Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

1989. július 31. Kelet-Magyarország Szeptembertől, heti 24 oldalon Tolnay Klári partnere tg Igaz, amikor 1929. őszén kaput nyitó Angolkisasszo­nyok Intézetének Felsőkereskedelmi Leányiskolája L osztályában és az internátus növendékei névsorában megjelenik Tolnay Klári neve, még Rózsinak hívták. Ezen a néven aratta első, „viharos” sikereit Nyíregyhá­zán az iskola, a Korona színpadán. 1930-tó! több sze­replésének osztályosa voltam társaimmal együtt. Ezt a tényt bárki ellenőrizheti a korabeli helyi lap, a Nyír­vidék tudósításaiban. Jó lapot kívánunk! Ez az az alkalom, amikor a toliforgatók és az olvasók szándéka találkozik. A hír­lapírók minél jobb újságot szeretnének írni, az olvasók pedig tartalmas, színes, hiteles, olvasmányos „forgat- nivalóra” várnak, még eb­ben a soha nem látót kínálat teremtette kavalkádban is. Hát akarhatnának mást a Nyírvidék újraindítok szer­kesztői? Az elődök hűsége, kitartása, munkája kötelez. Az 1880-ban indult Nyírvi­dék ugyanis eddig a város, .később a megye leghosszabb ideig működő újságja volt. Nem tervezhetnek hát rövid távra a mostaniak sem. A Kölcsey Kiadói Kft. megte­remtette pénzügyi háttér nem is teszi szükségessé, hogy a bulvárpiac felé tekintgesse- nek a munkatársak. A Nyír­egyháza Megyei Városi Ta­nács által létrehozott kiadói kft. szolgálatra szegődött. A „Pesti Műsor”-hoz hason-' lóan a helyi művelődési kínállatot — hetekre bontva közli, a teljességre töreked­ve. Nem hiányozhat a szín­házak, a mozik műsora, a művelődési intézmények rendezvényeinek listája ajánlatokkal, kritikákkal ki­egészítve. De itt lesznek hozzáférhetőek a tanácsi döntések, sőt itt lehetnek majd részesei az állampolgá-" rok a döntéselőkészítésnek is. A hivatalos bikkfanyelv azonban távol marad- a .ha­sáboktól. A szerkesztőség alakuló ülé­se balról jobbra: Kulcsár At­tila építész a szatirikus rovat gazdája, Hordós László mun­katárs, Antall István főszer­kesztő, Váradi József főszer­kesztő-helyettes és Urbán La­jos a kft. megbízott igazgató­ja. népmesék, rajzok és rejtvé­nyek, elmés játékok kapnak majd helyet. A sport, az egészségvédelem, a kert és környezetkultúra csak széle­síti a kört. Nem újság az újság .. . ... ha nincsenek a lapon túlmutató kezdeményezései. A Nyírvidék gárdája ha­gyományt kíván teremteni a Városnap megrendezésével augusztus 19-én, szombaton Szent István napjának vi­lláján. Itt utcazenészek talál­kozóján, a Simli Show mű­során szórakozhatnak majd az.érdeklődők, de fórumon válaszolnak a kérdésekre a városi tisztségviselők is. Este aztán éjfélig tart a Kossuth téren és a sétálóutcában az utcabál. Hazaszólítja fiait a szűkebb pátria és a Nyírvidék csa­pata szeptember 22—23—24- én. írók, költők, politikusok, országos hírű közgazdászok, építészek jönnek össze, hogy — ezután remélhetően éven­te — egy alkalommal meg­vitassák a szűkebb haza dol­gait. A találkozónak Nyír­egyháza ad otthont, dg sor ke­rül kirándulásra, irodálmi' estekre, közös éneklésre is. Csak az első két osztályt végezte intézetünkben, de életre szóló hatást gyakorol­tak rá itteni élményei, aho­gyan a róla szóló könyvben maga vall erről. Az apácák már az első évben felfigyel­tek a tehetséges kislányra, aki könnyedén tanulta a nyelveket, kitűnő zenei ké­pességgel rendelkezett, kitűnt jó hangjával, a ritmikus tor­nán mozgásával, szépen tán­colt, szívesen vett részt az amatőr színjátszásban. Már az első nagyszabású intézeti ünnepségen, március 15-én fellép, zongorán kíséri egyik osztálytársa hegedűjátékát A bentlakó növendékek május 9-i ritmikus tomavizsgájárol szóló, ugyancsak a Nyírvl- dékben megjelent tudósítás szerint: „ a jelen voltakban elragadtatást keltve ... Tol­nay Rózsi és Palcsó Márta Schubert-dallamokra klasz- szikus táncokat lejtettek.” De szerepelt Tolnay Rózsi május 22-én, Mater Lengyel Júlia zárdaalapító és -fenntartó apáca névnapján is. „Az első évzáró vizsgán, június 25-én, önálló zongoraszámmal lép a közönség elé: Chopin Ecossa- ise-ét játssza nagy sikerrel. A következő tanév, az 1930—31-es még több szerep­lési lehetőséget kínált a kis­lánynak. Büszkén jelenthe­tem ki, hogy osztály- illetve iskolatársaimmal egyetemben nemegyszer léptünk fel Tol­nay Klárival, ha nem is a vi­lágot, de az iskolai színpadot jelentő deszkákon. így példá­ul 1931. február 18-án, a far­sangi délutánon, a Szt. Anna tó regénye c. dalmű táncszá­maiban. A helyi lap eképpen tudósít a nagy eseményről. „ ... viharos elismerést vál­tott ki Tolnay Rózsi felsőke­reskedelmi iskolai növendék szólótánca.” Ez a színésznő debütálásá­nak hiteles története. Jobb, szebb kritikákat, több, sokré­tűbb szerepeket későbben sem kaphatott. Váltig csodál­Az. újságírók kenyerét sem v^szi el-senki. Hiszen a hírek minél teljesebb köz­readása * mellett nagyripor- tok foglalkoznak majd a város „belügyivel”, inter­júkban vallanak munkájuk­ról a város ismertebb és ke­véssé szem előtt lévő polgá­rai, helyet kap az érdekvé­delem is, különös tekintet­tel a hátrányok helyzetű ré- , tegekre, a fiatalokra, az idő­sebbekre, • e fogyatékosokra, mozgáskorlátozottakra, egész­ségügyilleg, vagy szociálisan esélyt vesztettekre. Az ol­vasó is írhat, mi több, a le­velekben fölajánlott témá­kat akár együtt tűzheti toll­hegyre a kalandra vágyó ál­lampolgár és a hivatásos tollnok. Nem feledkeznek meg persze a legkisebbek­ről sem a szeptemberben induló huszonnégy, oldalas újság készítői. A gyermekro- vatban szabolcsi, szatmári Könyvet és nem politikai lektűrt, olcsó krimit, vagy alig álcázott pornográfiát. Ez a szándéka a Nyírvidék ki­adójának, a Kölcsey ' Kiadói . Kft.-nek. De akkor miből .lesz . nyereség, miből lesz a milliós haszon a kft. alapítói, számá­ra? (A kérdés jogos, a mérle­gelés azonban hosszú távú. El kell következnie végre már az irodalmat helyettesítő, az olvasnivalót helyettesítő, de nem pótló — finoman fogal­mazva — könnyű műfaj apá­lyának. (Hogy szennyiroda­lomról ne is beszéljünk.) Az igényességet és az érdekes­séget kívánja összefogni a szerkesztői gárda, melynek tanácsadói immár Ratkó Jó­zsef, Czine Mihály, Kosa Fe­renc, hogy csak néhányat em­lítsünk a „szimpatizánsok” közül. Nem zárkózik azonban „ele­fántcsonttoronyba” a szerzői, szerkesztői gárda. Figyelni kí­ván minden igényre, de for­málni is kívánja az igénye­sebb irányába az olvasói, fo­gyasztói szándékokat. A REFORMKOR SZÍNÉSZE Kifutott az ujjaiból a vér Rohod, 1798. július 31. Nádfedeles parókia a Temp­lom-domb tövében. Szentpé- tery Zsigmond tiszteletes úr izgatottan tesz-vesz hol az udvaron, hol az irodának ti­tulált kisszobában. Nem ta­lálja most a helyét! Szegő Julianna tiszteletesasszony bent a nagyszobában vajú­dik. Végre jön a feszültsége­ket feloldó hír: Megszületett! Fiú! Megszületett Szentpétery Zsigmond! Az a gyermek, aki Mátészalka, Sárospatak és Debrecen iskoláinak tudomá­nyán felcseperedve 1815 au­gusztusában a pesti Rondel­lában már Moliére egyik darabjában lép a színpadra. Aztán 1816-ban beül abba az ekhószekérbe, amelyik végig­hurcolja őt* a történelmi Ma­gyarország valamennyi jelen­tősebb településén. Komá­romtól Szabadkáig, Kolozs­vártól Kassáig, hogy Thália felszentelt papjaként szolgál­ja a magyar nyelvű nemzeti színjátszás szent misszióját. Hat évtizedes életútjának bemutatására kevés egy na­pilapbeli' megemlékezés, em­beri és művészi értékelésére hem hivatott a megemlékező tolla. De a Szentpétery szü­lőfalujához tartozás jogán egy történetet mégis csak el­mondhatok neves szülöttünk­ről az évforduló alkalmából. Az ügyes Kilényi Dávid „Komáromi Játzó Társaság”- ában működik Szentpétery az 1819-es és 1820-as évek­ben. A direktor mindent el­követ társulata érdekében. Nem sajnálja az anyagiakat sem. így jut arra a gondolat­ra, hogy tapasztalatszerzés céljából társulata nevesebb tagjaival átrándul Bécsbe, megnézni az ott már régóta kiemelkedő eredménnyel mű­ködő állandó színház előadá­sát. Hogy Kilényi Dávidnak ez a bécsi kirándulása Ecsedi Jozefa, Déryné és Szentpéte­ry társaságában hogyan zaj­lott le, azt Vitányi János „Komédiások” (Bp. . 1963. 350—51.) című munkájában már negyedszázada megírta. Olvassuk hát el, az ő fogal­mazásában ! ' „Óráról órára közelebb ér­tek a császárvároshoz. On­nan származott a magyarra minden rossz, mégis úgy vonzotta a lajtántúliakat, mint pillét a láng. A Komá­romi Játszó Társaság kivá­lasztottjai elnémultak az él­ményt szomjazó áhitattál, ' mikor megpillantották a Stephankirche messze fehér­lő tornyát. Eme toronytól számítódik a szépséggel és gazdagsággal tele nagyvilág. A nézőtéren hirtelen elhal a mormolás. Mindenki feláll. A zenekar Haydn császár­himnuszát játssza. A bécsiek lelkesen énekelnek: Gott erhalte, Gott be­beschütze Unsern Kaiser, unser Land ... A boldog bécsi nép hatal­mas fejedelmét köszönti, aki .ott áll az udvari páholy ele­jén. Lobogó gyertyák- vetnek árnyókoj; és fényt ‘együgy.ű, sápadt arcára. Déryné annak idején, a palatínus szüreti mulatságán hiába kereste őt. Most* itt áll, tőle’alig néhány lépésnyire. Csalódottan fi­gyeli az öregembert, aki Ausztria császárának, Ma­gyarország és Csehország ki­rályának, Horváthország fe- ‘ jedelmének nevezi magát. Ha az utcán találkozik vele, in­kább joviális' házmesternek, vagy kissé ostoba sekrestyés­nek nézi. De most ott ragyog mögötte a szárnysegédek pompás" egyenruhája, a feje- fölött fenyegetően meresatgc- ti karmait a vérre és pénzre éhes kétfejű sas, a mellette lévő páholyban kevélyen és magabiztosan feszít Metter­nich herceg. A birodalmi méltóságok és szimbólumok fejedelmi légkört varázsolnak köréje. A vonósok húrjain, a kürtök öblén lassan elhal a melódia, és szinte egy torok­ból harsan a kiáltás: — Hoch der Kaiser! Ferenc császár biccent, az­tán öreges, fáradt mozdulat­tal ereszkedik- vissza a bíbor karszékbe. Ecsedi Jozefa izgatottan fészkelődik, Kilényivel sus­torognak. Szentpétery fe­gyelmezett arcán nem látszik semmi, csak összekulcsolt keze fehérük, a szorítástól kifutott az ujjaiból a vér...” Ennyi a megemlékező tör­ténet! De talán a megemlé­kezés mellett szimbólumnak is megfelelhet nekünk, mai magyaroknak. Balogh László kozom, hogy Párkány Lász­ló könyvében minderről szó sem esik. Illetve a 28. lapon a Bókayval folytatott beszél­getésben, az író kérdésére: „fölléptél valaha iskolában?” — Tolnay határozott nemmel válaszol. Aztán a következő­képpen helyesbít: „Az apá­cáknál szerepeltem — szökött emlékezetembe az a kis misztériumjáték, amely után Mater Mohács azt mondta: „Benned mocorog valami.” Vallásos tárgyú színdarabban szinte minden kisgyerek ját­szott, mégsem akart színész lenni — mondta Bókay Já­nos ...” Bizony, megcsalta az emlé­kezete a művésznőt! Nem csupán „misztériumjátékban” szerepelt. Ez évben nem ér még véget Rózsi nyíregyházi szereplé­seinek a sora. A második március 15-én zongorajátéká­val ragadja magával a közön­séget. Ott van, s mindannyi­unkkal együtt részt vesz az intézet új, Széchenyi utcai otthonába való költözködés­ben. Az iskola második évzá­róját 1931. június 20-án mar itt tartottuk. Ekkor találko­zunk utoljára a Nyírvidékben Tolnay Rózsi nevével. Grieg: A tavaszhoz c. zongoraművét adja elő nagy sikerrel. Jetx lemformáló, emberformáló, s nem utolsósorban művészíor- máló két esztendőt töltött a zárdában Tolnay Rózsi-Klári. Tolnay Klári, a művésznő 75 éves. Számomra azonban mindig az a 16 esztendős csitri marad, akire én, az első licista bámulattal tekintettem föl, amikor a duruzsoló vas­kályha köré gyűlve, a drága jó Mater Horváth irányításá­val francia nyelvű színdarab­ra készültünk. Ki lehett vol­na más a hókirálynő, mint Rózsi, s mi, szerető alattvalói, a hópelyhek, körülrajongtuk őt. Az öregdiákok nevében küldöm születésnapi jókívá- natainkat: A jó Isten tartsa meg Öt soká, nagyon soká. Szitha Mária A prófétanő O mmtven év körüli volt. Se kövér, se sovány, se puccos, se elhanya­golt, tizenkettő épp egy tu­cat is lehetett volna belőle. Ruházata alapján valami vidéki nagymamának tűnt, aki azért állt ki ide a térre, hogy nyugdíját zugárulással egészítsa ki. Még azt se mondhatná senki, hogy nem dolgozik meg a pénzéért, hisz minden izében kínálga- tott valami sajtóterméket,, szinte minden járókelőt egyenként igyekezet -rábír­ni, hogy vegyen portékájá­ból, és mindent bevetett, ami mozdulattal, mimiká­val, szemjátékkal csak el- . képzelhető. Mindez azonban bizonyára kevés lett volna ahhoz, hogy különösebb fi­gyelmet keltsen. ■ Káros lenne az elhamar­kodott ítélet. A hölgy „sze­relem tanárnő” volt. Maga köré rakott, kézzel'írottpla- ,kátjain meglehetősen sza­badszájú tanokat- hirdetett olvasóinak arra nézvést, hogy,mit kell inkább csi­nálni háborúzás helyett, va­lamint, hogy hogyan. Aki­nek pedig a plakátok nem rúondtak volna eleget, a Xe­roxszal sokszorosított „fel- világosító irodalomból” el- mélyülten tanulmányozhat­ta a plakátszövegqk "tudo­mányos alapozását”. Ezt in­gyen osztogatta minden tu­dásra szomjas érdeklődőnek a magát tabuzúzónak neve­ző hölgy. „A patriarchikus, az apa­jogú társadalom immár 6000 éve nyomja el a nőket! Mert mi a nő a férfiak sze­mében? 0—20 éves koráig nimfa, éretlen játékszer, 20—40-ig hideg, gyermekei­ért küzdő amazon, 40—60 között gáládul félredobva lobogó Vénusz, 60 fölött meg közönséges boszorkány! A férfiak önző, szeretetre képtelen lények, érzéketlen­ségük súlyos testi sértéssel felérő szenvedést okoz az elnyomásuk, alatt tartott nőknek! De van megoldás! Szerelmi közösségeket kell szervezni, melyek kivonul­nak a városokból, földmű­veléssel,' háziiparral tartják fenn magukat, és legfonto­sabb kötelességüknek az örömszerzést tekintik min­den csoporttársuknak!” A csoportok ■szervezése egye­lőre még .csgk Nyugat-Ber- linben zajlik. Néhány órás ottlétem nem volt elég ar­ra sem, hogy felmérjem <e prófétanő veszélyességét a férfitársadalomra. Jobb félni, mint megijed­ni! Javaslom, hogy mind- azón férfiak, akik ragasz­kodnak a városias életfor­mához és nem vennék, szí­vesen, ha lakásaik■ elasz- szonytalanodnának, hol­naptól szigorú megelőző lé­péseket foganatosítsanak. Először is szeressék sokkal jobban övéiket, hogy azok ne" vegyék zokon azt a sú­lyos elnyomást, amit fölöt­tük gyakorolnak, másodszor pedig holnapitól hordjanak magukkal kereplőt és szen­telt vizet! Ezekkel meg le­het akadályozni a lando­lást, ha a fekete esernyős vasorrú Mary Poppins megjelenne nyugati égbol­tunkon! (Mert manapság inkább nyugati széllel jön­nek a világmegváltó ötle­tek.) Férfitársak! Én szóltam! Én időben szóltam Honi József Könyvet a kézbe Olvasnivalóban mégsem lesz hiány. ' - •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents