Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
1989. július 29. Kelet-Magyarország 3 Segesvárnál, 140 éve I alá!»... A kombájnok elköltöztek T alán most száznegyven éve, talán Segesvárnál. Azon a napon, amikor Erdélyben Bem maroknyi sere- * ge szembeszállt az oroszok hatszoros túlerejével. Dávid Góliáttal. Petőfi Sándor őrnagy úr Bem parancsa ellenére sem akart hátramaradni Marosvásárhelyt, ami pedig a védelmet, s talán az életet jelentette volna. Pár nappal azelőtt, Tordán búcsúzott el ifjú feleségétől, apróka kisfiától. Majd csatlakozott a sereghez. Marosvásárhelyre már égyütt mentek a generálissal, aki azonban nem akarta, hogy a költő továbbra is vele tartson — tudhatta, érezhette, mi vár rájuk Segesváron. És mégis, az ütközet napja ott találja Petőfit. Látják őt az országút mellett, egy kemencén a zsebkönyvébe jegyezget- ni, a közelben becsapódó ágyúgolyó porfellegében szemét törölgetni. Aztán három oldalról is megindul az oroszok támadása, amelyet a halálraszánt magyar sereg már nem képes feltartóztatni. Menekül, aki még menekülhet. A kötözőhelynél az orvos kétségbeesetten figyelmezteti a költőt. Ugyancsak ő az, aki később, egy dombról még látni véli Petőfit az országúton, futástól lebegő zubbonyban, fedetlen fővel. Ez az utolsó bizonyosság A többi már csak ft tételezés. Az üldöző kozák lovasok, akikkel szembefordult, hogy ne hátulról kapja az életét kioltó szuronydöfést. Talán valóban így volt, jóllehet a költő holtteste sohasem került elő. De az újra és újra szárnyra kapó legendák sem tudták eddig érdemben cáfolni Petőfi segesvári elestét. Mint ismeretes, most ismét vannak, akik úgy vélik, nem „millió kukorica-dárda”, hanem egy is- tenhátamögötti szibériai falu népe volt az, amely őt az odahurcolt, megtöretett foglyot halni látta. S ha így lenne is — Petőfi Sándor a nemzet számára most már mind- örökkön az marad, aki volt: akiinél jobban, szebben soha senki nem példázta a szó és a tett gyönyörű összhangját. Akár Br.rguzinban fogadta be őt a föld, akár ott, Segesváron, 1849. július 31- én. — Ezzel persze semmi sem fejeződött be — pihenteti meg tekintetét Varga József elnök a „nagy határmezőn”. — Csak annyira pihenünk meg. hogy számot vessünk: mit fizetett vissza az egész esztendei befektetés és gondoskodás. Bizonytalan üzlet erre mifelénk a mezei gazdálkodás. Három folyó mossa határunkat, a környék összes nyűge, vize rajtunk folyik le. A Tisza, a Szamos és a Túr „deltája” a mienk, négy falu határában 4200 hektár. „Volt már erősebb évünk is..." A fenti beszélgetés a szőke folyó töltésén zajlik, megelőzte azonban egy másik az ebéd utáni munkaelosztáson, odabent az irodában. Koncz Dénes, a növénytermesztés gazdája a termelőszövetkezetben. Mielőtt folytatnánk beszámolónkat a határszemléről. érdemes visszaidézni az adatokat, amelyeket elsorolt. — Volt ugyan már erősebb évünk is, de nem szégyenkezhetünk az idei termésátlagainkkal sem. Csaknem 200 hektár őszi árpánk egy hektárra számolva megközelítette az öt tonnát, a búza pedig hasonló területen a hat tonnától alig maradt el. Ha pedig kiegészítem azzal, hogy a Szénégető-tagban hatvan hektár 6,24 század tonnát fizetett területegységre vetítve, látszik, hogy meghálálta a gondoskodást minden kalászos. És nem csak a gondoskodást. Ahhoz, hogy Szatmár- nak ezen a vidékén ennyi gabona teremjen, elengedhetetlen a magas szakmai színvonal. Ezt már a vendégnek kell megállapítani, hiszen a házigazdák szerények. Beszél helyettük a gyönyörű határ, amelyet a rövid eszmecsere után egy egész délután jártunk. A hét közepén fejezték be az aratást Nábrádon és a társközségekben. mégpedig mindössze két kombájn segítségével. Igaz, hogy nem nagy a terület, de ennyire kicentizni nem szokták a gépi fedezetet. A magyarázatot az elnök adja meg: — A mi termelőszövetkezetünkben csak a 100 százalékot megközelítő üzembiztonságú gépektől lehet sikeres munkát remélni. A talajaink olyanok, hogy kevés idő áll rendelkezésre a munkák elvégzése céljából. így aztán nem sajnáltunk ötmillió forintot egy Claas Domi- nátor kombájnért, amelyet éppen az aratás előtt hoztunk ki. Tehát nem sokkal előbb még csak egyetlen egy arató-cséplő várta a nagy nyári kampányt. Most azonban már mind a kettő Kelet- Szlövákiában járja a gabonamezőket. mert az ottani barátainknak adtuk kölcsön őket. Annak fejében, hogy ősszel ledolgozzák nekünk a szállításban a mostani segítségünket. A talajok állapota pőrén mutatkozik meg előttünk, ahogy a gépkocsival végig- hajtunk a töltésen, és megfigyeljük, hogy alant miként változik a hely jellege. A tarlókon — messziről — valódi és gépgólyák látszanak. Az előbbiek szöcske után bóklásznak, az utóbbiak pedig a bálákat rakják a speciális szállítójárművekre. Jól összedolgozó csapat munkálkodik a határban, mert nem sokkal ezután jönnek a szervestrágya-szórók, majd a tárcsák. A megforgatott föld pedig hol szalon- násan borul rá a következő hantra, hogy később sziklává tikkadjon a tűző napon, hol pedig azonnal megomlik, jelezvén: itt zsírosabb, jobb szerkezetű a talaj. Többet ér Nagyon egyenetlen a táblák minősége. Ahol a víz tavasszal egy kicsit tovább megállt, ott a vetés helyén csak gyom nőtt, és a kukoricában is folt maradt. De ez a látvány mindjárt szem elől vész, ha a töltés belső oldalát nézzük. Más világ van ott. Zöldebb és üdébb, kiegyenlítettebb állományú a tengeri, és még a búzatarlón is árulkodik a nagyobb számú bála: ahol a folyó tavasszal megteríti hordalékkal, az felér egy trágyázással. A talajerő-visszapótlást persze ma már nem lehet erre alapozni, és különösen nem a töltések által megvédett határrészeken. 170—180 hektárt szórnak meg minden esztendőben a minden műtrágyánál többet érő istállótrágyával. A tagság állatállományának „termése” hiánytalanul kiszórásra kerül ilyenkor, ha egy-egy tábla leadja hozadékát. Pénzt kapnak érte a tagok — mondta még a benti beszélgetés alkalmával Koncz Dénes, amikor megemlítettem. hogy akad hely, ahol szalmát adnak a trágyáért. — Igaz, a szalmáért pedig fizetnek. Mi a különbség? Biztosan van értelme, különben nem alkalmaznák a módszert. Közeleg a szüret Hosszú szemlélődésünknek a Szamos állja útját, mert a deltának a hegyéhez értünk. Van abban valami romantikus, hogy egy gazdaságnak ennyire hermetikusan zártak a határai. Amikor szóvá teszem. Varga József keserűen sóhajt: az viszont egyáltalán nem romantikus, hogy egy kombájnért odaadunk 100 vagon tengerit. Látszólag nagy a logikai ugrás a két ügy között, de megmutatja, hogy hogyan élnek és miről gondolkoznak az itt élő emberek. A gyümölcsösnél megválunk kísérőnktől. Pásztor Miklós főkertésztől, de még megtudjuk tőle. hogy csak hetek kérdése, hogy almaszedőket is találunk errefelé. Színeződnek a gyümölcsök a gazdagon megrakott ágakon. Siet a természet órája az idén. Hogy is mondta Koncz Dénes még déltájban? „Itt vagyunk augusztus közepén, és még van kinn első gyapja széna”. Ugyan, még júliust írunk, vetettem közbe. Valóban ... — gondolkodott el. De hát az idén úgy egymásra csúsztak a dolgok, hogy megzavarják az ember fejét. Még szerencse, hogy a termés legalább reményeink szerint alakul. Esik Sándor Kisvállalkozik új munkahelyek Egyre több új munkahelyet teremtenek a kisvállalkozások; tavaly több mint 80 ezerrel nőtt a főfoglalkozású tagok, alkalmazottak létszáma, s hasonló emelkedés várható az idén is. Az ÁBMH munkaügyi kutatóintézetében készült felmérés szerint 1982 januárja óta — a jogszabályok akkor tették lehetővé a hagyományos kisipar, kiskereskedelem mellett újabb vállalkozási formák, mint például a gmk-k, kisszövetkezetek indítását — 220 ezer új munkahely létesült a kisvállalkozásokban, így jelenleg a statisztikai nyilvántartások szerint már több mint 300 ezren dolgoznak a különféle kisvállalkozásokban, ezek biztosítják az aktív dolgozók csaknem 7 százalékának megélhetését. Tényleges létszámuk azonban ennél jóval nagyobb, mert a statisztikai felmérésekből kimaradtak a mezőgazdasági kistermelők, akiknek száma ugyancsak nő. A gazdasági társaságokról szóló törvény elfogadásával várhatóan tovább bővül a kisvállalkozások köre, s így újabb munkáhelyek teremtődnek. Egyelőre úgy tűnik, hogy az új lehetőségek közül a magánvállalkozók a pjt- ket, betéti társaságokat ré- j szesítik előnyben. A szakemberek arra számítanak, hogy ezek a kisebb társas ( vállalkozások előbb-utóbb felkeltik a külföldi befektetők érdeklődését is. Gönczi Mária Biotechnológiai laboratóriumot hoztak létre az Egervin Borgazdasági Kombinátban. Vírusmentes szőlőfajták előállításával segítik a történelmi borvidéken a termesztői munkát. Ha kivenul... 4 hallgatag többség nem politizál — dolgozik. Én is hallgatag vagyok, ha nem kérdeznek — de ha kíváncsiak rá, elmondom a véleményemet a demokratikus szocializmusról. Hallom, hogy politizálhat az egész ország, beleszólhat a szólamokba. Jobban mint eddig. Mert eddig ugye elmentünk ötévenkén egyszer egy fülkébe, bedobtunk egy cetlit egy résen és készen is volt. Elmentünk szavazni, mert nem árultak sört a söntésben, meccs se volt és a tv-ben is direkt valami statisztikai műsort sugároztak, hagytuk, hogy csinálják a nagyokosok a politikát, csak hagyjanak nekünk békét. Legyen meg a betevő falat a családunknak, az a kis pia nekünk és passz ... Az politizált eddig is, aki ráért. Aki szabaddá tudta tenni magát. Aki ha leült, vagy elment a munkahelyére politizálni, nem állt le a termelés. De mi lesz a demokratikus szocializmusban? Ki fog akkor dolgozni? Azt mondják, a politika kivonul a munkahelyekről. No ennek örülök. Lehet, hogy az összes főnök beáll a termelésbe? A jövőben otthon fogunk politizálni. Összejön a család a névnapokon és politizálunk. Beülünk egy sörre a krimóba és megtárgyaljuk az ország dolgait. Vagy megnézzük a Tv-híradót este és bólogatunk vagy azt mondjuk: hülyék vagytok ... Dehát ez volt eddig is. Hallom, hogy vannak újabb lehetőségek. Lehet szervezkedni, gyülekezni, politizálni, nagygyűlésen részt venni, tüntetni, sztrájkolni, aláírásokat gyűjteni, kihantolni, újratemetni... Csak az a baj, hogy meló után hullafáradt az ember: a kertet felveri a gaz, a dohányt törni kéne, az almát ismét permetezni. Meg kéne javítani a kerítést, meglátogatni szegény anyámat otthon, biztos düllede- zik a házunk... A fiamék háza meg le van alapozva és fel kéne húzni a falakat. De ha orvos lennék, ügyelni kellene, magánprakszist folytatni, ha tanár, különórákat adni, disszertációt, könyvet írni, futni az árak. után. Ki győzi mindezt egyszerre. Jó volna ha politizálásra is jutna idő és mindenre. Könnyű volt Széchenyinek — grófként... Tudom régen volt. De a politizálás ma is időt és fáradságot igényel. Bár csak úgy lehetne időt vagy politikust kölcsönözni, mint egy szőnyegtisztítót vagy az ütve- fúrót. Mindenfélét. Olyat is, amelyik a háztájiban termelt almát vásárolja meg magasabb áron, olyat is, amelyik a rotációs kapa árát alacsonyabbra kényszeríti. Olyat, aki beutalót biztosít, ha azt szeretném, hogy imádkozzanak helyettem, hívő politikust választok, ha az orosz kaszárnyában szeretnék lakás- kiutalást szerezni a gyermekemnek — olyan politikust bérelek, aki ezt megszavazza. ■ é úgyis a kölcsönző pro- fiiját kellene kibővíteni és akkor én is felallnék a tv mellől és elmennék a kölcsönzőbe vásárolni ... És biztos vagyok benne, hogy ön is vásárolna a kölcsönzőbe -bál, -bői, -tói. -tői... Kulcsár Attila Győrben készülnek majd az új rendszámtáblák. Az országos pályázat eredményeként a Győri Autójavító Vállalat gyártja majd a gépjárművek új rendszámtábláit. A három betűből és három számból, valamint az országot jelző tábla — az európai szabványnak felel meg. A gyártást a jövő év második negyedében kezdik, s évente mintegy 2 milliót készítenek belőlük NSZK gyártmányú gépsoron. (MTI-fotó)
