Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
1989. július 10. Kelet-Magyarország 7 Nyírségi dalosok Marseilles-ben Koncert Frioul szigetén Riviéra, If vára, Notre-Da- me, Eiffel-torony. Távoli, titokzatos világot rejtenek magukban e szavak, s vajon van-e olyan ember, aki ne vágyna arra, hogy életében legalább egyszer a valóságban is láttassa Franciaország gyönyörű ■* tájait, közismert ' épületeit. Mindez a lehetőség megadatott a Nyíregyházi Vegyes Kar tagjainak, akik június végén egy hetet Nyugat- európában tölthettek. Valóbai azúrkék Még három évvel ezelőtt szövődött kapcsolat a szabolcsi kórus és egy marseilles-i énekkar között, s így került sor az idén a személyes találkozásra is- Ausztrián és Olaszországon keresztül utazott á Váci Mihály művelődési központ által fenntartott kórus a Földközi-tenger nagyvárosába- Bár a legtöbb tag már harmadszor, negyedszer látta a ' Graz—Klagenfurt— Villaeh autópályát övező hegyvidéket, az osztrák táj látványa azonban most is lenyűgözte az utazókat: gondozott hegyi legelők, völgyekben megbúvó kis falvak, merész ívelésű viaduktok, hosz- szabb-rövidebb alagutak követték egymást. Nézelődni egy-két pihenőtől eltekintve csak a buszból lehetett, hiszen menni kellett. Szombathely után ugyanis a következő szállás Torinóban volt, s addig jó pár száz kilométer várt az Ikarusunkra, amely bizony a gyakori emelkedőket nem a leggyorsabban vette. Olaszországban az út Velence mellett vezetett el, s bár már éjjel volt, nemsza- laszthattuk el az alkalmat, hogy ha csak egy órácskára is, de bepillantást nyerhessünk a tengeren felépülő város életébe. A buszban eltöltött éjszakával a hátunk mögött érkeztünk meg Torinóba. ahol nem sok idő maradt a pihenésre, mert este a kórus egy kórház templomában koncertet adott. Másnap végre elértük úticélunkat, Marseil- les-t. A földrajzi és történelmi tanulmányokból azt mindenki jól tudja, hogy a legrégibb francia város, s az ipara mellett gazdasági jelentőségét a kikötője, vagyis a kereskedelem adja. Amit azonban a könyvek már nem tudtak visszaadni, hanem látni kell, az gyönyörű fekvése. A hatalmas kiterjedésű várost kopár, sziklás hegyek zárják körül, előtte pedig ott a tenger. A tenger, amelynek vize valóban azúrkék, s a part mentén a sekélyebb részeken jól látható a tengerfenék. Elfúlta a szél A Nyíregyházi Vegyes Kar több koncertet is adott a városban. Az egyik szereplés Frioul szigetén volt, mely If várával együtt pár kilométerre van a kikötőtől. Sajnos, az idő rövidsége miatt arra már nem jutott idő, hogy belülről is láthassuk azt a helyet, ahol Dumas népszerű regényhőse, Edmont Dantés raboskodott. A Frioul-sziget fehér sziklái is sok érdekes történetnek lehettek szemtanúi az elmúlt évszázadok során. ugyanis ezt a kikötőt karanténnak használták, a távoli vidékekről érkező hajósoknak, utazóknak itt kellett kivárniuk a járványok lappangási idejét. A sziget eldugott öbleiben néhány kórustag „úszóleckét” is vett a nagyon sós, de kellemes hőmérsékletű tengerben. Később kiderült, hogy ők voltak az előrelátók, mivel pár nappal azután Cassis városkánál olyan hidegnek bizonyult a Földközi-tenger vize, hogy szinte valamennyiünk 100 éves Párizs jelképe arcára ráfagyott a mosoly. A bátrabbak természetesen azért megmártóztak, még néhány karcsapásra is telt az erejükből. A nagy hőmérséklet-különbségnek az a magyarázata, hogy közben feltámadt a „misztrál”, ennek a vidéknek híres szele, amely néha még a 1*20—140 kilométeres óránkénti sebességet is eléri. A franciáknak nem az jelenti a fő gondot, hdgy ilyenkor lehűl a tenger vize, hanem az, hogy a nagy szárazság miatt könnyen kigyulladhatnak a növények, s akkor az erős szél által támogatott tűznek szinte senki sem tud megálljt parancsolniA csodálat ni, a bátorság csökken A szabolcsi kórust egy magániskola énekkara hívta meg vendégül- Épp azokban a napokban tartották meg az iskolában az évzáró ünnepségeket, amely inkább majálishoz hasonlított. Délután a gyermekek különböző játékokkal szórakozhattak az iskola udvarán, este pedig ugyanott, kint a szabadban vacsorán vettek részt a családok. Ezt az ünnepséget ösz- szekötötték a házigazda énekkar megalakulásának 40. évfordulójával. s ebből az alkalomból adott hangversenyt az intézmény kápolnájában egy amerikai fiúkórus mellett a szabolcsi énekkar. A pár nap hamar elröpült, s indultunk tovább, hiszen várt ránk Párizs. A nagy távolság miatt most is buszban töltötte az éjszakát a kórus, azonban a „világ fővárosába” érve, senkin sem látszott fáradtság. A Párizsban eltöltött másfél nap szinte semmire sem volt elég; ennek ellenére sikerült megérezni a francia főváros hangulatát, s talán valamennyi kórustagban azóta is érlelődik a gondolat, hogy egyszer még hosszabb időre feltétlen vissza kell térnie oda. A Sac- ré-Coeur (Szent-Szív bazilika), a Notre-Dame, a Montmartre, a Pompidou-központ épületei mellett e sorok írójának a legnagyobb élményt az Eiffel-torony jelentette. Bármerre is jártunk Párizsban, mindig azt figyeltük, hogy merre látható a torony jól ismert alakja: S ahogy egyre közelebb ér az ember a vasszerkezethez, csodálata lépésről lépésre nő a hatalmas, több mint 300 méter magas acél- és vasalkotmány láttán, ugyanakkor bátorsága egyre jobban csökken, s bizonytalanná válik, vajon tényleg fel akar-e menni a torony tetejébe. Most már utólag könnyű kijelenteni: ez nem lehet kérdés. Kerüljön bár 45 frankba, azaz körülbelül 450 forintba, nem lehet kihagyni az élmények sorából, mert nagyon szép panoráma tárul fentről az érdeklődők elé. Párizs, s vele együtt természetesen egész Franciaország a forradalom 200. évfordulójának megünneplésére készül. A nagy történelmi eseményekre emlékeztettek már a plakátok, a kirakatok, a korhű ruhába öltöztetett figurák, a trikoloros kokárdák és zászlók. Az előkészületek, például a Concorde téren ácsolt lenyűgöző méretű lelátók már sejtetni engedték, hogy július 14-én milyen látványos ünnepség, színes forgatag lesz a városban. Szerencsére a színes forgatagból nekünk is jutott. Utolsó óráinkat Párizsban éjjel a Champs-Élysées-n töltöttük, ahol a kivilágított kirakatok, éttermek és egyéb szórakozóhelyek láttán megérthettük azt is, hogy miért nevezik Párizst a Fény Városának. Autóbuszunk már a külvárosokban járt, de még onnan is néha-néha láthatóvá vált a reflektorokkal megvilágított Eiffel-torony. sziluettje, míg végül teljesen eltűnt előlünk, s mi a sötét országúton magunkra maradtunk emlékeinkkel, élményeinkkelM. Magyar László Kötélen „repült“ a Tiszavirág Úszó szálloda Ugorayán Próbaútoa szólít a meghívó, mélynek feladója a Felső-Ti- sza-vidéki Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Igazgatószót elterveztük máshogy Tigzabecs és Tokaj között le- osorgumk majd egyszer, s most itt az alkalom. A Tiszavirág tanyahajóit ősszel vontatták le Tisza lökre, hogy ott új fazont kapjon, s mostanira készült el. Itt ring a tokaji vasúti híd szom-, szédsógában egy másik tanyaiba jó ós a Jégvirág IV. nevű vontató-jégtörő hajó közé szorítva, s várja, hogy induljunk. Vásárosnamény, illetve Gergelyiugomya a cél, Itt horgonyaik le, s amolyan úszó scsállodiáként várja majd a vendégeket. Rádiós kollégámmal számoljuk : összesen nyolcvan kilométeres út áll előttünk. Megnyugszunk, nem is olyan hosszú. Jó kocsival egy szűk óra. — Már ne sértődjenek meg, die látszik, hogy a szárazföldi ember fejével gondolkodnak — mosolyog okoskodásunkon Kmetty Pál, az igazgatóság „flottájárnak” parancsnoka, mostani útiunknak is legfőbb védnöke. — Vízen jó másfélszáz kilométerre számítsanak, s arra, hogy valamikor éjfél körül érünk Naményba. Ezzel magunkra is hagy, mert indulunk. A tanyahajóhoz mérten aprócskának tűnő Jégvirág motorja felbőg, megfeszül a vomtetókötól, s a nagy test tétován megmozdul. Előbb Tokaj házai, majd a hidak, végül a szőlőhegyek maiadnak él tőlünk, s mire felocsúdunk, már a tímárt komp is elsüklik mellettünk. Itt már ismerős tájon járunk, Stefán Ferenc halászbanátunk birodalmában. Régi, s közeli hajnalokra emlékezünk, testes kecse- gékre, mámákra, veszettül tekergőző angolnákra. Három gyönyörű, szűk kanyaron is túl vagyunk már, mikor az embert megkömyékezi a tengeribetegség. Halászibarátom csónakját ismerem már, megbízom benne, de itt ez a hatalmas, lomha hajó. épp a napokban mértük meg a vizet. Huszonnyolc méter mély volt... Még szerencse, hogy Jecz- kó János igazgatóhelyettes Búcsú a tokaji hegyektől mellénk telepszik, s azt tanácsolja, menjünk fed a második szintre, s ne bámuljuk egyfolytában a vizet. Mert akikor tényleg elkapja az embert a szédülés. Közben bemutatja a hajót. Tízmillió forintba került a felújítása, s ellátták minden jóval, mely a kulturált pihenés elengedhetetlen kelléke. Mert a felújított hajót az idegenforgalom szolgálatába állítják. Tavaly Tisaabercel és Tokaj között közlekedett sétahajóként, több mint hatezren ismerkedhettek meg a hátáról a folyóval, a Tisza- menti táj elragadó szépségeivel. A márgás, kérészes parttal, a meredek, pantifecskék szitává lyuggatott fészkelő- helyeivel, a kis kócsagokkal, fekete gólyákkal, gémekkel, bakcsókkal. Az igazgatóság szakemberei tót éve határozták el, hogy beszállnak az idegen- forgalomba, a múlt év a kísérlet esztendeje volt, az ideit viszont már nagyon komolyan veszik. Természetesen nem ebből gazdagodnak majd meg, de a korábban jobbára kihasználatlan gátőrházak, hajók mindenesetre tisztes jövedelmet ígérnek. A Tiszavirág már a harmadik, vendégfogadásra is alkalmas hajójuk, s mellettük ott vannak a gátőrházaik Kisaron, Tumyogmatol - csőn, Tiszabecsen, Záhonyban, Tiszatelken és Tiszaber- celen is, melyék 'közül több összkomforttal rendelkezik. — Hamarosan egy hatvan sátor befogadására alkalmas kempinget is nyitunk Kis- aran — üd mellénk Kasel Iák Pál, az igazgatóság idegenforgalommal is foglalkozó csoportvezetője, akitől azt is megtudjuk, hogy csak a három tanyahaján mintegy hatvan vendég ellátására képesek. Hármójuk közül a legkorszerűbb persze a Tiszavirág, mely ezen az úton vizsgázik a hajózási felügyelet munkatársai előtt is. A közlekedési főfelügyelet három szakembere vizsgálja át szinte centitől centire a hajót, a nagyján már túl vannak, amikor Busa István hajóskapitányt kérdezzük féüg tréfásan: biztonságban érez- hetjük-e magunkat. A legteljesebb biztonságban, hangzik a válasz, ám ennek ellenére mi az első állomáson, Tisza telekinél lesz állunk róla. Mert szűnik a Dédalon hatása, s a fedélzeten egyre nagyobb a meleg. A parton persze még nagyobb. De a talaj legalább nem mozog. Balogh Gén Mindjárt vontatókötélen „repül” a Tiszavirág. (A szerző felv.) Gépkocsit részletre! — ezzel a szlogennel hirdethetné a budapesti székhelyű Gondos Kisszövetkezet a Pécsi Ipari Vásárra időzített akcióját. Az önálló külkereskedelmi joggal rendelkező vállalkozás egyéves előkészítő munka után rukkol ki ötletével a július 14-től 23-ig tartó vásáron. Japán, nyugatnémet, francia gyártmányú használt és új gépkocsikat kínálnak. Harminc százalék előleg kifizetése után vehető át az autó. a fennmaradó részt pedig két év alatt kell kifizetni. . A részletek minimális összegét nem szabják meg, így a vevőik a négyezer forint értékhatárig igazolás nélkül is maguknál tartható valutából, mely összeg családon belül összevonható — rendezhetik a tartozást. A vásár idején kísérletképpen forintért is árusít nyugati gépkocsit, motorkerékpárt és mópedet a kisszövetkezet. Ebben az esetben a vételár felét kell a megrendeléssel együtt befizetni, maid egy—hat hónap múlva a teljesítéskor, a hátralévő összeget. Egyéb meglepetésekkel is szolgál a 12. Pécsi Ipari Vásár. A Mecsek Áruház Kft. közreműködésével a kiállított tárgyak forintért kaphatók lesznek. Minden korábbinál több külföldi kiállítót várnak. Jönnek az NSZK-ból. Jugoszláviából, Bulgáriából, a Szovjetunióból, Svájcból, Ausztriából és idén először Törökországból. (A Vasárnapi Hírek nyomán) Autót részletre Pécsi Ipari Vásár
