Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-11 / 161. szám
[989. július 11. Kelet-Magyarország 3 Kereskedés bal kézről MEGHALT AZ EGYIK külkereskedelmi vállalatunk vezérigazgatója.’ Rendjeleit, kitüntetéseit hadsereg vitte, a nagy embernek kijáró tiszteletadással búcsúztak tőle. Kis idő múltán aztán robban a bomba: kiderült, a tiszteletreméltó férfiú végrendeletében több mint egy milliárd devizaforintot, azaz jó húsz millió dollárt hagyott feleségére. Ügyészek, jogászok, fináncok, bankárok olvasták falfehér arccal a végrendeletet, s álltak tanácstalanul a rejtély előtt, hogy tudott ennyi pénzt összespórolni a fizetéséből. Jutott eszembe mindez a szerdai Kék fény láttán, mikor rendőr és pénzügyőr tábornokaink magyarázták, milyen nagy kárt okoznak a lengyel vándorárusok azzal, hogy a mi forintunkon Bécsben és Isztambulban melegítőt, pulóvert, cipőt vesznek, s eladják nekünk, majd az így szerzett forintokkal újból kezdik a kört. Állíthatom, értetlenül figyelhették sokan a magya- rázkodók szavait, súlyos retorziókkal fenyegető mondatait, hiszen a lengyelek csak azt teszik, amit a magyar kereskedőinknek kellene tenni: kereskednek. Felmérik, mivel érdemes a magyar piacon jelentkezniük, s beszerzik azt. Hogy közben devizabűncselek - ményt követnek el? Higy- jék el, tisztelt érdekeink fölött őrködő uraink, ez a legkevésbé sem izgatja a lengyelektől vásárló magyar kisembereket. A két- három gyermekes magyar asszonyokat szemernyit sem érdekli az ország devizahelyzete, őket az érdekli, hogy a „KGST-piacon” meg tudják-e venni negyedáron a - boltokban nyolcszáz > forintért árult gyermekszandált, ezer forintos melegítőt, kétezer forintos nagykabátot. A hű állampolgár persze elhiszi, az államot nagy veszteség éri azzal, hogy a forintunkat ötven fillérért adják el Bécsben, de az osztrák turista azért az ötven fillérért egy forintnyi szolgáltatást kap Magyarországon. De azt már nem hiszi. hogy a busás jövedelemre szert tevő külkereskedőink katasztrofális üz- zetkötéseinek sorozata törvényszerű kell, hogy le gyen. Vagy az egyszerű lengyel mezei kereskedők annyival jobban értik a szakmát a hivatásos mieinknél, mint az a piacon mutatkozik? Azt sem hiszi továbbá, hogy a silány termékeket méregdrágán előállító hazai ipar érdekeit a rendőröknek, fináncoknak kellene védeniük. Nekik az állam érdekeit kellene szem előtt tartaniuk, s az állam, már megbocsássanak a nem egészen tudományos meghatározás miatt, mégiscsak mi érettünk van. S HA MÁR ANNYIRA szigorúan őrködnek a kereskedelem tisztaságán, az ország érdekein, vajon hol voltak akkor, amikor az említett vezérigazgatónk összeseperte azt az egymil- liárdot — a saját számlájára persze? S vajon tudják-e, hány külkereskedőnknek van még hasonló bankszámlája Zürichben, Bázelben, Rómában, Grazban? S hányónknak közülünk „KGST-piacon” vásárlók közül? Balogh Géza A közelmúltban adták at Dombrádon a helyi költségvetési üzem és a budapesti Habselyem Kötöttáru Gyár új üzemét. A A községből és környékéről 20o dolgozót foglalkoztat a varroda. A betanítás után a most készülő kis gyermekruhákat már szocialista exportra (E. E. felv.) Felpúposodott a parketta... 1 kulcsátadás elmaradt Eltűnt a rózsatő és a rózkilincs Kulcsátadásra hívták július 6-án Nyíregyházán a Széchenyi utca 9. számú ház lakóit. Hinnénk, örömteli a pillanat, hiszen az átalakítás, felújítás idejére máshová költöztek. Öröm helyett üröm fogadta őket. Az udvaron törmelék és építőanyaghalmazok, feltört járdák, a lakásokban penészes tapéták, csepegő csapok. — Lassan két éve lesz, hogy kiköltöztünk — mondja Szakái László, a földszint 1. bérlője. — Eddig 650 forint lakbért fizettem, most majd biztosain többet fogok. (Míg beszél, jön-megy a lakásban, alaposan átnéz, aprólékosan megvizsgál mindent). — Muszáj figyelni, mert ha beköltözünk, minden javításért fizetni kell. — teszi hozzá magyarázatképpen. — A feleségem mozgás- sérült, csak akkor jöhetünk, ha minden teljesen kész. A. Hajt: A nagyvezír A nap szállófélben volt. A magas minaret karcsú tornyáról a müezzin mélabús hangon szántotta imára az igazihitűéket. Imájának hangjai elszálltak egészen a zöldbe burkolózott hófehér palotáig. A fenséges szultán megsá- mogatta őszbe csavarodó sza- kállát és kegyesen intett a nagyvezérének. Az szívére tett .kézzel 'kezdte mondoká- jáit: — Legbölcsebb uralkodó, úgy tűnik, megtaláltam a módját, hogyan lehetne rendbe tenni államháztartásunk szénáját. Csak arra kérlek, ne ellenkezz máris, hallgass meg előbb. Véleményem szerint — a vezír nagy lélegzetet vett —, véleményem szerint fel kell oszlatnunk a háremedet. A szultán meglepetten könyökölt fel a párnákon: — Ho-ogy?! — Várj, fenséges úr, ne gerjedj haragra. Magad is tudod.: a kincstárban egy árva piaiszter sincs, a nép pedig az éhsóglázadásdk 'küszöbén áll. S hogy miibe kerül nekünk a háremed? Hát tekintsd meg, kiszámítottam... A vezír óvatosan átnyújtott a szultánnak egy papírlapot; — Mindennap gyümölcs, sörbet, halva. Díszes öltözékek, dékoráció, külföldi illatszerek. A kiszolgáló személyzetről már nem is beszélek. Szén a pénzen egy hónapon át tudjuk kosztolni alattvalóidat. A szultán bizalmatlanul tekintett a papírra, majd a vezírre: — Bgy egész hónapon át? — Bizony felséges szultán, egy hónapon és még két napon át. A szultán megvalkanta duzzadt kezével a tarkóját. — Nem tudom.. . Valahogy olyan váratlanul jött ez az egész. Félek, hogy a nép félre fog érteni bennünket. Még gyengeségünk bizonyítékának találják tekinteni lépésünket. — Ugyan, mindenható úr! A nép tudja, hogy te egy ereje teljében lévő férfiú vagy. Ám, legbölcsebb uralkodó, tedd a szívedre a kezed: csakugyan szükséged van neked erre a háremre? Mert nézd meg... — A vezír elővett egy másik papírt és a szultán elé tette: — A lista szerint ott most 120 ágyas van. Te, természetesen, még fürge és nagytehetségű vagy, de milyen gyakorisággal látogatod feleségeidet? Havonta egyszer. Ne vitatkozz, utánajártam. .. Vagyis, ez évente 12 alkalom. Tehát minden kedvenc feleséged 10 évente részesül kegyeidben. — Mi az, tán kevésnek találod? — kérdezte sértődötten a szultán. — Ugyan, dehogy, fényessége« uralkodó! A te látogatásod, ha mégoly ritka is, mégiscsak Allah ajándéka. De az a 120 — talán egy kicsit sok. Hagyjunk meg mondjuk, ötöt... Jó, legyen tíz... — Tíz... Dehát mit fognák szólni külföldön? Ugyan, isteni fenség, mit számít az nekünk, hogy ők mit szólnak! Mit kacsingatunk mi folyton feléjük? Utóvégre is nagyhatalom vagyunk. — Isz’ épp ez az! Hogy néz ki egy nagyhatalom hárem nélkül? — De miért nélkül? Legyen hárem, csak kicsi. Hogy úgy mondjam, a lehetőségekhez szabott A szultán tűnődve beleharapott égy érett őszibarackba, majd visszatette a tálba. — Hát, hbgy őszinte legyek, nem ezt vártam tőled. Mégiscsak a fiatal nemzedékhez tartozol, egyetemi diplomád vfan. Azt reméltem, hogy valami új adót találtál fel, vagy háborút indítunk valáki ellen. — Miféle háborút, legböl- csebb uralkodó? A nép végképp kimerült... — A nép! A nép! — gurult dühbe a szultán. — A nép — én vagyok. Világos? És gyorsan el kell érnem, hogy gazsági nagyhatalom legyek. Te meg ilyen semmiségekkel nyavalyogsz... Rendiben van, hagyd itt a papírjaidat, majd megnézem őket. A nagyvezír mélyen meghajolt és szívére tett kézzel Mhátrált a teremből. A szultán lesújtó pillantást vetett' a becsukódó ajtóra. — A taíknyos! Mit ki nem talál: becsukni a háremet! Így legyen kímélettel irántuk az ember! Ma feloszlatom a háremet, holnap pedig nekem kötnek útilaput a talpam alá. Hát még mit nem! A hárem — az szent dolog. Azt pedig senkinek nem engedhetjük meg, hogy a szent dolgokhoz hozzányúljon. Senkiinek! Azzal felvette az asztalról a papírokat és apró darabokra .tépte őket. Másnap a háremben új eunuch jelent meg. Ahogy az udvarban suttogták, ez az eunuch meglepően hasonlított a szultán nagyvezírjére. Ford. Antal Miklós Munkakezdés késéssel A ház felújítását annak idején fél évre ígérte az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat. A szerződés szerint 1988. augusztus 20. volt az eredeti átadási határidő, s most 1989. július 6-án még bőven akad munka. Nemcsak olyan, amelyikhez még hozzá sem kezdtek, olyan is, amelyet másodszor, harmadszor csinálnak újra. — Csak nézze meg — mutatja dühösen konyhája falát Szekerák Sándor. — 1951. óta lakom itt, soha nem ázott be a fal. Most harmadszor csinálták meg, de ez még nem a végleges. A tető miatt újra ás újra becsorog a víz, azt viszont nem javítják ki, így hát feleslegesen dolgoznak. Kértem, hogy a kamra szellőzését a folyosóra vezessék ki, erre a lakásra néző ajtaján vágtak három kis lyukat! Ki rángatták a telefonvezetéket, visszavezetni azonban elfelejtették. Több mint harminc tő rózsát ültettem az udvaron, kiköltözködésünk után egy nappal jöttem, hogy kiviszem a kertbe, már egy se volt belőle! Ezekben a lakásokban mindenütt gyönyörű rézkildncsek voltak. Egyetlen darab se maradt. A lakásokban szebbnél szebb tapéták, a parketta azonban több helyütt hullámos. Akárcsak a 4-es számú lakásban, ahol Barna Isván lakik az unokájával. A lakás gyönyörű, tágas, két embernek bőven elég. Amit lehetett elloptak... — Nézze meg, — háborog az idős ember — a parketta hullámzik alattam. Megmondtam, milyen kukucskálót ákaírolk a bejárati ajtóra, mégsem qsináltak semmit. Vadonatúj’ gáztűzhelyet raktak be, amit zárt ajtók mellett loptak el. Ez már a második, ami itt áll. Nézzen oda — mutat felháborodva a konyhában lévő ablaikna: itt hagyták meszesen! Míg a lakást nézetgetjük, újabb bérlő érkezik. Nyissam az ajtót? — kérdezi 'készségesen Darkó Ferenc építésvezető, kezében a kulcsokkal. — Nem — hangzik a tömör válasz. Van idő, egésznapos az átadás. Ha eddig nem siettek, most már ráérünk. — Ahogy gondolja — válaszol az építésvezető nyugalmat erőltetve magára. Nincs könnyű helyzetben, hiszen a lakók minden baja, mérge most az ő fejére száll, ezen a napon egymagában ■ kell vállalnia a felelősséget. A háromszor átírt terv — A munkálatokat az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat kezdte, s mi, mint a Qvader Kft. április 1-jétől folytattuk. Tíz tanácsi bérlakásból kettőt lebontottunk, nyolcat pedig felújítottunk, korszerűsítettünk. Tudom, jelentős a csúszás — ismeri el az építésvezető, de magának meg tudnia kel, hogy majd fél évvel később is kezdtük. Az ígéret úgy szólt, hogy 1987. decemberében kapjuk meg a házat kivitelezésre alkalmas állapotban. Az utolsó lakó ezzel szemben 1988. májusában költözött ki, majd újabb huzavona kezdődött, mert a lakók kívánsága, valamint előre nem látható statikai problémák miatt háromszor írták át a tervet. — Hogy mit szólok a lakók panaszaihoz? — ismétli a kérdést elgondolkodva. — Mondhatom a magánvéleményemet? Én és még nagyon sok fiatal, boldog lenne a helyükben. Érdemes lenne elgondolkodni azon is, kik jogosultak ilyen olcsó bérű, tágas lakásokra? Igaza van, a munkának ettől még jónak kell lennie. De értsen meg minket is. Ott van például a felpúposodott parketta. Igaz. Csakhogy hiába kérünk mást, szárazát, nincs. A mester is ezt mondta amikor meglátta, hogy ezen egy hete még a rigó fütyörészett... A felújításnál nem csak a határidő, a költség is jócskán elszaladt. Az eredeti vállalási ár 7 millió volt. A végleges, átalányáras szerződésben már 10,5 millió szerepel. A kivitelezés közben bekövetkezett áremelkedések alaposan megnyomták a ceruzát, pedig Darkó Ferenc építésvezető szerint az anyagremde- léssed még 1987. decemberében elkészülitek. Hogy a késedelemért végül is ki a felelős? Nem a mi dolgunk eldönteni. Mindössze annyit tehetünk, hogy rögzítettük a tényeket. Kulcsátadás hélyett, jegyzőfcöny nélkül... Kovács Éva Kényszerpihenőn Korábban melléküzemágnak nevezték, de elért eredményeivel letörölte magáról ezt a nevet. Amire mindez vonatkozik a kállósemjéni Üj Élet Tsz műanyagüzeme Több mint tíz százalékát adja a termelőszövetkezet árbevételének, éves nyeresége eléri a 3—5 millió forintot. Műanyag virágtartót, vázát, reklámtáska füleket gyártanak. Megkérdezhetik, hogy van-e egyáltalán szükség ilyesmire? A kereslet azt mutatja, hogy igen, vásárlóik a Skála, a Vasvill, a Ví- dia és több más kereskedelmi vállalat. Most újabb, fröccsöntéssel készülő terméket szeretnének gyártani, műanyag virágdézsát. Meg is vásárolták még a múlt év decemberében a szükséges gépet, ami közel 10 millió forintba került. Azóta is ott áll. Kezdődött az egész azzal, hogy nem volt magyar nyelvű gépkönyv, a Csehszlovákiából érkezett szerelők nem tudtak egy árva szót se a nyelvünkön. Múlt héten átadták ugyan a gépet, de a termelés még nem kezdődött meg. Ennek egyik oka, hogy a magas hőmérsékletű termékek hűtéséhez vízre van szükség, a vízbekötés pedig még tart. A másik ok az, hogy nincs aki kezelje a gépet. Lehet, hogy másutt munkanélküliség van, itt viszont munkaerőhiány. Az egész üzemben húszonegy dolgozó kellene a folyamatos, három műszakhoz, ezzel szemben csak tizennégyen vannak. A három kisebb kapacitású és méretű . gép közül csak kettő termel, egy pihenőre kényszerült. Nincs aki mellé álljon és nyomogassa a gombokat. Sz. Zs. Hozxáiiólá«: Kirakatüveg Lapunk június 22-i számában „Nem csak a párt tekintélye forog kodkán” címmel közöltünk egy riportot, melynek szereplői arról beszélték, miiképp kellene tevékenykednie a megújuló MSZMP-hek. A cikkben megszólalt EPravics János, a Gáz- és Olajszállító Vállalat fényes litkei párt- alapszervezetének titkára is, aki egyebeik mellett alapszervezetük véleményét tolmácsolta jó néhány témában, s kitért a pártdemokráciára is. A riport megjelenése után az alábbi levelet kaptuk tőle: „Pártálapszervezetünket a megyei páriértekezletre történt küdötték megválasztásakor érték a cikkben említett sérelmek. (Kisvárdán városi pártértekezlet sajnos nem volt.) Tudom, ezzel csaik a (kánakait üvegét cseréljük ki, s hogy az igazi vevők nem állnak meg csupán a kirakat előtt. Bemennek az eladóihelyiségbe. Természetesen a cikkben eümondottakiat továbbra is vállalom”
