Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

XLVI. évfolyam, 158. szám A*A: 4.M ROBir ‘ 1988. július 7.. péntek Ma kezdídík a Varsái Szerződés bukaresti csúcstalálkozója i­Nyers Rezsi vezeti a magyar delegációt Nyers Rezsőnek, az MSZMP elnökének vezetésé­vel csütörtökön Bukarestbe utazott a Magyar Népköztár­saság küldöttsége, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének július 7— 8-ai ülésén. A delegáció tag­ja Nemeth Miklós, a Minisz­tertanács elnöke, Horn Gyu­la külügyminiszter és Kárpá­ti Ferenc vezérezredes, .hon­védelmi miniszter. Búcsúztatásukra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Lukács János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke, Kötői Géza, az NSZMP KB osztályvezetője, Maróthy László környezet­védelmi és vízgazdálkodási * miniszter. Somogyi Ferenc külügyminisztériumi állam­titkár. Jelen volt Traian Pop, a Román Szocia­lista Köztársaság magyaror­szági nagykövete. ME6HILT KÁDÁR JÁNOS h MSZMP nyíregyházi bizottsága napirendjei Küldöttválasztási read A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársaság Országgyűlése, Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa mély megrendü­léssel és fájdalommal tudatja, hogy Kádár János, a mágyar és a nemzetközi' munkásmozgalom ki­emelkedő személyisége hosszan tartó, súlyos beteg­ség után elhunyt. Kádár János, az MSZMP nyugalmazott elnöke, több mint három évtizeden át első titkára, illetve főtitkára, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő, korábban két ízben miniszterelnök olyan politikus volt, aki egész életét, tudását, tapasztala­tát és erejét mindenkor a magyar nép, a dolgozók boldogulását, az ország szocialista átalakítását szol­gáló küzdelemnek szentelte. Megegyezésre törekvő emberségével, reformkez­deményezésekkel nehéz időszakokban törekvései mellé tudta állítani az ország haladó erőit, majd népünk túlnyomó többségét, elismerést szerzett külföldön is a magyar szocializmus ügyének. Kádár János kimagasló államférfi volt. Életútja, egész munkássága a magyar nép azon törekvéseit szolgálta, amelyek a társadalmi közmegegyezés ta­laján, a reformpolitika segítségével eljuttathatják országunkat a felemelkedéshez. Kádár János neve és emléke élni fog a kommunisták, a magyar nép, az emberek emlékezetében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Országgy űlése, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköztársaság Miniszter uácsa Nehéz történelemben gon­dolkodni, hiszen kortársai voltunk. S tudjuk azt is, hogy olyan személyiség volt, aki a kultusz minden vál­tozatát határozottan eluta­sította. Ilyenkor szerénysé­gét szokták emlegelni. bizo­nyára a munkásemberek er­kölcse is kötelezte őt. a va­lóságos ok azonban más le­hetett. Kádár János ugyan­is egész tudatos politikai te­vékenysége során a nép­frontos politika kategóriái­ban gondolkozott. Akkor lett kommunista. amikor hatni kezdtek a Komintern hetedik kongresszusának eszméi, amelyek kivezették a különböző országok kom­munista pártjait a szektás elszigeteltségből és a nem- lífet. az antifasizmus. a prog­resszió általános kötelezett­ségét vállalták. Hitler fe­nyegető árnyékában, s hogy ne feledj ük. Horty-ország valóságában. Kádár János, mint fiatal politikus hamar rádöbbent arra, hogy az il­legális kommunista párt szükségszerűen korlátozott lehetőségeit akkor sokszo­rozhatja meg, ha a nemzeti érdekek általános képvise­letét ugyancsak vállalja. Eh­hez pedig — egyebek között — az is szükségeltetik, hogy az ilyen feladatokra vállal­kozó politikus az empátia, a beleérzés képességével rendelkezzen. Képes legyen arra, hogy az egymásnak ellentmondó érdekek, a földrajzi adottságok és a politikai viták bonyolult szövevényében felismerje: mi az az egyetlen, ám leg­fontosabb probléma, amely­nek megoldásától függ min­den további lépés. Nehéz történelemben gon­dolkodni. hiszen kortársai voltunk. Ismerjük, hogy a felszabadulás után. a hazai kommunista mozgalom egyik vezetőjeként miként kezdett hozzá az új rend szervezéséhez. Ismerjük személyes tragédiáját is: annak a rendszernek a bör­tönében kellett szenvednie, amelynek egyik legelköte- lezettebb híve volt. Mind­annyian tudjuk, hogy Kádár János mindenkor és minden körülmények között fegyel­mezett pártmunkás volt. Ügy is, mint a Magyar Szo­cialista Munkáspá: . első tisztségviselője. Az ő szájá­ból nem olcsó szólam volt ha hallgattuk: a nép szolgá­latában álló munkásnak te­kinti történelmi szerepét. Valóban szolgált, de nem volt rabszolga. Fontos kü­lönbségtétel : túlságosan sok udvarnoka gyülekezett össze Sztálinnak, akik feltételek és valóságos hit nélkül bármi­lyen kérdésben alárendelték akaratukat, szándékaikat a diktatúra kiszolgálásának. Kádár Jánosnak azonban többször nyilvánosan is ki­nyilvánított elképzelése volt arról, hogy a magyarországi társadalom öntörvényű fej­lődési követelményeit fi­gyelmen kívül hagyni nem lehet. Kádár János számos kompromisszumot kötött, mint politikus — ugyan, !é- tezhet-e politikus kompro­misszumok nélkül?! —1 de alkui nem voltak elvtele­nek. Lehettek ezek az alkuk sikertelenek, de nem voltak elvtelenek. Öt ugyanis nem a hatalom ténye érdekelte, hanem a magyarság érde­kében akart dolgozni. Manapság sokat és sok­szor beszélünk az 1956 utáni évekről. Szenvedélye­sen, szélsőségektől sem mentesen. A gyász pillana­tában azonban tárgyilagos­nak kell lennie. Az illem szabályai szerint ugyanúgy, mint a saját érdekünkben. Időtől és tértől függetlerrüi elképzelhetőek a politikai cselekvésnek akármilyen lehetőségei. Kádár János egyik nagy érdeme azon­ban az volt, hogy semmikor sem feledkezett meg az időről és a térről. Realista volt. A magyar történe­lem jeles egyéniségei közül egyike a ritka realista poli­tikusoknak. Fájdalmas konfliktusokba sodorta az élet. Nem tudhatjuk, noha sejthetjük, hogy a konszoli­dáció folyamata, s annak a folyamatnak a szélsőségei mennyire idegenek voltak tőle. A szükségszerűséget ismerte el, s az Élet párt­ján volt. Tudta: a nemzet nem folytathat öngyilkos politikát. Nehéz történelemben gondolkozni, hiszen kor­társai voltunk. Hadd idéz­zem fel azt az írását, amelv a Kritika új folyamának első számában 1972-ben je­lent meg. Az akkor elhunyt Veres Péterről szólt ez az emlékezés. Meghatottan idézte fel, hogy Veres Pé­ter, amikor kórházba szál­lították, a mentőautóba va­ló beszálláskor is a nem­zetre gondolt. S kimondta: három kérdésben volt vi­tája Veres Péterrel, ebből az egyik ügyben neki. Ká­dár Jánosnak nem volt iga­za. A hetvenes évek legele­jén még nem éltünk olyan időket, amikor divattá Let­tek a bűnbánások. Kádár János azonban szükséges­nek tartotta, hogy ország és világ előtt igazságot szol­gáltasson hajdani vitapart­nerének. Ez is része a tör­ténelemnek. Kortársai voltunk mind­annyian, mert munkatársa­inak hívott mindannyiun­kat. Az álma az volt, hogy egy boldogabb és szebb Magyarország legyen az ez­redfordulóra, mint az a romhalmaz, amelyet 1956 [ őszén örökölt. Nem volt hi­ba nélküli ember. Voltak | elfogultságai, s akadt — í sajnos — nem csekély hi- I bás döntése is. A mérleget j elkészíteni — a higgadt tu­dósok feladata lesz. A búcsú pillanata sem- I miképpen sem alkalmas j erre. Azt azonban nem ke­gyeletsértés elmondani. I hogy Kádár János sokszor cselekedett, sokszor határo­zott a körülmények kény­szerében. Meggyőződése ellenére is. Abban a re­ményben — hadd tegyem i ezt hozzá —, hogy az idő majd meghozza a javítás lehetőségét. Nem hozta meg, többször nem hozta meg. Ezeket a kudarcokat a szolgálat részének tekin­tette. Erkölcsös politikus volt. Mert realista volt, és sohasem cinikus. Erről ne­héz kívülállóként ítélni, akik az úgynevezett nagy politika műhelyétől távol éltek. Realistaként volt bá­tor. 1964 őszén leváltották f funkciójából Nvikita Hrus- s csovot. Kádár János a j moszkvai döntés idején Varsóban tartózkodott. Ha­zaérkezve, a Nyugati pá­lyaudvaron beszédet mon­dott. Hruscsov mellett? In­kább kiállás volt ez a XX. kongresszus eszméi mellett. Azon eszmék mellett, ame­lyek életének legfontosabb éltető eszméjét jelentették. Kádár János — szándékai szerint — az emberarcú szocializmus elkötelezettje volt. Most már történelemben kell gondolkoznunk, hiszen kortársai voltunk. Szemerszki Miklós felmentése Tegnap ülést tartott az MSZMP nyíregyházi városi bizottsága, melyen megvitat­ták a kongresszusra váló fel­készülés és a küldöttválasz­tás legfontosabb tennivalóit. A testület elé terjesztett ja­vaslat három megoldási mó­dozatot tartalmazott, amely­ről élénk vita bontakozott ki. Az első változat szerint a 372 nyíregyházi alapszerve­zet taggyűlésen foglal állást a szervezeti szabályzat ter­vezetéről és a pártról, s itt dőlne el a kongresszusi kül­dött személyének megszava­zása is, s ekkor választanák meg a városi pártkonferencia helyi küldötteit is. A második módozat szerint össztitkári értekezleten be­szélnék meg a feladatokat, alakítanák ki a véleményüket a kongresszusi küldöttekről, megalakítanák ez ügyben a titkárok tanácsát. A harmadik változat egy számítógépes névsor alapján gondoskodna a párttagok összehívásáról, helyi rendez­vényeken jelöltállításról, fórumok szervezéséről, s így a fórumokon jelenlévő párt­tagok szavaznának a jelölt­re. A városi pártbizottság alaposan mérlegelve mind a három változat előnyeit — és hátrányait — az első vál­tozat mellett döntött. A pártbizottság személyi kérdésekkel is foglalkozott. Tóth Pál, a vb tagja terjesz­tette elő azt a javaslatot, amely szerint dr. Szemerszki Miklós első titkár — a váro­si pártbizottságnak történt előzetes bejelentése alapján — hosszú pártbizottsági tiszt­ségviselői múltja és meg­romlott egészségi állapo­ta miatt — korkedvezményes nyugdíjazását kérte. A váro­si pártbizottság felmentette első titkári funkciója, párt­bizottsági és végrehajtó bi­zottsági tagsága alól. Tudo­másul vette, hogy 1989. szep­tember 1-jei hatállyal nyug­díjba vonul. A testület kö­szönetét fejezte ki eddigi munkásságáért. A megyei pártbizottság nevében Gaz­da László megyei titkár tol­mácsolta a megyei testület elismerését. Szemerszki Mik­lós megköszönte a munkájá­hoz nyújtott segítséget, a testület, valamint a párttag­ság bizalmát. Az MSZMP kongresszusá­nak elég közeli időpontját figyelembe véve a pártbi­zottság nem kezdeményezte új első titkár megválasztását. A végrehajtó bizottság java­solta, hogy a testületi irányí­tás erősítése mellett, a sze­mélyi felelősség egyidejű érvényesítése érdekében a pártbizottság két titkárát válassza a vb tagjává. A vá­lasztásokig a pártbizottság vezetésével a testület nyílt szavazáson Bányász Jánosné dr.-t bízta meg. Hidrológiai vándorgyűlés Bánjanak okosan a vízzel A megye településeinek több mint a fele a levonuló árvízszint alatt van. Vagyis árvíz esetén közel 200 ezer ember otthona kerülhet ve­szélybe. Az árvizekkel egy időszakban jelentkezik a bel­vízveszély is. amely további gondokat okozhat. A töltések kiépítettsége pedig csak 50 százalékos, hosszú évek fel­adata a megoldása annál is inkább, mivel az állami költ­ségvetésből egyre kevesebb pénz jut — tudtuk meg a Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlé­sén. Dr. Szalai György, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem docense, aki egyben a társa­ság főtitkára elmondta, hogy a Nyírség vízgazdálkodásá­nak sajátosságát az árvíz- és belvízvédelemmel kapcsola­tos tevékenység adja. Vízből van elég. csak okosan kell vele gazdálkodni. Az ország­ban 12 igazgatóság működik, a Felső-Tisza-Vidéki Igazga­tóság sajátos helyzetét meg­határozza. hogy három or­szággal határos. Romániával, Szovjetunióval, Csehszlová­kiával különböző ..határvízi egyezményeket” kötnek. Ez rendszeresen adatcserét, tájé­koztatást jelent, például egy esetleges szennyeződést idő­ben jelezni kell. A háromna­pos konferencián egyébként külföldi vendégek is részt vesznek. A vándorgyűlésen minden olyan témát megtárgyalnak, ami vízzel kapcsolatos, azzal összefüggésben van. A társa­ság tagjai között vannak bio­lógusok. orvosok, közgazdá­szok, akik révén sokoldalúan közelíthetik meg az aktuális problémákat. A vándorgyűlésre közel kétezer tanulmány érkezett, ebből 28 szabolcsi volt. Ez is jelzi, hogy komoly tudomá­nyos munkát folytatnak, s mindez önkéntes társadalmi tevékenységen alapul. Az itt elhangzott ötleteket, tapasz­talatokat összefoglalják és ja­vaslatként eljuttatják az ille­tékes intézményeknek és gaz­dálkodó szerveknek. A Magyar Hidrológiai Tár­saság legnagyobb szakmai rendezvényét egyébként két­évenként szokták megszer­vezni. Ebben az évben Sza- bolcs-Szatmár megye vállalta a házigazda szerepét. A csü­törtöki nyíregyházi megnyi­tón Bánóczi Gyula megyei ta­nácselnök köszöntötte a résztvevőket, átfogó tájékoz­tatót Varga Miklós államtit­kár tartott. (bojté)

Next

/
Thumbnails
Contents