdeke. Csonka Zsolt Az illetékes válaszol Futnak a pénzük után (1.) Erőfeszítések a foglalkoztatásra A Kelet-Magyarország 1989 augusztus 5-i számában „Nem elég a mannát össze­szedni” címmel megjelent cikk mondanivalójával kap­csolatosan, — bár a szerző jó­szándékában nem kételkedem — a lakosság pontosabb tájé­koztatása céljából szükséges­nek tartom az alábbiak közlé­sét. A megye foglalkoztatási és gazdaságszerkezeti feszültsé­geinek, problémáinak oldása érdekében évek óta igyek­szünk több irányú lépéseket tenni, úgy érzem ezeknek voltak eredményei, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A foglalkoztatási alapra be­nyújtott pályázatok elfogadá­sa révén eddig 3300 új mun­kahely létesítéséhez kaptak alapjuttatást a megye gazdál­kodó szervei. Ebből az elmúlt év végéig ténylegesen 1030, 1989. közepéig pedig további 679 már megvalósult. A na­pokban került elbírálásra 13 olyan beruházási elképzelés, amelyekben újabb 455 mun­kahely létesítésére vállalkoz­nak a pályázók. A piacgazdaság kibontako­zása természetes kísérőjelen­ségének tartom azt, hogy egyes termékek, vagy szol­gáltatások iránt csökkent, mások iránt viszont nő a ke­reslet, ami a veszteséges te­vékenységek felszámolásának szükségességét elkerülhetet­lenné teszi. Ez nyilvánvaló­an a korábbi munkahelyek megszüntetését is jelenti. A gazdaságtalan tevékenység kiküszöbölésének „oltárán” feláldozott munkahelyek azonban a szerkezetváltás (nem kevésbé az egyéni vál­lalkozás) felpezsdítésének anyagi támogatásával pótol­hatók, sőt bővíthetők. A megyei tanács új szerve­zetébe a menedzser feladatok beépülnek és még e hónap végén a testület által jóvá­hagyásra kerülnek. Az apparátus „elosztó sze­repben való tetszelgését” egy­részt a támogatási rendszer szigorú feltételei, másfelől a demokratikus döntési mecha­nizmus (szakértői bizottság, végrehajtó bizottság) és az a tény is cáfolja, hogy a siker­rel pályázók a szerződést nem a tanáccsal, hanem az Állami Fejlesztési Intézettel kötik meg. Ezeken a döntési fóru­mokon a Kelet-Magyarország munkatársa is minden eset­ben részt vett és részletesen tájékoztatta olvasóit. A megye munkaerőforrás­többletének összetétele már többször került a nyilvános­ság elé. Egyetlen esetben sem hallgattuk el. hogy néhány szakmában hiány van, hiszen a szakemberképzés jelenlegi rendszere nem tudja rugal­masan követni az igényeket. Az átképzési támogatás rend­szere éppen ezt- kívánja olda­ni, és azért szeretnénk minél gyorsabban az intézményi feltételt is megteremteni a kirendeltség létrehozásával. Az átképző központtal kap csolatosan a cikkíró úgy fo­galmaz, „ ... a meglevő mun­kanélküliség ellenére a mis- kolci székhelyű központnak tapsolunk, s magunk varjuk a központi segítséget, miköz­ben keveset teszünk ... ” Eh­hez annyit, hogy két évvel ezelőtt a világbanki képvise­lőkkel való tárgyalás során már lépéseket tettünk a rnun- kaerőpiaci képzés feltételei­nek megteremtése érdekében A Világbank ennek megfele­lően anyagi eszközöket is ki­látásba helyezett, de azt is ki­kötötte, hogy az országos szervek csak regionális köz­pontban gondolkodhatnak. Ügy döntöttek, hogy a köz­pont Miskolcon kerül meg­szervezésre, Nyíregyházán igy csak kirendeltség működhet, de nem indulhat előbb, mint a központ. Ennek ugyan néni tapsoltunk, de miután saját erőből azt nem tudjuk meg­valósítani, a pénzzel rendel­kező elképzelése döntött. Mindezek dacára gyorsan léptünk az ügyben, és az el­következő évekre előrejelzett munkaerő-keresleti-, kínálati prognózisunk alapján, a kép­zési feltételek szempontjából szinte azonnal átadható épu letet ajánlottunk fel az át képző kirendeltség létrehozá­sára. A központhoz való kötő­dés oldása érdekében viszont arról is tárgyalásokat kezde­ményeztünk, hogy nem ra­gaszkodunk kifejezetten a vi­lágbanki pénzeszközökhöz, ha más forrásból is tudjuk biztosítani a fedezetet. A megyében a munkanél­küliek száma megközelíti az 1400-at, az év első felében a közvetítő szerveknél regiszt­rált álláskeresőké elérte az ötezret. Mindezekből kiindul­va nem lehet más célunk, mint a munkaerőpiacnak szinte minden „rezdülését” követve a munkahelyterem­tésekkel, átképzésekkel, szak­mát és betanítást biztosító tanfolyamokkal, és minden lehetőség felhasználásával elejét venni a megyét fenye­gető tartós munkanélküliség­nek. Juhász Gábor megyei tanács vb. munkaügyi osztályvezető Elmaradt a teljesítés Az idén is veszteséggel zárt (az első fél évben 55 millióval) a nyírbátori Au­róra Cipőgyár. Mivel a let és nemlét határán egyensú­lyozó vállalatról már több híradásban beszámoltunk, most az éppen eseményte­len, de viharfelhőktől ter­hes hónapok között térünk vissza helyzetére. A külső szemlélő és a hírlapíró sokszor megfogal­mazza magában: ha önálló léte három esztendejében csupa rosszat hall a vállalat­ról, akkor a bármennyire et­i.smert- nehéz külső körül­mények ellenéie valahol bent is lehet a hiba. Nyilván az irányítás hibádzik, al­kalmatlan a jelenlegi veze­tés a felgyülemlett gazdasá­gi nehézségek megoldásá­ra. Az időhúzás csak arra jó, hogy a főnökök addig is ragaszkodjanak székükhöz a vele járó jó fizetéssel. Az Airíra Cipőgyár a lelszáailás itjái — A feltevés reális le­het, csakhogy én bármikor és bárhol az országban te­remthetnék magamnak ilyen egzisztenciát. Értek a cipő­gyártáshoz, tudom, milyen partnerekkel kell felvennem a kapcsolatot, biztosan ke­vesebb idegességgel élhetnék másutt — fogalmazza meg indulatosan Wágner Flórián igazgató. Milliás tartozások Sokadszor vitatkozunk már,- s tudom, hogy igazat beszél. Mégis a rosszul si­Oszvald Edit alakítja a cipőfelsőrészt a formázógépen. került önállóság valamennyi betegségét magán hordozó, s ebbe belehaló állatorvosi ló esetét érzem ki az Auró­ra sorsát figyelemmel Kí­sérve. Egy olyan, fénykorá­ban kétezer embernek ke­nyeret adó, nagy jövő előtt álló vállalatról van szó, amelynek az 1988 januárjá­ban megindított szanálása óta (a tartós fizetésképte­lenség miatt) tulajdonképpen bizonytalan a sorsa. S hogy példálóznak vele, azt az Ál­lami Fejlesztési Intézetben Alekszandr Klimov: Szűnjenek meg a gondok! mmi lenne. ha IwM kereszteznék a vörös­hagymát a ba­nánnal? Mihelyt kereszteztük, piac­ra is dobhatnánk, s ezzel ki is pró­báltuk. Persze, ezt a Jeges-tengertől némiképpen dé­lebre célszerű tenni. távol a nagyvárosoktól, és megfelelő időben kapálni is kellene. Vagy: keresztez­hetjük a borsot a sárgadinnyével, ta­lán a nálunk ho­nos dinnyét a ja­pán borssal, így nemzetközi desz- szertet kapnánk. Ha megért, felsze­letelhetjük, kést és villát ragadva megkóstoljuk, va­lószínűleg a föl­döntúli boldog­ságnál is nagyobb örömet fogunk érezni. De még jobb, ha az őszi­barackot a fok­hagymával ke­resztezzük. Lenne rá igény? ' Hogyne lenne! Hiszen mennyei illata. vitaminpótló sze­repe ellenállóké­pessé teszi szer­vezetünket. Pró­báljuk csak meg keresztezni egy­szer a narancsát a tormával! Ám vi­gyázzunk., nehogy rászokjunk! A fent említet­teket kipróbálva megszűnne min­den gond. ami je­lenleg az áruellá­tásban még meg­van. (Mizsér Lajos fordítása) egy 'dossziéból olvastam kii: a sikertelen szanálás isko­lapéldájaként hozták fel az Aurórát. — Az ÁFI-nak 236 millió forinttal tartozik a válla­lat. Az esedékes törlesztő részleteket a múlt év utolsó negyede óta nem fizeti — említi dr. Barton József fő­munkatárs. — Mi is a töb­bi hitelezővel együtt állunk sorban, annyiban kedve­zőbb a helyzetünk, hogy zá­logjogot jegyeztettünk be azokra a létesítményekre, amelyeket az Állami Fej­lesztési Intézettől kapott pénzből vettek. Veszteséles szovjet export Ehhez tudni kell, hogy az Állami Fejlesztési Intézet jogelődje az Állami Fejlesz­tési Bank állami alapjutta­tással finanszírozta az ipar- telepítést, mely a foglalkoz- _ tatásnövelést és többlet- exportot ígért. Az Auróra négy-öt évvel ezelőtt még az.t hitte, ötszázzal növeli a létszámot, a termelést fel­futtatja évi kétmillió párra, e ezzel az iparágban az or­szág negyedik legnagyobb vállalata lesz. — A felszámolás senki­nek sem előnyös, vesztesé­gekkel jár, az volna minden­kinek jobb, ha hitelezők se­gítségével talpra állna a vállalat, erre azonban kevés a remény — folytatja dr. Barton József. Tisztában kell lenni a va­lós helyzetettel, hogy a Mi­nőségi Cipőgyártól való rosszul sikerült (anyagilag hátrányos helyzetű) önál­lósulás után tavaly a félmil­liárdos termelés mellett azt meghaladó tartozások kelet­keztek. Változott a piaci helyzet is, egy olyan gyár, amelyik addig szovjet ex­portra termelt elsősorban, csak veszteséget könyvelhe­tett el. Jól mutatja, hogy az Auróra egy pár női cipő át­lag exportáranként még a kétszáz forintot sem kapta meg, miközben az önköltség négyszáz forint felett volt. A szanálás lem sikerült A dolgok menetéhez tar­tozik, hogy tavaly az illeté­kesek úgy látták, szanálás­sal — vagyis bizonyos fel­tételek melletti pénzügyi rendezései — helyrehozható a vállalat egyensúlya. Csakhogy éppen a szanáló szervezet volt a kezdeményező az év vége előtt, amikor bejelentette a Fővárosi Bíróságnál a fel- számolási eljárás megkez­dését. — Ami természetes, hogy egyetlen hitelezőnknek sem jó — magyarázza Nyírbátor­ban Wágner Flórián. — Elég, ha arra utalok,, hogy egy vég­leges felszámolásnál elvesz­ne az a cipőgyártó kapacitás, az a húsz esztendő alatt itt megteremtett termelési kul­túra, amelyik most képes az igényes tőkés exportra is gyártani. Végzünk közösen egy gyors számvetést. A keres­kedelmi partnerek között je­lenleg a legnagyobb hitele­ző a Bőrker, de nála is a ta­valyi 60 milliós tartozás 9 millióra olvadt. Ugyanakkor az onnan vett alapanyagon a Bőrkernek talán éppen az adósággal egyenlő nyeresége van. ha kiesik az Auróra, nem biztos, hogy más terme­lő belép helyette, hiszen az országban az évi 45 millió­ról 35-re csökkent a gyártott cipők mennyisége az utóbbi néhány évben. Ugyanígy veszteséget könyvelhetnek el a kereskedők, köztük a Tannimpex, amelynek a szovjet exportra szállítási szerződései vannak. Csakhogy most bírósági szakértő vizsgálja a vállalat vagyoni helyzetét, a követke­ző hetekben valamilyen dön­tés szükséges, amely befo­lyásolhatja ma Nyírbátorban mintegy ezer, Csengerben feleannyi ember sorsát. A megoldásra a helyieknek is van ötletük. (Folytatjuk) Lányi Botond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents