Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-27 / 175. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. július 27. Baptisták kongresszusa Közös piaci tájékozódás Magyarországra látogat a pápa Zsolnai Hédi: Johanna a kocsmában (4.) A Kelet és a Nyugat köze­lítése, egymás jobb megisme­rése a célja az Európai Bap­tista Szövetség budapesti kongresszusának. amelynek első alkalommal ad otthont szocialista ország. Július 26. és 29. között 46 országból mintegy ötezer baptista ta­lálkozik a Budapest Sport- csarnokban, hogy a „Jertek és lássátok Isten tetteit” mottó jegyében keressék a közös hídépítés lehetőségeit. Az ellenzéki pártok, szer­vezetek nagyobb sajtó- és rádiós, televíziós nyilvános­ságot kérnek, s azt várják, hogy a szerintük ma még túl­zottan MSZMP-centrikus me­gyei lap az eddiginél rend­szeresebben adjon helyet ha­sábjain a különböző pártok rendezvényei^, fontosabb ál­lásfoglalásait’ tartalmazó tu­dósításoknak. A vitában résztvevők elismerték a tényt: — a megyei lap — bár fejlécén már nincs ott, hogy az MSZMP megyei bizottságá­nak lapja —, véleményük szerint továbbra is az MSZMP orgánuma marad. A vitában az is kiderült, hogy számos esetben a megyei lap, a rádió azért nem ad hírt az ellenzéki pártok, szervezetek egyes rendezvényeiről, mert azokra nem kap meghívót. Az igények és a lehetőségek összehangolására a lap ve­zetői és az ellenzéki pártok, szervezetek képviselői meg­beszélést terveznek. A tanácskozások másik, legalább ennyire izgalmas napirendje volt az ellenzéki pártok, szervezetek működési feltételéinek megteremtése. Épületek, különböző helyisé­gek biztosítása számukra. A városi tanács a legmesszebb­menőkig igyekszik megoldani az elhelyezési gondokat. Kép­viselője, a városi tanács el­Második napja tárgyalnak Budapesten a Közös Piac brüsszeli székhelyéről érke­zett magas rangú tisztségvi­selők, s tájékozódnak a ma­gyarországi helyzetről, ér­deklődnek azokról a magyar kívánságokról, amelyek a 23 fejlett nyugati ország augusz­tus 1-jére tervezett brüsszeli szakértői értekezletének na­pirendjére kerülnek. Az Európai Közösségek Bizottsá­ga a jövő hónap első napján vitatja meg, hogy milyen mó­don segítse a magyar és len­gyel reformok megvalósítását. nöke elmondta, kilenc szer­vezet vár elhelyezésre, s eze­ket fokozatosan tudják meg­oldani. Az MDF-nek a Jókai téren sikerült egy helyiséget átadni, bár gondok vannak a magas bérleti díjjal, melyet jogszabályok kötnek. El­mondta még, hogy az iroda­házban ig felszabadulnak he­lyiségek, amelyek megpályáz­hatók. Szóba került az ere­detileg Parasztszövetség tu­lajdonában lévő — most szakszervezeti kezelésű — korábban a Kisgazdapártnak helyet adó épület ügyének rendezése is. Nem alakult ki közös ál­láspont az ellenzéki pártok képviselői között a kormány által a pártok működési fel­tételeinek megteremtésére elkülönített 50 millió forint felhasználásáról, ugyanis a történelmi pártok — így a Független Kisgazdapárt — igényelt a pénzből, míg a többi párt, szervezet nem tar­taná etikusnak az állampol­gárok pénzét elfogadni erre a célra. Az MSZMP — sze­rintük tetemes nagyságú — vagyonának megosztására számítanak. A résztvevők mindkét fontos kérdés meg­oldásában sokat várnak az új sajtó-, illetve párttörvény megjelenésétől, valamint az országgyűlési választások eredményeitől. II. János Pál pápa bejelen­tette, hogy 1991-ben Magyar- országra látogat. A katolikus egyházfő — heti audenciá- ján — magyar fiatalok cso­portját fogadta. Hazánk Lengyelország után a második szocialista ország, amelyet a lengyel származású pápa felkeres. MDF-tábor Harangodon (Folytatás az 1. oldalról) az országra. Osa'k a hatvanas években oldódott ez a prés, ám továbbra is kiskorúnak tekintették a nemzetet; a vi­déki Magyarország különös­képp tájékozatlan, beavatat- lan maradt. Szinte csoda, hogy mégis jutottunk vala­mire — igaz, ennek, is nagy ára volt. „Messzetekintő hi- tek”-re van szükség ahhoz, hogy ez az ország talpra áll- hasison. Ezt követően Furman Im­re, az MDF elnökségének tagja beszélt arról, hogy a vidék sonsa azért is különös figyelmet érdemel, mert a 'következő választások ered­ménye, a további demokrati­zálás esélye múlik rajta. A legutóbbi elnökségi ülésen a négy képviselői mandátum betöltésével kapcsolatos vá­lasztások tanulságait is mérlegélte az MDF, komoly figyelmeztető jelként — az elmúlt negyven év érthető következményéként — érté­kelve az emberék közönyét (mint ismeretes, a négy kép­viselő közül csak egyet vá­lasztottak meg — a gödöllő- it). Az MDF-nek az ellenzé­ken belül is meg kell őriznie a maga arculatát, ki kell dolgoznia programját — Fur­man Imre tájékoztatása sze­rint ezek előrehaladott stá­diumban vannak. Megkezdő­dött a mozgalom napilapjá­nak szervezése is, hiszen pro­fi politizálás nem képzelhető el megfelelő eszközök, így a nyilvánosság nélkül. Azt is hangsúlyozta az előadó, hogy az MDF helyi szervezeteinek tudniuk keil, mit lehet és mit szükséges tenniük ott és azokért, ahol és akik között élnek. A Magyar Demokrata Fórum tagjainak létszáma a 18 ezerhez közelit, és közü­lük csak körülbelül három­ezren toknak Budapesten. A legtöbb helyi szervezet Bács- Kiiskun, megyében található (mintegy 30), a legkevesebb pedig Zalában és Hajdúban (tíz alatt). Ma a Hitel és a Tiszatáj szerkesztőgárdájával talál­koznak az országos tábor résztvevőd, továbbá Nagy Lászlóra emlékeznek — ez utóbbi programra meghív­ták a költő özvegyét, Szécsi Margitot is. (Sm) Nem kell az 50 millió az ellenzéknek ? Nagyobb nyilvánosságot és megfelelő működési feltételeket kérnek Két fontos kérdésről fejtették ki véleményüket leg­utóbbi ülésükön az MSZMP városi és megyei bizottsá­ga, a Nyíregyházi Városi Tanács és az Ellenzéki Kerék­asztal megyei képviselői. Elsőként a helyi politizálás­hoz szükséges — és az esélyegyenlőségre építő — helyi nyilvánosság megteremtésének lehetőségeit vitatták meg, illetve fogalmazták meg a pártok, szervezetek igé­nyeit. Érthetően a megyében megjelenő — jelenleg egyetlen — napilap, a Kelet-Magyarország, a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiója, a Nyíregyházi Kábeltévé és a Határ-Szél került szóba, amelyeknek a jelenlegi­nél nagyobb szerepük lehet a helyi politizálás elősegí­tésében. Legyen vámszabad terület (Folytatás az 1. oldalról) Az MSZMP megyei bizott­ságának álláspontja szerint a mezőgazdaság és élelmiszer­ipar, a könnyűipar és a gép­ipar bázisán fejleszthetők tovább a határmenti kapcso­latok. Ehhez azonban kor­mányzati intézkedés és köz­reműködés szükséges. Kí­vánatos volna például, hogy legyen különleges gazdasági övezet a két határmenti te­rület. A szovjet féllel közö­sen mielőbb meg kellene vizsgálni a vámszabad terü­let létrehozásának a lehető­ségét. Ehhez egyszerűsíteni a területek közötti munkaerő- mozgást és munkavállalást. Egyre sürgősebb, hogy a partnerek között tegyék lehe­tővé a szabad megegyezést az árban; hogy vizsgálják felül a két állam közötti szabványügyi egyezményt. A megyei pártbizottság java­solta megvizsgálni, miként hozható létre a Külkereske­delmi Minisztérium határ- menti irodája, amelyet szak- tanácsadással, bonyolítással és engedélyezési jogosítvány­nyal szükséges felruházni. Indokolt, hogy mielőbb le­gyen mód áruszállításra Beregsurányban és Tiszabe- csen is. Megtudtuk: rendezették a politikai és pártkapcsolatok a Lengyel Népköztársaság Rzeszówi vajdaságával: köl­csönös a részvétel egymás nemzeti ünnepein, rendsze­resek a pártdelegáció-cserék, gyakran keresik fel a test­vérterületeket jól felkészült előadók; fejlődnek a kultu­rális kapcsolatok. Az utóbbi időszakiban a lengyel part­nerrel is főként a termelési tapasztalatok cseréjére tere­lődik a hangsúly, itt is kere­sik a kereskedelmi kapcsola­tok bővítésének módját. Nincs lényeges változás vi­szont a magyar—román szomszédikapcsolatokban, a programtervben rögzítette­ket csak részben sikerült teljesíteni. Elmaradt a ter­vezett munkadelegációk ta­pasztalatcseréje, nem sike­rült előrelépni a kulturális kapcsolatokban, mérséklődött a kishatármenti forgalom, ám a meglévő kapcsolatfor­mák a legszükségesebb szá­laikat jelentik a folyamatos­ságban. Néhány vezetői és szakér­tői találkozó, levélváltás volt az utóbbi időszakban a ke­let-szlovákiai pártbizottság képviselőivel és gyakran ke­rül sor megbeszélésekre a különböző nemzeték nagy- követségeinek munkatársai­val. Mindamellett az MSZMP megyei bizottsága kezdemé­nyező■ és segítő szerepet vál­lal.a különböző gazdálkodó szervezetek, intézmények, városok külkapcsolatainak kialakításában, erősítésében. Az ajánlólevél Az ötvenes-hetvenes évek népszerű sláger-, dal- és san­zonénekesnője húszéves, amikor a főváros felszabadul. Erősza­koskodó orosz katonák, édes­anyja halálának hire jelenti számára a ,,szabadságélményt”. Am idővel a legnagyobb fájda­lom is csitul, élni kell. kenye­ret keresni, s az ifjú lányban fel-feltör a színpad utáni olt- hatatlan vágy. Kezdetét veszi — egyelőre Igen szerény lehe­tőségekkel — a művészpálya. Eme valóban szerény kezdetek­ről olvashatunk az alábbi rész­letben. mely Zsolnai Hédi a Magyar Világ Kiadónál ősszel megjelenő önéletrajzi regényé­ből való. Apa a szociáldemokrata párton keresztül patronánst szerez a lányának Keleti Márton filmrendező szemé­lyében, aki jó barátja a Fő­városi Operettszínház igaz­gatójának, Fényes Szabolcs­nak. Keleti — talán, hogy le­rázza a kisembert — való­ban berendelteti a lányt. Brodszky—Ábrahám: Bál a Savoyban. Kétszavas kis sze­rep. Kis gázsi,’ de hatalmas boldogság. „Bekerült a to­jásba” — gondolja. Hol volt ez még attól?.... Kisebb bu­likon is kezd fellépegetni. Ut­cabál, mozimatinék stb. Eze­kért nem fizetnek pénzt. Sza­lonnát, rizst, egyebet kapnak tiszteletdíjként. Első éneklec­kéiért szalonnával fizet. Na­gyot mulatnak rajta Lendvay Andor énektanárral, az Ope­raház kitűnő szólistájával. Lendvay mindenáron Car­ment akar nevelni belőle. Hédinek más álmai van­nak. Sem az operát, sem az operettet nem szereti. Tragi- ka akar lenni. A nagy álom: prózai színház. Bárdi Ödön, a Vígszínház tanára, maid dr. Németh An­tal a Nemzeti Színház volt igazgatója, főrendezője ta­nítják. Bárdi tanár úrnál: Molnár Ferenc és más „pol­gári” könnyűségek. Németh tápár úrnál: Medeia. Ibsen, Shakespeare... Az örök sze­relem: Medeia! A Színmű­vészeti Főiskolán vizsgát te­hetnek a magántanuló^. Hé­di oklevelet nyer, s most már hivatásos! Brancsbeli. De prózai színház csak vidé­ken foglalkoztatná. Apát, nagymamát nem hagyhatja cserben. Apa még nem dol­gozik. Rózsi és ő teremtik elő a napi szerény kis min­denfélét ... Dezső bácsi sem jött visz- sza. A Bethlen téri zsinagó­ga udvarán riadt sereg lesi naponta a listát, kikpt nem láthatnak soha többé... Nagymama, apa, Rózsi sok­szor estig ott várakoznak, ö nem ér rá. Próbái vannak. Művészsorsa elrendeltetett, ismét zenés színház; ívled- gyaszay Színpad — zenés víg­játékok, kis szerepek. Majd a Pódium Kabaré. Első talál­kozás a sanzonnal! Persze ő itt is még csak kis szereplő, egészen kicsike. Kétlélegzet- nyi mondatából szeretne va­lamit kihozni, de a rendező fölszól: — Kis Zsolnai, ne nyava­lyogjon, nem magáról van szó! A számot kell exponál­nia. Ennyi a dolga! Érti? Na gyerünk! Gyerünk! Az ötvenes években, a Zeneakadémián. Premier után a Művész presszóban megkérdezi egyik haverját: — Na, milyen voltam? — Ne haragudj, de náthás vagyok, éppen tüsszentettem, addigra eltűntél... S ő áll a színfalak mögött, s már vagy századszor hall­gatja a tüneményes sanzonet- tet. Fellegi Terit: „Élt Har­lemben három kis négerboy, három kis fekete kölyök ...” Csodálatos műfaj. Bizser- gető műfaj. Három perc, és egy egész dráma. De, hogy valaki ki merjen állni csak úgy szólóban, partnerek nél­kül. még a gondolat is halál- félelmet okoz, ha magát kép­zeli a helyébe... Pedig kép­zeli, de mennyire, csak ép­pen elképzelhetetlen. Szín­padra hívják éppen, mikor apa keresi. — Apa. nincs most időm. Mi történt? — Anyád nincs többé. „Kis Zsolnay! Lekésik! Nem hallja?” A színházból kirakják. (Nem a késésért.) Van egy gazdag szeretője, „természe­tesen szerelem”, akitől nem fogad el semmit, fél. akkor nem hiszi el, hogy igazán sze­reti ... Q. Marci, aki ismeri a lány mániáit, kénytelen beszámol­ni a történtekről. S. D. (gaz­dasági igazgató — Marci pó­kerpartnere) szólt Marcinak: — Öregem, a színház anya­gi zűrben van, te nyilván tá­mogatod a kislányt, fizesd be nekünk a gázsiját, és marad­hat. Nem kell tudnia az egészről. Marci az ő tudtán kívül nem mert belemenni, s ezt igen jól tette. A szerencsét­len, gátlásokkal teli „kis bé­kának” már csak ez hiány­Pályázati felhívás Rakamaz Nagyközségi Tanács elnöke PÁLYÁZATOT HIRDET MŰSZAKI ÜGYINTÉZŐI munkakör betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTEL: • felsőfokú, vagy középfokú szakirányú végzettség. Fizetés: a 13 1989. (X. 25.) ÁBMH rendelet szerint. Jelentkezés: a Rakamaz Nagyközségi Tanács elnöké­nél személyesen vagy írásban, Rakamaz, Vörös Hadsereg út 131. sz. alatt. Telefon: 1. Jelentkezési határidő: 1989. augusztus 10. Lakást 1989. december 15-től biztosítani tudunk. zott volna. Azért nem kell őt félteni, „kihasználja” Marcit. Erkölcsileg. Marci vonultatja föl először a Fészek, a Mű­vész Klub bálján. Edit nén­iétől csodálatos nagyestélyi ruhát kap. Egyik lakótól kap­ta. akinek vigyázott a kin­cseire. Editek még házmeste­rek. A lakók fele nem jött vissza, a másik fele Nyugat­ra távozott. Sajnos Pali bá­csi maradt. Ezen a bálon igazán nem „béka”. Nagy sikere van. (Bár már színpadon lenne ekkora!'...) Nem is akarja elhinni, egyik oldalán egy miniszter, másikon egy író. Hihetetlen az egész. Marci büszke rá. Ha olyasmiről van szó, melyet végképp nem ért, akkor rendkívül művelten hallgat. De most éppen egy miniszterfel beszélget. — Mivel foglalkozik, kis­lány? — Jelenleg éppen semmi­vel. — És mit tud, mihez ért, mi akar lenni? — Színésznő, énekesnő vagy festőművész... A minisztertől két ajánló­levelet kap. Egyik a Herendi Porcelángyár pesti főüzemé­nek, a másik Vécsey Ernő zongoraművésznek címezve. Néhány hónapja elköltözött a Teleki térről, s azóta al­bérletről albérletre vándot-ol. Mint kislánykorában, kirak­ják, mert nem tud fizetni. Mégis jobban érzi így magát. Szabadon! Buci nevű förtel­mes péksüteményeket árul­nak, s ő naponta mustáros bucit eszik. Reggel, délben, s 'ha nem hívja meg valaki va­csorára, akkor este is. Apa már dolgozik. Ismét kiszolgál az egyik (sok ugyan még nem nyílt meg) áruházban De nem akar pénzt kérni senki­től. Nagymama dugdosott néha egy kis taxipénzt, ami­kor odalátogat. De szegény­ke nem könnyen jut pénz­hez. A gyerekei adják ösz- sze... Azt mondja nagymama: — Tudod, kisanyám. egy anya eltarthat húsz gyerekei is zokszó nélkül, de sokszor húsz gyerek nem képes el­tartani egy anyát... így azután nagy ritkaság, ha Hédi elfogadja 'az ötöst. Összevissza kószálnak a gondolatai, miközben szekré­nyét rakja rendbe a cseléd­szobában ... Egyszer csak ki­esik a teljesen elfelejtett kél miniszteri ajánlólevél: Herendi Porcelángyár. Vécsey Ernő zongoramű­vész.

Next

/
Thumbnails
Contents